Kihívások 4.rész

Kihívások 4.rész

 

1980.

A január, február fogalom szempontjából nagyon gyenge volt. Csökkentett nyitva tartással üzemeltünk és gyakran hazalátogattunk a falunkba. Elmentünk abba diszkóba, amelyben tavaly összejöttünk.

Március is gyatra volt. Néhány lengyel csencselő betért. Az egyik tavaly öreg Polski fiat 125-össel jött, most pedig egy újnak tűnő Mercedes combival.

  • Gratulálok, úgy látom, megy a bolt, de mi van? kérdem tőle. Nem jártok? Alig vagytok néhányan úton.
  • Baj van Lengyelországban felfordulás, forradalmi a hangulat, mint nálatok 56-ban. Lech Walesa, Dansk.  Mondja. a magyar médiából több hónappal később hallom a híreket ugyanerről.
  • Úgy látom, azért neked jól megy.
  • Hitelt vettem fel rá, most kénytelen vagyok még keményebben dolgozni.

A sóderbányászokat ki ne hagyjam, mert a forgalom felét ők adják. Beszélgetünk egyszer arról, hogy megeszik a nutria húsát.

Másnap beállít az egyik bányász egy lábas sült kolbásszal:

  • Megmelegíted? Adjál hozzá kenyeret és együnk. mondja. A mag, az az masszív alkoholista törzsvendég 6 fő és mi ketten leülünk, teszünk ki tányért evőeszközt, kenyeret, mustárt, tormát.

Kapnak a fiúk egy kis pálinkát.

  • Disznótor volt nálatok Hansz? kérdem
  • Az hát.

Hozom a közben megmelegedett kolbászt.

  • Jó étvágyat

Nekiállunk. illata olyan amilyennek kell, íze sem rossz. Megesszük.

  • Milyen volt?
  • Jó. köszi.
  • Na most estél át a tűzkeresztségen, mert ez nutriából készült. hehehe
  • Nem okozott nagy sokkot, sőt finom volt. Hozzatok máskor is!

A Hans egyébként masszív alkoholista, elmeséli, hogy került elvonókúrára?

  • Az egyik reggel nekiálltam borotválkozni, a pofám egyik felét lehúzom, a másikat úgy hagyom, és elindultam dolgozni. Az asszony kinézett az ablakon. Látva habos arcom, úgy szaladt utánam az utcán, visszahívott, megborotvált, de utána bejelentett a körzeti orvosnál, az meg elintézett egy rehabot.

Pár nappal később egy másik bányász cimbora hoz egy kislábast benne finom illatú máj.

  • Az asszony küldi, fogyasszátok egészséggel
  • Kacsa? kérdem. Mosolyog
  • Csak nem nutria?
  • de.

Nagyon finom volt.

Ez után elszabadult a pokol. Hozták a nutriahúst dögivel. betettem a hűtőbe, s amikor felvetették a bányászok, hogy jó lenne már egy kis nutria pörkölt, akkor főztem egy nagy kondérral és rájártunk, míg volt.

Májusban bejött egy nagy vadásztársaság. Néhány embert ismertem közülük. Az egyik a járási ügyész, minden kocsmában törzsvendég volt. Egyébként egy közvetlen, vígkedélyű ember volt.

  • Jenő megkérhetem, megcsinálja nekünk ezeket a madárkákat?

Belenézek a zsákba.

  • Jaj, de ezek varjúfiókák. mondom.
  • Rá se rántson Jenő, majd meglátja, hogy nagyon finom.
  • Ügyész elvtárs evett már ilyet?
  • hogyne, többször is.
  • S van valami, amit esetleg tudnom kell róla?
  • Csinálja úgy, mint paprikás csirkét, de tejfel nélkül is finom, sok hagymával, borssal paprikával.

Szokatlan volt, de megcsináltam. Nokedlit készítettem hozzá. jóízűen elfogyasztották a vendégek is, mi is.

  • Már az előbb meg akartam kérdezni hogyan fogták ezeket a kövér varjú fiókákat ügyész elvtárs?
  • Egyszerű. Belopóztunk halkan egy akácerdőbe, tele voltak a fák varjúfészekkel. Volt olyan fa, amelyiken tíz fészek is volt. Vittünk magunkkal egy nagy dorongot. S egyszer ráütöttünk a fa törzsére egy jó nagyot. A fiókák, már nagyok, repülni még nem tudnak, de a lábuk már elég erős ahhoz, hogy amikor megijednek a reflex kilöki őket a fészekből. Nem mind ijed meg, vagy ugrik akkorát, hogy kiessen a fészekből. kb.20-30%, de ez elég jó arány nem igaz?
  • De.

Az egyik nap azt mondja Lajos bácsi:

  • Jenő, nem jön el velem Nagyváradra kismotorral,
  • Miért kismotorral, menjünk a Zsigulival.
  • Azért mert a kismotorral ihatunk, ha kocsival megyünk, akkor meg maga nem ihat.

Ez elég nyomós érvnek bizonyult.

  • De nincs kis motorom.
  • Elkérjük a bányász Tibitől. mondja

Tibi ideadja, elindulunk. Borson bemegyünk az első boltba, az volt egyben az utolsó is, s vettünk egy 0,35 ös Havanna club fehér rumot. Ára átszámítva 30 kemény magyar forint. Ez a minőséghez képest ingyen van. Valamit üzleteltek a románok Kubával, s most tele volt minden bolt ezzel a minőségi nedűvel.

Lenyeltük.

Beberregünk Nagyváradra. Lajos bácsi elintézte, amit szeretett volna. Ennek örömére bementünk egy kocsmába és megittunk két felest meg egy korsó sört. Feltűnt már amikor beértünk, hogy a szokásos büdös benzinszagot itt ott felülmúlja a finom grillcsirke sütés illata.

Kérdezzük a kocsmárost, mire ez szokatlan jólét. A boltok egész jól feltöltve még kristálycukrot is lehet kapni, meg ez a sok grill csirkés.

  • Jön Ceausescu, s ilyenkor ez van.
  • Így vakítják a nagyfőnököt?
  • Ez semmi. mondja a kocsmáros azt beszélik, hogy olyat is megcsináltak, hogy a nyomorult silány kukoricás első, út melletti néhány sorát egy éjszaka alatt kicserélték katonák szép fejlett kukoricára. Magasabb területen volt így az egészre nem lehetett rálátni. jól meglocsolták. A nagyfőnök elrohant mellette a luxus Mercedeszével. Nagy valószínűséggel ki sem nézett azon az útszakaszon.  Csak a rendszeresen arra járók csodálkoztak el azon, egy éjszaka alatt kétszeresére nőtt a kukorica. A kukorica három napon belül elszáradt.
  • Azért nálunk ilyenről nem hallani. mondom.

Déltájban vettünk három grill csirkét. Egyet megettünk ketten, kettőt vittünk haza, s vettünk még néhány nagyobb, 0,7-es üveg kubai rumot. A kismotor ülése mögötti kosárba bepakoltuk és elindultunk visszafele. Borson bementünk a kocsmába. Ittunk egy felest, s hozzá egy korsó sört kértünk. Nagyon kapaszkodunk a korsóba, amikor bejön egy rendőr, kér egy üdítőt.

Megisszuk a sört. Távozunk. Már látjuk a határállomást, amikor a rendőr megelőz a Daciájával, s megállít bennünket. Nem beszél magyarul. Egy magyar származású rendőr már nem cseszegetne bennünket 300 m-re a határtól.

Nyomja a szám felé a szondát.

  • Megfújom én, ne aggódj! mondom neki.

Valóban fújnám, de nem megy rajta át levegő.

  • Ez szar, cseszd meg, adj egy másikat.

Ragaszkodik, hogy fújjam csak. A harmadik próbálkozás után mérgemben elhajítom a hátam mögé az árokba.

Dünnyög valamit az orra alatt. Keresgéli a szondát az árok 30 cm-es füvében. Mi egymásra nézünk és bátortalanul mosolygunk. Vagy öt perc keresgélés után megtalálja. A sok hajlongásba, keresgélésbe belefő, izzad mint a ló.

Bekísér bennünket az átkelőhöz. Ott elmondja a román kollégáinak mi a bűnünk, s mondja fizessünk 300 lej büntetést,vagy bezárnak. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy nincs nálunk több pénz nem tudunk fizetni. Bezárnak bennünket egy szobába. Telik az idő. Nekem 3 órakor nyitni kellene a kempinget. 15 perc múlva 3 óra. Mondom Lajos bácsinak, kifizetem a büntetést, ha kinyitják az ajtót, mennünk kell. Öt perc múlva kinyitják az ajtót s elengednek fizetés nélkül..

Nem megyünk többet kismotorral, de egyszer belefért.

A gyenge tavaszi forgalom után, aminek a lengyel csencselők számának drasztikus csökkenése volt az oka. A nyár úgy indul, mint tavaly.

Jöttek a nyári munkatársak, s beindult az élet. Reggel hatkor kávégép beindítás után parkséta és begyűjtés.

Majd rendelések leadása, postára menetel, egyéb beszerzések, papírmunka, stb.

A postamester személye nem változott, már régen megbeszéltük egymással a dolgainkat, viszonylag jól bírta, és nyitva hagytam a lehetőségét, hogy ha szabad lennék, felőlem folytathatnánk. Így szent volt a béke.

A nutria biznisz is előfordult hetente-tíz naponként.

Július 31.-én este 10 körül Lajos bácsi megjegyezte.

  • Jenő. valami van a határon, mert az előttünk álló autók este nyolc óta nem mozdulnak.

Kimegyek az irodabungiból, én is megnézem az álló autókat. A kempingben telt ház van, csak  két lakóautónak lenne még hely meg vagy 6 sátornak. Nagy valószínűséggel elfoglalták volna azt is de nem jutottak el idáig.

A reggelt kezdem a szokásos módon. Nézem a kocsisort, teljesen úgy néz ki, mint este.

Egyelőre semmi feszültség nem látszik az embereken. A szocialista országból érkezett turisták sokat látott, sorban állásokon, várakozásokon edződött emberek, náluk ilyesmi meg sem kottyan, hogy 10 órát kell egy határon ácsorogni. Várjunk csak, nem tízórát, hiszen idáig is el kellett jutniuk. S amikor a román határőrizeti szervek „lázasan” dolgoztak, akkor is ebben az időszakban 3-4 km-es sor volt két sávban. Tehát akik itt állnak legalább 14-15 óra alatt tették meg ezt a gyalog kényelmesen egy óra alatt leküzdhető távot.

A vendégeink persze már hat órától távoznának. Ha Románia felé akarnak menni visszafordítjuk őket. Pihenjenek, mert úgy sem tudnak menni sehová. Aki Magyarország belseje fele igyekezne, azok részére nagy nehezen nyitunk egy kocsi köznyi helyet.

Felszabadul vagy 10 bungaló, a környék autóiból 10 perc alatt feltöltöm.

Azt mondom nekik, hogy ha megmozdul a sor és menni akarnak, akkor este hatig féláron megkapják a bungalókat. Adok nekik friss ágyneműt, a régieket lehúzzuk. egyet kell kisepernünk, morzsa miatt.

Útleveleiket azért a biztonság kedvéért elkérem.

Aki aludt már autóban, az tudja, milyen jól esik utána kiegyenesíteni a lábunkat.

A takarítónő és a pincérek biciklivel járnak, így ki tudnak jönni.

8 óra körül már nagy jövés-menés kezdődik a kocsik között. Jönnek hozzánk is sokkal többen mint máskor.

Lajos bácsinak már rég lejárt a műszakja mehetne haza, de a kíváncsiság, meg a segíteni akarás ott tartja. Beküldöm reggelizni. S mivel ő szemmel tartotta az utat, azt mondja:

  • Úgy képzelje el Jenő, hogy éjféltől a románok felől sem jött senki. vajon mi lehet ezekkel?

Én megpróbálom a munkanapomat a szokásos szerint végezni. S arra gondolok, visszatartom a bevételt, amit fel kellene adnom postán az Áfésznek, s inkább árut veszek rajta.

A Zsigulit megrakva érek vissza. Áfész boltban vettem mindent, mivel más nincs, így ezzel is munkaadóm forgalmát növelem, de cél a jobb ellátás itt.

Délután ismeretlen hivatali emberek jönnek, engem keresnek.

Leültettem őket megkínálom egy kávéval a társaságot.

  • Bánfi elvtárs mondja az egyik. Mi Budapestről a Belügyminisztériumból jöttünk.
  • S tudják már, hogy mi folyik itt? mert ilyenre még nem volt itt példa. Az emberek egyre idegesebbek. Tűz az augusztusi nap. ebből nagy baj lehet.
  • Tudjuk azért vagyunk itt. A kempinget lefoglaljuk szükség kórháznak. Kérem mostantól ne fogadjon új vendéget, míg nem engedélyezzük.
  • De most éppen tele vannak a bungalók, remélem a mostani vendégeket nem kell azért elküldeni?
  • Nem, csak újakat ne fogadjon.
  • S tudnak valami tájékoztatást adni mi történik itt?
  • Tudja a románok ma 00 órai hatállyal hoztak egy rendeletet, mely szerint csak az mehet be Románia területére, aki vásárol legalább 20 liter benzinjegyet 14 dollárért.
  • DE ez sem működik, mert most a nyugati turisták is ugyan úgy itt ácsorognak, sőt senki nem jött éjfél óta Romániából sem.
  • Tudja ez Románia belügye ebbe nem szólhatunk bele. Nekünk az a feladatunk, hogy jelenleg közel 30 km-es sorban lévőket valahogy ellássuk vízzel, élelmiszerrel. A betegeket elszállítsuk.

A honvédséget is bevonjuk. Vöröskeresztes sátrakat állítunk fel. Önök is tájékoztassák a turistákat a helyzetről, hogy, akinek nincs valutája az ne is álljon itt tovább.

  • Arról nem tudnak valamit, miért nem jönnek Romániából még gyalogosok, stopposok sem?
  • Nem tudunk.

Később odamegyek az átkelőhöz. Kérdezem a határőröket, vámosokat mi van itt?

  • A románok most próbálják megtudni a végrehajtás pontos részleteit, meg hiányoznak az ahhoz szükséges eszközök.

Azt mondják, hogy a kifele menő autókból katonák ki fogják szívni az üzemanyagot egy marmonkannába, megmérik, s van egy súly-liter egyen érték táblázatuk, annak alapján lejben kifizetik a benzin árát. Annyi benzint hagynak a kocsikban, hogy az első kútig elég legyen.  Jelenleg még csak a katonák vannak itt.

Visszamegyek, elmondom a kollégáknak mit tudtam meg.

Megállapítjuk micsoda pitiáner, primitív, barbár módszert találtak ki a románok. Hiszen a turizmusnak okozott kár nagyságrendekkel nagyobb lesz, mint, amit ezzel behoznak. Az tény hogy Romániában sokszor volt benzin hiány előtte is, pedig Romániának nagy kőolaj mezői vannak. Nálunk nem emlékszem olyanra, hogy ha tankolni akartam, ne lett volna benzin a kútnál. Késő délutánra minden élelmiszerünk elfogy.

Másnap várjuk a Füszért autóját is, a rendelést tegnap emelni akartam, de azt mondták, hogy már a teherautón van, így nem tudják módosítani. Reggel megint telerakom az autót boltból vásárolt áruval, remélhetőleg holnap is tudunk vendéget fogadni. Sokkal több kenyeret hozok, disznózsírt margarint a főzéshez szükséges alapanyagokon felül.

Itt a velünk szembeni autók eltűntek, de jöttek helyettük újak. Lehet, hogy dolgoznak a románok?

S szemben is lassan jövögetnek az autók. Némelyik hosszú dudálással ad hangot, kiszabadulásának, vagy elégedetlenségének.

Gondoltam megnézem mi van az átkelőnél. Kiabálás, hangos szavak, feszültség.

Mondják a határőrök, hogy hajnalban volt egy incidens: A román katonák mondták a trabantos keletnémetnek, vigye oda a benzint az elszámoló helyre. Ő meg úgy gondolta, a saját benzinje azt csinál vele, amit akar, és kiöntötte itt az úton. Erre elrendelték a tűzriadót, de szerencsére nem gyulladt meg. Lefolyt az esővíz lefolyóban, elpárolgott.

A manust ezt követően néhány órán belül elengedték.

  • Na ezek sem fognak mostanában erre jönni. Jegyzem meg.
  • Azok sem, akiknek elmondják. Tromfolt az egyik ismerős vámos.

Visszamegyek az étterembe. Egy keletnémet éppen azt magyarázza a kollégáimnak, hogy még decemberben lelevelezte egy mangáliai hotelben a nyaralását, átutalta pénzt. Végig utaztak fél kelet-Németországon, egész Csehszlovákián és Magyarországon. S most nem lesz a nyaralásukból semmi. Mert nekik tilos valutát tartani. Megesik rajtuk a szívem. Már csak azért is, mert igen mutatós felesége van, meg két 7-10 éves gyerek ácsorog körülöttük.

  • Forintjuk van? kérdem.
  • Igen.
  • Akkor adok maguknak 14 dollárt forintért. Ha otthon kérdik a hatóságok mondják azt, hogy dollárjuk nem volt a benzinjegyet forintért vették a határon.

Ezek úgy örültek, hogy az leírhatatlan.

Ezen felbuzdulva még néhány több gyerekesnek segítettem. Volt még valutám, de otthon, azért meg nem mehettem haza. Sajnos nem tudtunk mindenkinek segíteni.

A füszértes autó egy nappal később ért ide. Ez már a krízis harmadik napja Azt mondja a sofőr.

  • Tegnap elindultam a szokásos időben, de a kocsisor még mindig Berettyóújfaluig ér. S ki akartam előzni az átkelésre várakozó autókat, de néhány kilométerrel arrébb teljes dugó fogadott. Személykocsik álltak a szembejövő sávban is, akik meg szembe jöttek volna azok az árok szélén próbáltak valahogy átevickélni ezen a nagy dugón.
  • S mit láttál?
  • A katonák a földúton katonai teherautókon közlekednek. láttam több vöröskeresztes sátrat is. italt és ételt osztanak.

Később azt vesszük észre, hogy megafonos emberek tájékoztatják lengyel, csehszlovák, keletnémet polgártársaikat a kialakult helyzetről. Az emberek a budapesti nagykövetségekről jöttek. Két nappal előbb hasznosabb lett volna.

Másnap estére konszolidálódik a helyzet. Az illetékes elvtársak nem tájékoztattak a vendég fogadási tilalom feloldásáról. DE mivel úgy sem tudták kihasználni, most meg oka fogyottá vált, így megnyitottam a kempinget.

Kifele most már zömében csak nyugati turisták mentek, meg lengyelek, mert ők tarthattak valutát legálisan.

A forgalom az áprilisira esett vissza és az is rohamosan csökkenő tendenciát mutatott.

Rájöttem, hogy a jó kis biznisznek ezennel vége. A román idegenforgalomnak annyi. 20 év alatt sem jött helyre.

Elérkezettnek láttam az időt, s beadtam felmondásom. Két hétben állapodtunk meg.

Becsülettel ledolgoztam. Elszámoltunk, átadtam az egyik pincér kollégának az üzletet.

S mi a Magdival egy nemrég vett VW bogárral augusztus 23.-án elindultunk…Romániába.

Már a határon megakadtunk. Mi nem az olajjegyen, hanem azon, hogy a búvárklubtól kölcsön kértem két palackot, szemüveget, légzőkészüléket, uszonyokat.

Azt kérdi a vámos, akit éppen nem ismertem:

  • A palackhoz van MNB kiviteli engedélye?
  • Nincs, de minek kell két vacak búvárpalackhoz engedély?
  • Ez az előírás.
  • Basszák meg az előírásukat.

Lehet, hogy egy kis utánajárással el tudtam volna intézni az ismerős vámosokkal, de szabadulni akartunk innen mielőbb. Így visszavittem a palackokat, légzőkészülékeket a búvárklubba  és így már átjutottunk.

Vettem 80 liternyi benzinjegyet. Az első kútnál eladtam 40 liternyi kupont dupla áron. Később már külföldi vehetett jegyet lejért is, a dollárért kötelező a határon vásárolt volt csak. Így a legközelebbi nagyobb település szállodájában megint vettem 80 litert. S ez így ment végig, s egyre több lejünk lett. Így a végén az egész utat az olajjegy nyereségéből tettük meg. Mi Bulgáriát céloztuk meg, s olyan helyre akartunk menni, ahol senki sincs. A részletes autóút térképen kinéztünk egy kis települést, ahol úgy gondoltuk a partszakasz is optimális lesz.

Másnap megtaláltuk a helyet. Kimentünk a faluból egy helyi úton. A környéken naptól kiégett fű mindenütt és a falutól vagy három km-re volt a tenger. Egyszer megpillantunk egy ronda nagy fekete olajtartályt. Oda vezetem a kocsit, megállunk.

A ronda olajtartályból kb 37 fokos termál víz folyt ki. Lehet, hogy némi olajszármazékot is tartalmazott a feljövő thermál víz, ezért tették ide ezt a derítő-olaj kiválasztó tartályt ebben fogták fel az olajszármazékokat. A lényeg az, hogy nagyon kellemes meleg víz folyt ki belőle, s ahogy kifolyt egy természetes jakuzzit mosott ki a mészkőből. A tengerpart szép homokos öböl volt kb. 1km hosszú. Egyből megállapítottuk, hogy ez a hely tökéletesen megfelel az elképzelésünknek, sőt a termálfürdő már grátisz.

Egyből mentünk a tengerbe, majd berendezkedtünk a sátorba.

Volt nálunk étel ital másnap nem mentünk sehova.

Harmadnap bementünk a faluba vettünk kenyeret, halat, szeszt. gyümölcsöt. Volt egy nagyon finom brandyjük, egy vitorláshajó volt a címkéjén.

Megyünk a szálláshelyünk fele az utolsó házak egyikének kapujában egy fiatalember dinnyét árult. Megállunk. Vettem két sárga dinnyét és egy görögöt. Kiszállt Magdi is. A sráccal úgy ahogy beszédbe elegyedtünk. Mondta, holnap vonul be a haditengerészethez, meghív igyunk egy kis pálinkát vele. Ittunk. majd még egyet, majd még egyet.

Amikor már éreztük, hogy sok lesz elbúcsúztunk, mint kiszolgált katona próbáltam megnyugtatni, hogy csak így előtte látszik ez olyan szörnyűnek.

Azon a pár kilométeres úton semmi nem volt, ami ilyen piásan veszélyeztetett volna bennünket, se fa, sem árok, se forgalom.

Este meggrilleztük a délelőtt vásárolt halat, és nagyon jól éreztük egymást.

Másnap hétvége lévén a faluhoz közelebb lévő öböl túlsó végéhez érkeztek néhányan, fekete kagylót gyűjtöttek. Elsétáltunk arra, s figyeltük mit csinálnak?

Voltak ott kisebb nagyobb bádoglemezek elszórva. A bádogot rárakták 2-3 kőre. Rárakták a fekete kagylókat. Téptek egy kis száraz füvet alárakták, meggyújtották, s a kagylók egy-két perc múlva kinyíltak, s már ették is a helyiek.

Persze másnap mentünk mi is, hogy kipróbáljuk, megkóstoljuk.

  • Milyen jó lenne hozzá egy citrom. jegyzem meg.

S akár hiszik akár nem, kb 2-300m-rel arrébb azt látjuk, hogy a gyenge kis hullám szélén sárgul valami, odamegyünk kettő darab egészséges citromot mosott a víz.

Nem hittünk a szemünknek. Hátranézünk semmi, előre semmi. Nincs több, de ez csodaszerű volt az biztos.

Három hétig voltunk Bulgáriában. Egy hét után felszedtük a sátorfánkat és bejártuk az egész tengerparti részt. Egy hét múlva vissza mentünk erre a számunkra felejthetetlen helyre.

Letelt a szabadság. utaztunk haza. A bogár motorja egyre jobban szenvedett, egyre hangosabb volt. Hazaértünk, megálltam, hogy kinyitom a nagykaput, a verda eközben kilehelte lelkét. Soha nem indult be többet, úgy toltuk be.

Az első kocsimmal jól átvágtak. főtengely csapágyas volt a verda, amit a szerelő szerint trombitalemezzel kiékeltek. S ezért ment az elején olyan simán mintha új lenne. Sok pénzbe került a felújítás.

Szeptember közepe volt. Megint nem indulhattam neki a Balatonnak. Mondtam a Magdinak, hogy januárban leköltözöm a Balatonra. Hívtam, nem akart jönni, így lassan elsorvadt a kapcsolatunk. Volt megtakarított pénzem. Az Áfészhoz nem akartam visszamenni erre a három hónapra. Elhatároztam, hogy a már egy éve meglévő faesztergával ismerkedem. Volt olyan fám, ami már három éve száradt a padláson. Ezekből éjjeli lámpát, dísz dobozokat, bonbonos dobozokat készítettem. Színtelen lakkal lekentem, s amikor összegyűlt 30-40 db bevittem Debrecenbe a szombati bolhapiacra.

December 8.-án megdöbbenve hallottam a rádióban, hogy John Lennont meggyilkolták. A hír nagyon megdöbbentett. Egy kiváló zenész és egy békeharcos hunyt el. Sok millióan megsirattuk.

 

Nem győztem gyártani a termékeket. Ha háromszor annyi lett volna azt is el tudtam volna adni, de elfogyott a jó minőségű kőrisfám, s jött a karácsony. Rövid, élvezetes, de poros faesztergályos életszakaszomat befejeztem.

 

Vége a 4.résznek

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás