Teenager Party 13.rész

 

  1. rész

 

 

Nyár közepén az egyik nap sétálok haza a strandról munka után, amikor szembe jön velem egy volt osztálytársam egy szép szőke lánnyal.  Elég magas volt úgy 170 cm körül,

sovány, karcsú alakját egy miniszoknya és egy kombiné pántos fekete csipkeberakásos póló takarta. Hirtelen szőke haja, kék szeme, fehér bőre és a fekete póló nagyon jól passzoltak egymáshoz.  Látszott, hogy jó nő lesz, mert már most is vonzotta a férfiszemeket.

  • Szia Éva! köszöntöm ismerősöm.
  • Szia Jenci!
  • Hát ez a szép kis fruska kicsoda? bemutatsz neki?
  • Ő az unokatestvérem Németországból. Mártinak hívják
  • Szia Márti.
  • Hogy érzed itt magad?
  • Jól.
  • Gyertek ki a strandra, ha van kedvetek. Tudod Éva, most ott dolgozom. Te voltál már az idén?
  • Jó majd kimegyünk, szia.

Körülbelül ennyiben maradtunk. Mindenki ment a dolgára.

 

Másnap megjelentek. Mint később kiderült a Márti kérésére, állítólag egyből szimpatikus voltam számára. Nagyon tetszett Mártinak a vidéki élet, hogy közbiztonság van, éjjel is nyugodtan lehet sétálni, császkálni.

  • Ezt már Heilbronnban nem lehetne megtenni, amit tegnap csináltunk, hogy két lány egyedül sétál este.

Anyukája magyar. ’56 ban mentek ki a férjével, aki sváb származású, így rövid idő alatt megkapták a német állampolgárságot.  Ő már évekkel később született kint, s az anyukájától egész jól elsajátította a magyar nyelvet.

Elbeszélgettünk, ismerkedtünk, ahogy a munkám engedte.

Néhány nappal később egy haverom jelezte, hogy házibulit rendez, vigyek lányokat.

  • Hányan leszünk?
  • Hat lenne az optimális.
  • Ki lesz még a fiú.
  • A
  • S neki nincs csaja.

A rendező srác, Feri nem volt a nők bálványa. Kit akasszak rá, még ha nem is kötelező semmit sem csinálni. Az edző partnereim persze nem jöhettek szóba.

Eszembe jutott egy Júlia nevű csaj, aki talán elfogadja a meghívást és az Évára és Mártira gondoltam, hátha a kislánnyal egy kicsit össze tudok jönni. Igaz 14 éves volt, de nem az ágyba akartam vinni egyből.

A lányokat meghívtam, s a megbeszélt időben megjelentünk Ferinél, ami egy csomó gyaloglásba került. Minden annak rendje és módja szerint történt. A Feri szüleinek elég jól ment. Az apja pártitkár volt a faluban, az anyja az egyik tsz-ben főkönyvelő.

A házukon már kívülről látni lehetett, hogy tehetősebb tulajdonos lakik benne. Az udvar szépen nyírt fűvel díszfákkal volt beültetve. A ház mellett garázs volt. Szülei a Balatonra mentek néhány napra valami politikai fejtágítóra, ahogy fogalmazta.

  • S te miért nem mentél?
  • Szabad akartam lenni egy kicsit.

Házigazdánk szépen előkészített mindent. Még kaviár is volt. Szép nagy szemű vörös kaviár, amelyet egy konzerves dobozból szedett ki üvegtálkára. Akkor ettem kaviárt először.

  • Hát ezt honnan szereztétek?
  • Az orosz katonáktól.

Pirított zsemle szeletekre tettünk egy kiskanállal, citromot csepegtettünk rá. A lányoknak nem tetszett annyira, kicsit fanyalogtak. A citromot elhagytam, mert így természetes, de elég sós

ízét érezhettem.

A lányoknak volt téliszalámis vajas zsemleszeletek paprikával. DE volt tatár beefteak is, mert az Feri kedvence. Persze a lányoknak az sem tetszett. Egyedül Márti ette végig a menüt.

S hozzá orosz pezsgőt ittunk. S közben szólt a Grundig magnójából a zene. Cárnak érezhettünk magunkat. A Márti csak lesett, hogy milyen helyre hoztam.

Kaja után persze jöttek az elmaradhatatlan társasjátékok. Mindegyiknek az volt a köztes célja, hogy zálogot kellett adni.

S talán mondanom sem kell, amikor már így kellően levetkőztünk jöttek a zálog kiváltások.

Egy arra alkalmas pillanatban mondtam a Ferinek, hogy ha csókot érdemel a zálog kiváltója, hozzon össze a Mártival.

Így is lett. S persze a többi párok estében is hasonlóan jártunk el.

Apáca smacival kerültünk egymással szembe a Mártival. Elmagyaráztuk neki, hogy megy ez,

megkérdezte a Feri elfogadja a „büntetést” tőlem?  Eközben háttal állt nekünk, tehát neki vakon kellett eldönteni, kivel hajtja végre a büntetést? De mivel a Feri mindig rám mutatott, amikor az ő zálogát kellett kiváltani, így hiába mondott volna nemet, a legközelebbi partner kiválasztásnál újra rám mutatott. S ez így ment fordítva is, amikor az én zálogomat kellett kiváltanom.

Az igenre letérdeltünk egymással szemben.

Egész közel térdeltem hozzá. Laci tartotta közöttünk a Népszabadságot.

Feri leoltotta a villanyt. Átkaroltam a Mártit, s jól lesmároltam. A Feri direkt sokáig hagyta a villanyt lekapcsolva. Amikor felkapcsolta, a lány arca tiszta vörös lett. Később elmondta, hogy majd elájult az érzéstől, annyira új volt neki egy komolyabb csók.

Persze edzettünk, azaz ez esetben csókolóztunk egész este, meg táncoltunk. Szóval jó kis buli volt. Általában míg itt volt esténként találkoztunk, de nem minden este, mert egyéb komolyabb feladataim is voltak, s egy kis német-magyar csitriért, aki két-három hét múlva visszamegy, nem fogom ezt a jó kis status quót felrúgni.

Az utolsó este nagy sírás-rívás közepette búcsúztunk, mármint ő sírt, én ugyan nem ríttam, de szomorú voltam, mert megszerettem ezt a kis hamvas szépséget.

Megbeszéltük levelezünk, ami megtörtént.

 

Nem tudom mi volt a döntésem kiváltó oka, valószínű az, hogy a kocsmákban szórakozóhelyeken ekkorra már törzsvendég voltam, tehát otthon éreztem magam, úgy döntöttem, hogy vendéglátó szakközépiskolában folytatom a tanulmányaimat. Mivel érettségiztem így csak két évet kellett járni, s kapott az ember egy szakács felszolgáló és üzletvezető képesítést.

Úgy gondoltam, ott dolgozom, ahol más szórakozik, akkor számomra szórakozás lesz az élet. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem. Pedig volt tapasztalatom már az elmúlt két nyáron. Főleg ezen az utolsón, megtapasztaltam, hogy strandon dolgozni sem ugyanaz, mint amikor vendégként vagyok ott.

Az Áfésznél helyezkedtem el. Ők adták a gyakorlati oktatást. Ez egy szövetkezet volt, melynek kereskedelmi és vendéglátó egységei voltak, a COOP-ok elődje.

Valamint a debreceni Aranybika nevű szálloda és vendéglátó komplexumban is volt gyakorlatunk.

Első munkahelyem a nylon , de mivel leírva így nem volt sehol, nájlonnak fogom írni.

Ez egy harmadosztályú étterem és zenés szórakozóhely volt.

Délben rengeteg előfizetéses ebédelő vendéggel, de sok volt a fizetős  a la carte vendég is.

Kezdő voltam. Az oktatóm egy magas sovány férfi Anti volt. Mindig egy teve jutott róla eszembe a tartásáról meg úgy tartotta száját.

Természetesen az első napokban az előfizetéses jegyes vendégeket szolgáltam ki. Emlékszem egy esetre, amikor karfiollevest vittem ki fiatalabb dolgozók négyes asztalához. Egyszer azt látom, hogy komoly felnőtt emberek a kanalukkal piszkálnak a tálban. Odamegyek.

  • Mit csináltok?
  • Versenyzünk, ki halászik ki több kukacot.
  • Bocsánat srácok hozzak egy másikat
  • Hozd a másodikat, ettől elment a kedvünk.

A karfiolt elfelejtették a szakácsok átnézni, esetleg előforrázni.

Emlékezetes volt az is, amikor óncsészékben erőleves volt finommetélttel.

Hat csészét tettünk egy fém tálcára. Az Anti nagy lendülettel ki akart kerülni valakit és az egyik ón bögre ráesett egy kopasz ember fejére, egy darabig a bögre is ott maradt a fején, de egy-két másodperc múlva leesett, ezután csak a finommetéltek szépen sorban, mint egy jó kis paróka pihentek a kopasz ember fején. Hatalmas röhögés tört ki az étteremben.

Az Anti persze gyorsan letette a balkezében lévő tálcát és a hangedlijével próbálta a „póthajat” eltüntetni a kopasz ember fejéről nagy elnézéseket kérve. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a leves nem volt forró. Vajon miért is lett volna forró egy harmadosztályú étteremben?

A kopasz két hétig ingyen kapott ebédet.

Ebédnél 11:30 tól 14:30 ig folyamatosan forgott a placc. Ami legalább  6-800 embert jelentett.

Mivel a 18-at betöltöttem, így kb 2 hét múlva már este is dolgozhattam.

Este hattól egy 4 tagú szalonzenekar szolgáltatta a zenét.

A kb. 150 fős étterem minden este 60-90% os telítettséggel üzemelt kb 22-ig. Éjfélig fokozatosan csökkent.

Több étterem is volt a településen hasonló kapacitással és forgalommal.

Eddigi tapasztalatom alapján a jólét egyik fokmérője a vendéglátóhelyek, szórakozóhelyek telítettsége nem turisták által látogatott területeken. Ahol a helyi lakosság tömegesen látogatja ezeket a helyeket, ott magasabb az életszínvonal. Ugyanis ez azt jelenti, hogy a lakosság széles rétegeinek van az alapszükségletek kifizetése után szórakozásra pénze, s nagy valószínűséggel még megtakarításra is futja.

Erről bárki meggyőződhet, ha jár-kel a világban.

Hangsúlyozom mindez a román határ melletti faluban. Ezen életszínvonal mutató alapján a magyarországi átlagember életszínvonala, a máshol felsorolt hiátusok ellenére, igen magas volt. Persze a szovjet éra más területeivel összehasonlítva.

A mai állapotokkal is össze lehet hasonlítani. Egyébként össze sem lehet hasonlítani, mert a vendéglátóegységek olyan helyen, ahol nincs idegenforgalom, haldoklanak, bezárnak. Más nyílik a helyükön.

Elég szép jattot szedtünk össze mindenféle csalás, vagy trükközés nélkül, s a kollégák egy hónap múlva elfogadtak teljes jogú kollégáknak, ami azt jelentette, hogy a jattból a többiekkel azonos mértékben részesültem. Fizetésem viszont kevesebb volt, mert még tanuló státuszban voltam.

A régi kollégák kezdetben ügyeltek arra, hogy a falu potentátjaihoz ők menjenek. S persze elmondták, hogy kik az illetők. Pártitkár, funkcionárius, munkásőr parancsnok, tsz elnök, gyárigazgató.

Nem szerették volna elkövetni azt a hibát, amelyet valahol Németországban elkövettek a minap, hogy egy zöldfülű kezdőt küldenek Angela Merkel kancellár asszony sörrel történő kiszolgálásra.

A felvételen látszik, hogy még a tálcát sem tudja megfogni az a szerencsétlen kezdő.

A főnökei részéről ez nagy baklövés volt.

Egyébként az első napokban még drekóm sem volt, azaz sörnyitóm. A csapos vagy a kollégák nyitották ki a pultnál a colát vagy a sört, s velem is előfordult, hogy borult a karcsú hosszú üvegben lévő pepsi, Ettől megrezgett a kezem és az egész tálca tartalma összedőlt, nagyon ciki érzés.

Érdekes módon, de ez egyébként általában így van ez most is és nem csak szórakozó helyen. Nem a pártitkárral volt baj és a többi vezetővel.  Nem ők balhéztak a szórakozóhelyen, hanem a slepp. A valamilyen beosztásban lévő senkik, akik kaptak valami kisebb nagyobb beosztást, s azt hitték, hogy nekik mindent lehet.  Vagy lehet, hogy ekkor ezt nem jól láttam?

Hetente kétszer iskola, vagy Aranybika, ahol egy kicsit magasabb szintű felszolgálói és szakács ismereteket tanulhattam.

 

NDK

Drezda

December közepén elutaztam az NDK-ba, Drezdába, mert az unoka bátyám meghívott.

Ő vendégmunkásként kint dolgozott már két éve egy gyógyszergyárban.

Egy 12 emeletes házban lévő 3szobás lakásban lakott két másik kollégával. Mindenkinek jutott egy hálószoba. Az egyik srác hazajött, s a helyére költöztem ideiglenesen. Sőt egy héttel később a másik ott lakó is hazautazott karácsonyra.

Drezdát a II.VH –ban szinte teljesen lebombázták. Egy híd maradt épen az Elba fölött, amit emiatt Blaues Wunder-nek kereszteltek. Az épületek szinte teljesen megsemmisültek, vagy nagyon megrongálódtak.

Drezda újjáépítése még javában folyt, de így is érződött rajta az a rend, környezeti kultúra, amely általában német városokra jellemző. Egyszóval az utcán körbefordulva is észlelte az ember, hogy nem keleten van.

A boltok általános fogyasztási cikkekből legalább olyan választékkal rendelkeztek, ha nem jobbal, mint a magyar boltok. Volt ott minden. A magyar téliszalámitól az orosz pezsgőig sok minden. Az is igaz, hogy a téliszalámit felvágták kb 10 cm-es darabokra, celofánba csomagolták, hogy jusson mindenkinek.

Az unokabátyám, akit Alinak kereszteltem gyerekkorunkban persze minden munkanap dolgozott. Ezért a város megismerését önállóan kezdtem el.

Délután bementem a közeli Lebensmittel-be. S többek között vettem vagy hat sört. Ára kevesebb, mint fele volt a mienknek. A keletnémet márkát kb. 4,3 forintért lehetett váltani.

Az általam vásárolt sör 50 pfenning-be került.

Hazamentem. S persze iszogattam a sört. Minőségben körülbelül a kőbányai világosnak felelt meg. Már minden negatív impulzus nélkül megittam két sört, mire Ali hazaért.

Meglátta, milyen sört vettem.

  • Ilyen sört nem iszunk Németországban.

Megfogta a négy sört és úgy, ahogy van bontatlanul kidobta a kukába. kicsit a szívem szakadt meg, hiszen vesemosónak jó volt.

  • Gyere, lemegyünk veszünk normális sört.
  • Hozzál te is egy bevásárlókocsit.

Bementünk az általam már ismert önkiszolgáló boltba. s 5-5 db Radeberger sört beraktunk a kocsiba. Kifizettük beraktuk az autójába.

  • Hozzd a kocsit megyünk megint!

Gondoltam elfelejtett valamit, de engedelmeskedtem.

Megint beraktunk 5-5 Radebergert, fizettünk, el.

Amikor ezt a harmadjára eljátszottuk a pénztáros felismert és elkezdett veszekedni, hogy mi már voltunk itt és vásároltunk Radebergert, amiből naponta egy vásárló csak ötöt vehet.

Ali veszekedett velük egy sort. Megkaptuk a sört, de aznap már nem mentünk többet.

Egyébként a Radeberger sörgyár Drezda mellett van, s nálam benne van az első ötben.

 

Ezt a sztorit KDNP-sek ugorják át!

Egyik nap Ali szabadnapos volt és meghívott egy étterembe. Látjuk, hogy az étterem előtt 10m-es sor áll 12:15 kor. Mondom Alinak: menjünk máshova, itt sohse jutunk be. Azt mondja,

  • Nyugi mindjárt nyitnak.
  • De miért vannak zárva?
  • Mert a vendéglátó szakszervezet kiharcolta, hogy nekik is joguk van délben ebédelni. Ezért most megebédelnek és így jobb kedvvel fognak bennünket kiszolgálni. hehe
  • Ez igaz? Nem hiszem el. Adtam hangot csodálkozásomnak.

Így is lett. 12:30 kor kinyitottak, bementünk, s ezt követően mindennel meg voltunk elégedve.

Nem volt hosszú életű ez a rendelet.

 

Kezdtek hiányozni a csajaim. Kérdem az Alit, mit ajánl.

A Roten Kakadut ajánlotta, s elmagyarázta hogyan jutok oda. Ő éjszakás volt azon a héten így nem tudott jönni velem. Felültem a megadott villamosra. Egyszer látom, robogó villamosból

Park Hotel Roten Kakadu Discotek. A következő megállóban leszállok, visszamegyek.

A Roten Kakadu az alagsorban volt. Uv fények, jó zene, és rengeteg nő. kb. 3:1 arányban. Sőt ahogy jobban körülnézek rengeteg jó nő. Szépen felöltözve, kisminkelve álltak körben a fal mellett, vagy táncoltak egymással, vagy pasival.

Gondoltam hagyom a dolgokat érni, hátha a pasijuk kiment wc-re, vagy még nem érkezett meg. Kérek egy sört és leültem egy kis asztalhoz. Élveztem a hely hangulatát. Az egyik falon egy kisebb zuhatag folyt le szépen megvilágítva. Természetesen a legújabb nyugati zenék szólnak. Itt NDK-ban nem működnek a zavaró jelek, mint estünkben a SzER rövidhullámain,  sőt már Fm-en hallgatom a nyugati zenéket kiváló minőségben. Nagy sláger volt a Les Humphries Singers Mexico és a Mama Loo című száma.

Közben stírölöm  lányokat. Van bennem egy kis félsz, hogy az Illési tanár úr munkája hogyan működik a gyakorlatban? Megformálom fejemben a mondatokat. A bőség zavara is flusztrál. Ha két szabad lány lenne, könnyebb lenne választani. De így? Ennyi nő közül hogyan fogok választani? Kit kérjek fel először táncolni? Egyik nő szebb, mint a másik, s még csinosak is. Bármelyiket elfogadnám.

Ezen eltöprengek, amíg elfogy a söröm, pedig kortyonként iszom.

Kinézek egy magasabb lányt, vele ugyan még nem sikerült szemkontaktust találnom, de álomszép nő. Alkatra a Bellára hasonlít (de régen nem láttam), csak egy kicsit érettebb, és szőke gyönyörű frizurával, valami muszlim vagy hasonló könnyű vékony itt-ott átlátszó ruha van rajta. Egyszerűen álomszép ebben a félhomályban.

Mondom neki németül:

  • Jössz táncolni:
  • Nem, köszönöm. és mosolyog.

Megköszönöm és további jó szórakozást kívánok neki. Zavartan körbenézek, a mellette álló lányra, de átnéz rajtam. Gondolom, már rég tudják rólam, hogy külföldi vagyok.

Éppen úgy döntök, iszom még egy sört, hiszen most menjek végig egymás után a fal mellett álló nőkön, kérdezzek meg mindenkit akar-e táncolni, amikor tőlem 2m-re, kb az ötödik lány, látva kudarcom, odajön hozzám megfogja a kezem és húz a parkettre.

Tánc közben megnézem magamnak. Filigrán, kb. 160 cm és kb 50 kg, de arányos. Arca bájos, kedves, ha találkozik a tekintetünk rám mosolyog.

Vége a számnak, a diszkós brummog valamit és indítja a következő gyors zenét.

Éppen annyi időnk van, hogy bemutatkozom.

  • Helló. Jenő vagyok Magyarországról.
  • Kristen.

Egy idő után vége lesz a hangos zenés etapnak. A diszkós csökkentett hangerővel feltesz valami neutrális zenét, amelyet jó hallgatni, éppen ilyen alkalmakra való.

  • Meghívhatlak egy italra?
  • Egy koktélt elfogadok.

Nem sápadok el, van pénzem, megnéztem befele jövet az itallapot, s olyan árakat láttam, hogy átszámítva még a nájlonban is több lenne.

Ha ő koktélt kér, akkor én is. Gondoltam a jövőre, iszom én is egyet. Nem minden nő szereti a sörös pofát.

Közben beszélgetünk.

  • Mit csinálsz itt? Dolgozol, esetleg turista vagy, hol laksz?

Szépen kikérdez.

Én is kérdezek, mikor szóhoz jutok.

  • Tanulsz, dolgozol?
  • Dolgozom, adminisztrátor vagyok egy cégnél.
  • Gyakran jársz ide?
  • Hétvégenként.
  • Jártál már Magyarországon?
  • Még nem, de tervezem. Sok jót halottam a Balatonról.
  • Te hol laksz.
  • A román határnál.

S így ismerkedünk egymással tovább. Újra jön egy táncos szakasz. Megisszuk a koktélt és megyünk táncolni.

A következő szünetben iszunk egy újabb koktélt.

  • Hol vannak a srácok? kérdem
  • itt mindig ilyen az arány.
  • Köszönöm, hogy eljöttél velem táncolni, egy kicsit ciki volt.
  • Az a lány, meg a szomszédja leszbik.
  • Na ebbe jól bele trafáltam.

Egy kicsit jól esik a hír. De az is lehet, hogy túl nagy falat lett volna számomra.

  • Egyébként van pasid?
  • Katona. Jó messze.

Értek én a szóból. Azzal, hogy hozzátette: jó messze, jelezte, ne félj, nem toppan be mindjárt, s azt is, hogy ritkán jár haza.

  • S nem hiányzik? Hülye kérdés.
  • de.

Újabb táncos etap. A diszkós elérkezettnek látja az időt egy lassú zene beékelésére.

Egy kis ideig állok, hogy esetleg azt mondja üljünk le, de nyújtja a karját, balkezét a vállamra emeli és átölelem a derekát a másik kezünk meg úgy, ahogy kell, és lassan táncolunk. ahhoz képest, hogy kb két órája ismerjük egymást egész jól hozzám simul.  Persze erre ébred a Lajosom.

Nyugtatom, hogy erre ráérünk még, ki tudja mi lesz ebből.

Kellemes illat lengi körül. Átfut az agyamon, vajon az én illatom hogy jön be neki?

Megint gyorsabb számok jönnek. Úgy látom lazul a lány. Tánc közben incselkedik, érdekes mozdulatokat tesz. Jót nevetünk, mert én is bevetem magam. Előveszem a haverjaimtól tanult mozdulatokat. Ezt érdeklődéssel figyeli, rácsodálkozik, s most ő kezd utánozni.

A harmadik koktél után már úgy megyünk vissza táncolni, hogy átöleli a derekamat, a jobb kezem a vállán.

Most meg az jut az eszembe, hogy elfelejtettem a nevét. Basszus.

A következő zenei etapba a diszkós már a harmadik szám után berak egy lassút. A lány ugyan úgy, ha nem egy kicsit jobban, hozzám bújik. Látom a félhomályban, hogy majdnem minden pár csókolózik a placcon. Gondoltam nehogy azt higgye, hogy valami nyálas kölyökkel van dolga elérkezettnek látom az időt, hogy lépjek. Megpuszilom a homlokát, halántékát, megyek lejjebb, emeli az arcát. Most már az ajkát puszilgatom. Enyhén nyitja a száját. Finoman lassan csókolózni kezdünk.

Persze a következő csókra már nem kell sokat várni.

Közben kitűnő hangminőségben szól a legújabb nyugati zene, s olyan fénytechnika, amelyet még sohasem láttam. Szóval írtó jól érzem, érezzük magunkat és egymást.

Valamikor 2-3 óra körül azt mondja, hogy köszön mindent, megcsókol és elindul kifelé.

  • Elkísérhetlek?
  • Nem, itt lakom nem messze.
  • Látlak még?
  • Talán és mosolyogva hátat fordít és megy kifelé.
  • Holnap este itt leszek várlak.

Vissza sem fordul, csak int a válla felett.

Úgy látom, hogy nekem is itt és most kell abba hagyni.

A hoteltől úgy 20 m-re meglátok egy Wartburg taxit, ott a drosztja.

Hazavitetem magam. Levetkőzöm, bedőlök az ágyba.

Hú de jó kis buli volt, s a lány is…de hogy hívják?

Már javában szombat van. Tehát ha minden jól megy, még ma találkozom ezzel a jó kis csajjal, de hogy hívják? Kóstolgatom a női neveket. Ezzel alszom el.

 

Alival kora délután találkozom. Elmesélem neki a sztorit.

  • Lehet ide csajt felhozni? kérdem.
  • Lehet, akár itt is maradhat napokig, de a földszinten beírják a nevét. Ha éjjel jöttök, akkor viszont másnap kell a lányt bejelenteni a portán.
  • Köszi. csak jó, ha tudom.
  • Hajrá!

 

Este kilenc körül már ott vagyok a Kakaduban. Most még kb. félház van. Látszik, az úri társaság még másfelé jár. Átnézem a jelen lévő hölgyeket. Megpróbálom felidézni a tegnapi lány arcát. haját, stb. de legjobban filigrán alakja és a magassága jön emlékezetembe.

Iszom egy sört. Úgy ülök, hogy az újonnan érkezőket lássam.

Egy tánczenei blokk lemegy közben.

Már kezdem elveszteni a reményt, hogy nem jön. Azon gondolkodom, mikor adjam fel a rá való várakozást, hiszen milyen ciki lenne, ha valakit felkérnék táncolni és közben érkezne meg?

Egyszer végre meglátom a bejáratnál. Neki rosszabb, mert még szoknia kell a félhomályt.

Eszembe jut egy kifejezés. A Mártitól hallottam, ő szólított így. Schatzi, vagyis Kincsem.

Elébe megyek.

  • Hallo Schatzi mondom. Már nagyon vártalak.
  • Bocs… és megpuszilt a számon.

Az este további része nagyjából úgy zajlott, mint ma már egyszer úgy éjféltől félháromig.

Zene szünetekben sokat beszélgettünk.

  • Hol laksz itt Drezdában?
  • Egy három szobás lakásban és ma éjszaka egyedül.

Elmesélem neki a sztorit, hogy most csak az unokabátyámmal lakom, mert két lakótárs hazament, ő meg éjszakás jelenleg.

A bogár be lett ültetve a fülbe úgy egy óra körül.

Kb. további két zene szakasz után mondja: menjünk.

Ugyanaz a taxi állt a droszton, amelyik ma már hazavitt egyszer.

A főbejárathoz is kaptam kulcsot, így zavartalanul felmegyünk a lakásba. Whisky volt a lakásban meg sör.

Megkínálom whiskyvel, csókolózunk.

Szorosan átölelem. Felugrik a derekamra, majdnem elesünk, mert erre nem voltam felkészülve, de a konyhabútor megfog bennünket.

Beletöltök még egy whiskyt, s persze én is iszom egyet.

Zenét nem kapcsolok, mert vékonyak a falak.

Javasolom zuhanyozzunk egyet, mert a discoban lefőttünk egy kicsit.

Levetkőztetjük egymást s beállunk a kádba. Kölcsönös tusfürdő kenés után lemossuk egymást, majd megint veszi a tusfürdőt még egy adagot tesz a farkamra és alaposan megmossa. Elzárja csapot én ki akarok szállni, visszatart letérdel és bekapja a farkam.

Hú ez nagyon tetszik mondanom sem kell, de mi lesz velem, többször le akarom állítani, nem hagyja lelkesen szopja a farkam, addig cidáz, míg el nem megyek. Előtte jeleztem neki, hogy vigyázz jön a vonat, de nem érdekelte. Sőt még meg is harapdálta a farkam közben.

Olyan orgazmusom volt, hogy majd elszálltam.

Kezdődött a zuhanyozás megint.

Ittunk még egy whiskyt és bementünk a szobába. Mivel az ágy nem volt kényelmes kettőnknek, letettem a paplant arra feküdtünk. Jó meleg volt a szobában.

Persze tudta, hogy nekem most szükségem van egy kis időre, így a Lajost békén hagyta.

Beszélgettünk, simogattuk egymást, smároltunk.

Amikor úgy gondoltam, mire odakerül a sor addigra a tapasztalatok alapján Lajosom újra tettre kész lesz elkezdtem finoman puszilgatni a nyakát, a vállát, a cicijeit, stb.

Úgy gondoltam megőrjítem egy kicsit én is, csinálok vagy egy órás előjátékot, hogy a végén könyörögni fog tegyem már be, mert már görcsöl a puncija.

Ahogy terveztem úgy is cselekedtem. Az Editnél ez a módszer bevált hátha beválik most is.

Végigmentem a testén. De amikor a puncikájához értem, ami egyébként fazonírozva volt a szőr hossza nem volt több mint1cm, akkor úgy tettem, mintha csak véletlen értem volna hozzá, s mentem tovább lefelé kis finom kb. 36-os lábát szokásom szerint megpuszilgattam, a nagy lábaújját megharapdáltam, amit halk visszafogott sikolyokkal jutalmazott.

Majd kezdtem visszafelé menni. Combközét puszilgattam, s mintha csak véletlen érne a csiklójához az orrom, mentem az alhasára, oldalára. A lány, akinek még most sem tudtam a nevét, már kezdett reszketni, de nem a hidegtől, volt vagy 27 fok.

Ezután kezdtem el nagyon óvatosan puszilgatni a csiklóját. Időnként beszívtam a csiklót és a környékét, kiengedtem a lány már nyöszörgött, Benyúltam újaztam egy kicsit.

Gyere, gyere mondta s finoman odaraktam a farkam az eddigre már tiszta lucskos kis puncijához. A hegyével még borzoltam egy kicsit s nyomtam be, a lány már reszketett alattam

javasoltam jöjjön felül, mert féltem, hogy agyon nyomom.

Nem telt bele két perc felpörgött és nagy nyüszítések között elment. Én hála a jó előkészítésnek felszínen maradtam. Rám zuhant és elájult. Egy darabig még a lélegzését sem halottam. Ettől megijedtem egy kicsit, de mozogtam, megpiszkáltam, hirtelen vett egy nagy lélegzetet és ezt követően normálisan szuszogott.

Volt még folytatás, de írásomban így is sok a sex, ezért a többit gondolja el a kedves olvasó.

Karácsonyig egyszer volt még egy hasonló együttlétünk.

Karácsonykor nem találkoztunk így a szentestét Alival együtt töltöttük, meg a 25.-ét is.

26.-án találkoztunk, amikor bemutattam Alinak. Nagyon figyeltem, mert még mindig nem tudtam a nevét és szégyelltem megkérdezni. Na, végre. Könnyebbültem meg: Kristen. Ideje volt. Ali elvitt bennünket Meissenbe, majd elmentünk egy étterembe. Most a lánynál is ünnep volt ezért azt mondta, hogy inkább haza menne, pihenne, mert másnap dolgoznia kell.

Elvittük volna teljesen hazáig, de egy kis mellékutca sarkán azt mondta, hogy itt jó.

Csók. El.

Úgy beszéltük meg, hogy 28.-án pénteken találkozunk a Kakaduban.

30.-án reggel ment el a szállásunkról.

Ali megbeszélte egy haverjával, hogy náluk szilveszterezünk. A haverja már nős ember volt, sőt két gyerek is boldogította őket, akiket erre az alkalomra leadtak a felesége német szüleihez.

Ők főztek ezt-azt, mi pedig vittük a piát meg sós süteményeket. Alinak most nem volt csaja,

de a vendéglátónk Karcsi felesége egy munkatársát elhívta, aki éppen szabad volt.  Velem meg jött a Kristen, akinek akkor tudtam meg újra a nevét, mikor Alinak bemutatkozott.

  • A pasidat mikor engedik haza.
  • 3.-án.

A  szilveszter csodálatos volt.  Karcsinak és Helga igazán jó házigazdák voltak.

Ők egy olyan villában laktak, amelyet a náci Németország idején építettek katonatiszti és középosztálybeli családoknak. Kovácsoltvas kerítés, ősfás udvar, kb 15x15m-es egy emeletes kockaház manzard tetővel, alatta pince.

Mivel az NDK-ban már akkor is lehetett rakétázni, petárdázni szilveszterkor, felmentünk a kéményseprő járdára, és egy pezsgősüvegbe állítva lőttük a rakétákat mi is, mások is. Írtó klassz látvány volt, ahogy szinte izzott Drezda. Kristennek is nagyon tetszett. Nálunk akkor még nem lehetett petárdázni, így ez különleges élmény volt.

üdv. 1974!

Hajnalban hazasétáltunk hozzánk. Alinak nem sikerült első nap idehozni a nőt, de megbeszélték, hogy még találkoznak.

Január elsején délután hazavittük Kristent. Elbúcsúztunk, mivel jött a pasija én meg úgy terveztem, hogy 3-án tovább utazom Berlinbe, nagy valószínűséggel már nem fogunk találkozni. Úgy is lett.

Ali 3.-án reggel kivitt az állomásra. Elutaztam Berlinbe.

https://www.youtube.com/watch?v=BzRkISsLid8  les Hunfries

https://www.youtube.com/watch?v=Ez5C3yHhuQw Hot Chocolade

https://www.youtube.com/watch?v=MNRlCrI_Q-s  Uriah Heep

https://www.youtube.com/watch?v=aOl4oeHZnBk Hot chocolade

https://www.youtube.com/watch?v=lC4gKA4ezcU Deep Purple

https://www.youtube.com/watch?v=cpbbuaIA3Ds Pink Floyd

https://www.youtube.com/watch?v=KDaWAa-Oz4s Omega

https://www.youtube.com/watch?v=Nnu1E5Kslig Led Zeppelin

 

 

Vége a 13. résznek

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × kettő =

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás