Teenager Party 5. rész

5. rész

(Ez munkás rész lesz)

Befejeztük a második évet. Azt hirdették az iskolában, lehet építőtáborba menni.

Kis munka, sok pihenés. Akkor még nem hallottam arról, hogy az oroszok 1945-ben úgy raboltak el embereket hosszabb rövidebb időre, azt mondták: malenykij robot. Csak azt nem tették hozzá: tovább tart, mint egy nap, mert előfordult, hogy az emberek öt vagy több év múlva kerültek elő lesoványodva, betegen. Már aki előkerült.

A megadott napon felültünk a vonatra, amely elvitt bennünket Nagymarosra. A Duna egyik legszebb részére.

Leszálltunk a vonatról. Egyből menetoszlopba állítottak bennünket és a vasútállomásról elindultunk a tábor felé. A táborunk a településtől keletre, a Duna mellett lett kialakítva.

A tábor kapuja felett felírat. Szeretettel üdvözöljük a KISZ építőtábor lakóit!

A tábor 6 személyes katonai sátrakból állt a Dunától távolabbi területen, de egyébként a víztől kb 100m-re volt az első sor sátor. Mögötte egy másik.. Emlékeim szerint kb. 30-35 db 6személyes sátor volt. A sátrak és a Duna part között egy alakuló tér volt zászlótartóval. A tér túlsó végén egy nagyobb étkező és ételosztó sátor. Ami, mint később kiderült az ételosztó célnak megfelelt, de étkezőnek több okból sem. S volt még egy nagyobb sátor, amelyben a ruha raktár volt.

A tábori zuhany és a wc-k a a Dunától távolabb a sátrak mögötti területen álltak.

Megérkeztünk kb. délután 3-kor. Az egésznapi utazástól elcsigázva. Igaz, mondták, hogy egy napi hideg élelmet vigyünk magunkkal, s talán éhesek nem is voltunk annyira, de szomjasok igen. Meg wc re is kellett mennünk így adtak nekünk15 percet arra, hogy foglaljuk el szállásunkat és gyülekezzünk az alakuló téren.

Lassan összecsődültünk vagy félóra alatt a térre. Volt egy sovány 50 év körüli ellenszenves mérges manus, mint kiderült ő volt a táborvezető, Úgy tűnt utálja ezt a feladatot és a pokolba kívánt bennünket meg ezt az egész feladatot, amelyet rábíztak, ahelyett, hogy élvezné a többi tanárhoz hasonlóan a nyári szünetet, neki itt és most velünk kell bajlódnia. Fel-alá járkált. Látszott, hogy feszült, ideges és néhány nálunk idősebb egyetemista korú fiatalnak magyarázott, utasításokat adott.

Az egyetemisták 28 fős 4 oszlopos alakzatokba állítottak minket.

Amikor a mérges ember már úgy látta, hogy a fegyelem kezd alakulni, a mikrofonhoz lépett.

  • Sok szeretettel köszöntöm önöket a KISZ nagymarosi építőtáborában. Tudják, hazánk

nagyot fejlődött a felszabadulás óta. Miután a szovjet csapatok nagy áldozatok árán felszabadították hazánkat a fasiszta megszállás alól, a városokat romokból kellett újjáépítenünk. Ma már nem látni romos házakat. Mindenki kulturált tiszta házban élhet, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt és Kormányunk mindent megtesz népünk életszínvonalának javításáért, a népünk boldogulásáért. Népi demokráciánk tovább építésének céljából vagyunk mi is itt, hogy folytassuk azt a hősies munkát, amelyet elődeink végeztek hazánk felvirágoztatásáért.

Nekünk most az a feladatunk, hogy a Budapest-Szob vasút vonalat villamosítsuk és új pályatesttel lássuk el. Ez lehetővé teszi, hogy mindkét irányba haladjanak a szerelvények, s így gyorsabbá és kényelmesebbé fogják tenni az utazást.

Azt viszont tudniuk kell, hogy a munka, amit végezni fognak nagyon veszélyes. Itt nem

engedhetünk meg semmilyen fegyelmezetlenséget, mert ez sérülésekbe, de akár

emberéletekb is kerülhet. Ezért vegyék tudomásul, hogy a táborban, de különösen a

munkaterületen nagyon szigorúan vesszük a fegyelmet, az utasításaink betartását.

Önök az eligazítás után katonai utász felszerelést vételeznek a ruharaktár sátorban. A jelenleg önökön lévő ruhát tegyék bele a bőröndjükbe, hátizsákjukba. Mindaddig, míg engedélyt nem adok a civil ruha felvételére, önök kötelesek a kiosztott egyenruhát hordani.

Külön felhívom a figyelmüket az utász bakancs munka közbeni állandó használatára.

Önök több mázsás síneket fognak cipelni nem szeretnénk, ha bárki megsérülne. Tehát akit meglátunk, hogy leveszi a bakancsot még aznap megy haza.

A tábort, vagy a munkahelyet engedély nélkül elhagyni tilos.

A Dunában fürdeni tilos. A tábor területét engedély nélkül elhagyni tilos.

Alkoholos italt behozni tilos.

Éjszakára őrséget állítunk a tábor több pontján, amit önöknek kell ellátni. Munkatársaim pedig ellenőrizni fogják a feladat végrehajtását. Akit elkapnak, hogy elhagyta a tábort repül haza.

A napirend a következő:

reggel ötkor ébresztő, öt óra 20 kor indulás a munkaterületre.

6 tól munka.

7 órától fél nyolcig reggeli

10 órakor 15 perces uzsonna szünet

14 órakor bevonulunk

14:30 től ebéd

Este 6-kor vacsora

Ezt követően szabad foglalkozás

Akinek nem tetszik, bármikor haza mehet, de aki megszegi a tábor szabályzatát és hazaküldjük, azt jelentjük az iskolának.

Világos?

Jó munkát, jó kikapcsolódást kívánok!

Most menjenek egyes oszlopban ruhát vételezni.

Oszolj.

Sorba álltam. Jó sok idő múlva rám került a sor. Az eleje már átöltözött és nagyon lehangoló képet festettek az agyonmosott katonai felszerelésben.

A ruharaktár sátorban három egyetemista próbált bennünket, úgy ahogy felöltöztetni.

  • Hanyas lábad van? kérdi az egyik és elindul egy kupac ócska bakancs felé

  • Negyvenkettes. mondom.

A másik ránézésre már nyomja a kezembe a zsávoly felsőt és a nadrágot, a harmadik pólót, bőrövet és zoknit ad. Valaki odanyom még a kupacra egy csajkát és egy evőeszközkészletet. A ruhák tiszták, de érződik rajtuk egy jellegzetes fertőtlenítő szag. Nem kellemetlen, de jellegzetes.

Eközben a bakancsfelelős is megérkezik egy össze-vissza nyomorodott felsőrésszel rendelkező, nem valami bizalomgerjesztő bakanccsal.

Látja, hogy ferde szemmel nézek rá, megjegyzi:

  • Ha mindenkinek kiosztottuk mindent, lehet jönni reklamálni.

Fogom a cókmókomat és bemegyek a hálósátorba, ahol a hátizsákom letettem egy vaságyra. Levetkőzöm és próbálok megbarátkozni az új öltözékemmel.

Körbenézek. Pacuha itt mindenki. Az egyiknek a nadrág hosszú, a másiknak a zsávoly felső úja rövid. Cserélgetünk. A bakanccsal is kibékülök lassacskán.

Megszólal a hangosbemondó: vacsorához sorakozó, mindenki hozza magával a csajkáját és az étkészletét!

Úgy teszünk. Sorba állunk és a csajka nagyobbik felébe kapok egy nagy merőkanál babgulyást. Kenyeret kicsit arrább lehet venni, meg egy almát kapunk. Az étkezőnek kialakított rész viszont kicsi, nem forog úgy a placc és még mindig fülledt bent az levegő.

Lemegyek a Duna partra, leülök. A szép dunai panorámában gyönyörködve fogyasztom el első építőtábori vacsorámat. Szemben Visegráddal, a Salamon toronnyal, a várral és egyéb látnivalókkal. Egy alföldi embernek pompás látvány.

Ezt még kilencszer megismételhetem.

A babgulyás mind mennyiségben, mind minőségben kifogástalan volt. Megettem az almát is és elnyúltam a nyárfák árnyékában. Időközben többen is lejöttek ide a Duna közelébe. Az egyik srác felvetette, hogy azért az durva, hogy itt vagyunk 5m-re a Dunától és tilos fürödni benne. Ez a gondolat engem is bosszantott, mióta a mérges ember kijelentette. Nem azért utaztunk közel 300 km-t, hogy még meg sem fürödhetünk benne. Egy másik hasonszőrű arra panaszkodott, hogy azért egy kis nagymarosi séta is jó esne neki egy két sör kíséretében.

A nap még visszanézett egy kicsit, s lassan kezdett búcsúzni.

Mi meg azon törtük a fejünket, hogy azokat a vágyainkat, amelyeket megfogalmaztunk az előbb, hogyan tudnánk megvalósítani.

  • Meg kellene szerezni a beosztást mondta az egyik srác. Meg kellene tudnunk ki lesz szolgálatban az egyes őrhelyeken. Jelenleg azt sem tudjuk hány őr lesz és hol.

  • Javasolom, járjuk körbe a tábort és gyűjtsük az információkat, fél óra múlva ugyanitt találkozzunk. Próbáljunk meg az egyetemistáktól érdeklődni. Mondtam.

Én is elindultam olyan sétálósan, mint aki csak unatkozik, hogy körbe járom a tábort még világosban. A tábort 3 oldalról kerítés vette körül „u”alakban, csak a Duna felől nem volt kerítés. de a két szára végén ahol találkozott volna a vízzel, volt vagy 3-4m a vízig. Lehet magasabb volt a vízállás, amikor építették, vagy egyéb oka van. Itt bárki könnyedén el tudná hagyni a tábort, de nagy valószínűséggel mindkét végét őrzik. Már csak azért is, hogy nehogy valaki fürödjön, vagy ne adj isten belefulladjon a vízbe. Úgy láttam, hogy a wc mögötti terület lesz a legjobb, hiszen a wc-ig legálisan mehetünk éjjel nappal. S onnan csak pár lépés a kerítés, ami nem egy nagy szám. 150 cm-es drótkerítés egy szögesdróttal, de jó stabíl vasoszlopokkal.

Este nyolc felé kezdtünk újra gyülekezni mi öten, akik eszeltünk a keretek önkényes kibővítésén.

Egyeztettük a megszerzett információkat. A srácok még azt is kiderítették ki lesz 22-től éjfélig és éjféltől 2-ig a hátsó kerítésnél. Megbeszélték a két sráccal, hogy akinél visszaérünk kap egy sört, aki éppen soros, csak ne riadóztasson senkit, nem rablók vagyunk.

Az őrszolgálat este 10-től indult. Mi fél 10 kor kis civil motyónkkal mentünk wc-re, majd mögé, aztán áthajítottuk a kerítésen a cuccot, majd két lépés a kerítés tetejéig, onnan ugrás.

A kerítésen kívül bokros, fás terület volt. Kiszemeltünk a holdvilágban egy arra alkalmas bokrot átöltöztünk, eldugtuk a bokor alá a katonai holmit és irány a falu.

Úgy terveztük még bent, jobb, ha előbb úszunk a falu és a tábor közötti szakaszon a Dunában, amíg józanok vagyunk és csak utána megyünk a faluba. Sajnos a szabadság kellemes kábulata ezt a bölcs kollektív döntést felülírta, irány a kocsma!

Legurítottunk néhány sört. A kocsmáros egyből tudta honnan jöttünk, s azt is, hogy újak vagyunk.

  • Minden turnusban akad egy két ilyen csapat, mint ti.

  • A turnus elején kijártok, utána úgy elfáradtok, hogy még ahhoz sem lesz erőtök, hogy a wc-ig elmenjetek.

  • Na azt megnézzük vágott vissza az egyik srác.

Ezt követően ismerkedtünk Nagymarossal.

Még egy éttermet találtunk nyitva, de úgy döntöttünk, oda már nem megyünk be, Jó hangulatban botorkáltunk visszafelé fél egy körül.

  • Srácok, a Dunát ne hagyjuk ki- mondom a többieknek, ha már kint vagyunk.

  • Nekem nincs kedvem fürödni mondja az egyik srác,

  • Nekem sem. szól a másik.

  • Akkor üljetek le a partra. javasolom.

  • Mi inkább bemennénk. mondja- az egyik

Nem figyelünk rájuk. már megyünk a vízbe, persze meztelenül. Dél-keletről a majdnem telihold szépen megvilágította a vizet. A nyári éjszakában a kb 24-25 fokos víz nagyon kellemes volt.

Fel sem öltöztünk meztelen futottunk a bokorig, ahol a cuccainkat hagytuk, zsávoly fel. óvatosan átmásztunk a kerítésen. Kerestük az őrt. Nem találtuk, így a nekiszánt sört is megittuk a wc mögött.

Beosontunk a sátorba, lefeküdtünk. Elég sok idő kellett ahhoz, hogy elaludjak. Elgondoltam, nem vagyunk itt még 12 órája sem és már majdnem az összes szabályt megszegtem.

Alig hogy elaludtam legalábbis én így érzékeltem.

  • Jó reggelt fiúk, ébresztő! szólt valamelyik kápó, mert hamar adtunk egy sötét történelemből vett nevet az egyetemistáknak.

  • Mosdás, öltözés, reggeli. Gyerünk srácok! Hatra kint kell lenni a munkahelyen.

Mit is mondott ilyenkor apám? – Aki legény éjjel, legyen legény nappal is. Hú de utáltam ezt a mondást. Mert mindig olyankor hozta elő, amikor olyan voltam, mint a mosott szar.

Apám szavai csengtek a fülemben, zúgott a fejem, vagy fájt már magam sem tudom, de nem voltam valami jó bőrben.

Kettes sorba állítottak bennünket és irány a pálya. Mivel a pálya nem jött oda hozzánk, nekünk kellett az éppen aktuális építési szakaszra menünk gyalog. S ez a távolság egyre nőtt. Nem tudom, hogy a későbbi turnusoknál hogyan oldották meg? Áthelyezték a tábort? Vagy a munka 3 óra odaútból állt, 2 óra munka és ugyanannyi vissza?

Mire kiértünk a csapat fele arra panaszkodott, hogy a bakancs már feltörte a lábát.

Majd 12 fős brigádokat alkottunk, és a vasúti, úgy hívták előmunkások kijelölték számunkra azt a pályaszakaszt, amelyet meg kellett csinálnunk.

Minden brigádnak választani kellett egy embert egy napra, aki a vizet hordta egész nap.

Látva, hogy itt nagyon kemény munkáról van szó, az első nap mindenki vízhordó akart lenni. Megtörtént a kijelölés, egy előmunkás elmagyarázta a vízhordóknak:

  • Menyjenek egyenesen az ösvényen a hegynek, majd forduljanak balra egy nagyobb sziklánál, majd egy másik úton fel, amíg egy forrást meg nem találják.

Minden brigád vízhordója kapott egy 6 literes alumínium kannát és elindultak csoportosan

az előmunkás által elmondott úton.

Már megreggeliztünk, amikor az első vízhordók visszaértek. De közöttük nem volt a mi emberünk. Kérdezzük a visszaérkezetteket, hol vannak a többiek? Miért jöttek ilyen soká vissza?

  • Most mentük először –mondja az egyik brigád vízhordója. -Nem volt könnyű megtalálni a forrást, de ráadásul kicsi a vízhozama, kell vagy 5 perc, hogy megteljen egy kanna, így most sor áll ott.

Valahol a középmezőnyben ér vissza a mi emberünk. Kb. másfél óra telt el indulása óta.

Letoljuk, megkérjük, hogy igyekezzen, mert a 6 liter víz hamar elfogy.

A nap egyre feljebb kúszik az égen. folyik rajtunk az izzadság. A vízhordó megkapja az aktuális megjegyzéseket lassúsága miatt, amit jól neveltségem miatt inkább nem írok le. Benyeljük az egyébként nagyon finom hűs forrás vizet, s már zavarjuk is vissza a fiatalt. Azt mondja, lemond a vízhordásról, mert feltörte a bakancs a lábát.

Leváltjuk.

Nagy nehezen elérkezik a 10 órai ideje. Kenyér, sajt. ez is vizet kíván.

A munkánk kb félórás szakaszokból áll. Megkapjuk a vízadagot fél óráig viszonylag jól el vagyunk a kb 40 fok ellenére. A másik félóra már kezd kellemetlenné válni, a harmadik fél órában meg szenvedünk és kifejezetten a munka rovására megy ez a vízhiány, de nem érdekel senkit.

Két kör után a kettes számú vízhordó is feladja. Kiderül, hogy még ez a legrosszabb munka, mert visszaérkezésekor csak szidást kap. semmi hála vagy köszönet, és még a lábfeltörés is…

Dél körül már nagyon szenvedünk. a bakancsban majd leég a lábunk. A bakancs sarkában lévő, de főleg a lábfejet védő acélbetét átmelegszik a napsugárzásról, s nagyon kellemetlen viselet lesz.

Minden tárgy a bazalt zúzalék, a sínek elnyelték és az arcunkba sugározzák vissza a hőt.

Két órára az egész brigád a végkimerülés határán van.

Visszamasírozunk a táborba. Mindenki szomjas, rohanunk a csapokhoz. Mint valami vert sereg. Lemosdunk, zuhanyozunk, ebédelünk, s bedőlnénk az ágyba, de a sátorban meg vagy ötven fok van.

Hej de jó lenne most úszni egyet a Dunában. De már nincs erőnk szökni.

Amikor egy kicsit kipihentük magunkat Jövünk, megyünk, beszélgetünk.

Keresem a két srácot, akikkel tegnap kint voltunk és előbb bejöttek. Tudtam melyik sátorban voltak.

Kérdezősködöm.

Kiderül, hogy elkapták őket az este, mert éppen akkor ugrottak át a kerítésen, amikor az egyik kápó ment az őrt ellenőrizni. S azért nem volt ott az őr, mert vitték a két fiút a mérges emberhez.

Csináltak egy jegyzőkönyvet. Mi ebben az időben érhettünk vissza. Majd elrendeltek egy létszámellenőrzést, de mi már akkor a helyünkön voltunk. Emlékeztem is, hogy valaki bevilágított a sátorba.

A két debreceni srác nem úszott az este, de megúszta a pokol előszobáját.

Estefelé elő kerül egy gitár is. Egész jó hangulat alakul ki, már nincs kedvünk kocsmázni.

A többi napunk is hasonlóan telik. A végére egész jól belejövünk. Az építőtábornak vége, hazamegyünk. Egy kis ízelítőt kaptunk a való világból. Amibe nem halsz bele, megerősít, ezt tapasztaljuk mi is.

Másnap a Géza barátommal megyünk a strandra. azt látjuk, hogy a mélyvíz le van zárva, kérdezzük miért?

  • Úszóverseny lesz. – mondja egy bennfentes

  • Nem lehet rá benevezni? kérdem.

  • De. Mondja a bennfentes, milyen úszás nemben akartok indulni?

  • Gyors meg pillangó mondom én

  • Mell meg hát választ Géza, mert tudja, hogy gyorsban legalább kétesélyes lenne a

  • verseny.

A versenyt fölényesen nyerjük.

A bennfentes, aki a megyei úszószövetség illetékese tájékoztat bennünket a megyei verseny idő pontjáról. De feltétlen menjünk, az lenne a legjobb, ha addig bejárnánk edzésre.

  • Megoldjuk, jelentjük ki lazán.

Volt vagy két hetünk a felkészülésre.

Kimentünk a Berettyóra. S úgy edzettünk, ahogy szoktunk már évek óta. beúsztunk a felduzzasztás által keletkezett zuhatagba és addig úsztunk benne felfelé ameddig bírtunk.

A partra néha kinéztünk, hogy a kijelölt tereptárgyhoz képest tudjuk-e tartani magunkat. Esetleg egy kicsit feljebb tudunk-e úszni, vagy ha fáradtunk, akkor persze hamar elvitt bennünket a víz.

Sajnos Géza egyéb elfoglaltságai miatt már a Berettyóban való edzésekre sem tudott rendszeresen járni, így én mentem csak a megyei versenyre. Ott is elég szép eredményeket értem el, így mehettem országos versenyre. Ott edző nélkül (dohányozva, stb) benne voltam az első 10- ben gyorsban.

Hívtak KSI-be (Központi Sport iskola), de nem mentem.

Abból a szempontból jó volt ez a kis verseny, hogy összeismerkedtem a megyei Úszószövetség vezetőivel, és17 évesen a következő nyárra már úszómesteri papírom volt.

Vagonrakás 1

Még csak 16 vagyok. vége a versenyeknek, illetve a felkészülés alatt is úgy döntök két haverommal, hogy keresünk egy kis zsebpénzt. Egyik reggel korán felkerekedünk és jelentkezünk a település vasútállomásán a megfelelő helyen, hogy szeretnénk vagont rakni.

Néhány nyúzott képű, alkoholtól meggyötört arcú felnőtt is ácsorgott munkára várva. Tudtuk, s később megerősítették, hogy ők ebből élnek. Tehát főállású vagonrakók. Persze hogy az illetékes vasutas nekik adja a könnyebb munkát: sóder, homok, apróbb szemű szén. Mi pedig:

  • Kohósalak, mész, cement, ez van fiúk. Melyiket választjátok. Ezek fizetnek legjobban.

  • A cementet választjuk.

  • Jó. Adok papírzsákokat, ami kiszakadt fel kell lapátolni.

  • Menjetek, majd jön a teherautó és lehet rakni.

Egy nyomorult Csepel teherautó érkezik. Odatolat a vagon ajtajához. A platója úgy 20 cm-rel van alacsonyabban, mint a vagon padlója. Tehát az 50 kg-os cementes zsákkal, még egy lépcsőfokot le is kell lépni. 220 mázsás a vagon, vagy 22 tonnás, ahogy teszik. Ez 440 db. 50 kg. os cementes zsák. 3-an vagyunk, tehát kiszámoljuk, hogy fejenként 147-et kell kiraknunk

s már mehetünk is haza. Mi az nekünk?

Ekkor és itt Magyarországon nem nagyon elterjedt még a raklapok használata. A cementgyárban sem. Később tudtuk meg, hogy állítólag BV-s rabok rakták be hanyagul. Sok zsák már akkor ki van szakadva, amikor még hozzá sem értünk. Persze az egészséges zsákokat próbáljuk meg először felrakni a teherautóra.

Időközben megérkezett egy lovas kocsi is. Vár a sorára. A teherautót viszonylag könnyen megrakjuk. megy ez nekünk. A lovas kocsit is hamar megrakjuk. A nap már kibújt a horizont alól kelet felől, az idő éppen kellemes erre a munkára. Azzal hamar végzünk. Bizakodunk,

Mivel a teherautó még nem ért vissza ezért szusszanunk, ahelyett hogy a kapott zsákokba már most elkezdenénk bele rakni a vagon padlóján még csak kb. 10 cm-es cementport.

Viszonylag hamar fordul a Csepel, úgy tűnik, profik vannak a cement végcéljánál.

Elkezdjük megint megrakni. Ekkor még ing van rajtam, de váltogatni kell a hordásnál a zsák

helyét testemen. Úgy kezdtem, hogy felemeltem és átöleltem a zsákot, de kezdem érezni a gerincemen, hogy váltani kell, persze a többiek is valahol itt járhatnak fáradtságban, ezért most a vállunkon kezdjük hordani. Ez némileg más izomcsoportokat vesz igénybe, így viszonylag ezzel a rakodással is könnyen meg vagyunk. Megint szusszanunk.

Már körül belül a fele ki van rakva, de az egészséges zsákok nagyon fogynak most már15-20 cm cement van a vagon alján.

  • Srácok el kellene kezdenünk zsákba rakni a cementet, mert később, ha melegebb lesz még rosszabb lesz. S mondta a máv-os ember hogy csak akkor fizet, ha tiszta a vagon.

Kényszeredetten elkezdjük. ketten lapátolunk, egy tartja a papírzsákot. A cementport felhő beteríti az egész vagont, bennünket is. Rászáll izzadt testünkre.

Megérkezik a lovas szekér. A megtöltött zsákoktól próbálunk megszabadulni. nem tetszik a kocsisnak, mert hogy azok nincsenek megmérve. Ezen elvitatkozunk egy darabig, de mivel az egész vagon tatalma egy helyre, a helyi Tüzépre megy, megnyugszik.

Időközben a nap kúszik fel az égen. egyre jobban izzadunk.

Megérkezik a teherautó. A vita miatt nem tudtunk szusszanni sem, s kezdhetjük újra a teherautót rakni. Vállat cserélek, mert a jobb nyakam kezd fájni kidörzsölte a zsák.

Most már nagyon meleg van, leteszem az ingem. Visszatérek az ölelős technikára. A cementes zsákok egyre nehezebbnek tűnnek. Próbáljuk egymásban tartani az erőt. Már több mint háromnegyede kint van. Nagy nehezen megrakjuk a Csepelt, de most már olyan lassúak voltunk, hogy a lovas kocsi is visszaért közben. Kérünk egy kis türelmet a kocsistól. Próbáljuk összeszedni maradék erőnket. Iszunk egy kis vizet.

Kiszedjük az utolsó ép zsákokat. Most ketten viszünk egy zsákot, egyikőnk pihen, majd cserélünk.

Kilenc órára így is végzünk. az átvevő megnézi.

  • jól van srácok jöhettek máskor is.

kifizeti bérünket: 750 kemény magyar forintot. azaz kettőszázötven Ft-ot fejenként.

DE mire elég 250 Ft 1971-ben?

70 kg fehérkenyérre vagy

12 kg lókolbászra, vagy

50 korsó sörre, vagy

15liter borra, vagy

625 db zsemlére, kiflire

125 strandbelépőre

125 fodrászra

s mindezt 4 óra alatt kerestük.

Ezt követően irány a strand. Lezuhanyozunk. a hideg víz jólesik. Bemegyünk a meleg termál medencébe, de ugrunk is ki egyből. A cement által kimart részeinken a meleg víz szinte éget.

A cement belemart a bőrünkbe. 10 nap is eltelt mire rendbe jöttünk.

Jó mulatság, férfi munka volt.

Ez a nyár már igazi kihívásokat tartogatott számomra.

Vagonrakás 2

Kihevertük a cementrakást. A fájdalmaink elmúltak, sebeink begyógyultak, viszont pénzügyi forrásaink megint kimerülőben voltak. Hiába ez a züllött életforma pénzbe kerül. Pia, nők, szórakozás. Ezért megint a vagonrakáson törtük a fejünket. Eszünkbe sem jutott olyasmi, hogy szüleinket, s főleg nem idegeneket kiraboljunk, lopjunk.

Ezért elterveztünk, hogy újra jelentkezünk vagont rakni.

Hajnal 4 órakor megjelentünk a MÁV teheráru irodájában.

  • Na, mi van fiúk, csak nem dolgozni jöttetek? fogad bennünket a MÁV-os.

  • De, mit tud ajánlani Jóska bácsi?

  • Gondolom cementet nem akartok többet rakni?

  • Háát…

  • Akkor ajánlok nektek egy sokkal jobbat: nyitott vagon, jó levegő, madár csicsergés.

  • S mi van a vagonban?

  • Kohósalak.

  • Az meg mi?

  • Kisebb nagyobb kövek, s néha egy vascsepp.

  • Mennyit fizet érte?

  • Ugyanannyit, mint a cementért.

  • Akkor vállaljuk. Vágom rá.

  • Rendben. Itt csak egy dologra kell figyelni: a kirakott salak széle nem lehet egy méternél közelebb a sínekhez. Értitek?

  • Igen.

  • Adok szívlapátokat, de el ne törjétek! A kohósalakos az utolsó két vagon. válasszátok azt, amelyik szimpatikusabb.

A szívlapátokkal elindulunk a vagonok irányába. Felmászunk mindkét vagon szélére, benézünk. Összehasonlítjuk, melyikben van kevesebb salak. Végül az utolsó vagon mellett döntünk. Kiütjük az ajtó kallantyúját, hogy elhúzzuk az ajtót és onnan kezdjük a kirakodást.

Igen ám, de a salak belülről nyomja az ajtót, így először belülről ki kell rakni a salakot az ajtó elől úgy, hogy a kb 2 m magas salakhalom aljára le kell ásnunk magunkat. A lapáttal, míg le nem értünk az aljára semmit nem tudtunk kezdeni, mert a nagy kövek, vas, és apró kövek elegye nem tette ezt lehetővé. Munkavédelmi kesztyűt nem kaptunk, így kézzel kellett a darabos anyagot kiszedni. Ezek a durva kövek persze felsértették a kezünket. A végén, amikor már közeledünk a salak kupac aljára már több mint 2 m magasan kellett átdobnunk a salakot a vagon oldalfala fölött. Mire kiszabadítjuk az ajtót a salak nyomásából, már ki vagyunk. Sikerül kinyitni az ajtót. Megállunk inni, meg pihenni. Már eddig is találkoztunk olyan kő és vascsepp együttessel, amelyet hárman tudtunk megemelni és átdobni az ajtón. A folyékony vas az öntődében rácsorgott ezekre a kövekre s kihűlve összefogta azokat. Most, már az ajtóból befele haladva a vagon padlóján csúsztatva a lapáttal is sikerült valamennyit kidobálni. A munka során asztal nagyságú vascseppek is előkerültek, kb. 150-.250 kg-osak, melyeket csak hárman nagy nehezen csúsztatva tudtuk az ajtó széléig elvonszolni. S persze, ahogy rádobtuk a kinti gúlára, becsúztak a vagon alá. Ezeket még onnan is tovább kellett vinnünk.

A nap egyre jobban tűzött. Izzadtunk, s az erőnk is kezdett elhagyni. A kezünk rojtos lett a sok durva kőtől. Éppen nem vérzett, de az újlenyomataink elvesztek. A hátunk, az izmaink fájtak. Hosszú keserves munkával fél 11-re sikerült kirakni ezt az átkozott vagont.

Vagonrakás 3.

Megfogadtuk, hogy ezt a munkát nem nekünk találták ki. Eltelt megint 2-3 hét, Géza felvetette, hogy el kéne megint menni vagont rakni, mert jön a születésnapja, s szeretne egy bulit szervezni, s nincs pénze. Nem könnyen, de rábeszélt bennünket az Imrével. Gondoltuk ez nyárbúcsúztató is lesz egyben. Odaállítunk az egyik augusztus 20.- utáni reggelen a MÁV-oshoz.

  • Jó reggelt Jóska bácsi. Így én.

  • Szervusztok srácok.

  • Azt mondtátok a múltkor, hogy többet nem látlak benneteket, legfeljebb a kocsmában.

Hát ez nem a kocsma kis tököm golyói.

Ezen a szóösszetételen, ahelyett, hogy megsértődnénk, röhögünk egy jót.

  • Mit szeretnétek rakni?

  • Mi van?

  • Most nem nagy a választék csak meszes vagon van. De erre 1000 Ft-ot fizetek, ha kirakjátok.

  • És hogy van berakva

  • ömlesztve fiam 180 mázsa.

  • S ki fogja elszállítani?

  • Ha vállaljátok, odaszólok a tüzépre, hogy küldjenek teherautót.

  • A napokban nem várható valami könnyebb, pl. sóder, homok, aprószemű szén?

  • Várható, csak nem tudni mikor lesz itt.

  • S tudjátok arra az állandó rakodómunkások is lecsapnak. S mivel rátok nem számíthatok, így azoknak kedveskednem kell, mert kell a munkájuk mindig.

  • S most miért nincsenek itt?

  • Majd délután megmondom. Na, vállaljátok vagy sem? 333 Ft-ot kereshettek fejenként. Az már egyeseknek egy fél havi fizetés.

Okulva a cementes vagon kálváriánkon, amikor még a kiszakadt zsákok tartalmát is újra nekünk kellett bezsákolni, hezitálunk. Tudjuk, hogy az égetett mész még durvább a cementnél.

  • Srácok mi legyen? bevállaljuk?

  • Vállaljuk! Jön a suli, majd kipihenjük a padban.

  • Szóljon a tüzépesnek Jóska bácsi, hogy küldheti a kocsit. Van három elvetemült fiatal rakodó, akik nem rettennek meg egy kis munkától.

  • Jól vagy fiaim. Ezt szeretem, ha a fiatalok nem csak tekeregni tudnak, de dolgozni is. Menjetek, vigyetek szívlapátokat és várjátok a kocsit.

Már 5 óra is elmúlt, amikor megérkezett a billencs Zil. Kinyitottuk a vagon ajtaját, s először a Zil-en állva lapátoltuk a hátunk mögé a meszet. Ezt a mészkőből égetik ki un. mészhutában. A mészkőből ( CaCO3) égetéssel kiégetik a szenet és CAO lesz meg CO2, azaz szédioxid. A kalciumoxid pedig egy nagyon erős maró lúgos anyag lesz, ha nedvességgel, vízzel találkozik.

Ca(OH)2 Ez az oltott mész. Ehhez is volt szerencsém. Meszet oltani szintén nem egy leányálom.

Szerintem, manapság a munkavédelmisek nem engedik védőfelszerelés nélkül ezt a munkát végezni.

Miután be kellett menni a vagonba, el kezdtünk izzadni. A mészkőpor pedig szállt, apránként rátelepedett izzadt testünkre. Mi meg mint zöldfülűek nem bírtuk el a pólót, félmeztelen dolgoztunk. Csodálkozott is a sofőr, s figyelmeztetett, hogy inkább vegyük fel a pólót, mert kimarja a bőrünket. De mi nem hallgattunk rá. Igaz, hogy míg elvitt egy szállítmányt, mi elmentünk lefürödni egy közeli Norton kúthoz. Volt időnk megszáradni is mire a ZIL visszaért. Rakodás, izzadás, fürdés. Már a második forduló utáni fürdésnél éreztem, hogy kezd kisebesedni az orrom, meg a nyakam. A harmadik forduló után már fájt az előbbieken kívül a hónaljunk és a mellkasunk is. a negyedik forduló végére, amely egyben a munka végét is jelentette, nem volt rajtunk talán egy tenyérnyi hely sem, amely nem lett volna kimarva. Még az orrunk belseje is kisebesedett.

Mint egy vert sereg csoszogtunk, vánszorogtunk a Jóska bácsihoz.

  • Jöjjön Jóska bácsi vegye át a vagont.

  • Na látjátok, ez férfi munka volt. Gratulálok.

  • Gyertek az irodába kifizetem a megérdemelt béreteket.

  • Most már nem is kérdezzük miért nem volt itt most egy profi rakodómunkás sem, de mondja Józsi bá’ ha nem jövünk, ki rakta volna ki a meszet?

  • Ha nagyon kell a mész jönnek a tüzéptől. Ha nem annyira sürgős, előkerülnek előbb utóbb a rakodóim, mert elfogy a pénzük, s azt mondom nekik, hogy kezdjenek a mésszel, mert csak ezután kapnak mást. S akkor ímmel-ámmal megcsinálják. Elvégre itt én vagyok az atyaisten. Azt csinálják, amit én mondok, vagy kibaszok velük.

  • Na viszlát Józsi bácsi. Ha itt lát bennünket még egyszer, nyugodtan lelőhet.

Ezt már azért mertem ilyen határozottan kimondani, mert elhatároztam, hogy erre sem vetemedek többet.

  • Kár, mert ma bebizonyítottátok, hogy tökös legények vagytok. Átestetek a tűzkeresztségen. Ha legközelebb olyankor jönnétek, amikor van bent könnyebben rakható áru, szívesen adnék nektek.

  • köszönjük, viszlát.

A dicséretek és az ígéretek ellenére sem mentünk többet.

S miért írtam le itt ezt a négy mazohista munkaélményemet? Szüleimtől talán a legfontosabb értéket azzal kaptam, hogy megtanítottak a munka szeretetére. Kicsi koromtól fokozatosan, mindig az életkoromhoz illő munkákkal bíztak meg, melyeket, ha jól elvégeztem megdicsértek, ha kevésbé jól, akkor megmutatták még egyszer. S ezek a kis sikerélmények örömet okoztak. A vagonrakásokra is büszke vagyok. Arra, hogy a fiúkkal azokat korrekt módon befejeztük. Pedig mindhárom alkalommal átfutott közöttünk a gondolat, hagyjuk az egészet a francba, lépjünk le.

Nem hagytuk. Tovább csináltuk, majd bele szakadtunk, de megcsináltuk, s ez hatalmas büszkeséggel töltött el bennünket. Ami nem öl meg, az megerősít. Ez a közismert mondás esetünkben is helytálló. A munka teszi az embert emberré, legyen az fizikai vagy szellemi.

Persze a munka úgy okoz igazi örömet, ha az ember azt csinálja, amit önként saját akaratából választ.

https://www.youtube.com/watch?v=NNrAoMwbm9g Beatles

https://www.youtube.com/watch?v=NNrAoMwbm9g Led Zep

https://www.youtube.com/watch?v=OorZcOzNcgE Deep purple

https://www.youtube.com/watch?v=10zbW-mK2x4 Led Zep

https://www.youtube.com/watch?v=dqM5L5JQseI Deep purple

https://www.youtube.com/watch?v=5s7_WbiR79E Black Sabbat

https://www.youtube.com/watch?v=10zbW-mK2x4 Deep Purple

https://www.youtube.com/watch?v=MeZ8uVIOIhM Black Sabbat

vége az 5.résznek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhárom + húsz =

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás