Teenager Party 7.rész

7.rész

 

Ebben az időben kezdtem el a képzőművészetekkel foglalkozni. Rajzoltam, festettem, sőt szobrászkodtam is. Kisplasztikákat készítettem gipszből és agyagból. Ajándékoztam néhányat a gimnáziumnak is. Jó pár évvel később azt hallottam egy ott tanuló fiataltól, hogy műalkotás elemzés órán azokat elemezték.

Úgy döntöttem, hogy egy pár kisplasztikámat kiöntöm bronzból is. A majdnem gyilkosomat, a kidobott gázbojler égetőrendszerét használva készítettem egy kis kohót az udvaron.

Áttanulmányoztam a szakirodalmat, és az un. viaszkiszorításos öntéstechnikát alkalmazva a megfelelő előkészületeket megtettem. A kohót úgy alakítottam ki, hogy nagyanyámtól kölcsönkértem egy vaslábost (amit sohse látott viszont). Téglából készítettem a kohó zárt részét, az égőteret, a gázégővel úgy, hogy alulról sok levegőt kapjon. A vaslábost olyan magasságban helyeztem el, hogy a lángok optimálisan érjék. Több kísérletet tettem először csak a vörösréz olvasztására. először sikertelenek voltak a kísérleteim, mert a lábast nem fedtem le és a hő elillant. Majd egy disznóperzselővel felülről is melegítettem a rezet. A kettő már együtt hatásosnak bizonyult.

Amikor láttam, hogy a réz, mint a cukor, amikor grillázst készítünk kezdi alakját veszteni hozzátettem a forrasztó ónt és lefedtem egy vasfedővel, s hagytam vagy félórát. Sajnos így nem láthattam mi történik, hogyan olvadt meg a réz tejesen, de amikor levettem a fedőt és egy hosszabb nyelű svédfogóval megfogtam enyhén lötyögött, elérkezettnek láttam az időt az öntésre. Nem tudtam menyire lesz elég az anyag ezért még három boxer öntőformát is készítettem.

A kisplasztika öntés viszonylag jól sikerült és még két boxert is ki tudtam önteni.

Húsvéti szünet előtt bált rendeztek, s arra mi is elmentünk a Magdival. Legnagyobb örömömre végig együtt táncoltam vele, mert azt mondta, hogy ha lekérik, ne engedjem át senkinek, mert csak velem akar táncolni. Valahol tudat alatt sejtettem, hogy gyártanom és hoznom kell a boxert, mert bizony voltak előjelek.

Volt három srác, a főkolompos haverjai, akik nagyon szerettek volna a Magdival táncolni. S felváltva próbálkoztak. Hiába mondtam nekik, hogy bocsi, de a lány velem akar táncolni.

Nem értettek a jó szóból.

Éjfél felé kérte, hogy kísérjem haza a 3 km-re lévő másik faluba. Odafelé semmi különös esemény nem történt. Én a lekérési kísérleteket már el is felejtettem. Visszaérek a faluba egy két gyéren égő utcai lámpa fényénél látom, hogy alakok jönnek ki az útra elébem.

Körbe állnak hárman. A középső kezd el dumálni.

Megismerem. Egyébként ő volt az, aki legtöbbet zaklatott bennünket a bálban. Olyan velem egykorú lehet, de nem gimis.

  • Na, hazakísérted a Magdit?
  • Mi közötök hozzá?
  • Kérdeztem valamit válaszolj rendesen!
  • Így, hogy hárman vagytok, nagy pofád van. S lehet, hogy most hárman meg tudtok verni, de attól még a Magdi nem fog veled járni, de még táncolni sem. Nem tanultad még meg, hogy a nők választanak. Állj ki egyedül, ha olyan erős vagy. S kihúztam a zsebemből a kezem rajta a boxerrel.

A boxer megcsillant a lámpafényben, az útonálló észrevette. Hangja egy tónussal halkabb lett, s akkora ingerültség sem érződött benne.

  • Igazán nem jól csináltad, hogy nem adtad át a lányt.
  • Nem jól, nem jól. Te mit csináltál volna a helyemben cseszd meg?
  • Na látod, akkor menjetek aludni békével.

Kikerültem, s ballagtam tovább. Ugattak még valamit, de már nem érdekelt.

A fegyverkezés, mint a háború elkerülésének eszköze hatásos, gondoltam akkor.

 

Húsvéti szünet után az egyik nap az első óránk német óra volt. Elmúlik 8 óra a tanár úr sehol. negyed kilenc, még mindig sehol. Mi lehet vele, beteg? Akkor szóltak volna vagy helyettesített volna valaki. Olyan félkilenc táján megérkezik.

Megvolt a szokásos belépési szertartása.

  • Kérem, bocsássanak meg. Nem is tudom elmondjam-e önöknek a késésem okát, mert kicsit szégyellem.
  • Mondja el tanár úr! kérleljük.
  • Az úgy volt, hogy elindultam otthonról időben, de megálltam rágyújtani egy cigarettára. Tudják, nem vagyok nagy bagós, de a szájbaktériumoknak jót tesz, illetve nem tesz nekik jót, mert megöli őket. Kétszer háromszor próbálkoztam, de mivel szembe fújt a szél mindig elfújta a gyufám lángját, így megfordultam. Így már sikerült meggyújtanom a cigarettát. Éppen egy bonyolult logikai kérdésen gondolkodtam. Elindultam egyenesen, csak az ellenkező irányba. a faluvégén esett le a tantusz, hogy elfelejtettem megfordulni.

Az osztályban megint kitört a hahota. Nevetett a tanárunk is.

 

Közben levizsgáztam az úszómester tanfolyamon. Természetesen úszni kellett, majd egymást szakszerűen kimenteni és elsősegélyben részesíteni. és egy csomó elméleti kérdés, víz- és környezet higiénés kérdésre kellett válaszolni, majd az úszásoktatás alapelveiről kellett beszélni.

 

Az iskola végeztével jelentkeztem a kórház strandra úszómesternek. Ugyanis a kórháznak volt egy saját üzemelésű strandja egy kis gyerek- és egy 25×10-es mélyülő fenekű felnőtt medencével. Egyébként itt jegyzem meg, hogy a strand mellett volt egy 12 pályás teniszpark is és ebben a faluban volt először tenisz szakú általános iskolai osztály 1972-ben!

Sajnos nem tudok arról, hogy valaki kiemelkedő eredményt ért volna el, de ez nem feltétlen a tanulók hibája.

Közvetlen az iskola után elkezdtem az érdemi munkát. A strand rendkívül lerobbant állapotban volt. Volt vagy 50 cm-es fű, szél fújta szemét, piszok, por lepte el a medencéket is. Több napot dolgoztam, amíg a meszelésig eljutottam, ugyanis ezek meszelt falú medencék voltak. A meszelés után száradni hagytam egy napig, majd feltöltöttem a medencéket és kifüggesztettem egy papírt a kórház személyzeti bejáratára, hogy a strand megnyílt.

Lassan kezdtek szivárogni a szabadnapon lévő ápolónők, orvosok, gyesen lévő anyukák a picivel. kezdett a strand megtelni élettel. Jó volt tudni, hogy az én munkám eredményként lehetnek itt. megkeresett egy TF-es lány, hogy szervezzünk úszótanfolyamot. Már nem emlékszem, milyen módon értük el a potenciális célcsoportot, de a lényeg az, hogy egy héten belül, már negyven gyerek jelentkezett. 10 es csoportokba osztottuk őket és felváltva tartottuk az oktatást.

Az egyik délelőtt éppen a kabinomban matattam, amikor jött a kórház főszakácsa, akit addig még nem ismertem, és arra kért próbáljam megtanítani a fiát úszni.

  • Nézze azt sem bánom, ha nem sikerül, csak figyeljen rá. kifizetem a tandíjat. s amit el tud vele érni érje el, de a legfontosabb, hogy figyeljen a gyerekre.
  • Jó de hol a gyerek? kérdem
  • Zolika gyere ide légy szíves! mondja az apja, aki egy igen megtermett személy volt.

Az ajtótól nem láttam a gyereket, de enyhe kb. 2 es erősségű rengést éreztem a lábam alatt.

Megjelent a Zolika. Egyből megállapítottam a rengések eredetét. A nyolcéves gyerek közel 50 kg-ot nyomott.

  • Szia Zolika. Semmi válasz. Sebaj.

Az apja kifizette az egy hónapra járó tandíjat és elment. Még volt egy kis feladatom, a kabinban. Mondom a gyereknek:

  • Vetkőzz le  Zolika és oda, ahol a gyerekek játszanak a vízben, bemehetsz.
  • Mennyél bele te! és elfut.

Aha, kezdem érteni miért magyarázkodott ennyit a főszakács.

Másnap egy négyedényes ételhordóval jelent meg a gyerek, melynek két edénye finom húsokkal a másik kettő körettel és vagy savanyúsággal, vagy kompóttal volt megrakva. S ez  így ment egész nyáron.

A gyerek egy hónap után olyan bombákat ugrott a 2,5 m-es részen, hogy utána kellett tölteni a medencét. Nem lett belőle úszóbajnok, de nem félt a víztől, sőt biztonságosan kezelte. Mozgás koordinációja nem volt tökéletes, de hihetetlen sokat fejlődött.

 

Az egyik nap a Gabi tartotta az oktatást.  Az egyik kislány egy nagyon csinos magas lánnyal jött már több alkalommal. Levetkőzött bikinire és figyelte a huga oktatását. Gabi kéztempót gyakoroltatott a gyerekekkel, úgy hogy mindenki kapott a lába közé egy hungarocell darabot, amely fenntartotta a lábakat a felszínen. Éppen a túloldal felé evickéltek a gyerekek, amikor látom, hogy az egyik gyerek hamarabb kiengedte a lába közül a habot, de a korlátot még nem érte el, és elkezdett süllyedni és kalimpálni.

 

Még félfüllel hallottam, a hugi, a hugi kiáltást, de már vágódtam a korláton át fejessel a vízbe. Fel sem jöttem. Egyből a víz alatt megközelítettem a gyereket és kinyomtam a felszínre. A gyereknek az ijedségen kívül semmi bántódása nem esett. A kis baleset viszont arra nagyon jó volt, hogy közelebbről megismerkedhettem ezzel a nagyon csinos lánnyal, akit Jutkának hívtak. Magasabb volt nálam vagy 3cm-rel. Dumáltunk. Megbeszéltük, hogy hazaviszi a hugit és visszajön. És hogy milyen hálás, hogy megmentettem a hugit stb. A Gabi is észrevette volna egy másodpercen belül. S nem volt az olyan nagy ügy, próbáltam nyugtatni.

A megbeszéltek szerint megjött este 7 körül. Egy szép világos virágmintás mini kartonruha volt rajta és szandál. Nagyon csinos volt. Ha most lenne fiatal biztos dobogós helyezést érne el egy nívós szépségversenyen.

Elvittem egy szórakozóhelyre. Ittunk ezt-azt. Én rumot ittam sörrel, ő bonbonmeggyet kólával. néhány ilyen kör után otthagytuk a szórakozóhelyet és leültünk egy parkban.

Éreztem, hogy szimpatikus vagyok neki, így nem sokat teketóriáztam, elkaptam és jó nagyokat smároltunk. Sajnos a cicijén kívül mást nem érinthettem, de így is élmény volt vele az este. Hazakísértem. Mondtam neki, hogy holnap úgy félkilencig a piacon őszibarackot fogok árulni, ha van kedve, kijöhet.

 

Úgy is lett kb. fél nyolc körül megjelent. Odajött hozzám és elkapott, s egy jót smároltunk a piaci kofák, öregasszonyok, öreg gazdálkodó árusok, vevők, járókelők szeme láttára.

Egy kicsit zavarba jöttem, ami elég ritkán fordul velem elő.

Isten bizony csak egy puszit akartam neki adni. De jól esett látni az elismerő pillantásokat.

Egy bácsi rám nézett és megpödörte a bajuszát és kacsintott egyet. Több idős hölgy rám mosolygott. Visszamentem a betonasztal mögé, mert ez előtte történt. Jutka is jött velem. Beszélgettünk, de így is többször megismételtük a jelenetet. Többnyire az ő kezdeményezésére. Persze, ha vevő volt szépen kiszolgáltam. Már alig volt néhány kiló barackom, amikor jön egy nálam jó pár évvel idősebb hölgy.

  • Szia Jenci nem ismersz meg? Rózsi vagyok a szomszédból. Tudod ott laktunk nagy anyádék mellett. Emlékszel még, hogy mutogattad nekem a kis pöcsödet, s azt mondtad: szia Rózsi neked nincs ilyen, bebee.

Húhh. Micsoda reggel. – gondoltam magamban. Ez a zavarba ejtések reggele.

Az előbbi jelenetnél csak mosolyogtak a kofák, de most hahotában tört ki mindenki.

Én égtem gyermekkori szatírságom miatt. Láttam, hogy szegény Jutka is zavarban van, de azért jót nevettünk mindnyájan. Megbeszéltük, hogy találkozunk a strandon. Adtam neki vagy két kiló barackot, a maradékot átadtam a mellettem áruló néninek, akivel már voltunk olyan üzleti kapcsolatban, hogy tovább árulta a barackot és legközelebb elszámoltunk. Tűztem haza.

reggeli, majd strand.

 

A strandon elvégeztem a kötelező munkákat. Kukák ürítése, szemét felszedése, sepregetés. A gyermek medencét már este leeresztettem. Most egy kis klóros vízzel körbemostam, leöblítettem, feltöltöttem. A nagy medencével nem volt ilyen dolgom, ott hetente, szerdánként cseréltem a vizet. A harmadik napon kapott egy kis klórt, az negyediken egy kis mésztejet az algásodás ellen.

Az elsők között érkezett egy csinos fekete hajú lány, akire a terveim szerint, a napokban akartam rászállni, hogy egy kicsit jobban megismerjem. Most a véletlen úgy hozta, hogy a Jutka miatt fel kellett függesztenem az ismerkedést ezzel a szolid kedves lánnyal, akinek a nevét sem tudtam. Most ott tartunk, hogy szia- szia.

Én elintézve a kötelező munkáimat úsztam vagy félórát. Ez már nem volt kötelező, de így is megismételtem naponta többször.

Ezt követően kifeküdtem napozni úgy, hogy a vízfelületet szemmel tudjam tartani.

  • Megkérhetlek, lekened a hátam. Szólt valaki mellettem.
  • Szia hogyne szívesen. Jenő vagyok.
  • Klári mondja.
  • Örülök, hogy megismerhetlek. Itt dolgozol a kórházban.
  • Igen a traumán. Ápolónő vagyok.
  • Nem stresszes a munkád.
  • Néha
  • De a tied biztos nem.
  • Nehogy azt hidd.

Közben simogatom a naptejes hátát. Most látom milyen karcsú. Finom popó, nem nagy nem kicsi optimális. Karcsú derék és közepesnél nagyobb cici. Enyhén gravitál, de telt, kívánatos. Vállig érő haját egy gumival most összefogta.

  • Te nem vagy idevalósi, mert akkor már legalább látásból ismernélek.
  • X-ből jöttem. Itt végeztem el az egészségügyi Szakközépiskolát és itt ragadtam. Néha hazamegyek szüleimet meglátogatni. A nővérszállón lakom.

Bosszankodom magamban. Most megint két tűz közé kerültem. Mi lenne a jó viselkedés, hogy egyik nőt sem veszítsem el, illetve mindkettőt megszerezzem? Úgy döntök, játszom a hivatalos személyt, akinek kötelessége egy nőt lekenni, ha erre felkérést kap, de nem vagyok köteles udvarolni. Nagy nehezen, de erőt veszek magamon, s nem reagálom le a közeledési szándékát, vagy legalább is a nyitottságát. Pedig érzem, hogy tetszünk egymásnak. Amíg el nem dől a Jutkával való kapcsolatom, kénytelen vagyok rá koncentrálni. Olyan forrón ölelt az este, s ma reggel ez a piaci jelenet…A Jutka belém esett. Állapítom meg. Erekció jeleit érzem az úszónadrágomban.

  • Látom hogy te nem figyelsz rám. Hoz vissza a valóságba Klári.
  • Ja bocsi, mit kérdeztél?
  • Azt, hogy mit csinálsz, amikor nem ezt csinálod?
  • Gimibe járok, most voltam harmadikos.
  • Akkor te még fiatalkorú vagy. Idősebbnek néztelek egy két évvel.
  • Tudod más a kor és más a tapasztalat. Mondom nagy bölcsen.

Gondoltam most elég ennyi csevej, meg a Lajos is kezdett erősödni.

  • Nincs kedved úszni egyet?
  • Most kentél be, majd később,

Így most rövidre zártam a diskurzust. Ő visszament napozni, én meg úsztam egyet. A jó kis hűvös víz helyreállította a nadrágom méretét.

Időközben jött két haver, akikkel elvoltunk a vízben egy jó darabig.

Alig vártam, hogy jöjjön Jutka a kishúgával. Néhány órája váltunk el a piacon, de állandóan Ő járt a fejemben. Még hogy nem lehet két nőbe szerelmesnek lenni? Velem kevesebb, mint 24 óra alatt megtörtént, hogy a drága Magdikámat, aki most ott él tőlem nem több, mint25km-re, de mégis egy világ választ el bennünket, mert egyrészt a távolság, másrészt a szigorú nevelés, harmadrészt a hívő világnézet, megyedrész a munkám megakadályozza, hogy neki udvaroljak.

…És itt van Ő a szabadlelkű kedves cuki szexbomba, aki tojik a konvenciókra. S ha kedve tartja megcsókol akár a piac közepén is. Sőt élvezi, hogy tetszik a közönségnek, és ráadást is ad. Húú Ő kell nekem.

Kiülök a medence szélére. A haverok valami hülyeséget beszélnek mellettem, de nem tudok oda figyelni.

  • Megismerkedtem tegnap egy bomba nővel. Gondoltam megmagyarázom, miért nem vagyok most benne a hülye cseverészésben.
  • Na mesélj! szólít fel egyikük.

Röviden elmesélem a sztorit. A piaci jeleneten, különösen annak gyerekkori szatír múltamra való részén jót nevetnek.

  • Mesélj a nőről.
  • Majd meglátjátok, megismeritek, de semmi tolakodás, vagy ilyesmi. Ő az én nőm, míg ki nem rúg, világos?

Ebben maradunk.

A tervezett időben megjött Ő és a kishúga. Kicsit meglepett, hogy most visszafogott volt, kaptam két puszit. Jó rendben van, a húga előtt nem akar nagyobb jelenetet.

Megbeszéltük, hogy ugyanúgy találkozunk, mint tegnap.

Minden ugyanúgy történt, mint előző nap a parkig. Keményen csókolóztunk, simogathattam is finoman.

  • Mit szólnál hozzá, ha lemennénk hozzám? tettem fel a költői kérdést.
  • Úgy érzem annak még nem jött el az ideje mondja.
  • Minek?
  • Hát hogy lefeküdjek veled,
  • S úgy gondolod, ha ott lennénk kettesben, akkor annak feltétlen meg kell történnie? Csak akkor Édes, ha te is akarod. Egyébként meg soha nem erőszakoskodom egy lánnyal sem, tehát biztos lehetsz benne, hogy semmi olyan nem történik, amit nem akarsz.
  • Majd.

Tovább csókolózunk.

Eszembe jut valami.

  • Voltál már éjszaka strandon?
  • Nem
  • Akkor gyere, menjünk oda.

Bizonytalan, de jön.

A kórház portás beenged bennünket. Azt mondtam el kell zárni egy csapot.

Itt vagyok ahol reggeltől estig tűz a nap, most pedig holdvilág van s álmaim nője is itt van mellettem. Valami eufórikus érzés kerít hatalmába. Leülünk két összetolt fa nyugágyra, majd fekszünk. Ruha le, hogy ne gyűrődjön, csak bugyi marad, rajtam is.

Simogatom, hagyja. Elég jól felizgul, úgy gondolom itt az ideje, hogy a Lajost elővegyem.

Észreveszi, a kezébe adom. Pettingelünk tovább. Már majd eldurranok, amikor érzem, hogy felpörög sűrűn veszi a levegőt és finoman halkan nyögdécsel. Magához szorít görcsbe rándul. Mint egy anakonda úgy szorít magához, majd lassan elernyed.

Nem sikerült betenni, de ez valami fantasztikus volt így is. Egy ilyen bombázóval pettingelni, ez sem semmi. Gondolom. A zuhany alatt kiöblíti a bugyiját.

Bemegyünk a vízbe, úszunk vagy két percet. Persze kerülgetem. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Átölelem. Ő átkulcsolja a lábát a derekamon, átkarol, és olyan hevesen csókol, hogy majd elájulok. Lajosom időközben megint kezd alakulni. de nem engedi betenni.

  • Van kotonom, biztosítom felelősségteljes magatartásomról.
  • Nem, érd be most ennyivel.
  • Köszönöm édes. Húú ez is csodálatos volt veled, meg minden perc, amit nekem szánsz.

Lassan ereszt a szorításából és újból úszni kezd. Én is.

Kimegy a vízből, kimegyek.  A kabinomból adok neki törölközőt.

  • A bugyimat tedd be a kabinodba, terítsd ki valamire. Majd holnap elviszem.

Felöltözünk. Ő felveszi egyetlen ruhadarabját a szép kis mini karton ruhát és hazakísérem.

Útközben írtó izgalmas volt arra gondolni, hogy nincs rajta bugyi, s a ruhácskája alsó szélétől talán ha 10 cm-re van a „Bársony Ilonkája” ) Szegény nagyanyám Így nevezte.

Csókok, búcsú.

Ez egy jó nap volt, állapítom meg hazafelé menet.

Lefekszem. A fenomenális élmények bűvöletében fekszem a heverőn. Arra gondolok, mit fog velem ez a bomba nő tenni, ha magához enged? Hiszen, így is majd szétszedett. Éjjel álmomban megjelent egy óriáskígyó. Én futottam előle, de utolért és rám tekeredett. Ki akartam szabadulni, segítségért akartam kiabálni, de nem jött ki hang a torkomon. Felriadtam. Tiszta víz voltam. Lehet, hogy napszúrást is kaptam?

Valami olyan érzésem támad, hogy kezdek félni ettől a szexistennőtől.  Ez a nő szét fog engem szedni, keresztbe lenyel. De nem tudok és nem is akarok tőle szabadulni. Magával ragadott, elrabolt, megkínzott, de jól esett. Nagy élmény volt. S lehet még nagyobb…

Másnap nem találkoztunk reggel a piacon.

Mentem a strandra nyitni. A nap sütött boldogságom éjszakai színhelyére. Egy deja vu érzés kerített hatalmába, mintha ezt már átéltem volna. Itt voltunk, itt ölelkeztünk. Most pedig csak a lélektelen strandbútorok a tanúi annak, mi történt itt éjszaka.

Kinyitom a kabin ajtaját. Látom a törölközőre terített kis pamut bugyiját. Megint egy új nap, vajon hogy alakul? Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Érzem, hogy kicsi vagyok én ennek a bomba nőnek mindenféle szempontból, de magasságban biztos. Egy évvel idősebb, mint én. Bizonyára már orvosok, ügyvédek udvarolnak neki, vagy ha nem, akkor fognak. Én meg most megyek negyedikbe, majd katonaság. Nem vagyok egy jó parti. Tudom, hogy kapcsolatunk átmeneti. Lelkileg próbálom ezt a hatalmas belehabarodást reális talajra állítani. Tudom, hogy már most fel kell készülnöm arra, hogy elveszítem, mert ha nem készülök fel a szakításra, belehallhatok. Gépiesen végzem a szokásos reggeli feladatokat. De mindig beugrik valami. vagy a szép arca, kedves hangja, szép tartású „b”-s mellei, s az az iszonyú erő, amivel ölelni szokott, főleg, ha bepörög. Ehhez hasonlót még nem tapasztaltam eddigi nem túl hosszú szexuális múltam alatt.

https://www.youtube.com/watch?v=fGx7nrjn0ic

https://www.youtube.com/watch?v=iQ5itYUNu70

https://www.youtube.com/watch?v=sQw3LBl2eEU

https://www.youtube.com/watch?v=AvFPfRKLWkU

https://www.youtube.com/watch?v=AdPpQRzcSk8

 

Vége a 7. résznek

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc + 1 =

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás