Kihívások 1.rész

Mottó: Kihívás nélkül az élet puszta vegetálás. Embernek lenni annyit tesz, mint a képességeink határán élni.

Nora Roberts

  1. rész

Orosháza, 1976. Augusztus 10. 16:35

A hangos, rázós Csepel típusú teherautónk begördül több hasonló típusú társával az orosházi Határőr Kerület udvarára. Beállnak egymás mellé az un. alakuló térre. A sofőr és a hadnagy lenyitják a Csepel hátsó oldalát, s a hadnagy hangját halljuk:

  • Vánszorogjanak le a teherautóról és álljanak a tribün előtt négyszer hetes oszlopba.

Odasétálunk a megadott helyre. közben körbenézünk, elég komoly laktanyának tűnik.

  • Álltak már tornasorban? akkor emlékezzenek vissza hogyan csinálták.

Megpróbálunk egymás mögé beállni. Méregetjük egymás ki a magasabb, ki, ki után következik. Kis „rendezői” segítség után kezdünk valami alakzat formát ölteni.

A többi teherautóról lekerült fiatalt mellettünk hasonló alakzatba állítják. Ők is ugyanúgy idétlenkednek, mint mi.

Amikor már nagyjából összeálltak a szakaszok látjuk, hogy az egyik épület felől ünnepi katonai egyenruhában néhány komoly ember jön felénk a tribün és közöttünk lévő kb 4m széles úton. Felmennek a tribünre.

A legtöbb aranycsillaggal rendelkező a mikrofonhoz lép.

  • egy kettő egy kettő, jól van. hm.

Kedves bevonuló elvtársak!

Köszöntöm önöket a Belügyminisztérium Orosházi Határőrkerület nevében.

Győri Nagy Lajos alezredes vagyok a kiképző század parancsnoka.

Önök, mint tudják, sorkatonai szolgálatukat határőrként fogják teljesíteni. S mivel annak idején megkérdeztük önöket, akarnak-e határőrök lenni, s önök erre igennel válaszoltak így ezt a feladatot önként vállalták. Mehettek volna más katonai alakulatokhoz. Ez viszont azt jelenti, hogy önök békeidőben is harci feladatokat fognak ellátni. Elvárjuk, hogy ezt a felelősség teljes feladatot a legjobb tudásuk szerint lássák el.

A feladatunk tehát most az, hogy az elkövetkező száz napban önökből, fegyelmezetlen civilekből, hadra fogható, fegyelmezett, jól kiképzett katonát faragjunk.

Mit gondolnak menni fog?

  • igeen válaszolunk erőtlenül és bizonytalanul.

  • Nem hallom.

  • igen! vágjuk rá határozottabban.

  • Az elkövetkező 30 nap alatt megkapják a katonai alapkiképzést: alaki megfelelés, harcászat, lövészet. majd eskütétel, amelyre meghívhatják szüleiket, hozzátartozóikat.

  • Ezt követően lesz egy 70 napos határőrkiképzésük. Ezen idő alatt megismerik és megtanulják a szolgálati szabályzatot és azokat a hadműveleti módszereket, ahogy munkájukat végezniük kell kint az őrsökön, a határon, vagy éppenséggel itt a kerületnél.

Előre bocsátom különösen az elkövetkező harminc nap nem lesz könnyű. Sőt mondhatnám úgy is nagyon nehéz lesz az önök számára, ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy puhány, elkényeztetett, fegyelmezetlen civilekből

fegyverhasználatra alkalmas, erős, fegyelmezett katonát faragjunk. Remélem engedelmes partnereink lesznek ebben a munkában. Az a célunk, hogy önöket 730 nap múlva egészségesen visszaadjuk családjuknak.

Ne feledjék minden, amit teszünk és kérünk önöktől az önök érdekeit szolgálja, hogy balesetmentesen megússzák az itt töltött időt.

S esetleges harci helyzetben a kiképzésen tanultak szerint eljárva le tudják győzni az ellenséget, vagy az önökre támadó határsértőt.

Minden évben történik egy két haláleset. S amikor a katonai ügyészség kivizsgálja a körülményeket kiderül, hogy a sorkatona fegyelmezetlensége miatt következett be a sajnálatos esemény. Ezért tudniuk kell a fegyelem a legfontosabb, amihez ragaszkodunk.

Most menjenek szereljenek fel. A civil ruhájukat tegyék abba a papírzsákba, amit

adunk, címezzék meg szüleiknek és mi azt el fogjuk juttatni a címzettnek.

Majd foglalják el körleteiket és rendezkedjenek be.

hat órakor vacsora.

Oszolj!

Oszolj! Ismételték meg a szakaszparancsnokok is a parancsot.

Ez után sorba állunk a ruharaktárnál. katonák ránézésre összeállítják a ruhatárunkat.

Egy katona megkérdi:

  • hanyas lábad van?

Már ismerős a szituáció az építőtáborból.

  • negyvenkettes

Itt azonban rend van és fegyelem, nem lehet csak úgy felnyalábolni a cuccot, mint amott.

A segédek összerakják a ruházatot rendezetten, összehajtva, egymásra rakva, legfelül a négy darab kapcát és a bőrcsizmát. A főraktáros úgy adja át, hogy nekem is mindent le kell. ellenőrizni és egy kartonon aláírni. A végén az egészet egy lepedőbe raktuk, és átvonulunk a körletbe.

Ez egy emeletes vaságyakkal telizsúfolt nagyszoba. Negyven darab emeletes vasággyal,

tehát nyolcvan embernek nyújt kényelmesnek, barátságosnak nem mondható szálláshelyet.

Mindenki választ magának egy ágyat. A vaságyak úgy vannak elhelyezve a jobb helykihasználás érdekében, hogy kettőt össze van tolva. Tehát a katonatársammal mintegy francia ágyban, úgy fogunk aludni.

De az még később jön.

Most még a civil ruha levételénél és a gyakorló zsávoly ruházat felpróbálásánál tartunk.

Itt azért frappánsabban megy minden. Szinte egyből mindenkire passzol a ruha. Természetesen itt is lehet a végén cserélni nagyobbra, kisebbre, sőt még szebbre is korlátozott igények esetén.

Ismerős a ruhák szaga is. Ugyanazzal a fertőtlenítővel volt mosva, mint pár évvel ezelőtt az utász cucc.

Ami a legfurcsább, hogy nem zoknit kaptunk, hanem négy darab kb. 50×50 es vászondarabot zokni helyett. Ezt mind nagyon kétkedve nézzük, hogyan fog ez a lábunkra kerülni?

A hadnagy mellett feltűnt egy sorállományú markáns szakaszvezető: Radetzkinek hívják.

Már az első 10 percben sejtjük, hogy sok kellemetlen percet fog nekünk még okozni. Határozott ellenmondást nem tűrő hangon irányít bennünket.

  • Idefigyeljenek emberek. Most az egyszer megmutatom maguknak hogyan kell a ruházatukat tartani a szekrényben, illetve hogyan helyezzék el este a használatban lévő ruházatukat ezen az ülő alkalmatosságon, a stokin. Így néz ki az én szekrényem:

A szekrényében minden ruhadarab egyforma szélesre van hajtva, a hajtások párhuzamosak. Minden tárgy derékszögben, a többivel párhuzamosan helyezkedik el. Két szóval: pedáns rendben.

  • A maguk szekrényében ennél csak nagyobb rend lehet. megértették?

  • Igen.

  • Most megmutatom önöknek, hogyan kell este a használatban lévő ruházatukat a stokin elhelyezni:

S minden ruhadarabot a reggeli felvétel fordított sorrendjében felrak a stokira úgy, hogy minden ruhadarab széle a stoki szélével elvágólag függőlegesen megy felfelé.

  • Este már így szeretném látni.

Ez a nagyjából való felszerelés, elrakás, beöltözés eltart hat óráig. Majd vacsora után még egy kiadós csizmapucolás következik.

Majd a további időben megismerkedünk a fókával, további napjaink gyakran használt szerszámával, a felmosóronggyal. Nem adnak hozzá felmosófát, amire a rongyot rátéve nem kellene guggolnunk, hadd edződjön a fiatal derék-, fenék- és combizma.

Takarodó előtt jön a nagy rendezkedés. Ekkor már a néhány órával ezelőtt bemutatottnak teljesen megfelelő szintre kell hozni a szekrényt. A hátizsákba az odavaló dolgokat berakni, rohamsisakot ráakasztani.

Mi már átöltözünk egy hosszú minden emberre jó hálóingbe, ami egy alaktalan, bő, ruhadarab, mely az alacsonyabbaknak bokáig, lábszárközépig, a magasaknak combközépig ér. Ahogy meglátjuk egymást ebben a szerelésben nem tudjuk megállni röhögés nélkül. El is nevezzük hamarjában buzi köntösnek.

Jön a szakaszvezető ellenőrizni.

Valami hibát szinte mindenütt talál. A stokikat egyszerűen felrúgja, a szekrényeket kiborítja.

Kezdhetünk mindent előröl.

Már elmúlt tíz óra a takarodó elvileg ekkor kezdődik, de még mindig hajtogatunk. A következő szemlén már csak a felét borítja fel.

  • Most adok önöknek 15 percet, ha annyi idő alatt sem lesz tökéletes mindenkié egész éjjel ezt fogják gyakorolni.

Vannak ügyetlenebbek, vagy lazábbak, mint én, persze benne vagyok a gyakorlók csapatában. Egyesek már fekszenek az ágyon. mi meg még itt vacakolunk, hogy álljon a fogkefe meg ehhez hasonló fontos dolgokkal derékszögben, meg párhuzamosan.

A végén úgy 11 körül elfogadja a rendet, de nem rendel el villanyoltást. Egy perccel később megjelenik egy kancsó vízzel, s elkezdi a csizmáinkba beleönteni.

  • Megkönnyítem a dolgukat. Ezek a csizmák a raktárban kiszáradtak, hogy holnap ne törje fel a lábukat, ezt azért csinálom.

  • Köszönjük. Mondjuk bizonytalanul, szívatást sejtünk a cselekmény mögött, de most tévedtünk.

Villanyoltás.

Persze, hogy átfut az agyamon: két nappal ezelőtt még Szepezden voltam két szép német lány társaságában. Az előző éjszakát már csak egy nővel töltöttem, most meg egy vadidegen pasival vagyunk egymás mellett. S ez most így lesz egy ideig.

Nem volt valami kellemes érzés elhihetik.

Egy idő múlva csak elnyomott az álom.

  • Jó reggelt elvtársak! Általános ébresztő föl! Ordít a szakaszvezető.

Mi szépen kezdünk lekászálódni az ágyból, egyesek nyújtózkodnak, ásítanak.

  • Mi ez? aludnának még? akkor menjenek vissza aludni!

Visszamászunk, lefekszünk.

  • Akkor most próbáljuk meg még egyszer: mit fognak csinálni, ha azt mondom általános ébresztő föl? kiugranak az ágyból, mint a nikkelbolha, felveszik az alsógatyát, a zsávoly alsót meg a trikót, kapcát, beleugranak a csizmába és irány reggeli torna. Egy percen belül senkit nem akarok a körletben látni. Világos.

Kimegy, egy perc múlva bejön.

  • Jó reggelt elvtársak! Általános ébresztő föl!

Most már az utasításoknak megfelelően járunk el. Futunk az alakuló tér körül vagy 3 kört, majd gimnasztika következik. Az a vacak kapca összevissza csúszik a lábunkon, végül csomóba összeáll, csak a baj van vele. Mintha szívatásból, vagy hülye hagyományból, tartanák még ezt. Fél héttől hétig tisztálkodás. Kulturált csempézett, mosdók, zuhanyozók állnak rendelkezésünkre. héttől fél nyolcig rendrakás. Itt egy újabb fontos szerszámmal ismerkedünk, az ágyvasaló deszkával. Megállapítjuk egymás közt, hogy aki ezt kitalálta az sem volt normális. Miután bevetettük az ágyunkat, hozni kell ezt a szerszámot, amely egy fényes 2m-es deszka, s a hálótársaknak szembe húzogatva végig kellett menni az ágyon, hogy a két egymás mellett lévő ágy teljesen sima és egy szintben legyen.

Ezután lehet menni, természetesen alakzatban futásban, reggelizni. Az étkező és a színház itt megfér egy térben. A teremben nyolcfős asztalok vannak. Az egyik végén a konyha, a másikon egy szinpad fügönnyel. Vasfüggöny ott nincs.

A kiadós reggeli után futásban vissza a körletbe. tíz perc egészségügyi szünet, majd kiosztják a fegyvereinket névre szólóan aláírva, egy jó öreg AK47-est vételezünk 3 tárral, tártáskával. A szakaszvezető tart egy rögtönzött bemutatót, hogyan kell ezt szétszedni, Majd a körletben a stokin ülve megkezdjük első fegyverkarbantartásunkat, amely egy elsődleges rövid ismerkedés volt csupán, ahhoz képest, mennyit kellett még később simogatnunk ezt a vasdarabot. Most kap egy csőkefét, meg egy olajozást és megvan az első ideiglenes karbantartás. Ennek az a célja, hogy meglegyen a teljes felszerelésünk, és szokjuk akkor is, ha nincs rá szükség.

A szakaszvezető elrendeli, hogy öt percen belül legyünk a hátizsákon kívül teljes harcfelszerelésben az alakuló téren. Ami azt jelenti: fegyver, tártáska, gyalogságiásó, rohamsisak, gázállarc és ÖFI azaz összfegyvernemi védőkészlet, melyet atomtámadás esetén, illetve utána, ha túlélnénk, kellene viselnünk. Ez valami olyan, mint egy halottas zsák, azzal a kis különbséggel, hogy a kezünknek, lábunknak van kialakítva szár, tehát fogni és csoszogni lehet benne. A gázállarccal együtt úgy nézünk ki, mint valami földönkívüliek, de inkább magunkon kívül vagyunk, amikor fel kell venni az augusztusi melegben.

Összegyűlünk az alakuló téren, majd onnan békaügetésben ugrálunk vagy pár száz métert, ezt követően futásban a gyakorló pályára. Itt olyan egyszerű gyakorlatokat csinálunk, mint kúszás, mászás, (már egy pár hónapos gyerek is tudja) 2 m-es kerítésen átugrás épület modellre való feljutás, majd emelet magasságban átmenni egyik épületről a másikra egy12 cm –es gerendán meg hasonlók. Persze ezzel a sok vacakkal a derekunkon.

Majd kifutunk, mert a szakaszparancsnokunk nem ismer mást csak békaügetést meg futást, a laktanya melletti rétre.

Itt oktatási alakzatba kell állnunk. tehát u alakba.

Az erős augusztusi nap tűz ránk. Többeknek a füle leégett mert, mint én előző nap vágatták le a hajukat. S hallgatjuk a harcászat alapismereteit. Úgy gondolom, erre nem térek ki, mert speciális szakkifejezéseket kellene írnom, ami nem kötné le a tisztelt olvasó figyelmét.

Már több mint 12 órája nem dohányzom, s kezd a nikotin éhség elővenni.

Lőelmélet után szünet következik. Mindenki leheveredik, sokan rágyújtanak. A következő a saját géppisztolyunkkal való célratartás gyakorlása. Ehhez azonban a céltáblákat fel kell állítani. Néhány perc után felvillan a szakaszparancsnokban, vagyunk néhányan, akik nem dohányzunk, s azzal időt nyer, ha megkérdi.

  • Ki nem dohányzik?

Büszkén felrakom a kezem több társammal együtt.

  • Na akkor maguk állítsák fel addig a céltáblákat. szólt a parancs

Gondolom magamban: ez így nem lesz jó, hogy itt negatívan diszkriminálják a nem dohányzókat

  • Parancs. Kellett ilyenkor mondani. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a következő szünetben kölcsön cigarettával már megint füstöltem.

Délben befutunk, tisztálkodás, ebéd.

Vettem a kantinban egy doboz cigit gyufát így helyreállt a dolgok rendje.

13-15óráig csendes pihenő. Ez nagyon tetszett, mint az óvodában. lefekhettünk, olvashattunk, csak dumálni nem volt szabad.

Majd alaki foglalkozás következik. Megtanuljuk, hogyan kell tisztelegni, balra át jobbra át-ot hátra arcot csinálni. Hogyan kell díszlépésben menetelni, de a legviccesebb az egészben a szakasz irányváltása volt mozgás közben.

Megy a szakasz egyenesen. Egyszer a parancsnok megadja a parancsot: balra át.

A következő jobb lábbal lépésnél el kellene fordulni mindenkinek balra.

Mindig vannak olyanok, akik összekeverik a balt a jobbal és rossz irányba fordulnak, Akik jó irányba fordulnak megzavarodnak attól, aki rossz irányba fordult s ezzel megzavarta a következőket, s lett ebből pillanatok alatt olyan zűrzavar mintha nagy tömegű piacon lennénk.

S ezt nagyon nevetségesnek tartjuk.

Majd fegyverkarbantartás következik. Mintha olyan sok minden történt volna vele reggel óta. Legalább fél óráig simogatjuk, olajozzuk. Ezt takarítás követi, utána vacsora. Ez után szabadfoglalkozás van. Ki lehet menni a nagy laktanya hátsó részére, ami tele van gyümölcsfával. Szilva, körte, barack, mikor melyik érik, s bár mennyit ehetünk belőle. Ami lehullott azt néha összeszedetik velünk, hordóba tesszük és cefre lesz belőle.

Másnap egy lőtérre visznek bennünket, amely vagy 80km-re van tőlünk. Nem is baj hogy most nem kell ügetni békában meg futni, mert mindenkinek izomláza van.

Hogy szokjuk a gázállarc viselését, elrendeli a szakaszparancsnok a: gáz, gázállarcot fel parancsot.

A szakaszparancsnok az utolsó padon ül. Tehát mindnyájunk hátát, fejét hátulról láthatja.

Hogy ne kelljen az aktív szénen keresztül vennünk a levegőt lecsavarjuk a szűrőt és csak a csövön vesszük a levegőt. Egyszer iszonyú büdös szagot érzünk, gyorsan vissza akarjuk csavarni a szűrőt.

  • Nem mocorog katona! parancs hangzik el a hátunk mögül.

De azért óvatosan vakon csak visszacsavarjuk a szűrőt. Legalább egyszer az életben vegyük hasznát. ha egy állati fehérje feldolgozó üzemnél megyünk el.

Később olyan is volt, aki rágyújtott gázállarcban, illetve úgy szívta a cigarettát. Odafogta a gázállarc csövéhez befogta a lukat a cső meg a cigaretta között és jól tele lett az állarc füsttel.

Nagy élvezet nem lehetett benne.

A lőtéren bemutatják azoknak a fegyvereknek a tűzerejét, amelyek a határőrségnél rendszeresítve vannak. A PA 63-as pisztolyt nem is mondom, mert az a többihez képest gyerekjáték.

Következett az AK 47-es. 300 m-re fel voltak állítva különböző védelmi eszközök. golyófogók. jó és rossz földsáncok, méteres fatörzsek különböző átmérővel. 3cm átmérőjű öntöttvas ipari tűzhelylap, téglafal,20.30,40cm es vastagságban és ehhez hasonlók.

A sáncok mögé egy-egy furnérlemezből készült un.dollingert helyeztek az öregebb katonák, ami az ember sziluettjét mintázta melltől felfele.

Az erre kijelölt öreg katonák megkapják a tűzparancsot. s mindenki a számára kijelölt célra lead vagy 10 lövést.

Ezt követően bemegyünk a dollingereket megvizsgálni, hogyan „élték” túl a sorozatlövéseket?

Csak a 40 cm átmérőjű fa és az ugyan olyan vastag téglafal védte meg az embert. Kétségtelen tény, hogy ez nem egy beépített fal volt. Nem volt rajta teher, de a többi sánc mögött legalábbis súlyos sérülést szenvedett volna az illető. A 3 cm vastag öntöttvason is átment a lövedék. Kétségtelen tény hogy a luk nem volt több 5mm-nél, tehát 7,62 mm-es lövedék elolvadhatott, vagy kinyúlt, s közben karcsúbb lett, de átment. Nagy valószínűség szerint nem élte volna túl ember azt a lövést. Azóta mindig szkeptikusan nézem az olyan filmeket, amelyben kalasnyikovval lőnek, s a védekezők autó mögé bújnak. Jó az igaz, hogy egy fokkal jobb mintha teljes mellszélességben kiállna az ember a golyózáporba, de nem sokkal.

Később golyószóró és géppuska tűzerejét is vizsgáljuk. Természetesen ezek tűzereje sokkal nagyobb, a negyven centi vastag téglafalat lebontják vele.

Bemutatják azt is két sertés hólyag segítségével, miért nem szabad jó lakottan harcolni?

A vízzel teli hólyag felrobban, az üresen „csak” átmegy a lövedék, az illetőnek van esélye a túlélésre, a másiknak nincs. És ehhez hasonló békeidőben ijesztő tanácsokat kapunk.

Dobnak éles kézigránátot is.

De jobb lesz ezt akkor mesélnem, amikor nekem kell majd dobnom.

Kint ebédeltünk a lőtéren. gulyáságyúból kaptuk a babgulyást a magunkkal hozott csajkába.

Olyan volt a nap, mint valami piknik.

Másnap tovább folyik a kiképzés. Most a tegnap tanultak alapján a határőrség melletti rét legelőn a lövészárok ásást gyakoroljuk.

Az egyik nap harcászatban a gyalogos előnyomulást gyakoroljuk, csatárláncban vonulunk egymástól 6-8 m-re, tehát társaim tőlem vagy balra vannak, vagy jobbra. Zuhog az eső. és már20 30 cm mély 5-6 m átmérőjű tócsák is vannak. Előre elmondta a paracsnok, hogy ha azt mondja állj, az azt jelenti feküdj.

Vonulunk az esőben komor harci kedvvel esőgallérban, felcicomázva a szükséges felszerelésekkel, s amikor éppen egy nagy 30cm mély tócsa közepén vagyok, azt mondja a szakaszvezető:

  • Állj.

A többek lefekszenek, felveszik a célratart állást. Gondoltam semmi értelme, hogy a tócsa közepén a vállamhoz emeljem a géppisztolyt, mert víz alatt lenne, meg egyébként is csak a tócsa partját tudnám megcélozni, úgy döntök előre megyek a mélyedés oldaláig, s ott végrehajtom a parancsot.

  • Mit csinál maga barom?

Körbenézek, s rájövök, hogy ez nekem szól.

  • Mért nem dobta el magát bassza meg. Maga már rég hallott lenne…

  • Ha lőnének ránk biztos eldobtam volna magam főtörzs elvtárs, de úgy gondoltam…

  • Maga csak ne gondoljon semmit, itt elég, ha én gondolkodom. basszameg.

feküdj!

  • Biztosan jó az nekünk, hogy a nép vagyonát így rongáljuk?

  • Milyen nép vagyonát?

  • Hát arra gondolok, hogy ha víz alá merítem a géppisztolyt, hogy imitáljam a…

  • Imitálja a fekvést, basszameg!

Látom, hogy már egy kissé ideges és nem úszom meg a fürdőt, így belevetem magam a vízbe. Az eső miatt nagyrészt úgyis vizes voltam.

Mint látható kezdtek kialakulni a karakterek.

Szóval keményen telnek napjaim. Van egy kövér újonc. Még nem láttam embert, aki ennyire azonosult volna a nevével. Akkora pocakja van a huszonegy néhány éves fiatalnak, hogy alig találtak rá övet. Több száz öv átnézése után az egyiken az utolsó lukba kapcsolva már átérte. Azt is úgy lukasztották az öv végétől 5cm-re. Medve Mihálynak hívták, civilben fuvaros volt, s azzal dicsekedett, hogy15-20 korsó sört megivott egy nap. Álla előre ugrott az alsó ajkai takarták a felsőt s jó nagy pampula képe volt.

Már az első nap kiderült hogy a Medve határőr a kiképző szakaszvezető kedvence lesz.

Az elméleti órákon, melyeket jó időben kint tartottuk a szabadban elmélázott és sokszor állva is tudott aludni.

Persze amikor feltett neki egy kérdést az előadó, akkor azt sem tudta miről van szó. Ilyenkor elhangzott a parancs:

  • Medve határőr!

  • Parancs.

  • Irány az égalja futás!

Medve határőr pedig csak futott, futott, ahogy tudott.

Amikor már úgy látszott kifut a hallótávolságból a szakaszparancsnok visszarendelte.

  • Na tudja már a választ? megsúgtuk, elmondta.

DE egy fél óra múlva kezdődött minden elölről.

S annak ellenére, hogy az étteremben úgy kapta az ebédet, hogy fél tál leves, meg egy másik tálban a másodikat, azzal a szöveggel: egyél komám, nehogy lefogyj.

Az eskütételre 6 lukkal lett karcsúbb Medve határőr.

Egyszer látom, fel van kötve az álla egy fehér kendővel, a feje búbján egy nagy dupla görccsel. A kilógó textil sarkai, mint a szamárfül úgy állnak Medve határőr fején.

  • Hát veled meg mi történt? kérdem, de már a látványtól is széles mosolyra gerjedtem.

  • Ásítottam és kiakadt az álkapcsom.

  • ilyen is csak veled történhetett meg. gyógyulást!

  • kösz.

Az eskütételre gyakoroltuk a díszlépést kötelékben. A főpróbán már fúvós zenekar is volt. Mindenki díszegyenruhában, mert másnap volt az eskü, s minden úgy nézzen ki, mint holnap.

Egyszer kijön egy nagybajuszú öreg katona délután 3 kor buziköntösben strand papucsban, s valamit mond a tamburmajornak, Látja ezt a tribünről a kiképző század parancsnoka a fegyelem megingathatatlan bajnoka.

Odamegy a mikrofonhoz, mert nem tudja mire vélni ezt az inszinuációt.

  • Maga hálóinges katona hozzám!

A katona odacsoszog a tribün alá.

  • Jelentsen katona mit jelent az öltözéke ilyen szokatlan időben és mit mondott a

  • tamburmajornak?

  • Jelentem arra kértem, hogy játszanak egy kicsit halkabban, mert nem tudok aludni.

  • Ne őrjítsen már meg, mi ez kupleráj? Bassza meg. Ki magának a szakaszparancsnoka

  • Jelentem Csorvási százados.

Csorvási ott állt mögötte.

  • Csorvási hol van?

  • Itt vagyok Ales elvtárs. jön előrébb a tribünön.

  • Milyen fegyelmezetlen katonája van magának százados.

  • Az egyik legjobb katonám. jelentem.

  • Hát ha ilyen a legjobb, milyen lehet a többi.

  • Jelentem tegnap reggeltől kint voltunk razziariadón Kübekházánál és ma délelőtt jöttünk vissza. Én is nagyon fáradt vagyok. Ügy gondolom katonáim most megérdemelt pihenésüket töltik.

  • Na jól van menjen vissza katona aludni, Kovács őrnagy vegye egy kicsit halkabbra a zenekarát.

Jót kuncogtunk, a kis közjátékon, amely abszolút kirítt a kiképzésen tapasztaltakból. Az, hogy egy öreg, kb.650 napos katona kijön hálóingben délután háromkor és leinti a katonazenekart ez valami hihetetlennek tűnt számukra.

Megtörtént az eskütétel. Szüleim is tettek egy kirándulást ennek a nagy eseménynek a megtekintésére.

Eskü után néhány nappal mentünk éleslövészetre.

Persze mindenkit megtanítottak minden fegyverrel lőni.

A lövészek mögött egy kisebb magaslaton fel volt állítva egy parancsnoki sátor.

A lövészetvezető már harmadszor rendeli vissza Medve határőrt, mert a golyószóróval nem találta el a céltáblát.

Látja ezt a századparancsnok, aki éppen szalonnázik a parancsnoki sátorban.

Lemegy a Medve határőrhöz.

  • Mi a neve katona?

  • Jelentem Medve Mihály.

  • Na ide figyeljen Medve határőr, hogy képzeli maga, hogy a népi demokrácia vagyonát itt herdálja azzal hogy lövöldöz össze vissza, de azt a kurva céltáblát nem bírja eltalálni.

  • Jelentem ideges vagyok.

  • Akkor fusson egy kört vezesse le a feszültséget. Szakaszvezető szóljon, ha visszaért a katonája.

  • Értettem.

Medve el, majd jó idő múlva vissza.

  • Jelentem visszajött Medve határőr

Lemennek megint lővonalba.

  • Na Medve határőr megnyugodott már.

  • Kicsit igen. jelentem

  • Ajánlom is, mert ha most sem találja el céltáblát kibelezem ezzel a szalonnázó késsel, megértette?

  • Meg. jelentem

  • Akkor a lőgyakorlat vezető utasítása szerint hajtsa végre a feladatot.

Negyedjére 6 lőszerből négy találatot ért el.

Kicsit drasztikus volt az oktatás, de hatott.

Egy másik alkalommal megint harcászat.

Állandóan meglévő lövészárokban vagyunk, tőlem vagy 8 m-re egy harckocsi modell vasúti sínje halad át a lövészárok felett, a főtörzs elmondja, éppen mit imitálunk

  • Ellenséges NATO vadászgépek nyugatról, cél a repülők, össztűz tűz

S a géppisztolyunkkal, amiben vaktöltények voltak a lövészárokból lőni kellett az eget.

Ahogy visszaverte a lövészárok két fala a lövés hangját, az első lövéstől megsüketültem, így a többi már könnyebben ment. A fejemben ezer harang, s mindenféle zajok voltak, lehet légnyomást is kaptam, szédültem. Látom, hogy valamit hadonászik a főtörzs, s mutogat a harckocsi irányába. elindulok a lövészárokban, a sín felettem. Rosszul számítom ki a sisakom magasságát beleverem a sisakommal fedett fejem a sínbe. Ettől hanyatt esem, egy darabig nézem a lövészárokból az eget. Elgondolkozom azon: vajon éles helyzetben amikor, ágyúval, aknavetővel is lőnének minket, ilyen állapotban süketen, légnyomással terhelten, szédülve, kábán, vajon miféle harcos lenne belőlem?

Az eskü utáni első vasárnap megyek először a szabadidő szobába. Több mint egy hónapja nem halottam zenét a katonazenekaron kívül. Komjáthy György vasárnapi koktélja szólt a rádióban sok jó nyugati zenével. Ittam egy colát, hallgattam a jó zenét, s egész boldognak éreztem magam. A zene visszacsatolt a civil életembe egy kicsit. Ekkor jöttem rá, milyen relatív dolog a boldogság.

A speciális határőr kiképzésünk is folyt. Amit talán ki kell emelnem: Úgy tanítottak bennünket, hogy ha már így alakult, hogy ott van a határ ahol, de az szent és sérthetetlen. Zöldhatáron csak olyan elemek közlekednek illegálisan, akik a bűn útján járnak. Csempészek, bűnözők. Ezt tehát 100%-osan meg kell akadályozni.

A keleti határról beszélek. Itt rikán voltak olyanok, akik csak a jobb élet reményében akartak nyugatra szökni.

Nem tudom mikor puhult fel a határőrizet olyan szintre, hogy itt emberek kószálhattak csoportosan anélkül, hogy elfogták volna őket, de legalább 10 15 éve halljuk ezt az elektronikus sajtóból. Hát persze, hogy elszemtelenedtek.

Ha a határőrség a régi szemlélet szerint tevékenykedett volna nem szemtelenednek el a bevándorlók ennyire.

Azt nem értem, a menekültek miért nem szálltak fel egy vonatra, ha a csempészeknek ki tudták fizetni a nagy pénzt? Vagy miért nem álltak oda egy rendes határátkelőhöz, s kérték volna a menekült státust? Egy olyan menekült, akinek nincs semmi takargatni valója ezt nyugodtan megtehette volna.

Ez csak a határőrizeti oldala. A többi politika, amibe most nem akarok belemenni.

A határőr ismereteken kívül szakácskiképzést is kaptam.

Mivel ezt én a szakközépiskolában az Aranybikában is tanultam, sok újat nem szedtem fel a kiképzés alatt.

Egy vicces esetet megemlítek. Az oktatást a laktanya főszakácsa tartotta, akiről lesz még szó később, mert egy elég bohém, szórakozott, talán kicsit ütődött manus volt. Igaz, hogy ebben a sztoriban ártatlan. Palacsintát sütöttünk. Az egyik katona a helyett hogy egy késsel előtte megpiszkálta volna a serpenyőben a palacsintát, ráncigálta fel s alá a serpenyőt erős gyors mozdulatokkal. A palacsinta egyszer úgy döntött elhagyja a jó meleg serpenyőt és elindult egy röppályán, s egyenesen a majdnem kopasz Főtörzs fején landolt.

Persze nem tetszett neki.

  • Ki volt az?

Körbenézett, a bűnös kezében megfagyott a serpenyő.

  • Ide figyeljen maga provokatőr barom, fogadjunk hogy akarattal csinálta. én lecsukatom magát basszameg.

  • Bocsánat főtörzs elvtárs, csak elrepült a palacsinta.

  • S pont az én fejemen landolt? S gondolja, ezt beveszem. repülhetett volna keletnek, nyugatnak, északnak, délnek. Majd gondom lesz magára katona. kezdheti azzal, hogy most az összes eszközt maga fogja elmosogatni, megérttette

De mi később jót nevettünk a kis baleseten.

Minden reggel, amikor jött be dolgozni egy macska várta. A Föti (a főtörzsőrmester rövidített nem hivatalos változata) felvette a macskát. Azzal nem különösebben foglalkozott, hogy a macska eleje vagy hátulja kerül a hóna alatt a keze ügyébe azt a végét simogatta, ami kézre esett.

Megállapította, hogy a macska még nem kapott enni.

  • Bunkó, hozzám!

  • Parancs, Főtörzs elvtárs. jelentkezett a hentes

  • Idefigyeljen nem megmondtam magának, hogy minden reggel az első dolga legyen Aranka megetetése. Maga ezt megint elmulasztotta. vegye tudomásul, ha még egyszer előfordul lecsukatom magát. megértette?

  • Igenis Főtörzs elvtárs.

Az egyik reggel olvassuk a menü füzetét. Látjuk, hogy pontos „j” vel írta a teát.

Ezen jót derültünk. Bejön a Föti. Mindnyájan tesszük a dolgunkat. Ő a farzsebéből elővesz egy kanalat kóstolgatja az ételeket, amit főzünk.

Az egyik bátrabb katona, akit Cinkospicsának nevezett, hogy miért arra már nem emlékszem megszólal:

  • Képzelje Főtörzs elvtárs, a szomszédban a műszaki alakulatnál olyan főszakácsot alkalmaznak, aki pontos j-vel írja a teát.

Megáll bennünk az ütő a mozdulataink lefagytak, alig bírtuk türtőztetni magunkat a röhögéstől.

A Föti piszkálja tovább a kajákat.

  • Hát kérem szépen a mámmai világban a huszonegyedik században, hogy alkalmazhatnak ilyen bunkót, de megérdemlik odavaló a bokorugrókhoz.

1976-ot írtunk, nála már huszonegyedik század volt.

Mondanom sem kell, miután kiment kitört belőlünk a hahota.

November 20.-án vége lett a kiképzésünknek.

Csak pár kis apróság: úgy felerősítettek bennünket, hogy végén a sorban mellettem álló társam kb 80kg, ölbe véve 10 szer simán leguggoltam vele.

Kiképzésünk csúcsa az a járőrverseny volt, amikor 8 km-t kellett futni járőrfelszerelésben, fegyver tártáska, járőrtáska, gázállarc táska és AK47 tip géppisztoly. mindezt csizmában.

Az első 6 km-rel nem volt különösebb bajom. De ekkor engem és társaimat egy fogadóbízottság várt. Egy tiszt elrendelte, hogy „gáz, gázállarcot fel”. Persze 6 km futás után már izzadtunk rendesen, s zilálva kapkodtuk a levegőt. Amint felvettem a gázállarcot, egyből bepárásodott az üvegje, így nem láttam semmit. A gázállarc szénszűrőjén keresztül persze a levegő is nehezebben áramlik át, s így az ájulás szélére kerülök. Ezért engem és futó társaimat ketten fogják kezdetben. Néhány másodperc múlva, a gázállarc üvegén a sok pára olyan mennyiségben felhalmozódott, hogy a lecsurgásoknál kilátok. A tudatom is helyreáll. Szervezetem mozgósítja tartalékait, s jelzem, hogy képes vagyok tovább futni. Lefutom az egy km-t, megkapom a parancsot „ A gázriadó vége, gázállarcot le”. Leveszem a gázállarcot.

Ekkor megcsap a friss levegő, melytől olyan frissnek érzem magam pillanatok alatt, hogy az utolsó egy km-t igen erős tempóban tudom lefutni.

Büszkén állapítom meg, hogy teljesíteni tudtam a feladatot, mely az eredményes 110 napos felkészítésünk bizonyítéka.

A kiképzésünk vége felé már lazult a terhelésünk. Voltt olyan nap, hogy a fentlétünk16 órájából 8 órát takarítással töltöttünk.

Engem Mezőhegyesre vezényeltek.

Úgy gondoltam, hogy azt a dohányzásról leszoktató módszert újra előveszem, amelynek alapja a környezetváltozásban van. Minden ember kialakít egy szokásrendszert a megszokott környezetében. S ha bekerül egy új helyre könnyebben ki tud hagyni belőle ezt azt, mert nem inspirálja a megszokott környezet.

Tehát annak reményében, hogy itt nem fog negatív diszkrimináció érni, ha nem dohányzom, ide is cigaretta nélkül léptem be.

Egy jól karbantartott kúriaszerű épületet képzeljenek el. 5 lépcsőn lehetett felmenni a földszintre. Pince is volt alatta, valószínű egyrészt azért volt megemelve.

Itt kisebbek voltak a körletek. Csak nyolcan aludtunk egy szobában, volt klub szobánk is, normális körülmények voltak.

Volt istálló négy lónak. Járőrkutyáink is voltak. Tartottunk nyulakat és volt egy lőszerraktár is, amit éjszaka őriznünk kellett. Amikor én őriztem, kivittem egy könyvet és egy lámpa fényénél olvastam, télen -10 fok hidegben is. Volt több príma kecskeprémmel bélelt bundánk, s abban nem fáztam.

Az örsparancsnok egy jópofa fiatal főhadnagy volt, és volt egy idősebb hívatásos tiszt egy százados, aki politikai helyettesként szolgált. Tehát az alacsonyabb rangú fiatal tiszt volt a felettese a századosnak. Egyébként ez többször előfordult a két év alatt valami más közegben.

Én szakácsként érkeztem, de mivel hétfőtől péntekig volt egy szakácsnőnk, így csak hétvégén és vacsorát kellett főznöm. S e mellett 4órás járőr szolgálatot is adtam, amit a parancsnok néha összevont 6 vagy 8órára.

Az örsi élet már teljesen más volt, mint a kiképző század. Itt nem volt annyira kötelező az alakiság betartása. Minden a szolgálatnak volt alávetve. Tehát napközben is járhattunk papucsban. Volt büfénk is. Egyébként itt már fehér frottír zoknit is kaptunk. S mindenki azzal foglalkozott, amivel akart szabadidejében. Itt kezdtem angolt tanulni.

A következő a rangsorban egy sorállományú sovány magas gyerek volt tizedesi rangban és őrsellátó beosztásban.

Berendezkedtünk. Azt mondja a tizedes

  • Itt van ez a pokróc ez 16 éve nem volt kirázva. Tartsátok meg ezt a hagyományt. Dacosan utalva a lakatanyában az állandó takarításra, pokrócrázásra.

Egy délután lóháton mentünk szolgálatba. Az erdőből kiérve egy nagyon szépen feltárcsázott boronált földterületre értünk. Jobbra egy gőzmozdony húzta vonat gurult el nem messze mellettünk. A vagonjai olyanok voltak, amilyenekkel a gimibe jártam, külső lépcsős, kurta vagonok, vadnyugati filmekben látni hasonlókat.

Lehet ez inspirálta a lovász gyereket, hogy azt mondja:

  • Gyere vágtassunk a vonat mellett, mint az indiánok.

Mivel én nem voltam nagy lovas, nem igazán mertem vágtatni, így lassan lemaradtam.

Az a kép maradt meg bennem: vöröslő naplemente a vonat a naplemente irányába el, a katona a géppisztolyát a jobb kezében tartva vágtat. A ló patája helyént a szél elfújja a port.

Ekkor valaki lehúzza az ablakot.

  • Te, az anyátok istenit, mit csináltok?

A parancsnokunk volt. Elfelejtettük, hogy péntek van, utazik először Szegedre majd Pestre a családjához.

A lovász gyerek lelassította a lovat, s folytattuk a szolgálatot.

A parancsnoknak vagy egy hétig a délutáni kötelékrendezésen ez volt a fő témája. Elmesélte többieknek a vagonból hogyan látta az eseményt.

Persze röhögött mindenki.

Jött a tél. Általában gyalog láttuk el a járőrszolgálatot. De ha leesett a hó, akkor egy lovat a szánkó elé fogott a lovászgyerek s azzal mentünk. Egyedül a csengőt hiányoltam a paci nyakából. Mezőhegyest és környékét a mezőgazdasági területek mellett elég nagy területű erdőségek szegélyezik. A környék tele volt vadakkal. Dámszarvas, őz, vaddisznó, apróvadak is voltak bőséggel.

Nagyon élveztem a szánkóval történő járőrszolgálatot. Kellemes volt jól felöltözve ülni a nagy szánkón a paci szuszogott csak előttünk, néha elöl-hátul, s közben főleg a dámszavasokat egész közelre meg tudtuk közelíteni, nagyon hangulatos volt.

Hómentes időben kétkerekű homokfutóval mentünk. De ez már nem volt olyan kényelmes mint a szánkó, mert a lóhoz volt kötve a két rúd, s ahogy ügetett a ló a fejünk úgy ugrált előre-hátra, s ez fárasztó volt.

A dohányzás mentességet igen jól bírtam. Néha-néha jutott csak eszembe hogy én valaha dohányos voltam.

Vasárnapokon hivatásosok nélkül magunk voltunk sorállományúak az őrsön, mert a főhadnagynak Pesten volt a családja. A századosnak is járt szabadnap, s egyébként is egész hétvégén részeg volt.

Ekkor jöhettek látogatók. Sajnos a szülőfalumhoz messze esett Mezőhegyes, így egyszer látogatott meg egy barátnőm abban a110 napban, amíg egyfolytában itt voltam.

Vasárnap úgy főztem, hogy jusson a vendégeknek is. Délben leültek a szabványos éttermi asztalokhoz a katonák a vendégükkel, s aki nem ment szolgálatba délután annak még egy feles pálinkát is kiosztottam. Ugyanis egy ecetes üvegben pálinkát tartottunk ilyen alkalmakra. Általában egy katonához egy lány látogató érkezett, vagy ha esetleg a szülők, akkor ők hamar elmentek. Előfordult olyan, hogy több szoba volt, mint katona, így el lehetett húzódni egy kis pásztorórára.

Elég sokszor be voltam osztva a vasútállomásra, ahol az ismeretlen embereket kellett igazoltatnom.

Jön a tizedes ellenőrizni este 10 körül. Azt mondja:

  • Gyere menjünk be a diszkóba egy kicsit.

  • De hát szolgálatban vagyok öreg.

  • Rá se ránts velem vagy.

A bejárat előtt kitáraztunk, elraktam a tárat, bementünk, a büfésnek beadtuk a géppisztolyt, aki nem nagyon csodálkozott. Valószínű a tizedes nem először csinálta ezt. Ittunk egy felest, de mivel szabad nő nem volt, így kb. 20perc múlva távoztunk. Én vissza vasútállomásra a tizedes az őrsre.

Érdekes hogy kifinomultak az érzékszerveim. Elég sokszor előfordult egy olyan menetvonalam, amely alatt két és fél óráig egy irányba mentem erdőben. Ez általában este volt. Ekkor kiértem egy tisztásra. Itt közvetlen a határsávtól 50 méterre volt egy lakatlan ház. Azt a parancsot kaptam, kutassam át a padlástól a pincéig. Egyedül voltam, semmi biztosítás, járótárs meg ilyesmi nem volt. Átkutattam éjszaka az épületet majd még a ház mellett folytatódó, de már több helyen beomlott pincébe is be kellett világítani. Ha esetleg egy határsértő beleesett meg tudjuk menteni.

Majd odamentem egy fához, ahol egy konnektor aljzat volt. Rádugtam a telefonom és bejelentkeztem az őrsre.

Ácsorogtam ott még vagy másfél órát és visszaindultam.

Az erdőben akkor is sötét van, ha egyébként holdvilág van, mert a lombok leárnyékolják a hold fényét, tehát szinte vakon mentem, volt ugyan zseblámpám, de azt az álcázás feltételeinek betartása miatt csak néha néha kapcsoltam fel.

Sok száz vagy ezer fa mellett elmentem.

Az egyiknél hirtelen megálltam. Itt van valaki éreztem. Leakasztom a zseblámpám, előrébb fordítom a vállamon lévő géppisztolyt, odavilágítok. A tizedes lapul a fa mögött.

  • Hát te meg mit keresel itt? kérdem.

  • Kiküldött a parancsnok lökni, (azaz ellenőrízni) gondoltam itt megvárlak,

  • S mi lett volna, ha nem veszlek észre?

  • Utánad szóltam volna, mondja.

Az álcázásról:

Volt olyan, úgy álcáztam magam, hogy az őzike kevesebb mint 2m-re megközelített és nem vett észre. Egyszer egy vaddisznó család trappolt el mellettem kb. 2-3m-re, papa, mama gyerekek, szépen libasorban. Nagyon nagy élmény volt a természetnek ennyire részesének lenni.

Volt olyan hogy jelzőkészüléket kellett telepítenem. Ilyenkor kutyával mentem. Ezt úgy kellett végezni, hogy elkezdtem azon a helyen ahova visszajöttem később, a kb 5mm vastag, 1 m-es vaspálcákat, amelyeknek volt a felsővégén egy spirál alakú gyűrű fent kialakítva. ebbe belefűztem egy vékony drótot. Ezt a műveletet addig csináltam, míg ezek a pálcák és a drót el nem fogytak. A legutolsó pálca úgy volt kialakítva, hogy egy 15mm-es rakétát fel tudtam oda erősíteni. a drót végét rákötöttem a rakéta kibiztosító szegéhez.

A beállítás után visszamentem a drót másik végére. Ott a kutyával befészkeltünk magunkat valami kényelmes bokor alá és mint a pók vártuk az eseményt.

Ha valami, vagy valaki nekiment a drótnak, a drót kihúzta a biztosítószeget, a rugó pedig elindította a rakétát.

A kutya egyből ledőlt aludni. Azt láttam a holdvilágban, hogy azért néha kiegyenesíti a fülét

elforgatja egy kicsit jobbra-balra, majd visszaengedi alapállásba. Ilyen kolléga mellett persze én is szunyókáltam.

Egyszer csak felmegy a rakéta, fénye bevilágítja a mezót néhány másodpercig, majd kialszik. Ilyenkor az a feladat, hogy zseblámpával világítva meg kell azt a helyet keresni, ahol a két pálca között a drótkihúzódás történt, s meg kell keresni a nyomokat, hogy megállapítsuk állat vagy ember ment neki a drótnak.

A legtöbb esetben állat megy neki. Majd amikor ezt megállapítjuk, visszaélesítjük a rakétát és elmegyünk megint a kutyával szunyókálni. Ha ember lábnyomokat találunk riadóztatjuk az örsöt.

Rakétánk van tehát bőven. Csak be kell jelentenünk, hogy mondjuk 3 szor ment fel a rakéta állat miatt, s a többletet már szilveszterre gyűjtjük.

Eljött1976 szilvesztere. A határőr ekkor is kint áll a határon. Akit éppen ekkorra osztottak be,

de a többi szórakozik, mi is.

Finom malac sültet sütöttem hagymásburgonyával párolt lilakáposztával.

De volt kocsonya, pogácsa és linzer is.

Az öreg tizedes ismerte már a feletteseit.

  • Srácok éjfélig csak teát ihatunk, ekkor bejön a százados, beleszagol a levegőbe, boldog új évet kíván nekünk és hazamegy, fél óra alatt behozza a lemaradást és a sárga földig leissza magát.

Addig elütjük az időt mindenféle bohóckodással.

Minden úgy történik, ahogy a tizedes elmondja.

Talán még a ház sarkáig sem ér, amikor előkerül az ecetes üveg és isszuk a pálinkát.

Kb egy órakor úgy döntünk, hogy rakétázunk. Kézi kilövőket viszünk ki és a megmentett

piros, fehér, zöld rakétákat lövögetjük fel, a pálinka is kezd dolgozni bennünk, egész jól érezzük magunkat.

Az egyik nap rendkívüli esemény történik. Két járőr, akik vonattal átmentek a szomszédos településre nem térnek vissza a tervezett időben. A tizedes kimegy az Uazzal és két katonával. Végigmennek a járőrök útvonalán, de ők a vasúti pályától kb csak 10 m-re lévő földúton tudnak menni, közben bokrok is vannak a sötétben nem látnak semmit. Nem találják a járőröket, visszaérnek. A tizedes kénytelen értesíteni a két felettes parancsnokot.

Kisvártatva bejönnek jelentést kérnek. A tizedes jelenti mi történt eddig?

A parancsnok jelenti a központnak. Úgy döntenek, átfésülik a központból küldött riadócsoporttal a menetvonalat.

Először megtalálják az egyik katonát fél méterre a sínektől, eszméletlenül. Fegyvere nincs meg. Mennek tovább. megtalálják a fegyvert, majd pár száz méterre a másik katonát, a járőrparancsnokot.

Persze időközben megérkezik a katonai ügyészség is. Kiderül, hogy a szomszéd faluban vettek valami bögrecsárdában fél litert pálinkát, s beleöntették az egyik katona kulacsába ezt iszogatták útközben. Állítólag az erős alkohol az alumínium kulacs anyagával valami olyan vegyületet alkotott, hogy a kevesebb, mint fél litertől, mert még volt a kulacsban, eszméletlenre itták magukat.

A járőrparancsnok 14 hónap, a társ egy év futkosót kapott.

Egy másik alkalommal megint nem ért be a járőr. Abból nem lett olyan nagy baj, de lehetett volna.

Egyedül volt kint a katona. Ez napközben történt, tehát az ügyeletes a parancsnoknak jelentette az esetet. Kimentek az Uazzal.

A katonát ott találták egy mafi (magasfigyelő torony) átkötő vasához bilincselve.

  • Mi történt magával katona?

  • Jelentem ide bilincseltem magam.

  • De miért?

  • Unatkoztam, s azt hittem, hogy ki tudom nyitni a nálam lévő kulccsal, de az nem nyitotta.

  • S a géppisztolyát miért hagyta két méterrel arrébb?

  • Azt hittem ki tudom nyitni a bilincset.

  • Tudja mi lett volna, ha jön egy rosszindulatú ember?

  • Tudom.

  • Akkor mostanában nem akar hazamenni?

  • Nem.

S örült, hogy ennyivel megúszta.

Velem is jó néhányszor előfordult, hogy este10 től 2-ig kellett kint lennem a vasútállomáson.

Éjfél után kezdtek szivárogni fiatalok a buliból, és vártak valami hajnali vonatra.

Ilyenkor igazoltatnom kellett azokat, akiket még nem ismertem.

Ilyen parancsot kapott a battonyai őrsön is egy katona. Odament az egyik padon fekvő fiatalhoz, hogy felébreszti és igazoltatja. Ekkor a srác bevágott a katonának egy egyenest. A katona megtántorodott. A fiatalember el akarta venni a katona géppisztolyát. Dulakodtak, a végén határőr valahogy felhúzta a csúzlit, s már érezte, hogy fogy az ereje s nem tudott mást lelőtte a srácot.

Kiderült, hogy bankot akartak rabolni két hasonszőrűvel. Ott voltak ők is, de szerencsére berezeltek és elszeleltek, s benne hagyták ezt a szerencsétlen hülyét a slamasztikában, ha feladja időben, megússza 1-2évvel.

Az a katona volt a büfés is az őrsön. Órákkal később isszák az ügyészek a kávét a büfében.

  • S ki volt a katona, akivel ez történt? Mert eddig, csak a helyszint vizsgálták meg és a tanúkat hallgatták ki.

  • Jelentem én. mondja a büfés.

  • S van lelkiereje kávét főzni? csodálkoztak el az ügyészek

  • Mit kellene csinálnom? Ha nem lennék itt a büfében, önök nem innának most kávét.

A katona a továbbiakban fegyveres szolgálatot nem látott el. Kapott 2 hét szabadságot. Leszereléséig körlet ügyeletes volt.

Az egyik szombaton már kiadtam a reggelit, 8 óra körül járt az idő, látom ebédnek halászlé, rántott hal, túrós csusza van kiírva.

Megyek a tizedeshez. fekszik az ágyán.

  • Bocsi Robi, hogy megkérdem, de hol a hal, mert már tudnám csinálni.

  • Szóltam az ügyeletesnek ásson gilisztát, az már valószínű megvan. nézzük meg.

  • Mi van? azt mondod, hogy a halból per pillanat csak a giliszta van meg?

  • Várd ki a végét!

Feláll az ágyról. Felveszi a John Lennon napszemüvegét zsávoly gyakorlóruha van rajta fehér zokni strandpapucs. Megy az ügyeleteshez.

  • Figyelj, javasolom írjál ki valami más kaját, mert ebből nem lesz ebéd. adok hangot szkepticizmusomnak.

  • Nyugi mondja és nyugodtan megy tovább.

Az ügyeletessel kinyittatja a fegyverszobát. Magához veszi a gilisztásdobozt és két horgászbotot.

A főbejárathoz érünk, az ügyeletes éppen akkor dugja a kulcsot a zárba, amikor kintről a százados is. Egy darabig idétlenkednek, mire kinyílik az ajtó.

  • Hova megy maga tizedes?

  • Horgászni százados elvtárs

  • Megy maga az isten fa..ra, nem horgászni.

  • De hal van kiírva ebédre azt megyek megfogni.

  • S mit képzel maga, milyen öltözék ez? így lejáratja a határőrséget.

Így megy még a diszkurzus egy darabig, eközben állnak egymással szemben egyik sem tér ki a másik elől. Nem hiszek a szememnek ezek az öreg katonák mit megengednek maguknak.

A tizedes kezdi unni. Leteszi a gilisztásdobozt magához támasztja a horgászbotokat, benyúl a bal felső zsebébe és kivesz belőle egy centit. Van még vagy 50 cm hosszú, ami azt jeleneti, hogy annyi napja van még a tizedesnek. s ahogy össze volt tekerve az a függőleges mozgatásra hasonlóan viselkedik mintegy boszorkánynyelv csak nem kell fújni.

S mivel a százados már nagyon ideges rángatja előtte a centit.

  • Csigavér százados elvtárs, csigavér.

A százados el akarja kapni a centit a tizedestől az elrántja: A sikertelenség miatt morog valamit, kikerüli a tizedest, s bemegy az irodájába. Ezzel elhárult az akadálya annak, hogy a tizedes végre neki álljon horgászni. Az ügyeletessel jót nevetünk ezen a kemény kiképzés után számunkra elképzelhetetlen sztorin.

Bemegyek a konyhára gondoltam addig megpucolom a hagymát, felszeletelem.

Mire végzek, hoz egy kb 2,5-3kg-os pontyot.

  • Hát ezt hogy csináltad?

  • Itt van velünk szemben a bokrok mögött egy halastó, s a kezelői megengedték, hogy ami nekünk kell, azt kifoghatjuk.

  • Na még hozol kettőt, elég is lesz.

A végén időre kész lett az ebéd.

A tizedes valami bizniszt csinált a Füszért-el (élelmiszer nagyker a szocializmusban), mert egy időben mindig ananász konzervet ír ki ebéd után kompótnak. Két embernek egy db 840g-os konzerv. Az első nap megmaradt egy konzerv, a harmadikon kettő. A katonák kezdtek eltelni az ananásszal. Én meg gyűjtöttem az egyik konyhaszekrényben. Nekem mindig volt, még anyáméknak is vittem haza. Hát, ha nem ették meg a többiek…

Visszatérve a cigarettára. Az őrsön szinte eszembe sem jutott. 110 nappal később elengedtek vagy három napra eltávra. Ahogy leszálltam a buszról, első dolgom volt kotorászni a zsebemben. Alig bírtam ki azt a három napot cigi nélkül, de kibírtam és szakadt a kötelék.

Vége az első résznek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt + tíz =

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás