Teenager Party 18.rész

  1. rész

 

A városszéli étteremben minden ment a maga útján. Még mindig ugyanaz volt a főnök, csak most már a neje fuvarozta.

A német Márti jött a karácsonyi ünnepekre. Itt volt vagy 2 hétig, majd tavasszal is jött.

 

Egy április végi napon megjelent két határőr az étteremben. Mondják, engem keresnek.

A főhadnagy elmondta, úgy tűnik, a határőrséghez fogok bevonulni, van valami kifogásom ellene?

Mondtam, hogy nincs.

  • Akkor számoljon azzal, hogy augusztus 10.-én behívjuk.
  • Főhadnagy elvtárs mennyivel előbb kapom meg a behívót?
  • Minimum10 nap, tehát július utolsó napjaiban. van még kérdése?
  • Akkor viszontlátásra laktanyában.
  • Viszontlátásra.

Vágok egy kényszeredett mosolyt.

 

Elkezdtem kalkulálni. Július végétől visszaszámoltam vagy10 napot, mert annyi szabadságom volt. Az a munkaszüneti napokkal néhány nappal több. Megbeszéltem két kollégámmal, hogy májusban és júniusban helyettük is dolgozom, amennyit tudok, így július 1-től szabad voltam. Megírtam a Mártinak ezeket az információkat, s azt, hogy elkértem a nagybátyámtól a balatonszepezdi nyaralójuk kulcsát.

Az építő táboros nyáron szüleimmel két hetet dolgoztunk a nyaraló építésén is. Úgy terveztük kis munka- sok nyaralás. A valóságban egy kicsit másképp alakult. Azt hiszen sejti a kedves olvasó, melyik irányban.

Egy másik rokonnál laktunk, akik nyugdíjba vonulásuk után vettek egy öreg parasztházat ugyanott. Hegyén-hátán aludtunk a kis parasztházban. Esténként vendéglátónktól, Miska bácsitól, aki nagyon jó mesélő volt érdekes történeteket hallgattunk és megtanultuk a hiteles slambuc főzés rejtelmeit.

Egy két napon belül kiderült, hogy a szomszédjában van két nálam 2-3 évvel idősebb lány, a Piroska és a Judit. Persze amikor csak tudtam a két lánnyal lógtam. Emlékszem néha beráztam a rácsot és önkényesen elmentem a lányokkal a strandra. Beúsztunk pár száz métert a jó meleg vízben. S emlékszem azzal szórakoztunk, hogy a hínárt felhúztuk a felszínre, kiemeltük a vízből, s a kis apró levelei közé, alá annyi levegő szorult, hogy a hínár kupacra felfeküdtünk és nem süllyedtünk el. A testünk nagy része a vízben volt ugyan, de nem kellett evickélni.  Határozottan emlékszem olyan tiszta vize volt ott és akkor a Balatonnak, hogy a tó fenekére tisztán leláttam. Láttam, hol jönnek elő a hínárok kb.3m-mélyen lévő talajból. A hínárszedés úgy volt hatékony, hogy lementünk a gyökeréig így az egészet fel tudtuk húzni.  Ha a felszínről próbáltuk elszakadt valahol a szára. Persze a hínár veszélyes egy úszó ember számára, különösen, ha nem kezeli magabiztosan a vizet. Nem ajánlom senkinek, hogy ilyennel próbálkozzon manapság.

Szüleim később megköszönték a makrancosságom, mert ilyenkor nekik is könnyebb, rövidebb volt a napjuk és le tudtak menni délután a strandra.

 

Tehát most úgy gondoltam, hogy learatom néhány évvel ezelőtti kemény munkám eredményét és elkérem a kulcsot.

Mártinak tetszett az ötlet, s úgy tervezte, hogy elkéri a papája sárga mercedeszét és egy barátnőjével meg annak barátjával 3.-án jönnek. Én már július 1-én lementem vonattal. Elkértem a Miska bácsitól a kulcsot és berendezkedtem a nyaralóban.

Július 3.-án estefelé megérkeztek Mártiék. Bemutatta barátnőjét Martinát, aki ugyan olyan

csinos volt, mint Márti, kb két-három cm-vel alacsonyabb és fekete hajú.

  • Hol van a pasid? kérdem Martinát
  • Összevesztünk három napja és úgy döntött nem jön. Vágott egy savanyó grimaszt.
  • Rá se ránts, lesz itt annyi német, magyar, olasz fiú, hogy nem tudsz választani.
  • Remélem.
  • Rendezkedjetek be és vacsorázunk. Gondolom ma nincs kedvetek tekeregni utaztatok ma sokat.
  • Nincs

Mi Mártival az emeleti részt foglaltuk el, Martina az alsót.

Lezuhanyoztunk külön-külön, nem akartuk szegény Martinát jobban felkavarni, mint amennyire muszáj.

Hideg kaját vacsoráztunk a teraszon. A túlsó partból legalább 30 km-es szakaszt beláttunk.

megittunk egy üveg vörösbort és este 10 előtt már ágyba bújtunk. Természetesen mi egymásnak ugrottunk, de a Martinára való tekintettel próbáltunk halkan szeretkezni, mint a gyerekes szülők. Másnap úgy 10 órára sikerült a két lányt menetkész állapotba hozni.

Lementünk a strandra. A szepezdi strand egyből a hegy lábánál helyezkedik el. A 71 –es főút elválasztja a hegyoldalban fekvő falut és a kis családias keskeny strandot. Ez a település akkor még a külföldiek és nagyobb tömegben érkező magyar turisták előtt nem volt ismert. Ezért nagyon családias barátságos nyugodt hely volt. Napoztunk, fürödtünk, ettünk. Hamar eltelt a nap.

Este felöltöztünk és átmentünk Révfülüpre. Sajnos akkor még nem volt jogosítványom, mert a színtévesztésem miatt elsőre nem kaptam meg az orvosi alkalmasságot.

Így a lányok felváltva vezettek. Volt a révnél egy nagy kerthelyiséggel rendelkező szórakozóhely élőzenével. Ahogy megjelentem a két csinos fiatal lánnyal egyből megnézett bennünket az összes pasi. Büszke voltam a lányokra, akik -egy hirtelen szőke és egy fekete hajú- jól kiegészítették egymást.

Jól telt az este. Felkérte a Martinát is egy srác, de nem lett belőle különösebben semmi. Megállapították a lányok, hogy ez hangulatos, de kicsit unalmas hely.

Ezt követően minden nap mentünk valamerre, hogy feltérképezzük a strandokat és a szórakozóhelyeket.

Felfedeztünk Balatonfüreden egy két jobb helyet. Egyik nap már másodjára mentünk a Vitorlás nevű szórakozóhelyre. A lányok egyre bátrabban öltöztek. Németországban akkor volt divat egy test színű nagyon vékony, mint a harisnya olyan anyagból kötött póló. Na ilyet vettek fel a lányok. S erre egy olyan fehér inget, amelyet csak a végén a köldöküknél csomóra kötöttek. Tehát úgy néztek ki, mintha az ing alatt nem lenne semmi. Még egy méterről sem lehetett megállapítani a finom póló jelenlétét, főleg uv fényben.

  • Nem lesz ebből baj lányok?
  • Miért lenne?
  • Szerintem a pasik meg fognak őrülni, ha meglátnak benneteket.
  • Jó, majd meglátjuk…

 

A pasik majd frászt kaptak a látványtól. Olyan zsongás volt a lányok körül, hogy kértem őket gombolják be az inget, mert verekedés lesz.

Amikor már érezték, hogy ennek nem lesz jó vége belátták, hogy ebben a közegben a nyár közepén vissza kell fogni magukat, mert a piás, tesztoszteronnal telített fiatal bakok már nem bírták ezt az egyébként csodás látványt cselekvés nélkül elviselni.

  • Lányok lehet, hogy a halvérű német pasik a gyönyörű látványotokat hideg fejjel elviselik, de ez itt sok.

Belátták, s én megúsztam egy nagy verést, ők meg egy csomó további molesztálást. Martinának kisebb csókolózásig jutott kapcsolatai voltak, de pasit nem hozott a nyaralóba.

Szóval valahogy így telt el a 36 nap. Amit a tisztelt olvasóra való tekintettel nem részletezek tovább.

Sajnos eljött augusztus 9.-e. Fel kellett ébredni ebből a 36 napos álomból, s haza kellett menni, mert másnap egy teljesen más világ várt rám.

9.-én délután megérkeztünk szülő falumba. Az első utam a fodrászhoz vezetett. Mondtam a lányoknak menjenek addig a rokonokhoz, majd gyalog megyek én is.

Megszabadultam az egyébként nem túl hosszú hajkoronámtól és hazamentem.

Üdvözöltem rég nem látott szüleimet. Persze kikérdeztek milyen volt, hogy van Miska bácsi,

hogy néz ki most a nyaraló? stb.

Emlékeztettek a holnapi eseményre. Persze e miatt le voltam törve, mint a bili füle. Majd a lányokhoz mentem. Elmentünk még este a Nájlonba. Piáltunk egy kicsit a szalonzenére táncoltunk, de már rányomta a bélyegét a hangulatunkra a holnapi esemény.

Hazasétáltunk, elbúcsúztam Martinától ő ment a Márti rokonaihoz aludni, a kedvesem meg jött velem a kéglibe.

Egy forró éjszakát töltöttünk együtt. Ilyen hosszú ideig, 36 napig még előtte sohasem voltuk együtt.

Másnap reggel apám kopogott az ajtón. Kiszóltam, hogy fent vagyok.

Apám zsigulijával vitt be a Hadkiegészítő Parancsnokságra. Nagy sírás-rívás közepette búcsúztunk. Márti sírt én csak szomorú voltam és egy közép erős szorongás vett erőt rajtam.

  • S ne felejtsd Jenő, amit ígértél, hogy leszoksz a dohányzásról. Bízom benned sikerülni fog.
  • Jó, megpróbálom.

Utolsó csók egy jó darabig. Elbúcsúztam apámtól is és bevonultam az épületbe s ezzel egyben katonának is.

A bejáratnál kérték a behívót és mondták melyik irányba menjek. Egyenruhás tisztek, tiszt helyettesek jöttek mentek irányítottak bennünket, mint a birkákat. Az egyik nagy helyiségbe tereltek bennünket. Mondták vetkőzzünk le meztelenre. Egy asztalnál ült egy katonaorvos.

sorba álltunk előtte. Ránk nézett.

  • Van valami panasza? kérdezte

Hallom, amint az előttem vagy néggyel álló srác azt mondja:

  • Vvvannn
  • Micsoda?
  • Iiidegbbeteeeg vagyok
  • Jól van, álljon balra, majd megvizsgáljuk

A következő jelölt állt a katona orvos előtt.

  • Van valami panasza?
  • A gerincem doktor úr… Nyomoréknak tetette magát, pedig még 10 perccel előtte semmit nem vettem észre rajta.
  • Álljon balra majd megvizsgáljuk.

Ment a következő behívott:

  • Van valami panasza?
  • Lúdtalpam van doktor úr.
  • Álljon balra. Bassza meg nincs itt egy egészséges fiatal?
  • Itt vagyok én doktor úr, nekem nincs panaszom. Mondom
  • Akkor menjen a további vizsgálatokra!

Testsúly, magasság, vérnyomás mérés EKG.

Ott is sorban állunk.

Az egyik srácot EKG lapja alapján visszahívja a kardiológus. Meghallgatja a szívét fonendoszkóppal is. Furcsa mimikája jelzi, hogy valami nincs rendjén.

  • Sajnos fiatalember magát alkalmatlannak kell nyilvánítanom. Volt már panasza a szívére?
  • Pedig azt kell magának mondanom, hogy szívbillentyűjével valami nincs rendjén. További vizsgálatok szükségesek a pontos diagnózis felállítására. Javasolom, menjen el egy rendelőintézet kardiológiájára és vizsgáltassa ki alaposan a szívét. Kérem öltözzön fel, megkapja a papírokat, amellyel elhagyhatja a parancsnokságot.
  • Nem lehetne valahogy doktor úr, hogy mégis maradjak? Én egész életemben katona szerettem volna lenni.
  • Sajnos nem fiatalember, sem én sem más orvos kolléga nem vállalhatjuk fel azt az egészségügyi kockázatot, amit a maga betegsége jelent.

Egymásra nézünk, van itt egy kakukktojás is, aki viszont önként katona szeretne lenni, de ő meg nem lehet. Átérezzük a fiú tragédiáját.

Vagy két óra hosszan vagyunk ott meztelen, mire befejeződnek a vizsgálatok. Ennek nagy része sorban állás, várakozás.

Engedélyt kapunk egyelőre saját civil ruhánkba való felöltözésre.

Még eltelik néhány óra, mire mindnyájunkat megvizsgálnak. Írták, hogy vigyünk magunkkal egynapi hideg élelmet, mert aznap csak vacsorát kapunk.

Mivel időközben elmúlt dél, a többiekhez hasonlóan én is előveszem vászonszatyromat és a házi szalámis vajas zöld paprikás szendvicsemet egy csendesebb sarokban elkezdem majszolni. A szatyorban csak tisztálkodó szerek vannak és még egy ilyen szendvics, meg cigaretta és gyufa.

Hirtelen eszembe jut, hogy tegnap ilyenkor az M7-esen utaztam két gyönyörű lánnyal egy szép sárga mercedesben. Két napja a szepezdi strandon lófráltunk.

Megnyugtatom magam, jó volt, szép volt, de most már előre kell nézni.

Kb. félkettő felé jön egy hadnagy.

  • Akinek a nevét olvasom, mond egy „parancs” szót és álljon elém.

Mondja a nevem.

  • Parancs. Mondom bizonytalanul.
  • Na megy ez még jobban is. Megjegyzi.

Kimegyünk az udvarra. Ponyvás Csepel teherautók állnak sorban, a hátuljukkal felénk. A hátsó oldalfal már lehajtva. Rögzített fapadok vannak a teherautóban, több sorban keresztben elhelyezve.

  • Vánszorogjanak fel erre a teherautóra 24 en, a többiek a következőre.

A sofőr és a fiatal hadnagy felcsapja a teherautó hátulját és elindulunk az ismeretlen közegbe.

Orosházára megyünk. Az út alatt többször hátra nézek, látom szülőfalum házait eltávolodni mögöttem.

A teherautó kemény rugózása ráz. Néha olyan rossz az út, hogy pattogunk a kemény fapadon.

Rágyújtok egy cigarettára. Eszembe jut Márti intelme és kérése: szokjak le.

Elhatározom, hogy a laktanyába már úgy lépek be, nem lesz nálam cigaretta.

Amikor látom, hogy már közel vagyunk Orosházához elajándékozom, szét kínálom a cigarettát, a gyufát is odaadom egyik társamnak.

Szorongással teli várakozással és nagy szomorúsággal nézek a jövő elé. 730 kilátástalan kemény nap áll előttem.

 

Vége, de nem végem:)

 

https://www.youtube.com/watch?v=fhNrqc6yvTU  Hair

 

 

A második részben, melynek címe: Kihívások, innen folytatom 1990. október 13-ig életem regényét.

 

 

  1. január 20.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás