Kihívások 3. rész

Kihívások 3. rész

 

Augusztusban nem mentem dolgozni. Kijártam a strandra. Sajnos a barátnőim időközben új pasit találtak, a haverjaim sem jártak már annyit szórakozni.

Szokatlan űr vett körül az első hetekben. De jól esett, a béke, a nyugalom, a strand vize a nagy alvások. 20 nap alatt egész jól kipihentem magam.

Szeptember elsején visszamentem az Áfész-hoz. A falu közepén lévő patinás étterembe vettek fel pincérnek. Úgy terveztem, hogy tavasszal a Balatonra költözöm, mert azt már tudtam, hogy ősszel nem érdemes.

Ez nem is csak egy étterem lett közben, hanem a hátsó nagyterem, amelyet csak előfizetéses ebédnél használtunk, meg nagyobb rendezvénynél, most pénteken és szombaton diszkóként működött. Természetesen jöttek a fiatalok bőven. Ma már nem tudom ki vette észre a másikat előbb, egyszer csak valahogy beszédbe elegyedtem egy nem túl magas kb 162 cm es a számomra ideálisnál egy fokkal nagyobb popóval és kb. c-d közötti cicikkel rendelkező, szép barna hullámos hajú lánnyal, akinek nagyon szép bájos kedves arca volt. Marinak hívták.

Már legalább hat hete edzettük egymást, amikor délelőttös hetem volt éppen, s csak 15 óráig kellett dolgoznom. Bejöttek ketten a barátnőjével úgy fél három fele. Kivittem nekik két colát, két kis konyakot, s beszélgettünk.

Azt mondja a Marcsi, mert én így hívtam.

  • Meddig dolgozol? Tudta ő azt pontosan. de kétségtelen előfordult néha, bent kellett maradnom tovább.
  • Háromig dolgozom, mindjárt végzek.
  • Hogy érzed magad?
  • Kösz jól, miért kérded?
  • Mit szólnál hozzá, (várt egy másodpercet, közben megnyalta a szja sarkát, mosolygott) ha lemennénk hozzád. s mosolyogva int fejjel a barátnője felé, akit Erzsinek hívtak, s egy évvel volt nálam idősebb, a Marcsi kettővel fiatalabb.
  • Ezt megtiszteltetésnek veszem Bébi! Örülök, hogy ilyesmiben gondolkodtok.

Átöltöztem, lementünk hozzám. Majd én a pincébe. S régi jó szokásomnak megfelelően felhoztam egy kancsó bort, meg egy fél liter pálinkát.

Táncoltunk külön, külön, együtt, s egyre jobban éreztük magunkat.

Egyszer úgy gondoltam ideje megkérdezni a Marcsitól elvégre 6 hete együtt jártunk, hogy

  • Tovább is akartok menni Bébi? kérdem.
  • Miért te nem?
  • Várjál előbb én kérdezek? Nem leszel féltékeny, ha az Erzsit csókolom?
  • Miért lennék? Mi mindent megosztunk egymással.
  • S most úgy gondoltátok, hogy engem is…?
  • Miért van valami kifogásod ellene, vagy nem tetszik a barátnőm?
  • Rátok bízom. Csináljatok velem, amit akartok.
  • Ezt akartam hallani. Mondja és sejtelmesen mosolyog rám, majd forrón megcsókol.
  • Menj fürödni! Mondja határozottan.

Nem ellenkezem. Megfürdök, felveszem a fürdőköpenyem.

  • Most én megyek fürödni, addig ismerkedjetek meg jobban.

Levetkőzik és beáll zuhizni.

  • Ez hogy jutott eszetekbe?
  • Tudod, mi szeretjük egymást már régóta. Én imádom a Marcsit, ő meg imád téged. A kedvéért belementem.
  • S te hogy vagy a férfiakkal, vagy az adott esetben velem? Hozzád érhetek, esetleg megcsókolhatlak? A Marcsit kérdeztem az előbb, azt mondta rád nem féltékeny.
  • Figyelj, maradjunk abban, majd meglátjuk. Símogathatsz, puszilgathatsz a többi meg ahogy alakul, jó?
  • Jó.

A lányok cseréltek most az Erzsi ment el zuhizni. Mivel csak két fürdő köpenyem volt a Marcsi tovább adta az övét Erzsinek.

Mi javában smároltunk, amikor megjött az Erzsi. A Marcsi abbahagyta velem a csókolózást feltérdelt s az egyik lány tőlem balra térdelt, a másik jobbra és most éppen felettem csókolóznak. Én meg a két kezemmel simogatom a popójukat, combjukat. Ezt csinálják egy jó ideje ők is simogatják egymást. Én meg fekszem és élvezem a látványt, majd egy idő után szétválnak. A Marcsi megy lefelé rajtam az Erzsi felfelé azaz puszilgatja az arcom nyakam mellkasom.

Megfogom a fejét a számhoz irányítom, jó nagyot smárolunk. Érzem, hogy a Marcsi kezeli a Lajosom, jólesik. Az egyik kezemmel simogatom, mert erre van a popsija. Mindkét lány puncija kopasz. A másik kezemmel óvatosan kezdem simogatni az Erzsit. Inkább csak a combját, s mintha véletlen lenne érek a csiklójához.

A Marcsi egy idő után rám ül, és finoman berakja magának a Lajosom.

Most az Erzsi, aki eddig mellettem feküdt majdnem derékszögben, átteszi a fejemen a lábát. Szerencsére nem ül az arcomra, de annyira van a popsija, hogy kis fejemeléssel éppen jól tudom nyalni. A két nő megint csókolózik. Nyöszörögnek, szuszognak rendesen.

Egy idő után cserélnek. Marcsinak tágabb puncikája van, Az Erzsié szorosabb. Egy néhány perc múlva érzem, hogy Erzsi kezd gyorsítani, a Marcsi csípője is ütemesen hullámzik.

Jaj, csak bírjam még egy kicsit drukkolok a Lajosomnak. Fél percen belül megyünk el mind a hárman. Két oldalról mellém fekszenek. felváltva csókolózunk egymással. A lányok is meg én is velük.

Később még egy kört lejátszunk. Valamikor hajnal három óra körül haza kísérem a lányokat.

Persze végig dicsérem, hogy ez milyen jó ötlet volt. Ők is mondanak egy két jó szót rólam, s megállapodunk abban, hogy rendezünk még ilyet.

 

18 éves koromban nem kaptam jogosítványt színtévesztés miatt. Úgy gondoltam neki megyek megint. Arra nem számítottam, hogy időközben megjavult volna a színlátásom, de azt mondta a körzeti orvosom, hogy lehet menni Másodfokú Orvosi Bizottsághoz vizsgálatra Debrecenbe.

Egy nap rászánom magam.

Megtalálom az adott intézet megfelelő ajtaját. Leülök. Egy idő után én következem. A hatvan  év körüli orvos jön ki. Nem kérdezi mi a bajom.

  • Vetkőzzön le!

Bemegyek az öltözőbe, levetkőzöm derékig, várok. Egyszer kinyitja az ajtót.

  • Még nem vetkőzött le? alul is.

Levetkőzöm alsógatyára. Megint eltelik egy csomó idő, kinyitja az ajtót.

  • Azt is, mutat alsómra.

Szerencsére most már nem csukja vissza az ajtót, így megyek utána. Egy csinos asszisztens ül az írógép mellett.

  • Kézcsók,  köszönök, mint jól nevelt gyerek.
  • Feküdjön fel az asztalra! így az orvos.

Egy lepedővel letakart vizsgáló asztalra mutat, felfekszem. Nyomkodja a hasam. Diktál valamit, majd:

  • Felöltözhet.

Elindulok kifelé, gondoltam ebből nem tudják meg a hatóságok, hogy vezethetek-e?

  • Bocsánat doktor úr, de a szemem miatt vagyok itt.
  • Akkor jöjjön vissza.

Az asztalán színes korongok voltak. Olyanok, amivel gyerekek szoktak játszani.

Rámutat egyre.

  • Ez milyen színű? piros, ez? sárga, ez? zöld.
  • Kérem írja még oda Piroska, hogy a telt színeket határozottan felismeri.

Ez a doktor és a Piroska voltak a Másodfokú Orvosi Bizottság.

De mindig jobb, mintha többen lettek volna.

Így tehát B kategóriás jogosítványra alkalmasnak nyilvánítottak. S ez volt a lényeg.

Ez alapján már beíratkozhattam autóvezetői tanfolyamra.

 

Az éttermünkbe járt néha a gimnáziumi falum Áfész elnöke ebédelni. Egyszer azt mondja, mert amikor ott ebédelt beszélgettünk néhány mondatot. Tudta, hogy oda jártam gimibe, nemrég szereltem le.

  • Jenő, Van nekünk egy kempingünk a román határ mellett. Pályázatot hirdettünk a kemping és a mellette lévő étterem üzemeltetésére, pályázza meg. Meglátja jó kis hely az.
  • Köszönöm, hogy szólt elnök elvtárs, megpályázom.

Ismertem az egységet, Magdival megfordultunk ott többször.

Úgy gondoltam, megpróbálom, sohse lehet tudni.

Átutaztam és az illetékes vezetőtől elkértem a bázisadatokat, s puhatolóztam az elvárások iránt. Ezt követően postán elküldtem a pályázatom.

1979 januárban értesítettek, hogy engem bíznak meg a komplexum vezetésével, üzemeltetésével.

Február közepén átvettem az egységet. Ekkor már sikeresen levizsgáztam autóvezetésből, de még a jogsira két hetet kellett várni.

Az étterem hátsó részén volt egy kis appartman. Apám kivitt és befészkeltem magam. megrendeltem a füszérttől az árut. Pár nap múlva megjött az áru: italok, élelmiszer alapanyagok.

Egyelőre egyedül voltam. Megbeszéltük a központban, ahogy jön a szezon, igényem szerint küldenek embereket. Március1-től egy takarítónővel kezdik.

Megnyitottam. Persze a szomszédos sóderbányában dolgozók, már napokkal előtte szaglásztak a környéken, érdeklődtek mikor nyitok, így már tudták a napját és már ebből a jó ivós társaságból volt egy bázis forgalmam. Csináltam egy nagy világító táblát OPEN felírattal, hogy a mellettünk lévő nemzetközi út forgalmából is lecsapódjon valami forgalom. A sóderbányászok kiváltsága volt, hogy ihattak “hozomra is” vagyis hitelben. A bárpult mögötti polc felsőrésze tele volt asztali zászlókkal, mert előttem meg később a működésem alatt is nemzetközi találkozókat tartottak itt. A zászlók alatt tartottam a delikvensek folyószámláit. Csak annyit mondtak, hogy írd Olaszországhoz, vagy Romániához, stb.

Étel egyelőre frissen sült volt.

A kemping tervezett nyitása április 15. volt.

Kezdtek szivárogni a külföldiek is. Főleg lengyel csencselő turisták és kamionosok. Ők ételt is kértek.

Ahogy mentünk ki a télből úgy erősödött a forgalom.  A takarítónőt befogtam csaposnak és a konyhán is besegített. Közben apám kölcsönadta a Zsiguliját, így azzal könnyen mozogtam.

Néha meglátogatott a Marcsi. Ott állt a pultnál, vagy ült a legközelebbi asztalnál.

A holland kamionosok meg akarták venni. Majd frászt kaptak annyira tetszett nekik. Erre persze mondhatják azt, hogy egy több hete úton lévő kamionosnak már minden nő szép.

Ezért egyre ritkábban hoztam ide. nem akartam konfliktust.

A postán, ahova szinte naponta jártam volt egy nagy mellű kicsit erős testalkatú, de arányos nő, a Júlia.  Beszélgettünk. Elmondtam hol dolgozom, legközelebb megint váltottunk pár mondatot.

Beszélgetésünk során az is kiderült, hogy egyedül lakom a szolgálati apartmanban. Egyszer megjelent este nyolc körül. Ekkor április elején jártunk, ilyenkor már a takarítónő rég hazament. Vendég is kevés volt, így tudtunk beszélgetni. Trabanttal jött nem ivott szeszt. De nagy érdeklődést tanúsított a munkám iránt, vagy irántam. Néhány sóderbányász iszogatott, meg egy-két turista volt, akikkel már nem volt munka.

  • Megnézhetem, hogy néz ki a konyha?
  • Csak nem köjálos (ÁNTSZ elődje) vagy másodállásban?
  • Nem, csak érdekel, hol dolgozol, hol élsz?

Megmutattam neki mindent az étterem hátsó fertályáról.

  • S hol laksz?
  • Ahhoz ki kell mennünk. mondom.
  • Srácok, szóltam a bányászoknak mindjárt jövünk, csak megmutatom a hölgynek a szolgálati lakásom.
  • Csak ott ne ragadjatok, volt a kujon megjegyzés. S ezt egy-két olyan kézjellel egészítették ki, amelyet most nem részletezek.

A szolgálati lakásom nem volt egy luxus hely. Hasonló volt a kéglimhez. Annyival volt több hogy itt a zuhanyozó mellett mosdó és wc is volt. Volt benne két heverő, amit első dolgom volt összetolni, s a Marcsival felavattunk néhányszor és egy szekrény egy dohányzóasztal két szocreál fotellel.

Persze éreztem, hogy mire megy ki a dolog, így nem sokat teketóriáztam, átöleltem a derekát, befordult velem szembe és csókolózni kezdtünk. megsimogattam D-s melleit, s már gyorsabban vette a levegőt.

  • Maradj itt éjszakára! kértem.
  • Most nem lehet. Nem mondtam otthon hova mentem, de holnap, ha van kedved, jövök.

Ebben maradtunk.

Másnap találkoztunk a postán, de mivel mások is voltak, így csak egy mosoly és egy kacsintás volt közöttünk.

Este ugyanabban az időben jött. S abból, hogy kért egy kis brandyt, tudtam, hogy soká fog távozni.

A bányász törzs brigádon kívül most nem volt senki.

Úgy fél kilenc táján mondja az egyik sóderbányász.

  • Menjünk, hadd tudjon a Jenő zárni, úgyis van még egy műszakja. hehehe
  • Köszönöm srácok, holnap jövök egy körrel.

Bezártam, átvittünk egy kis piát, nasit.

Ha megengedi a kedves olvasó az elkövetkező órákat nem részletezem. A lényeg az úgy alakult, ahogy terveztük.

Ezt követően, voltak olyan napok, amikor haza mentem szülőfalumba este a Marcsihoz, s volt olyan, amikor maradtam és akkor a Júlia jött.  Szépen működött ez egy darabig.

Egyszer azzal keres meg az egyik fiatal sóderbányász, a Gabi, hogy nincs kedvem átvinni Nagyváradra, mert van ott egy csaja, s elmegyünk román diszkóba. A Júliának, azt mondtam haza megyek szüleimet meglátogatni, s eközben ellenkező irányba mentünk.

Megtaláltuk a Gabi csaját. Elmentünk egy étterem hátuljában működő diszkóba. Még a volt éttermem hátsó részén hétvégén működő helynél is egyszerűbb volt.  DE miután megismerkedtem egy filigrán fekete hajú lánnyal már szebbnek tűnt. A lányt Erikának hívták és szűcs volt a szakmája. Aznap nem jutottunk el csak néhány csókig. S mivel a Gabi csajának éjfélre otthon kellett volna lenni, egyre valóban haza is kerültek mindketten.

negyven perc alatt visszaértünk, a Gabit hazavittem, s én is lefeküdtem.

Egyébként ekkor 10, azaz tíz kemény magyar forint volt egy liter benzin.

Ezt követően le kellett egy alkalmat faragni a hazalátogatásomból, egyet a Júliával való pásztorórából és az Erikára koncentráltam. Az Erikát szállodába vittem a harmadik találkozásunk alkalmával. Ez nem ment olyan simán, mint évekkel ezelőtt Berlinben. De amióta a pénzt feltalálták, sok mindent meg lehet oldani vele.

Volt tehát egy időszak, amikor a nemzetközi úton ingázva három csajom volt egymástól 20-25 km-re.

Kezdett a szezon beindulni. Jött a május, a kempinget is meg kellett nyitni. Így sajnos egyre kevesebb időm volt csajozni, s a ritkuló látogatásaim egyik nő sem vette jó szemmel. S ráadásul már alvásra sem nagyon jutott időm. Be kellett látni, hogy ez nem fog menni.

S viszonylag rövid idő alatt mindhárom lánnyal elsorvadt a kapcsolatom.

Így a munkára tudtam koncentrálni. A központból küldtek szakácsot, pincéreket és a biznisz kezdett igazán szép méreteket ölteni.

A kempingbe kiirányítottak két takarítónőt és egy nyugdíjas bácsit, aki már évek óta portás. éjjeliőr beosztásban dolgozott nyaranta.

Akkor nem volt még annyi szálloda, szálláshely különösen közvetlen a főút mellett. S negyven éve a repülőgép sem volt olyan közkedvelt, így sokan még a gazdagabbak is gépkocsival közlekedtek. A kemping délután háromkor nyitott. Ekkor általában már 5-6 autó várt arra, hogy beengedjem őket. Ha volt időm előbb is átmentem az étteremből és beengedtem az összegyűlteket, és visszamentem az étterembe dolgozni. Háromtól viszont ott volt a főhadiszállásom. Lajos bácsi hat órára jött. A kempingben volt 28 faház 2 db emeletes ággyal meg egy kisasztallal berendezve. a nyitott előterében volt még két kemping szék. A faházak szerény berendezését némileg ellensúlyozta a közös vizesblokk akkori viszonyokhoz képest igényes és szép kialakítása.

Amikor kirendelték a két takarítónőt elmagyaráztam nekik, hogy a vizesblokk takarítására különös gondot kell fordítanunk, mert Indiától, Törökországon át számos olyan országból jönnek a vendégek, ahol szörnyű vírusok és fertőzések jöhetnek. Mivel még egy éve a katonaságnál voltam, igaz hogy akkor már csak ritkán és keveset kellett takarítanom, de emlékszem előtte volt olyan, hogy a 16 órából, amikor fent voltunk 8órát takarítottunk.

Ezért úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha megmutatom nekik a standardot, azt a minimumot amit elvárok.

Levetkőztem fürdőgatyára, mert nem akartam, hogy a nadrágom vizes legyen. Erre kuncogtak egy kicsit, s az egyikük megkérdezte.

  • Ugye főnök nekünk nem kell bikinibe öltöznünk?
  • Nem kell.

Elmondtam nekik, hogy a piszoár-ba nem kell klórmeszet tenni, mert attól dugul el. S nincs rajta mit fertőtleníteni. Annál többet kell a padlót, a csapokat, az ülőkéket s minden olyan helyet, amellyel a vendég közvetlen kapcsolatba kerül. Az asszonyok tisztítószereket is nyakra főre használták, megmutattam nekik a helyes arányt, de azt viszont mindig tartsák be. Így tehát vagy két óra alatt az indító takarítással végeztem.

  • Főnök honnan ért maga ehhez?

Elmeséltem a katonai előéletem.

  • A férjemet is behívhatnák még egyszer. mondta az egyik.
  • Tehát asszonyok, értik? Ennél kisebb rendet nyitáskor nem szeretnék látni.

A vendégek bejelentése kész tortúra volt. Mindenkinek el kellett kérni az útlevelét.

Nyugatiaknak egy A/5 ös betétlap volt az útlevelükben, amelybe be kellett írni mettől meddig voltak az adott helyen, s lepecsételni. Persze a vendégkönyvbe is be kellett írni őket.

Tehát három órától elég sokat kellett körmölnöm. Volt olyan vendég is, aki bizalmatlan volt, s nem akarta kiadni a kezéből az útlevelét. Azt kellett mondanom, hogy akkor nem jöhet be.

Volt egy kis zárható szekrény, melyben tartottam a már beírt útleveleket. Benyúltam kivettem egy marékkal mutattam, hogy másoké is itt van. S miután beírtam vissza is adhattam volna, de

a legtöbb vendég csak kifele menet kérte.

Egy nagyon peches emberre emlékszem. Aki velem vitatkozott vagy félórát ezen. majd a felségével tanakodtak. Fáradtak voltak, már sötét volt, Románia felöl jöttek lakóautóval.

A végén bedobta az útleveleiket az asztalra. A családfő nevére kiállítottam a számlát befizette a pénzt. Mondtam neki egy óra múlva jöhet az útlevelekért, addig beírom őket a vendégkönyvbe. Elaludtak vagy elfelejtette, vagy megnyugodott nem tudom.

Reggel Lajos bácsi állandóra felnyitotta a sorompót. Úgyis mindenki megállt a papírjaiért.

Jön a bizalmatlan ember úgy hajt ki, hogy nem is néz felénk. Kikeresem az útleveleiket kb 5 másodperc, kifutok az irodámból, úgy hajt ki, hogy a tükörbe sem néz, én futok utánuk integetek, semmi.

Este itt vannak megint. A pasi az idegösszeomlás szélén, de nem szól egy szót sem. Elmeséltem neki mit csináltam reggel, hogy utolérjem. Azt mondja, maradnak egy éjszakát. Megcsinálom a számlájukat, Beírom a bejelentkező lapjukra az újabb éjszakát és átadtam nekik az útlevelet.

Amikor visszakapja, azt mondja, hogy Hegyeshalomról jöttek vissza. Sajnálom. mondom.

A biznisz jól megy. Bejárok időnként Debrecenbe az Intertourist boltba. Vásárolok konzervsört ahogy akkor hívtuk, Toblerone csokit, cigaretta rágót, márkás cigarettákat, Pall mall-t, Kentet, Marlboro-t Philip Morris-t Szt Moritz-ot, Ballantines whiskyt,stb.    Berendeztem egy nagy zárható üveges szekrényt ezekkel az árukkal és jó haszonnal eladom.

Az egyik reggel 6 kor megyek bekapcsolni az étteremben a kávégépet, látom, hogy az egyik kerti asztalon kb. 5 kg csontozott karaj van szépen becsomagolva. Beteszem a hűtőbe.

A kemping és az étterem között egy szép gondozott park van, fenyőfákkal virágokkal stb.

A fenyők olyanok, hogy a földig van még oldalhajtásuk. Egyik reggel egy embert látok, aki matat a fa alatt. Valami miatt úgy gondolom, hogy érdemes ezeket a fenyőfákat végignézni, ha valaki a húst is itt hagyta. Ugyanis nem engedtek ki az országból, fontos alapvető élelmiszereket, lisztet, étolajat, piros fűszerpaprikát, vagy olyan árut, amiért valutát adtunk. pl. shell olajat, Vagy nem engedtek  kivinni szőrme állatot. pl.nutriát. Az intertourist-os árut vihették.

Ahogy átnézem a fenyőfák alját találok vagy 20kg lisztet, fél kiló paprikát, 2db 5 l-es shell olajat. 2 kg kristály cukrot. Természetesen bekerül a raktárba

Ezt követően minden reggel ez a kávégép bekapcsolás utáni programom.

Az egyik este a románok Dacia-i sorakoznak előttünk a leálló sávban. Némelyiknek fel van hajtva a hátulja. Lajos bácsi mondja

  • Fogadjunk Jenő, hogy ezek ahol fel van nyitva a csomagtér nutriát akarnak átvinni.
  • Elhiszem Lajos bácsi, hiszen milyen más oka lenne annak, hogy így tartsák felhajtva a csomagteret.

Ezek a románok úgynevezett csoportos útlevéllel jöttek át. Ez azt jelentette, hogy egymásért vállalták a felelősséget, s addig oda se mehettek a vámkezeléshez, amíg a listán szereplő összes kocsi és ember össze nem jött. Ilyenkor persze mindig van olyan a csoportban, aki, ha este kilencet beszélnek meg, jó, ha tizenegyre visszaér. Így van most is. A várakozók már elköltötték utolsó kis pénzüket az étteremben. és várják, hogy összeálljon a csapat. Mindenki utazik valamiben. Magyarországon fellelhető kurrens cikket, vagy odakint hiánycikket vásárolnak, vagy egyéb dologban spekulálnak.

Éjfél felé megérkezik az utolsó delikvens is. A várakozók veszekednek vele egy sort, lecsukják a csomagtér fedelét és odaállnak a 2-300m-re lévő határállomáshoz.

A vámos elmondja a szokásos szövegét.

  • Tudják, hogy Magyarországról nem lehet kivinni lisztet, cukrot, étolajat, fűszerpaprikát, shell olajat, nutriát …Ha ilyen áru van önöknél kérem tegyék ki a kukákba.

A kukák egyébként tejesen tiszták, vigyáznak rá, nehogy beszennyeződjön a beletett áru.

Mindenki lapul.

A nutriák viszont kezdenek éledni. Vagy megszokták a jó levegőt az imént, vagy csak unatkoznak a sötétben, nem tudjuk, de elkezdenek vonyítani, nyüszíteni.

A vámosok kiállnak a sorból és visszafordítják az egész társaságot.

A kompánia megáll velünk szemben a négysávos út leálló sávjában. Újabb veszekedés kezdődik. Az idegek a végletekig feszülnek. KB egy másfél óra alatt valamilyen megállapodásra jutnak és elengedik a nutriák egy részét, a hangoskodókat. S visszaállnak vámkezelésre.

Velünk szemben egy nagy lucernás van. Amikor látjuk, hogy most már átengedik őket, a Lajos bácsival megyünk és összegyűjtjük a piros fogú vízi rágcsálókat.

A legtöbb, amit egy éjszaka összeszedtünk 13 db volt. A tenyésztő 4000 Ft ért eladta darabját 3000 Ft-ért visszavette. Természetesen felezünk Lajos bácsival. Sajnos nincs ilyen mindennap.

Ekkor egy új Lada 80000Ft-ba kerül.

A kempingben is lehet egy kis mellékesre szert tenni. Az Áfész illetékesei este 10 körül ellenőriznek néha. Nappal viszont jönnek a szerelmespárok, kamionosok. Este hat előtt elmennek, s így a bungaló kitakarítás után már éjszaka megint ki van adva.

Emlékeztem, milyen jó volt mozgóárusként kivinni a jégkrémet a Balatonon. Megpróbálom itt is. Volt olyan, aki egy olyan marék aprópénzt adott két jégkrémért, hogy húsz is kitelt volna belőle.

Szóval jól ment az üzlet. De most a csajaim vagy leírtak, vagy várták, hogy vége legyen a szezonnak.

Egyszer jött két lengyel turista lány. Sátrat vertek.

Én meg körmöltem a sok papírmunkát. Az egyik lány már közben többször elsétált a bungalóm előtt, majd megállt kérdezett ezt azt, de látta, hogy dolgozom és elment.

Hasonló alkatú lány volt, mint a Marcsi.

Amikor végeztem felmentem megnézni az étteremben mi a helyzet?

A lányok az étteremben iszogattak. Odamentem vittem nekik stolichnaya vodkát meg kólát.

Majd elszámoltattam a pincéreket és bezártunk. Mondtam a lányoknak menjünk le a sóderbányába fürödni egyet.

Elvileg volt a közöttünk egy kerítés, ami az idők során teljesen amortizálódott, amelyhez egyrészt a bányászok, másrészt a fürdőzni vágyók is hozzájárultak. A sóderbánya igen nagy területű víztükör volt már akkor is. Kristály tiszta vize felül hamar átmelegedett.

Megkérdeztem tudnak úszni. Igenre megnyugodtam, mert a bánya beljebb a 20 méter mélységet is eléri. Minden különösebb hezitálás nélkül vetkőztek a holdvilágban, persze én is.

Én mentem be elsőnek. Lassan a lányok is felbátorodtak, úszkáltunk, mivel mély volt a víz, így nem volt semmi.

Kijöttünk a partra. A másik lányon látszott, megbeszélték, hogy megy aludni, mert fogta a cuccát, s már arrább ment vagy 10 méterrel száradni. Ezt is vettem, s a mellettem lévő csajt, akinek a nevét már elfelejtettem, átöleltem. A lány nagyon ki volt éhezve, mert keményen letámadott. Smároltunk egy heveset, s egy perc múlva már a Lajosom bűvölte.

Mondani akartam gyere menjünk a szálláshelyemre, de láttam, hogy most nem lenne jó ötlet ezt a tüzes lengyel menyecskét megzavarni. A sóderbánya homokos sóderes partján kellett megadni, amit szeretett volna. Az apartmanomban szeretkeztünk még hajnalig.

Vagy három hete nem voltam nővel, így most különösen jól esett az éjszakai akció. Délelőtt 10 óra körül elmentek, sohse láttam őket többet.

Hú, gondoltam ez legalább olyan jó, mint a balatoni munka.

Még arra is volt energiám, hogy a sóderbánya búvárklubjába járjak. Ezt a klubbot a bánya elsősorban a szükséges víz alatti munkák miatt tartotta fent.

Ilyenekben is részt vettem, de azok olyan munkák voltak, amelyeket nehéz leírni.

Volt egy hasonló kalandom egy francia lánnyal Margot-nak hívták, vagy magyarosan Margónak. Amikor összejöttünk, arról áradoztak, hogy úgy tudják Romániában sokkal magasabb az életszínvonal, mint nálunk. Mondtam nekik menjetek ki, majd meglátjátok. Két nap múlva visszajöttek. A francia sajtóban azt olvasták…

Három napig együtt voltunk, még búvárkodni is tanítottam őket.

Úgy döntöttek, hogy mennek Jugoszláviába. Így a Margóval is véget ért a kis liaisonunk.

Augusztus elején úgy döntöttem elmegyek este miután beírtam mindenkit a vendégkönyvbe, elszámoltattam a pincéreket és bezártam az éttermet, hogy hazamegyek a falumba. Mi újság a régi munkahelyemen, annak is főleg a diszkó részén.

Összefutottam egy régi ismerős lánnyal. Őt is Magdinak hívták, mint a gimis szerelmemet. Eddig nem volt közöttünk semmi, de lehetett volna, csak nem jött össze. Vagy én jártam valakivel, vagy ő, s soha nem volt olyan, hogy mindketten egy időben legyünk facérak, vagy szinglik. Most viszont ez volt a helyzet. Kettőig együtt voltunk a diszkóban. Mivel kocsival voltam nem ihattam. Hazavittem, csókolóztunk. megbeszéltük, hogy másnap napközben átmegyek érte.

Elhoztam a munkahelyemre, egész nap velem volt. Néha megöleltük, megcsókoltuk egymást, de nekem dolgozni kellett, így elég unalmas lehetett neki a nap. Az éjszakát együtt töltöttünk.

Ő könyvelőként dolgozott, de unta. Néhány nap után közös akarattal úgy döntöttünk felvetetem az Áfészhoz, s a holt szezonban ketten visszük az éttermet.

Így is lett. Először estem abba a hibába, hogy kedvesemmel dolgoztam egy helyen. Nem elég, hogy elvágtam minden további udvarlás lehetőségét, állandóan szem előtt voltam, s nehéz volt tőle többet követelni, mint amit a munkában letett. Mert abból meg csak veszek lett. Egyelőre örültünk egymásnak.

Még tartott a szezon. Beállítottam csaposnak, megpróbáltam felkészíteni a munka fortélyaira. Egyébként nagyon hiányzott egy bizalmi ember az étteremből, mert úgy éreztem, hogy a pincéreim kezdenek elszemtelenedni. Így legalább ez is megoldódott. Szépen leszigorítottam mindent. Így pontosabb képem volt mindenről, s tudtam hogy nem nézik csáki szalmájának a az árukat, alapanyagokat.

Augusztusban még sok volt a munka. Sok turista megfordult itt.

Egyszer emlékszem amerikai biciklisták jöttek vagy százan. Állítólag Varsóből akartak elbiciklizni Bukarestig. A fiúk magas, lóképű, de jó kiállású, sportos pasik. A nők meg olyan tramplik, hogy 3 hónapi éhezés után sem kívántam volna meg egyiket sem. Amire összejött az egész társaság a kerthelyiségben, néhány sráctól, akikkel addigra elég jól összehaverkodtam, látva a női felhozatalt megkérdeztem: egész Amerikában nem találtatok egy olyan nőt sem, aki tetszene nekem? Nevettek. Ez van. Mondták egy szomorú grimasszal.

Persze jöttek a lengyelek is.  Volt egy 15-20 autóból álló társaság, akik heti egy kettő rendszerességgel megjelentek itt. Azt találták ki, hogy megvették Lengyelországban azt az árut, amit jól el tudtak adni a Szovjetunióban. Az ott keletkezett bevételen olyan árut vettek, amit Romániában tudtak jól eladni és így tovább, s így keringtek öt országban, mert tőlünk mentek Csehszlovákiába onnan megint haza. Volt olyan, aki hetente kétszer is megjárta az öt országot.

Egy reggel megyek a kávégépet bekapcsolni, nem hiszek a szememnek. kaftános, pájeszes, ortodox zsidók állják körül az éttermet. Egyeseken széles karimájú fekete kalap a többség fején egy kis fakocka van és bólogatnak az üvegfalnak. Persze kikövetkeztettem, hogy imádkoznak. Kiderült később, hogy magyar gyökerű, Nagykálló környékéről elmenekült zsidókról, illetve leszármazottaikról van szó, akik kint élnek Amerikában, s most elérkezettnek látták az időt, hogy hazalátogassanak. Kiderült, hogy egy családnak nem volt vízuma, s most intézik a határon. Őket várják.

Egy idő után nem várnak tovább, megbeszélték a lemaradókkal hol fognak találkozni és a nagy társaság elment. Dél körül érkeznek a lemaradottak. Kérdik, tudnék- e nekik taxit hívni.

  • Az legközelebb csak Debrecenben van. mondom 60-70 km-re. Hova mennének?
  • Miskolcra a hotel Junóba.
  • 100 dollárért elviszem önöket, ezzel az orosz csodával.

Gondolkoznak, vitatkoznak egy darabig.

  • Rendben.
  • Jó, a felét előre kérem a másik felét, ha megérkeztünk. Jó így?

Elbúcsúzom a Magditól, elmondom mit csináljon, ha nem érek vissza zárásra. Az egyik pincér gyereket a kemping vendégfogadásra és könyvelésre állítom rá.

A zsidók hárman vannak, de annyi csomagjuk van, hogy ül a verda.

Az út mégsem megy olyan simán mint gondoltam.  Megkérnek, hogy menjünk el Nagykállóra, a temetőben látni akarják az ősök sírját. Jó kis kitérő, de belefér.

Már sötét este van, amikor Miskolcra érünk. Egy több sávos úton haladunk. Egyszer látok egy táblát Hotel Junó balra nyíl. Nekem viszont egy kresztábla tiltja a balra kanyarodást. Körülnézek, sehol nem jön senki, befordulok. A keresztutca jobb felén leskelődtek a rendőrök, gondolom ezt a hibát más is el szokta követni.

Leállítanak, megbüntetnek kétszáz forintra.

Megérkezünk a JUNÓ- ba. A fiatalabb, akivel megbeszéltem  a bizniszt alkudni akar, de látja, hogy határozott vagyok, kifizet.

 

Másnap világosban nézem a bírság cetliket a rendőr elfelejtette beszakítani azokat.

Már sokszor panaszkodtak a női dolgozóink meg a vendégek is, hogy a férfiak annak ellenére van wc  (sőt igen kulturált)20 m-rel arrább, itt a parkban végzik el kis dolgukat.

Megszületik az ötlet. jól megbüntetem őket.

Fehér köpeny van rajtam, egyáltalán nem úgy nézek ki, mint egy közeg. Már jön is az első delikvens.

  • Jó napot kívánok. Tudja, hogy közszemérem sértést követett el?
  • Mennyi?
  • Húsz forint.
  • Tudja ez megért egy ötvenest is.

S valóban kifizeti az ötven forintot. A kezébe adnám a cetlit, de elszelel.

Na fog ez menni.

Vagy ezer forintot kiárulok a 200 forintnyi büntetésből.

DE sajnos a parkba vizelést nem tudom megfékezni.

 

Fokozatosan gyengül a szezon. A dolgozók szeptember végével elszivárognak, az Áfész átteszi őket olyan helyre ahol télen is van élet.

A nyár jövedelem, kihívás, munka, szempontjából olyan volt, mint a Balaton. Lányok szempontjából egy kicsit rosszabb, de nem fért bele több.

Jön a kisebb nagyobb rendezvények, a sóderbányászok a kamionosok, és a lengyel csencselők ideje.

És jönnek a kiskirályok a pártfunkcionáriusok dorbézolásai.

S hétvégén a szerelmespárok. Van egy körzeti megbízott rendőr, akinek az a szokása, hogy kijön néha. Meglátják a nagy kirakatüvegen keresztül a párok. Gyorsan a lány elé teszik a sört, meg a pálinkáspoharat, a fiúk előtt pedig a kólás üveg, meg pohár.

A rendőr nem vacakol szonda, feljelentés, bírság, meg ilyesmi.

  • Kérem a slussz kulcsot, s tartja a kezét.

Egyik sem mer szólni. Ebben az időben kevés hölgynek van még jogosítványa. Előfordult egyszer kétszer, hogy ezen az alapon visszakérték a kulcsot. De ha a lánynak nem volt jogsija, soha.

  • Holnap reggel nyolctól visszakapják az irodámban. és elmegy.

A fiatalok meg itt maradtak 3-5 km-re az otthonuktól.

Nem örülök neki, de az sem lenne jó, ha karamboloznának és meghalna valaki. Rontja az üzletet. De a vadtaxizással valami visszajön. Olyan is van, akivel másnap a KMB irodája előtt találkozunk, hogy kivigyen a kocsijáért.

Egyszerű módszer. Nem tudom a főnökei tudják-e?

De a sofőr szempontjából még mindig jobb, mint

  • egy esetleges baleset,
  • egy feljelentés bírsággal, ne adj isten jogsi elvétel,
  • s egyéb következmények, priuszok.

Egy vámos barátom később ezen az útszakaszon halt meg. A hülye kollégái engedték beülni holtrészegen azzal, majd lassacskán hazagurul. Csak azzal nem számoltak, hogy elalszik, s befordul egy kamion elé.

 

Közeledik a karácsony megint kezd  egy kicsit javulni a forgalom, s ezzel együtt a dugott áru mennyisége is.

Bejön egy ember karácsony előtt pár nappal egy juta zsákkal, amiben egy fólia zsák van.

  • Uram szereti a halat?
  • Igen.
  • Akkor fogyasszák egészséggel.

Vagy 25kg ponty van benne.

Adni akarok az úrnak egy fél liter pálinkát.

  • Nem kérem, még azt is elkobozzák.
  • Akkor mire hívhatom meg?
  • Egy kávéra.
  • Kapott egy jó kávét.

Boldog karácsonyt kívántunk egymásnak és elment.

 

Az egyik nap a reggeli törzsvendég sóderbányászok szokásos látogatását követően, akikkel sohasem volt semmi konfliktusom, az üzem vezetősége jelent meg néhány környékbeli potentáttal. Ittak, mint a gödény, majd ettek is. A karácsony miatt elég jelentős idegenforgalom volt. Mentek Romániába rokon látogatni, s eközben bejöttek hozzánk is. Tehát nagyjából ¾ házzal dolgoztunk egész nap.

A sóderbányász vezetőség és más környékbeli potentátok egy ideig normális magyar nótákat énekeltek, ebben nem láttam semmi kivetnivalót. Hadd mulassanak. Sajnos egy idő után elővettek olyan obszcén nótákat is, amely miatt a vendégek, akik sok esetben gyerekkel voltak, pillanatok alatt kifordultak tőlünk. Én az első ilyen nóta után figyelmeztettem és udvariasan megkértem őket, hogy az ilyen nótákat mellőzzék, amíg vendégek vannak. A harmadik nóta után megint mentem:

  • Igazgató elvtárs ne haragudjon, de kérem, amíg vendégek vannak, ne énekeljenek ilyen obszcén nótákat.
  • Eredj már, hagyjál bennünket mulatni, Leszarom a vendégeidet, jönnek, mennek, de mi itt mulatunk 10 év múlva is.
  • Felőlem mulathatnak, csak az obszcén nótákat kérem mellőzni.
  • Menj a picsába.
  • Tudja ki menjen a picsába? Maguk, s volt vagy három tányér a kezembe evőeszközökkel, amit akkor szedtem le előlük, s szépen beborítottam az asztal közepére.

Felálltak. Az igazgató dühöngött,

  • Kirúgatlak, te kis geci.
  • Szégyelje magát maga barom.

Már az ajtóban volt az egész banda.

  • Fizetni ki fog?

A  főmérnök visszafordult és kifizette a cehet. A végén azt mondja

  • Jól tetted Jenő, nekem is vannak gyerekeim.
  • Köszönöm főmérnök úr.

 

Másnap hív az igazgató.

  • Jenő hívott ma reggel Váncsodi elvtárs ismeri?
  • igen.
  • S bepanaszolta magát, hogy nem hagyta őket mulatni, s kizavarta őket, hogy történt?

Elmondtam.

  • Jobb lett volna valami finomabb megoldás, de megértem.
  • Előtte minden finomabb megoldást kipróbáltam, eredménytelenül. ha beszél az igazgatóval mondja neki, kérjenek zártkörű rendezvényt s akkor nem érdekel mit énekelnek. Megállapodunk egy fogyasztási minimumban, s felőlem úgy buliznak, ahogy akarnak.
  • Köszönöm, viszonthallásra.
  • Viszonthallásra elnök elvtárs.

Jönnek műszak végén a törzsvendég bányászok.

  • Halljuk kibasztad a főnököt.
  • Ki én, meg az egész bagázst.
  • Hogy volt, meséld el?

Persze töviről hegyére el kellett mesélnem. Amikor a tányérok asztal közepére való becsapódásához értem, láttam, hogy nagyon tetszik nekik.

  • Hogy csináltad csak ejtetted vagy erővel csaptad oda?
  • Te hogy csaptad volna oda ilyen előzmények után?
  • Erővel.
  • Na látod.

El kellett mondanom ki hol ült, s mit csinált ezt követően.

Még hetek múlva is emlegették.

Szilveszterkor bulit szerveztem, volt szalonzenekar, tombola, meg jó vacsora, meg sok pia.

Telt ház volt, konfliktus nélkül.

S eljött az 1980-as esztendő.

Vége a 3.résznek

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × 3 =

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás