Teenager Party 3. rész

3. rész

Zene

A SzER Délutáni Randevúból értesülök arról, hogy 1969 nyarán volt Amerikában egy Woodstocki fesztivál. Cseke László nyomja az itt feltűnt sztárokat. Joe Cocker little help from my friend-jét. Cocker olyan vehemenciával olyan katartikus átéléssel énekli, ordítja, vonyítja el ezt a számot, ami magával ragad még ma is. Ha az előadóművészeknek tanítani akarják az átélést ezt kell nekik megmutatni. Cocker majd belehal a több mint 7 perces számba, de világsikert hoz neki.

Woodstocknak köszönheti világsikerét egy afro-amerikai borzosfejű virtuóz: Jimi Hendrix, s egyből bevésődik az elmémbe a Hey Joe, a Fire, a Foxi lady. az Al Over The Watchtower

Szintén nagy kedvencem lesz a Ten Years After nevű zenekar. amely felküzdi magát a 70-es évek elején a top 3 ba. Ebben az időben a Good Morning Scoolgirl a slágerük.

Leghíresebb számuk a négy hangból álló riffel végig kísért love like a man c. számuk. Ez sokszr szerepel ma is.

A Beatles leszállóágban éppen ebben az időben 1970 áprilisában feloszlanak. De kétségtelen, hogy a ’60 as éveket ők tarolták. És a Rolling Stones, de az egy állócsillag lett a rockzene egén.

Westernnel ötvözött ritmusos és dallamos rockzenét játszik a Credence Clearwater Revival zenekar is. Santana-t is ekkor ismertük meg.

Itt Európában kevésbé ismert jazz rockos Kanned Heat zenekar, akiket még ma is jó hallgatni.

Viszont nem volt Woodstockban a Deep Purple, és a Led Zeppelin sem, de ebben az időszakban robbantak be a zenevilágba

Ez a két csapat és vituóz zeneszerző-szólógitárosaik Jimmy Page (ledzep) és Ritchie Blackmoore szinte versenyeztek a jobbnál jobb számok szerzésében. Vagy Black Sabbath is ekkor élesíti körmeit.

Természetesen mi is zenekart alapítunk. de szegények vagyunk és botfülűek, ez főleg rám vonatkozik. De azért gitárt gyártok. Egy fender formájút. Én készítem hozzá a pickup-ot is. azaz azt a mágneses tekercset, illetve tekercseket, amiket a húrok alá tesznek, s ez gyűjti be a húrok rezgését, s továbbítja az erősítőhöz.

Mikor rájövök, hogy botfülű vagyok, átállok a dobra. Itt valamivel nagyobb sikerem van.

A kultúrház támogat bennünket, de nem visszük sokra.

A rockzenét viszont szeretjük.

Javasoljuk a tanári karnak, hogy csinálnánk egy iskolarádiót. Adnak egy ZK típusú magnót meg egy mikrofont. Sajnos zenét jobb minőségben csak Komjáthy műsoraiból tudunk szerezni. Az első műsorunk a Deep Purple Black Night –al indul. Fogadtatása vegyes.

Most egy kicsit kitekintek 15 éves kis világomból. Egy kis szociológiai körültekintés a teljesség igénye nélkül.

Osztálytársaim szüleinek kivétel nélkül mindenkinek volt munkája, háza. S normálisan ellátták a gyermekeiket. Nem ismertem sem az általános iskolában, sem a gimnáziumban olyan gyereket, aki éhezett volna, akinek ne lett volna normális évszakhoz illő ruházata.

A menzán finom ételeket főztek és kiadós adagok voltak.

Ha kirándulni mentünk minden gyerek szülei be tudták fizetni annak díját. Tetű ügyre azt hiszem a 12 év iskola alatt egyre emlékszem. Akkor is csak vagy 4-5gyereket érintett.

Sajnos a házak minősége már nem felelne meg a mai kor követelményeinek. Az 1960-as évek közepén épült ki a vezetékes vízhálózat a falumban. Emlékszem apám azt mondta: azért nem tervezett fürdőszobát a házba, mert a múlt fejlődési üteme alapján nem hitte, hogy megéri azt, amikor vezetékes víz fog folyni a házában.

A vezetékes víz után az emberek tömegesen kezdtek el fürdőszobákat építeni. 1965-és75 között 25% ról 65%ra nőtt a fürdőszobás házak aránya. Persze ebből következett, hogy vízvezeték cső és idom, s minden szerelvényből hiány volt. Az unokabátyám, akit apám megbízott a vízvezeték bevezetésével úgy szerelte azt, hogy meghozta a ¾ es csövet. De nem volt könyök idom, meg T idom. Kb. 2-3 hét múlva jött azzal, hogy sikerült szereznie egy könyököt. azzal eljutottunk a kerti csapig. Ide egy T idom kellett volna, ami további napok, hetek kérdése volt. Mire kész lett a fürdőszoba eltelt vagy fél év.

A csatornázottság persze a vezetékes vízhálózatnál sokkal kisebb arányú volt, ezért az emberek emésztőbe engedték a szennyvizet, ez persze nagyon káros volt felszín alatti vízkészletre.

Az úthálózat csapnivaló volt. Egy ilyen településnek, mint amilyen szülőfalum, ahol 15000 ember lakott, kb 15-20 % szilárd burkolatú útja volt, a többi földút. Esős időben sokszor kellett gumicsizmát húzni, mert előfordult 20-30cm-es sár is. Állandóan pucolni kellett a cipőt, mert nem lehetett úgy végigmenni az utcán, hogy sármentesen megússzuk.

Telefonhálózat primitív volt. Több utcában egy telefonvonal sem volt. Utcai fülkék sem voltak. Csak bennfentesek és párttagok kaphattak telefont. Autót is ritkán láttunk.

Ennek ellenére az emberek, ha lassan is, de gyarapodtak. Vettek tv-t, hűtőszekrényt, gáz tűzhelyet. Nekünk is 1963 tól volt hűtőnk. tv-nk 64 től. Vizünk, fűrdőszobánk 66- tól, kocsink egy zsiguli 75 től.

Érdekes, hogy nem tudok ebből az időszakból visszaemlékezni olyan eseményekre, amelyek engem vagy környezetem megrázták volna. Az embereknek volt munkájuk. Viszonylag jó fizetésük. Legalábbis olyan fizetés, amelyből szerény igényeiket ki tudták elégíteni. Mivel az élelmiszerek támogatottak voltak, így az alapvető élelmiszerekhez viszonylag könnyen hozzájutott mindenki. A boltok a mainál sokkal kisebb választékkal rendelkeztek, de azt elég nagy biztonsággal hozták. Ha már itt tartok megemlítem, hogy évekig a vonathoz menet úgy vásároltam, hogy a bolt még ki sem nyitott. A szállító lerakta hajnalban a bolt ajtajában a zacskós tejet, kakaót, a másik a kiflit. Én meg szépen elvettem a ládából a két kiflimet meg egy fél liter tejet, vagy kakaót, s a pénzt beleraktam a tejesládába, s így csinálta más is. S nagy valószínűséggel becsületesek voltak az emberek, mert ez a rendszer évekig így volt. Az egészségügy ingyenes volt. Még hálapénzt sem kértek, kaptak az orvosok. Igazi tisztalelkű, esküjüknek megfelelően tevékenykedő orvosok voltak.

Az utcánkban szombatonként harmonika szót lehetett hallani, vidám szórakozó, bográcsozó, kiegyensúlyozott, mondhatni boldog embereket láttam. Az éttermek, szórakozóhelyek tele voltak vendéggel. Ebben az időben nem lehetett egy ellenzéki hangot sem hallani. Az is igaz, hogy az állambiztonsági szolgálat, s a besúgó hálózat jól működött. Az emberekben még elevenen élt 1956 és az azt követő 5 éves megtorlási időszak. De az tény, hogy 1961-et követően, amikor is sok forradalmárnak amnesztiát adtak, a rendszer felpuhult. Az 1948-tól 1956-ig tartó sztálini vadkommunizmust, amelyhez a megtorlás miatt hozzászámolhatjuk a 61 –ig tartó időszakot, fokozatosan egy visszafogottabb, szolidabb puha diktatúra váltotta fel. 1956 hőseinek köszönhetjük, hogy mi már egy egészen élhető szocializmusban nőttünk fel.

Az 1968-as új mechanizmusnak nevezett reform, lehetővé tette a gyáraknak a szabadabb termelést és kereskedelmet. Ezáltal az áru kínálat, a választék is egyre bővült. Az emberek viszonylag nyugodt, szolid, békés időszakot éltek meg.

Nem volt rasszizmus, zsidó, cigány gyűlölet, szegregáció. A szélsőséges politikai eszmék el voltak fojtva, de nem is hiányzott senkinek. Pedig ha más nem, az alkohol kihozta volna az emberekből, ha nagyon nem tetszett volna nekik a rendszer.

Annával hétvégeken találkoztam. Elmentünk egy vendéglátóhelyre vagy a kultúrházba. Ott volt egy ifjúsági klub és egy szalagos magnó. A nagyobbak felvettek friss angolszász zenéket (Sonny és Sher LittleMan, Spencer Davis Group, Animals)és azt hallgattuk, táncoltunk, beszélgettünk, különböző társas játékokat játszottunk.

Nem végződött minden hétvégém happy finish –el, mert időre haza kellett mennie, vagy egyéb okból, így eltelt vagy másfél hónap mire megint a kégliben kötött ki.

Második találkozónk már számára is jobban sikerült. Most ha megbocsájtja a kedves olvasó nem írom le részletesen a történteket, de a lényeg az, hogy bátrabbak voltunk és mindketten eljutottunk a csúcsra. Az akkor még vastagabb koton ugyan zavart, és az ingerek sem jöttek át úgy, mint nélküle, de ennek volt annyi előnye, hogy az ingerszegényebb környezetben később mentem el, ez a lány szempontjából kifejezetten előnyös volt.

A gimiben ment minden a maga útján. A már említett prioritási sorrendet szigorúan betartva, de azért a tanulással is foglalkoztunk néha.

Vége lett az iskolának. Jött a nyári szünet. Apám szerette volna, ha legalább egy hónapot dolgozom. Mivel a vízügynél dolgozott, beprotezsált figuránsnak. Más vízügyes gyerekkel együtt egy 4fős brigádot alkottunk. 3fiú egy lány, a Bella. Jellegzetes angolna típus: karcsú, mondhatni sovány, kis cici, de nagyon szép pofika, kellemes hang, Ő már 17 éves volt. egyből beleszerettem. De sok idő, évek teltek el mire megkaptam.

A feladatunk az volt, hogy egy mérnökkel kimentünk a településünktől 15-20 km-es körzetben lévő területre és az öntözési csatornákat kellett geodéziai szempontból felmérnünk.

A tengerszint feletti magassághoz viszonyítva, mind a csatorna partját, ha szintbeli eltérés nem volt, 50 m-enként hosszban és keresztmetszetben is szinteztük. Természetesen a Bella a mérnök mellett jegyzetelte a mérnök által a teodolit szintező műszeren a valamelyikőnk által tartott számozott mérőlécről leolvasott aktuális adatot.

A napunk úgy telt, hogy kivittek bennünket egy Zuk kisteherautó platóján a felmérendő csatornához. Lepakoltuk a szükséges felszerelést: műszert, állványt, sok karót, fejszét 50 m-es mérőszalagot, mérőlécet. A mérnök felállította a teodolitot, mi pedig elindultunk a sok felszereléssel a csatorna mentén. 50 m-enként levertünk egy karót. Ezzel egy időben a csatornán keresztben minden magassági törésponton a mérnök leolvasta a mérőlécen a műszer száloptikája alapján látható számot.

A nyári nap tűzött bennünket. Kannát már nem tudtunk magunkkal vinni, így reggel tele ittuk magunkat vízzel, mert tudtuk, hogy soká fogunk megint vízhez jutni. Ezek a csatornák településeken kívül a nagy pusztaságban vezették az öntözővizet, vagy gyűjtötték a belvizet a földekről. Sokszor előfordult olyan messze voltunk minden lakott településtől, hogy még templomtornyot sem láttunk a horizonton.

Legnagyobb kihívást a tűző nap jelentette. S mivel még fa is nagyon ritkán nőtt a területen így árnyékra sem számíthattunk. A mérnök azt javasolta, hogy hajtsuk a munkát, amíg el nem fogynak a karók, mert akkor az objektív akadály miatt úgyis abba kell hagynunk a munkát.

Emlékszem az egyik alkalommal úgy félhárom táján teljesen elcsigázva, mint Rejtő Jenő légiósai úgy értünk egy kis falu kocsmájához. Beléptünk a kocsmába. Néhány helyi

mezőgazdasági munkás ácsorgott az utunkban korsóikat szorongatva. Napbarnított, elcsigázott kinézetünket látva kétoldalra széthúzódtak szótlanul előlünk, s odavánszorogtunk a kocsmapulthoz.

Négy korsó sört meg egy üditőt kérünk.

A csapos szó nélkül kiszolgált bennünket. a sör hideg volt. nem tudom milyen márka lehetett. valószínű kőbányai világos volt, ami egyébként nem tartozik a világ legjobb sörei közé, de emlékezetesen jól esett.

Volt egy másik csatorna felmérésünk, amely egy olyan lapályos területen vezetett keresztül, hogy a közepén egy méteres vízben és sűrű nádasban kellett a mérőlécet bizonyos pontokon felállítanom. A mérnök egy valamivel magasabb ponton állította fel a műszerét, hogy a nádas felett rálásson. A 4 m-es számozott lécre tettünk még egy egyméteres pótlást, s még egy méterrel meg kellett emelnem, hogy le tudja olvasni. A nádasban olyan páratartalom volt, hogy itt a dél amerikai őserdőben képzeltem magam. a vízben piócák, siklók, úszkáltak, néha egy döglött madár teteme mellett mentem el. Kemény volt. A nád, a sás levele összekaszabolta a kezem, az arcom.

Szerencsére voltak olyan napok, amikor esett az eső, vagy nem kellett terepre kimenni.

Ilyenkor a raktárban kaptunk munkát. Az egyik nap azzal bízott meg bennünket a raktáros, hogy egy nagy halomban álló tűzoltó készüléket egyenként ellenőrizzük le, úgy hogy kinyitjuk a gázszelepet, s ha jó zárjuk vissza, tegyük félre, a döglötteket rakjuk a Zukra.

Mi tettük az utasítás szerint. Porral oltók voltak. Némelyik valóban döglött volt, de volt közöttük olyan, amely megkapta a hajtógáz nyomást, s utána meg csak ontotta a port még a gáztartály elzárása után is. Hatalmas porfelhő terítette be az udvart. Csak egy baj volt: éppen a mi irányunkból fújt a szél az iroda felé és egyszer csak az irodában dolgozó hölgyek sikítva menekültek és kérték hagyjuk abba.

Abbahagytuk.

Bella eközben szintén az irodában kapott valami munkát. Úgy gondoltam, mivel éppen aktuális feladat nem volt, hogy megkeresem, megnézem, mit csinál. Jó volt a közelében lenni.

Azt mondták az irodisták, hogy a fotólaborban van. Kopogtam.

Ki vagy? szólt a laborból kedves hangja
Jenő vagyok.
Várj egy kicsit, most nem nyithatom ki.

Egy két perc múlva a zár hangját hallottam.

Gyere be.

Bementem.

Gondoltam megnézem, mit csinálsz.
Megbíztak, hogy bizonyos műtárgyak negatívjairól csináljak nagyított képet.

Az a tudat, hogy itt vagyok ezzel a szexbombával egy sötét szobában irtó kellemes érzés volt. A szívem hevesebben vert. Lehet, hogy reszkettem is egy kicsit, de nem a hidegtől.

. – Akarsz segíteni?

Szívesen.
Én levilágítom a papírokat, te meg belerakod egymás után ebbe a három tálkába. Az első az előhívó folyadék, ennek hatására jön elő a kép, vigyázni kell, mert ha sokáig van a folyadékban, akkor elég a kép és megfeketedik. ha úgy látod, hogy jól látszik a fotón minden, tedd át a középső tepsibe ez csak víz. Lemossuk vele az előhívó folyadékot. Ezt követően áttesszük a rögzítőbe, majd megszárítjuk. Használd a csipeszt, mert az ezüstszulfát megfeketíti a kezed és sokáig olyan lesz. Amíg nincs minden fotó a rögzítőben nem szabad villanyt gyújtani.

Ez jól hangzik-gondoltam. Érdekes, hogy megszokja az ember szeme azt a gyenge piros fényt, amely a labort megvilágította. Látom világosban is szép arcát, alakját.

Nagyon ügyesen csinálod, régóta végzel ilyen labormunkát. Próbálok bókolni és beszélgetni is egyben.
Már két éve. Itt tanultam meg.
S csak a cég fotóit hívod elő vagy saját fotókat is?
Volt már hogy saját családi fotókat is itt hívtam elő.
Ne csináljunk rólad fotókat, olyan szép vagy?
Csinálhatunk…
Mikor?
Majd megbeszéljük.
Jó.
Akarsz te is levilágítani? kérdi
Akarok.

Cserélünk, leülök a helyére

A következő negatívra húzd a filmet, tegyél egy simapapírt a levilágító alá, nézd meg mit látsz a papíron. Ha ki akarjuk nagyítani a negatív egy részletét, akkor feljebb kell tolni a levilágító lámpát.

Átnyúl a fejem felett és feljebb tekeri a lámpatestet. Érzem, hogy a teste rásimul a hátamra. jólesik.

Látod most a zsilip nagyobb, mint volt. most lekapcsoljuk a lámpát és aláteszünk egy fotó papírt. Felkapcsoljuk a levilágító lámpát vagy két- három másodpercre, s a papírt betesszük az előhívóba.

Már kezd előjönni. figyeljük, ahogy a fehér fotópapíron lassacskán előjön a fotó. Először a sötétebb részek kezdenek megjelenni, majd összeáll a kép. Amikor szép kontrasztos lesz tovább rakjuk.

A lány feje most talán 20 cm re van tőlem. játszom a gondolattal, hogy legalább az arcára adok egy puszit.

Sok fotót kell még csinálnod? kérdem, hogy felmérjem hány ilyen pillanat lehet még.
Ezekből ki kell válogatnunk azokat, amelyek jól lettek exponálva. ha mind jól sikerült akkor max 8-10 –et.

Időt nyerek. Tesszük a dolgunkat.

Az utolsó fotónál, amikor közelebb hajol, hogy az előhívást figyelje, adok az arcára egy puszit.

Köszönöm Bella, hogy megtanítottál fotót előhívni.

A puszit különösebb reakció nélkül veszi.

Szívesen.
Mikor fotózunk? kérdem.
Összehozzuk…

Felkapcsolja a villanyt.

Most már csak a papírok szárítása van hátra. Van a cégnek egy szárítógépe. Abban megszárítom ezeket, de az már nem olyan érdekes menj, nézd meg mit csinálnak a többiek.

Maradnék, de tudom, hogy most ez a leghelyesebb lépés.

Megkeresem a fiúkat. a raktár mögött hűsölnek.

1970-ben nagy árvíz folyt le a Berettyón és a Körösökön. Az árvíz levonultával a jutazsákokból a homokot kiöntötték, és a zsákokat kimosták a homoktól, majd a fűre terítve megszárították. Ezt követően 24 zsákot beleraktak feltekerve egy zsákba. Az így keletkezett halmokat behozták a vízügy területére és hatalmas kazlakba rakták, és betakarták fóliával. Megkérdezték tőlünk ki akar vasárnapi ügyeletet tartani.

Csak annyi lesz a feladatunk, hogy reggel a zsákkazlak oldalain a fóliát ki kell nyitni, hogy szellőzzön, este, meg, vagy ha eső jön, akkor a fóliát össze kell húzni, hogy több vizet ne kapjon. Ideális munka. Ezt azért kell megtennünk, mert némelyik zsák nem száradt meg rendesen. S ha nem szellőzne, olyan hőtermelés indulhat meg, amely akár kigyújthatja a kazlat. Egy kollégával elvállaljuk.

Persze a kitakarási művelet után elkezdünk unatkozni. A vízügy szolgálati motorjait kezdjük kóstolgatni. A Pannóniát két gyufaszál segítségével beindítjuk. Először az udvaron, majd az erdőben motorozunk felváltva.

Később a másik motort egy lengyel kardántengelyes Junakot kezdünk piszkálni.

Azt is sikerül beindítani. Így már mindketten motorozhatunk az erdőben. Egyre jobban érezzük a motorokat. felváltva hajtjuk őket.

Már jó ideje motorozunk, amikor úgy döntök, felhajtok a Berettyó partra. Szemből merőlegesen nem merem, ezért srégen megyek neki az igen meredek partnak. egyszer csak a motor kicsúszik alólam, én meg ugrom egy nagy tigrisbukfencet előre. és gurulok le a töltésen, a motor is csúszik lefelé. Kezdem elveszíteni azt az előnyöm, amit a tigrisbukfenccel sikerült nyernem. Hátranézek, a motor srégen jön felém.

Nagy nehezen elkerülöm, hogy rám essen. Sóhajtok egy nagyot: húú ezt megúsztam.

Előtte már motoroztam máskor is, ezután soha.

A következő vasárnapi ügyeletet a Bella önkéntes jelentkezésével ketten vállaljuk be.

Ehhez, hozzájárult az is, hogy még hétfőn a főnökeink megállapították, hogy használtuk a motorokat és bezárták a raktárba. A srácoknak így meg már nem volt buli.

Bezzeg nekem. Tudtam, hogy ma valami történni fog közöttünk a Bellával. Már szombat délelőtt, amikor ez kiderült ujjongtam magamban. Húú, egy egésznapot együtt lehetek ezzel a szexbombával. Persze felszerelkeztem kotonnal, nehogy éppen ennek hiánya akadályozza meg, hogy jól sikerüljön a napunk.

Vasárnap reggel találkoztunk a munkahelyen. Bella kicsit nyűgös volt, még aludt volna.

Megcsináltuk a kitakarást. Természetesen kaptunk kulcsot az irodaházhoz, hogy wc-re tudjunk menni, vagy ha esik, legyen fedél a fejünk felett. Esetleg ha mégis kigyulladna a kazal, tudjuk hívni a tűzoltókat.

Én egyből a fotózásra akartam terelni a témát, így megemlítettem a Bellának, hogy hoztam egy 24×36 os fekete fehér filmet.

Jó, lesz arra még egész nap időnk. mondja
De addig mivel üssük el az időt?
Tudod mit? Sétáljunk egyet az erdőben.
Jó.

Ez ugyanaz az erdő, amelyről már írtam csak a másik vége. Sétáltunk egymás mellett és beszélgettünk többnyire az olvasó számára érdektelen dolgokról. Persze az agyam azon járt hogyan lehetne egy kis romantikát csempészni a beszélgetésünkbe.

Milyen jó itt sétálni veled. mondom. Ha most szerelmespár lennénk átölelnélek, megcsókolnálak.

De nem vagyunk azok. mondja
Sajnos. mondom én. s úgy gondolom, körbe járom még ezt a témát
Van most valakid?
Nincs.
Fiatal csikó vagyok hozzád ugye az a baj?
Az. Tudod én a nálam idősebb srácokhoz vonzódom. 18-20 évesekhez.
Kár, mondom. mert tudod, hogy fülig szerelmes vagyok beléd, mit nem adnék, ha megcsókolhatnálak.
Hé te udvarolsz nekem?!
Baj?
Nem. jól esik.
Jártál már fiúval? kérdem
Igen.
S mit csináltatok?
Csókolóztunk te kis buta, mit gondoltál?
Mennyi volt a leghosszabb kapcsolatod eddig?
8 hónap.
Voltatok együtt?
Ő vette el a szüzességem, de elment Budapestre a közgázra, s ritkán jár haza. S lassan eltávolodtunk egymástól. Biztos csajozik Budapesten és én már nem érdeklem.
Biztos szeretted nagyon.
Igeen. elkezd sírni. szembe fordulok vele. megölelem, vígasztalom.
Ne sírj. hiszen minden újadra kaphatsz egy jó pasit meglátod.

Átkarolom karcsú derekát a háta mögött a két karom visszacsatolódik a másik könyökömig olyan sovány törékeny. Nem akar kibontakozni az ölelésemből. Szipog. Megsimogatom a haját, ahogy a gyerekeknek szokták.

Ne sírj Édes, kérlek bocsáss meg, nem akartalak megríkatni.

Puszilgatom a nyakát. Így vagyunk néhány percig, amikor érzem, hogy már nem szipog és ki akar bontakozni az ölelésemből. Engedem. Sétálunk tovább, de csevegésünk megszakad.

Nem tudom, hogy lehetne kilendíteni ebből a szomorú hangulatból.

Gyere fussunk egyet. mondom és ezzel egy időben elindulok.

Futok vagy 10 métert hátranézek jön, de nem fut.

Fogadjunk, hogy nem tudsz utolérni. mondom
S mibe fogadjunk?
Ha én győzök, adsz egy csókot, ha te, megpuszillak ott ahol akarod, akár a lábfejed is.

godolkozik az ajánlaton, megfejelem azzal:

Adok neked 10 m előnyt.
Meddig fussunk?
A vízügy kerítéséig.

Mivel most ő van közelebb a vízügyhöz, s a vállalt hendikepem is elfogadható számára hírtelen megfordul és írtó tempóban elkezd futni. össze kell magam szedni először ahhoz, hogy a távolság ne nőjön köztünk. Látom, hogy azért ha lassan is, de közelebb kerülök hozzá.

Vajon beérem a hátralévő útszakaszon?

Nincs időm azon gondolkodni, ha vesztek melyik szép fertályát ajánlja fel a puszira, teljes erőből futnom kell. Hosszú lábaival, karcsú testével úgy fut, mint a nyúl. Már látjuk a célt, Még száz méter lehet hátra. kb. két méterre sikerült megközelítenem. Ezt a távolságot éppen a kerítés sarkánál sikerül leküzdenem. Egymás mellett érjük el a célt.

Győztem mondja diadal ittasan, boldogan.
Döntetlen. mondom én, de gratulálok nem is gondoltam, hogy ilyen jól tudsz futni.
Szeretem az atlétikát.
Mi legyen? kérdem.
Én győztem mondja. puszild meg a lábfejem és már tartja is.
Gyere menjünk be megmosom szép lábad, mert poros lett és utána.
Úgy már nem kunszt.

Letérdelek, s a legnagyobb teátrális mozdulatok közepette kezemmel leporolom a lábát, s adok a láb fejére egy puszit, majd még néhányat.

A másikra is! utasít.

Lábat cserél ott is megcsinálom a teátrális mozdulatokat és finoman puszilgatom a lábfejét.

Most elkezdek apránként feljebb menni. Majdnem eljutok a térdéig, amikor elhúzza a lábát.

Gyere ebédeljünk. mondja és a magunkkal hozott uzsonnával beülünk az egyik irodába.
Te mi szeretnél lenni? kérdem
Biológus vagy állatorvos
Szerintem az állatorvos hívatás nem neked való, Sok véres és nehéz munkával jár.
De én csak kis állatokkal akarok foglalkozni.
A véres munkát ott sem kerülheted el. de ráérsz még ezen gondolkodni.
És te mi szeretnél lenni?
Tengeri hajóskapitány. Tudtad, hogy Magyarországnak van egy 16 hajóból álló tengeri flottája?
Nem. de miért akarsz hajóskapitány lenni?
Mert világot lát. s egy tengerhajón igazi férfi lehet az ember az elemekkel való küzdelem során.
De hogy fogsz így családot alapítani? A nők azt szeretik, ha a férjük velük van.
Majd meglátjuk…

Fotózzunk! dobom fel a labdát.
Jó.

A fotólaborban láttam néhány fényképezőgépet. Nézzük meg melyikben nincs film. Abba beletesszük a hozott filmet.

A laborban találtunk egy tükörreflexes Praktika fényképezőgépet, amely alkalmas volt a feladatra.

Hol fotózzunk kint vagy bent? kérdem.
Fotózhatunk kint is, de azok csak amatőr képek lesznek, mert a naptól bajuszom lesz mondja.
Ha csak a naptól lesz bajuszod az még nem baj. mondom.
Akkor bent. kellene egy két lámpa is.
Szedjünk össze néhány íróasztal lámpát!
Találtam egy plédet is. ez lesz a háttér.

Felszegezem az egyik arra alkalmasnak vélt falra.

Bekapcsolom a lámpákat.

Na tessék állj oda! mondom.

Odaáll a fénybe. Nincs kikenve, természetesen, de így is elragadó.

Fényképezek.

Találj ki más pózt, ilyen fotót már csináltam.

Kitalál. Incselkedik velem, kacérkodik. Felhúzza az ingjét kigombolja a gombokat, Cicitartó nincs rajta, majd görcsre köti az alját. Apropó görcs: a farkam kisebb megszakításokkal görcsben áll egész nap.

Csókot nyújt felém, ill. a gépnek. Élvezem a helyzetet. Ő is.

Csináljunk olyat, hogy csak bugyi van rajtad? kérdem
Most csináljunk rólad. mondja és jön ki a fényből.

Ideér hozzám, nevet. Látszik, ez tetszik neki. Átölelem, hagyja. Megpuszilom a nyakát. Érzem, hogy most beindult a fotózástól egy kicsit. Megyek fel a puszijaimmal az arcán.

Megpuszilom az ajkait finoman egyszer, kétszer, háromszor. Egyszer csak elkapja a fejem s lenyomja hosszú nyelvét a torkomon. Smároltam már elég sok lánnyal, de ilyen csókban még nem volt részem. Huhh majd elájultam.

Ezt követően megvolt a délutáni program.

Hatalmasakat csókolóztunk, öleltük egymást, simogattuk egymást ruhán keresztül, de amikor

kigomboltam a sliccem, hogy ha már nem engedi, hogy én közvetlen simogassam a punciját legalább segítsen rajtam. Csókolózás közben a jobb kezébe adtam a Lajost. Fogta egy pár másodpercig. Lehet, hogy azon gondolkodott mi legyen, de úgy látszik, ettől inkább kijózanodott, mert azt mondta:

Tedd el, ez nem az az alkalom és elhúzódott tőlem.

Lehet, hogy kellett egy kis szünet, mert túl voltam pörögve.

Kimentem vizet inni a mosdóba. megmostam az arcomat és a fejemet is hideg vízzel. Ez jól esett.

Visszamentem a szobába. Ott ült egy széken. Igen szomorúnak tűnt

Mi baj van Édes? Megsértettelek valamivel? kérdem
Nem, de nem akarok többet szerelmes lenni. Azt hittem, hogy a Karcsival mi örökké egymáséi leszünk és örökké szeretjük egymást. Nagyon fájt, amikor éreztem, hogy a leveleiből már nem áradt az a szenvedélyesség az a tűz, amely az első leveiben még megvolt. Éreztem, hogy fokozatosan elveszítek valakit, s nem tehetek ellene semmit. El tudod képzelni milyen elveszíteni a szerelmedet. Milyen arra gondolni, hogy most másnak mondja azt, hogy szereti, hogy mást ölel? Ne tudd meg soha.

Hát volt már, hogy nagyon hiányzott valaki, de úgy látszik, szerelemben kézen fogva jár a boldogság és bánat, a fájdalom és öröm. Most, hogy megismerted a szerelem árnyékos oldalát legközelebb …
De nem lesz legközelebb értsd meg! Soha nem akarok még egyszer szerelmes lenni és elkezdett keservesen sírni.

Úgy éreztem, hogy mára hagyni kell ezt a témát, s örülhetek, ha kirángatom ebből a nagy szomorúságból.

Mentő ötletem támadt. Az iroda melletti színben volt egy ping-pong asztal.