Teenager Party 1. rész

Avagy egy fiú kalandjai a szocializmusban

/Életrajzi regény/

 Csak 14 éven felülieknek!

 

Egy nagyobb falu a román határhoz közel. Időpont 1969 nyara

– Itt a Szabad Európa Rádió a 19, 25, 31, 41, és 49 m-es rövidhullámon. Önök a Délutáni Randevú műsorát hallják, a mikrofonnál: Cseke László.

– Köszöntöm önöket kedves hallgatóink. A Délutáni Randevú műsorát a Rolling Stones I cant get no c. számával kezdem. többek között „vakapád” jelegére…

Egy hónapja ballagtam az általános iskolából, s mivel apám révén már ismertem ezt a rádióadót ez a műsor megtetszett nekem. Hogy hogyan fedeztem fel a Délutáni Randevú című műsort az rejtély számomra, mert apám csak a híreket és a Forgó Színpad adásait hallgatta, azt is halkan. Lehet, hogy egy alkalommal bekapcsolva maradt a rádió, s így felfedezhettem sokáig kedvenc műsoromat. Ezen a borongós délutánon nem maradt más szórakozásom, mint a SZER adását hallgatni és olvasni mellette, ha tudok. Ugyanis az nem könnyű. Ebben a műsorban olyan zenéket hallhatok, amelyeket a magyar adók nem játszanak. Ekkor nem tudtam még megfogalmazni, mi a jó abban, ha sustorgással, néha elhalkulással egybekötve hallgathatok zenét, amely így nemhogy az élvezhetőség, hanem sokszor a hallhatóság határát súrolja, de az elhangzó számok valahogy olyan újak, frissek, erőteljesek, hogy kénytelen vagyok az adó mellett kitartani.

Ez volt a délutáni elfoglaltságom már kb. az utóbbi egy évben mindig, amikor tehettem. Így jól ismertem a rádió jobb elérhetőségeit. Néha annyira zavarták az adást, hogy az egyik hullámhosszról át kellett tekerni a rádió állomáskereső forgókondenzátorát másik hullámhosszra.

Itt ismerkedtem meg az angolszász beatzene jeles képviselőivel, akik felsorolásával nem fárasztom a kedves olvasót, mert igen hosszú lenne a lista.

Rákosi Mátyás Magyarországa. A teljes információs sötétség. Amit a mai fiatal nemzedék a rázúduló információáradat világában elképzelni sem tud: csak a pártállami kormány tájékoztatása létezik, a két eszköz, a nyomtatott sajtó és a rádió útján. Köröskörül vasfüggöny, gyakorlatilag átjárhatatlan. A polgár bent csak arról értesülhet, amit a hatalom akar, megenged, hirdet. A szovjet uralom alá került térségben ugyanez mindenütt. Kelet és Nyugat között a hidegháború állapota.”

Ebben a helyzetben születik Washingtonban a döntés: egy Európa keleti felébe irányuló rádióállomás létesítésével megtörni a kommunista tömegtájékoztatás monopóliumát. Münchenben felállítják a Szabad Európa Rádiót. Máshonnan is sugároznak rövid rádióműsorokat ezeken a nyelveken, de most egésznapos programról van szó. A megalakulás, sorrendben: csehszlovák, magyar, lengyel, majd, rövidebb műsoridővel: román és bolgár állomás.

A magyar 1951. október hatodikán kezdte meg sugárzását. Az amerikai Szabad Európa Bizottság elnöke a következő szavakat intézte az új rádió munkatársaihoz: “Mondják meg honfitársaiknak, hogy a nagyvilág nem hagyja cserben őket. Mondják meg nekik, hogy tartsanak ki, és készüljenek arra az időre, amelyben elfoglalhatják az őket megillető helyet a világ szabad népei között.” A rádió végcélja tehát, hogy megszűnhessen, ne legyen rá többé szükség. Ennek a feladatnak kellett nekilátni. Reggel hattól az éjféli napi összefoglaló híradásig. A magyar rádiózás történetében elsőként minden kerek órában híradás, méghozzá végig tíz, vasárnap és más ünnepnapon többségében öt, csúcsidőkben ugyancsak tíz percben. Ez a műsor gerince. Az óránkénti ötven perc pedig bőséges lehetőséget nyújt a legkülönbözőbb műfajok képviselőinek, hogy továbbadják a széles magyar hallgatóságnak mindazt, amiről odahaza vagy egyáltalában nem, vagy csak meghamisított vagy eltorzított formában értesülhet.

idézet Skultéti Csaba: A Szabad Európa Rádió c. írásából.

https://www.youtube.com/watch?v=VHXSYBEZDxQ

https://www.youtube.com/watch?v=-dX-NA07das

https://www.youtube.com/watch?v=T2vj06He7g8

Amiről én írok az már Kádár János Magyarországa volt. Egy puha diktatúra, amelyet a 70-es, 80-as években „gulyáskommunizmus”-ként, vagy „a legvidámabb barakk”-ként emlegettek. Kétségtelen tény, hogy a tömegtájékoztatás monopóliuma ’69-ben még a Skultéti Csaba által leírtakkal nagyban megegyezik.

Munkanapokon tizenhat óra után néhány perccel kezdődött a Teenager Party a SZER-en. Itt már ismert és kedvelt slágereket játszott Cseke László.

Ezzel csak az volt a baj, hogy kb. fél öt fele értek haza szüleim és a zenehallgatásnak véget vetettek több okból is. Az egyik nyomós érvük a hangerő volt. Féltek, hogy kihallatszik az utcára, s féltek, hogy valaki jelenti a hatóságoknak, hogy mi a SZER adásait hallgatjuk.

A másik ok, ami miatt a szórakozásnak vége lett, hogy szüleimnek segíteni kellett a kertben, de e mellett egy másik munka is várt. Építkeztünk, de erről később mert a szünet első felét, a júliust munkával töltöttem. Az első alkalmazotti munkámmal, ha az előző évek búzakalászolásait nem számoljuk. Ez abból állt, hogy sátálni kellett a búzaföldön és a más fajtájú magasabb szárú búzát le kellett tépni.

Apám beprotezsált a vízügyhöz figuránsnak. Az volt a feladatunk, hogy a környékben lévő erre kijelölt vízgyűjtő csatornákat felújítás céljából fel kellett mérni. A feladat abból állt, hogy 50 m-enként karót vertünk le a csatorna töltésén, és annak vonalában a csatornára merőlegesen minden olyan ponton, amely magasságbeli változást jelentett az előző mérési ponthoz képest egy 4 m-es lécet kellett állítnunk, amelynek a mérnök teodolitján megjelenő értékét lejegyezték. Az így kialakult mérési eredményeket egy mm-es négyzetrácsos papíron

feltüntették, s ez alapján ki tudták számolni, mennyi föld szükséges a csatorna medrének, és gátjainak rendbetételére. Hárman voltunk fiúk nyári munkán, és egy szép lány, a Bella, akiről később még írok. A vezetőnk egy mérnök volt, s csatlakozott hozzánk általában az aktuális csatorna szakasz csatorna őre is.

A munka változatos volt, de a kánikulában igen megviselt bennünket az egész napos tűző napon való munka. Különösen azt viseltük nehezen, hogy vizet, ételt nem tudtunk magunkkal vinni a sok eszköz és felszerelés mellett. Így tehát reggel kiadósan megreggeliztünk és teleittuk magunkat vízzel. S elindultunk a sivár síkságon, ahol sok esetben még egy templomtornyot, vagy fát sem láttunk körös-körül. Ha néhanapján megláttunk egy gémeskutat különösen dél körül, akkor futva mentünk a gémeskúthoz, megnéztük úszkálnak-e benne békák, s ha igen megnyugodva felhúztuk a vedret és mint a sivatagi tevék újra teleittuk magunkat és folytattuk a munkát. Július közepe táján hallottuk a rádióból és a tv-ből, hogy az amerikaiak embert küldenek a holdra. természetesen mi is csodálattal és kíváncsian vártuk az erről érkező híreket. A szigorúan cenzúrázott sajtó ilyen jelentős tudományos eredményt nem tudott elhallgatni, így a holdraszállást is közvetítette a magyar televízió július 20.-án. Szinte hihetetlen élmény volt, amikor Neil Armstrong leugrott a holdkomp létrájáról és elmondta híres mondatát: „Kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek.”

Másnak beszélgettünk róla munka közben is.

-Pista bácsi, szólítom a csatornaőrt, hallotta, hogy az amerikaiak a holdra szálltak tegnap?

-Nem hiszen én azt gyermekem, ember oda nem jut fel soha. Ott szent Dávid hegedül.

Ezen jót nevettünk.

Akkor úgy gondoltuk, hogy ha ilyen ütemben fejlődik az űrkutatás, 2000-re holdbázisok és állandó, folyamatosan benépesített kutatóállomások lehetnek a holdon.

Nem így lett, de az amerikaiak megvalósították elnökük J.F. Kennedy 1961-es álmát, mely szerint még „ebben az évtizedben” embert küldenek a holdra.

A figuránsi munka befejezésével elkezdtük a 10×10 es kockaházunkat bővíteni hátrafele. Ugyanis apámnak pince kellett, nekem meg kégli. Ezért apámmal volt egy megállapodásunk, amely szerint közös érdekeinket egyeztetve megállapodtunk abban, hogy ő megveszi az anyagot, én meg – a szakmai irányítása mellett- a haverjaimmal felépítem az épület részt.

Apám megszemlélte az építkezésen délelőtt végzett munkát, majd őszibarackszedésbe kezdtünk. Volt vagy 50 barackfánk. Apám minden fa minden termését ismerte személyesen.

Tudta, melyik gyümölcs érik be aznap, s csak nagy ritkán ellenőrizte le a többit. Szemre vételezéssel megállapította általában, melyik barack érett meg az értékesítésre.

Csak azokat a gyümölcsöket szedtük le, amelyek másnapra fogyaszthatóvá értek.

A városi gyerekek, akik zöldségesnél veszik a gyümölcsöt, amit zölden, vagy féléretten leszednek, hogy kibírja a szállítás, a tárolás, a haza szállítás nehézségeit, nem is tudják, milyen az a gyümölcs, amelyik a fán érik be. S íze olyan finom, mint a legfinomabb desszerté, illata elvarázsol, állaga kellemesen puha, zamatos. ilyennel sokszor telezabáltam magam úgy, hogy más már nem is fért a hasamba.

Ezt követően vacsora és tv nézés.

Az én feladatom volt a finom gyümölcs piaci értékesítése másnap reggel.

Reggel fél hatkor apám keltett.

  • Jó reggelt fiatalember! egyél valamit s menj a piacra.

Így tettem. Biciklire rögzítettem a ládákat és elindultam. A piacon már „bérelt” helyem volt egy őstermelő néni mellett, aki mindig korábban kiment.

A főutca felőli szélen volt a placcom. kb. 1 m széles beton asztal. Kiraktam a ládákat, az apám által nagy tudással, mármint műszaki rajzolt számokkal felírt árcédulákat, s vártam a vevőket.

Akik jöttek is és ismerve az áru minőségét rendszeresen megvásárolták az árut. a szép nagy barack, amelyből 3-5 db volt egy kg, ára 16 Ft volt, a kevésbé szépeké, vagy kisebb fajtáké 12 Ft.

A barackok 8-9óra között elfogytak. Az apámmal történt megegyezés szerint 2 Ft járt nekem minden eladott kiló után. Így tehát elég jó zsebpénzre tettem szert napi 30-50 kg őszibarack eladása kapcsán.

Hazaérkezésem után reggeliztem valamit, s lassan a haverok is előkerültek, s apránként nekiálltunk falazni. Természetesen én voltam a „mester”és kiadtam a az utasításokat. Te Imi keverd a maltert, te Sanyi meg én addig hozunk a fal mellé téglát.

Így ment ez, amíg eljutottunk a párkány magasságig. Egy hétvégén bezsaluztuk, bebetonoztuk a párkány koszorút, majd annak megkötése után az ácsok munkája következett.

A tető elkészülte után, illetve már közben megcsináltam a villanyszerelést, Bergman csöveket raktam a falba, szerelődobozokat helyeztem el, ahol szükségesnek láttam, Megcsináltam a vízvezetéket, beállítottuk az ajtót, az ablakot, majd a vakolás következett.

Egyik délután, vagy inkább estefelé meglátogattam nagymamámat, aki egy forgalmasabb utcában lakott. S a zsebpénzemből nemrég vásárolt Teenager típusú -azt hiszem a Videoton által gyártott- táskarádióm is vittem. Miután megmutattam nagyszüleimnek, gondoltam a néhány házzal arrább lakó Imre barátomnak is megmutatom. Mivel Imrének sem volt más elfoglaltsága kifeküdtünk az árokpartra és befogtam a Radio Luxemburg adását. Ez volt a SZER mellett a másik könnyűzenei forrásunk.

Ilyen zenék szóltak akkoriban, mint beatles, Equals: Baby come back shocking blue soha nem menj vasutashoz. rolling stones több nagy slágere I cant get no satisfaction, Spencer Davis Group, Elvis Presley, stb.

Már sötétedett, amikor két hátizsákos turista sziluettje feltűnt az úton. Amikor közelebb értek, már felismertük a nemüket is. Ruházatuk egyszerű, de nagyszerű volt. Farmert viseltek, amely feszesen simult formás idomaikon. A nyurgább farmerján a jobb térd felett egy féltenyérnyi margaréta volt hímezve, a felsője valami fényes műszálas anyagból készült ing volt elöl végig gombos. Izgató volt. A másik nem volt melltartó, s ahogy a hátizák pántjai hátrahúzták a vállait még jobban megfeszültek lazább len ingjén a gombok, ezen is volt egy margaréta hímezve baloldalt mell felett, s a mellei is határozottan jelezték, hogy egy igen buja szexi nőről van szó. Azt is megállapítottuk rögtön, hogy a lányok jóval idősebbek nálunk. kb. 20 évesnek saccoltuk őket.

Amikor a közelünkbe értek mi a nyugati zenétől „ megrészegedve” elég bátorságot merítettünk ahhoz, hogy lányokat leszólítsuk.

  • Sziasztok lányok! Hova mentek ilyen nagy hátizsákkal?

  • sziasztok fiúk! Romániába megyünk stoppal. Egy teherautó behozott a faluba és azt mondta, hogy itt a malomnál forduljunk balra.

  • Nem vagytok még fáradtak? Gyertek üljetek le közénk. pihenjetek egy kicsit. mondom én.

A lányok egymásra néztek kicsit hezitáltak, de elkezdték levenni a hátizsákjaikat.

  • Ti itt laktok! kérdi a feszes mellű

  • Nagy szüleim laknak itt.

  • Hány évesek vagytok?

  • Tizennégy múltunk. mondja az Imre. Oldalba bököm, mert én 15-öt akartam mondani.

Egyébként mindketten elég fejlett 14 évesek voltunk. Szerintem már elértük a173 cm-es magasságot, és a sok fizikai munkának hála, elég jó fizikummal rendelkeztünk.

  • Gondolom, éjszaka nem akartok stoppolni, meg a román határ sincs már messze, nem tervezitek, hogy megálltok éjszakára? kérdem én

  • de, mondja a magasabb vékonyabb lány, nem tudtok valahol egy jó helyet, ahol biztonságban felverhetünk egy sátrat?

  • DE tudunk. mondom. Elkísérünk benneteket, ha akarjátok.

Nem vagytok éhesek? Kérdem.

  • Hát van egy kis keksz meg nápolyi a hátizsákunkban.
  • A kolbászt szeretitek?
  • Igen.

Bementem nagyszüleimhez és a kamrában a disznótorból még meglévő kolbászból elvettem egy szálat, hozzá vágtam egy dupla vastag szelet kenyeret, kifelé leszedtem vagy 4 nagy paradicsomot és vittem a lányoknak.

Megköszönték, elosztották és az árokparton elfogyasztották.

Közben besötétedett. Otthon lassan elkezdenek aggódni, futott át az agyamon, de ezt a vonalat gyorsan el is hesegettem a fejemből.

  • adjátok ide a hátizsákotokat hadd vigyük egy kicsit, s elindultunk a Berettyó irányába.

  • Az új szerzeményemből szólt a nyugati zene. Mi meg lelkesen cipeltük a lányok hátizsákját.

Egy kocsmához értünk. Gondoltam meghívom a lányokat egy üdítőre.

Leültünk a kocsma előtt kialakított teraszra egy vasasztal mellé és a bambikat iszogattuk.

Közben bemutatkoztunk egymásnak. Kiderült,hogy az alacsonyabb, nagymellűt Erzsinek hívják és 21 éves, valami gyárban dolgozik, a magasabb vékonyabb lányt Eszternek, aki egyetemen tanul nyelveket.

  • Ez a margaréta mit jelent rajtatok?

  • Ezzel kívánjuk jelezni, hogy szimpatizálunk a nyugati hippikkel. mondja Eszter

  • Tudjátok ez a mozgalom San Francisco-ból indult és az egyének lehető legteljesebb

szabadságát hirdetik. Mindent szabad egy embernek, amivel mások szabadságát nem sérti. Minden ócska konvenciót, társadalmi beidegződést elutasítunk.

  • De itt Magyarországon, ahol még a hosszú hajat sem engedik, hogyan tudjátok ezt érvényesíteni.

  • Megpróbáljuk, amíg lehet. Egyelőre a rendőrök nem molesztálnak bennünket, mert nem tudják mit jelent. S úgy látszik, a feletteseik sem tudják. vagy nem tartják jelentősnek a mozgalmat.

  • Az a baj –mondom- hogy a Wranglerem nekem is ott szakadt el, ahol a tiéden a margaréta van hímezve. Én ezt szép nagy öltésekkel bevarrtam, hogy látszódjon a farmeron, ez egy patinás darab. Sajnos én, mint fiú nem hímezhetek rá margarétát. Kinevetnének.

  • Látod ez a konvenció, meg a megfelelésre való törekvés, meg a fiatal agyadban meglévő belső korlát. Mit szólnak? Kit érdekel, ha neked tetszik? Ezzel jelezni akarsz vele valamit a többieknek, hogy együvé tartoztok, azonosan gondolkodtok valamiről. Valami összeköt benneteket. Amerikában a fiúk is virágos szerkóban járnak, hosszú hajat viselnek, és nem cseszegeti őket senki. Mondja Eszter.

Az üdítő megvolt, de közben felvetettem, mi lenne, ha a táborhelyen innánk egy kis bort? Mivel mindenki egyetértett a javaslatommal, vettem egy üveg vörösbort a kocsmárostól. Ebben az időben lazábban kezelték a kocsmárosok a 18évre vonatkozó szabályokat, s sok esetben előfordult, hogy a szülő küldte át a gyereket italért. Így a kocsmárosnak semmi szokatlan nem volt abban, hogy egy kiskorúnak italt ad, ráadásul palackozottat.

Így felszerelkezve kiértünk a Berettyó partra, melynek töltésének külső oldalától néhány méterre egy szép vegyes fákkal teli erdő terült el.

Javasoltuk, hogy az erdőszélén verjünk tanyát, ahol mi is már sokszor játszottunk a haverokkal, sőt egy két lánnyal is megfordultam arra felé, de legfeljebb smároltunk ott.

Azzal kezdtük, hogy felbontottuk a bort, és az üveget körbeadva ittunk.

A lányok irányításával felállítottuk a sátrat.

Itt volna az ideje a búcsúzkodásnak, futott át az agyamon, de valahogy nem tudtuk rászánni magunkat. A lányok meg nem zavartak haza bennünket. A bor hatását is kezdtük érezni. s így visszagondolva több olyan momentum is felmerült bennem, hogy hogyan kerültem közelebb a magasabb lányhoz az Imre meg a bujábbhoz? Mi lett volna, ha az Erzsi hátizsákja esik hozzám közelebb és azt veszem fel még az árokparton, vagy a lányok már tudat alatt, vagy tudatosan úgy rakták le azokat, ahogy. Ezt már nem lehet tudni.

Úgy éreztem, hogy itt még nem lehet vége ennek a különleges estének.

  • -Lányok, mi lenne, ha fürödnénk egyet a Berettyóban? javasoltam.

  • Milyen a víz? nem veszélyes?

  • Nem. mondom. –mi ismerjük a Berettyót több km hosszon.

  • Gyertek, itt van a töltés másik oldalán.

  • Nézzük meg! mondja Erzsi és elindul a töltés felé, Imre utána.

  • Jó, behúzom a sátor cipzárját. mondja Eszti.

Emiatt mi lemaradunk vagy 20 métert. Csak a hold világít. A szívem zakatol. Itt vagyok egy szép, csinos igazi nővel. Hogyan kellene valahogy közelebb kerülni hozzá?

  • Van barátod? kérdem.

  • Sajnos nincs, mondja. Féléve nincs pasim. Tudod az egyetem. Nagyon sokat kellett tanulnom. S neked? kérdi.

  • Van egy lány, akivel sokat csókolózunk.

  • S mást nem csináltok?

  • néha van egy kis simogatás is, de fél, hogy teherbe esik, így nem engedi, meg még szűz.

  • És te szűz vagy még? Kérdi.

  • Hát…(azt akartam mondani, hogy már nem) de nagy bölcsen megmondtam az igazat.

Úgy vettem észre, hogy ez tetszett neki. Mintha bátrabb, magabiztosabb lett volna. A nagylány, aki itt van egy szűz kamasszal. Nem ellenfél gondolhatta, vagy: itt van ez a fiatal csikó nyugodtan játszhatok vele. Tény az, hogy észrevettem egyfajta vibrálást ezt követően. Mire odaértünk a vízhez, Imréék már úgy derékig a folyóban voltak. Nem láttam, hogy van-e rajtuk ruha vagy sem. Eszti kezd vetkőzni. Rajtam is egy farmer volt egy használtan vett pár helyen szakadt Wrangler farmer és egy ing. A lány már a melltartóját kapcsolja ki. Pedig neki nem is kellene, hiszen olyan szép egykezes, teniszlabdánál alig nagyobb mellei vannak és el sem kezdett engedelmeskedni a gravitációnak. Gondoltam, ha ő melltartót leveszi, én meg a gatyámat, minek legyen vizes még megfázom. Látom, hogy erre ő is leveszi a kis pamut bugyit és megy a vízhez.

Hímvesszőm a kocsmánál, sőt előtte is tett néhány kísérletet, hogy megmutassa roppant erejét, most is, hogy az első hidegsokkon túl esett. Hiszen nem is olyan hideg a víz van vagy 25 fokos. Hirtelen átfut az agyamon, hogy már biztosan elmúlt éjfél. Szüleim már aggódnak. De gyorsan elkergetem újra ezt a gondolatot, mert elkezdtem konyúlni.

Erre eszembe jutott egy történet hirtelen. Egy emelőhálós halász mesélte, hogy

  • Egyszer fiatal fiúk játszottak hozzám viszonylag közel úgy 50-60m-re, persze meztelen. Egyszer az egyik srác elkezd iszonyúan üvölteni. Nem teketóriáztam sokat, ott hagytam a hálót s szaladtam a sikoltozás irányába. Hát nem fogja elhinni Jenő mit láttam. A fiatalember péniszét bekapta egy olyan egy kiló körüli csuka. Tudja a csukának olyan a viselkedése, mint a buldognak, ha ráharap, nem ereszti, míg valami mozgást érez az áldozat részéről. A srác fogta a csukát, hogy ne húzza a péniszét, de közben vergődött is, amivel nagy fájdalmakat okozott a fiúnak. Először gondoltam a bicskámmal megölöm, a csukát vagy szétfeszítem a száját, de ezt hamar elvetettem, mert féltem, hogy tovább rongálom a fiú legnemesebb szervét. Úgy megijedtünk, hogy

mondtam a srácnak üljön fel a motoromra, s gyorsan beviszem az ügyeletre. Így is lett.

A doktor adott a még mindig vergődő halnak egy izomlazító injekciót s vagy 10 perc múlva elengedte a fiú péniszét. A fogak szinte átlukasztották a szerencsétlen fiú hímvesszőjét és persze vérzett is. Így a doktor lefertőtlenítette és bekötözte úgy, hogy vége kilátszódjon és elbocsátott bennünket.

Ez sem tett jót szegény farkamnak. Gyorsan elkergettem fejemből ezt a gondolatot is, azzal milyen kicsi az esélye, hogy éppen most teccen meg egy csukának a farkam?

Magamban kitűzöm a célt: S úgy állapítom meg, hogy legalább egy-két smárolást el kéne érnem, ha már ennyi „munkát” fektettem az ügybe.

Most nem akarok semmire sem gondolni, koncentrálok a feladatra. Azon töröm a fejem hogyan tovább? Kb 100 m-re lehetünk a többiektől, amikor megfordul és a lassú sodrás hozza felém. Alkalmasnak vélem a pillanatot, hogy ne térjek ki az útjából.

Odaér hozzám. a vállamra teszi a két kezét. Megpróbálja úgy tartani a testét, hogy nehogy a sodrás hozzám nyomja. Az arca 20cm-re van az enyémtől. Hallom, hogy Imréék viccesre vették a figurát, fröcskölik egymást, szaladgálnak egy sekélyebb részen. Átfut az agyamon, hogy én meg jól lebirkózom a víz alá. Az utolsó pillanatban meggondolom magam. Lesz, ami lesz, két tenyerembe veszem az arcát.

A vörösbor dolgozik mindkettőnkben.

  • Ugye milyen jó helyre hoztunk benneteket?

  • Igen. nagyon teszik. Életemben most fürdök éjszaka természetes vízben először.

Szépen lassan közelebb húzom a fejét, adok a szájára egy puszit.

Nem ellenkezik. Adok még egyet, kettőt, hármat, majd érzem, hogy lazák az ajkai,a száját kicsit nyitja, s nem menekül. Csókolózunk. nem simul hozzám, de nem is menekül.

Ekkor a folyó, azt hittem véglegesen keresztbe tesz nekem, mert felsikít.

  • Jaj, valami hozzáért a lábamhoz.

  • Nem én voltam, ártatlan vagyok. ne ijedj meg, itt nincsenek cápák sem. mondom viccesen.

Elkezd úszni visszafelé. Na ennyi volt, gondolom magamban, s bosszankodom, hogy miért éppen most kellett valami uszadék fának vagy halnak erre járni, hogy így tönkreteszi ezt a jól haladó kis udvarlást. Úszom a nő után. Gyorsan megelőzöm, és ugyanazt próbálom eljátszani, ami az előbb történt.

– Kérlek, ne menj még, kellemes a víz, ne félj semmitől.

– Félek, hogy nem tudok itt megállni, ha folytatjuk.

– Rossz volt, rosszul esett neked, hogy megcsókoltalak.

  • Az a baj hogy nem. Éppen ezért nem tudom, mit csináljak? Jól esett veled csókolózni itt és most, de mi lesz holnap? mi megyünk tovább Romániába. Neked milyen érzés lesz holnap, hogy már messze leszek tőled?

  • Biztos rossz lesz, de most ne gondoljunk a holnapra. Ha jól érezzük magunkat hagyjuk a dolgokat a saját útjukon menni. Kérlek, ne rontsd el a pillanatot.

  • Igazad van, mondja és átkarolja a nyakam, s hevesen megcsókol. Átkarolom a derekát, s magamhoz akarom húzni. Hozzáér a farkamhoz.

  • De hiszen neked áll a farkad, te kis csibész.

  • Most mit csináljak, ha már így jártam?

Finoman megfogja s húz rajta néhányat.

_- Nem is rossz. jegyzi meg.

Megint csókolózunk, de nem engedi a lába közé tenni. Játszik vele a vízben. Az egész napi ácsorgás (mármint hogy ő ácsorgott: a Lajosom -Bocsánat ilyen nevű olvasóim-) miatt és a símogatástól eldurranok.

Lapultam pedig, hogy ne vegye észre, mert egyrészt bosszantott, hogy elsültem azelőtt, hogy valami komolyabb lett volna, s féltem, elmegy a kedve a továbbiaktól.

Persze, észrevette.

– Te elmentél?!

– Bocsi, de olyan finoman simogattál, nem bírtam már magammal.

Mintha megkönnyebbült volna, vagy úgy gondolta: na a kiscsávónak annyi, s beletörődött nem lesz folytatás.

Én meg bosszankodtam, egyrészt azon, így jártam, másrészt azon, hogy a puncikáját még meg sem érintettem igazán.

Sodródtunk közben vissza Imréékhez. Ott is történhetett már valami, mert közelebb kerültek egymáshoz. de most már nem fröcskölték egymást, hanem az Imre emelgette az Erzsit és eldobta a vízben. Majd ölelgetések voltak viccesformába öntve.

Mi mentünk ki először a vízből Eszternek volt törölközője, én meg ugrabugráltam, hogy minél előbb megszáradjak.

Elkezdtünk felöltözni.

Magamban arra gondoltam, hogy túl vagyunk az est fénypontján, s mindjárt hazaküldenek a lányok. Visszamentünk a sátorhoz. Ittunk egy kis bort.

  • Nem vagy még álmos kérdeztem. megelőzve ezzel ugyanazt a kérdést fordítva

  • Nem. jó veled. Ez tényleg egy különleges éjszaka. mondta.

Elkaptam most már bátrabban. Hiszen elég közel kerültünk egymáshoz azzal, hogy olyan finoman eljátszott a farkammal. Bement a sátorba kihozta a hálózsákját.

  • Gyere menjünk egy kicsit arrébb mondta.

A sátortól eltávolodtunk vagy 60 m-re. szétnyitotta a hálózsákot és leterítette a vastag fűre.

  • Gyere feküdj ide mellém!

Persze engedelmeskedtem a kérésnek és intenzív csókolózásba kezdtünk.

Elkezdtem simogatni finom kis feszes mellét. Nem akartam elrontani semmit, ezért igen hosszú ideig csak a cicijeit simogattam, s nem mertem lejjebb menni. A bátorság hiánya nem abból adódott, hogy féltem a punciját megfogni. Attól féltem, hogy leállít, esetleg azt mondja, hogy vége, menj haza. Pedig azt szerettem volna, hogy ez az éjszaka soha ne érjen véget.

Egy idő után érzem, hogy kigombolta a farmerja felső korcgombját, s a jobb kezem odateszi a slicchez. Természetesen vettem a lapot, és először csak a bugyiját símogattam kívülről, majd amikor éreztem, hogy kezd a bugyi átnedvesedni benyúltam és most már forró valójában kezemben volt a puncija. Mondanom sem kell, hogy a farkam már újra akcióképes volt és ekkor már Eszter is azt csinálta, amit én rajta. Bepörögtünk. Lehajítottunk magunkról mindent, de amikor be akartam tenni, mert már nagyon finoman zaftos volt.

  • Ne. kérlek ne.
  • Miért
  • Nem szedek semmit, nem akarok teherbe esni.

A szakirodalom nagy tanulmányozójaként már ekkor tudtam, hogy meg is lehet szakítani egy közösülést.

  • Vigyázok rád, kiveszem, mielőtt elmegyek jó?
  • De megígéred?
  • Meg.
  • Isten bizony?
  • Úgy.

Nem kellett neki sem sok. jól fel volt fűtve. Ő ment el előbb, hála az előzményeimnek. Ígéretemhez híven a hasára élveztem.

Eltelt néhány perc, amíg meg tudtunk szólalni.

Ő szólalt meg először:

  • Na milyen, hogy már nem vagy szűz?
  • Jó érzés.
  • Jó volt neked is? kérdem, mert szerettem volna szóban is megerősítést kapni arra, amit láttam és éreztem rajta.
  • Isteni voltál édes. Nem is hiszem, hogy először csináltad.
  • nem először csináltam. Mancival már sokszor.
  • Milyen mancival? kérdi
  • Marokmancival.

Hehehe, ezen jót nevettünk.

  • Megnézzük mit csinálnak Erzsiék?
  • Nézzük.

Míg mentünk vissza a sátorhoz, csókolóztunk közben megkérdeztem:

  • Mikor jöttök vissza?
  • Kb.két hét múlva.
  • Megálltok itt, csináljunk egy újabb jó éjszakát magunknak?
  • Aha, jó lenne.

Közelebb érve a sátorhoz halljuk, hogy ott sem tétlenkednek. Megint távolabb mentünk és csókolóztunk. de már érződött mindkettőnkön, hogy elfáradtunk és legszívesebben aludnánk.

Már pirkadt, amikor az Imre kikászálódott a sátorból. Elköszöntünk a lányoktól, a lelkükre kötöttük, hogy feltétlen jöjjenek vissza. Ott fogjuk őket várni az árokparton Rádió Luxemburgot hallgatva.

Imrével hazabotorkáltunk mámorosan. Útközben elmeséltük egymásnak, amit átéltünk. A mámoros érzést pedig lassan átváltotta egy szorongásféle, hogyan fogadja szigorú apám, hogy 14 évesen hajnalban kerülök haza.

Próbáltam belopózni, hátha észrevétlenül ágyba tudok kerülni, de nem sikerült.

  • Hol voltál? jött a feszültséggel teli, de halkan feltett kérdés

  • Egy házibuliban. Hazudtam

  • S ki engedett el és mikor?

  • Senki. ez csakúgy jött.

  • Tudod kinek az idegeivel játszál? Majd megmondom én neked, az anyád hétszentségit!

S ahogy szokta elővette a nadrágszíjat, hogy szokásához híven elverjen vele.

Felemelte a kezét, s már lendítette is.

Én elkaptam a csuklóját.

  • ide figyelj Fater! figyelmeztetlek, ha megütsz, most látsz utoljára, ezt garantálom.

Látta a vérben forgó szemeimet, megérezte, hogy ezt most nagyon komolyan gondolom. Egy darabig így álltunk, majd éreztem, hogy kimegy karjából az erő, leeresztette a nadrágszíjat és nem emelte rám többé.

Kb egy órát aludhattam, amikor költött.

-Jenci, keljél fel és menj a piacra. Aki legény éjjel, legyen legény nappal is!

Én felkeltem és szó nélkül mentem a piacra. reszketett a lábam, álmos voltam. Alig vártam, hogy hazaérjek. Egy furcsa kellemes érzés lett úrrá rajtam egész nap. Két csatát nyertem egy éjszaka. lehet, hogy felnőtt lettem?

Természetesen a kégli építés aznap elmaradt. Délután találkoztam az Imrével. Kimentünk a Berettyó partra. Felejthetetlen éjszakai emlékeink színhelyére annak reményében, hátha ott találjuk még a két lányt. Sajnos már csak nyomainkat láttuk a fűben. Egyetlen tárgyi bizonyítékát annak, hogy a sztorit nem álmodtuk.

Nagyon furcsa érdekes érzés volt. Mint amikor megfogsz egy szép pillangót. Dédelgetnéd gyönyörködnél még benne, elszállt, vége.

Az Imrével vagy egy hónapig vártuk a lányokat esténként az árokparton a Luxit hallgatva, de a lányok nem jöttek vissza.

Ezekben a napokban szálltak le az amerikaiak a holdon. Az egyoldalú és cenzúrázott magyar sajtó ilyen világraszóló eseményt természetesen nem tudott elhallgatni. Ezért a híradóban rendszeres összefoglaló tájákoztatást adtak arról, mit csinálnak Armstrongék a holdon. Természetesen néztük a Delta típusú fekete fehér tv-n az erről szóló tudósításokat.

S ez határozta meg a fő beszédtémát is. Büszkék voltunk az amerikaiakra, átéltük azt a percet, amikor az első ember a holdra lépett és azt mondta: ” kis lépés egy embernek, hatalmas lépés az emberiségnek”. Szép pillanat volt. Akkor úgy gondoltuk, 2000-re már a nagyobb nemzeteknek bázisaik lesznek a Holdon. S az űrhajók úgy fognak közlekedni a föld és a hold között, mint a repülők az óceánok fölött.

Nem így lett. Még folyt a (h)idegháború.

Az amerikai szabad tömegtájékoztatás tömeghisztériát gerjesztett a kommunista atomtámadásról. Kiképezték a lakosságot, mit kell csinálni atomtámadás esetén.

Hová bújjanak, mit tegyenek, sorra épültek az állami és magán bunkerek. A gyermekek félelemben nevelkedtek, szirénák, próbariadók közepette. Az amerikaiak a vörösveszedelmet belevésték a fiatalok tudatába. Ugyanis a kommunizmus, de én inkább szocializmusnak hívom, mert a kettő között lényeges különbség van, világméretekben terjedt. (A kettő közötti különbségre most nem térek ki, esetleg lábjegyzetben.)

Ebből az időből származik az az állítólag nagyközönység előtt valamelyik párfunkcionárius szájából elhangzó mondat:

-A szocializmus győzött a világ egyharmadán, de győzni fog az egynegyedén, sőt az egyötödén is.

A Szovjetunió gazdasága a II. világháborút követően fellendült, Úgy tűnt, hogy a szocializmus működőképes. Számos elsősorban fejlődő ország szimpatizált a Szovjetunióval, de erős volt a baloldal pl. Franciaországban és Olaszországban is. Az amerikaiak ezt nem nézték jó szemmel. Nagy érvágás volt számukra Kuba elvesztése 1959-ben.

Nálunk csak Budapesten volt az esetleges atomcsapást elviselő létesítményépítési tevékenység, de arról is csak a bennfentesek tudtak. A metrókat úgy építették, hogy atomtámadás esetén óvóhelyként és kórházként is működhessen.

Vidéken pedig félig viccesen, fanyar humorral azt mondtuk arra a kérdésre: mit kell tenni atom támadás esetén?

  • Jól meg kell nézni, mert úgy sem látunk többet ilyet.

A szigorú állami cenzúrának talán ez volt a legnagyobb pozitív haszna, hogy nem ijesztgettek bennünket atomtámadással a sajtóban. Nem szóltak a szirénák próbariasztás miatt. Soha semmilyen módon nem kellett ilyenben részt vennem.

A kégli őszre elkészült. Jött az ősz, gimnáziumba kellett menni. De ez már egy másik történet.

https://www.youtube.com/watch?v=45cYwDMibGo  Beatles

https://www.youtube.com/watch?v=krxU5Y9lCS8   Rolling Stones

https://www.youtube.com/watch?v=kamXvqoL_JA   Spencer Davis Group

https://www.youtube.com/watch?v=TLV4_xaYynY  Jimi Hendrix

https://www.youtube.com/watch?v=O4irXQhgMqg  Rolling Stones

https://www.youtube.com/watch?v=SIjufDIgMdM Ten Years After

https://www.youtube.com/watch?v=RbmS3tQJ7Os Rolling Stones

https://www.youtube.com/watch?v=PfAWReBmxEs

vége az első résznek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenegy − 4 =

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás