Kihívások 8.rész

Kihívások 8. rész

 

• Miért így mondod?
• Mert ide én már nem költözöm veled.
• Miért Édes, miért?
• Tudod, hogy mondtam, szeretnék én is kimenni Németországba. S tudod sváb származásúak vagyunk. Úgy érzem most jött el az ideje.
• S mikor akarsz kimenni?
• Lezárom a harmadik negyedévet, s pont egy évvel azután, hogy kint voltunk.
• Nagyon sajnálom Édes. Tudom, hogy pedzegetted ezt már, amikor Franciaországban voltunk, meg utána is. Meg azt is, hogy egy magasabb pasit képzelsz el életed párjának, tehát alaposan felkészítettél, hogy kapcsolatunkat ne tekintsem véglegesnek.

Valahol fel voltam erre készülve, de hogy itt a vége ez nagyon elszomorít.

• Nincs még itt a vége Jenő én csak azt mondtam, ide már nem költözök. S gondolod ilyen sok időt töltöttem volna veled, ha nem szeretnélek? De értsd meg, ez egy olyan lehetőség, amit ki kell használnom, mert ha maradnék, akkor sem lennék boldog, mert úgy gondolnám lemaradtam valamiről.
• Ismerem ezt az érzést. megértelek. szóval akkor van durván kéthetünk.
• Azt még kihasználhatjuk hasznosan nem igaz? s megcsókolt forrón.

Bútor nem volt még az új lakásban középkék vastag szönyegpadló volt az egyik Balatonra néző szobában. Felavattuk, ha már ott voltunk. Beleadtunk apait, anyait, ahogy szokták mondani.

Mondanom sem kell az elkövetkező két hétben próbáltam a legjobb formámat hozni nem csak az ágyban, hanem egyéb dolgokban is. Vittem a bérelt lakásunkba két- három naponta friss virágot, s mindenben próbáltam a kedvében járni. Sokat idétlenkedtem, ekkor mindig azt mondta, de nagyon aranyosan, nevetve? te bamba. Tőle még ez is jól esett.

A két hét hamar eltelt. Az utolsó este, míg fürdött az ágyat teleszórtam a csokor rózsa szirmaival S két gyertyát gyújtottam. Elég nagyok voltak, csonkig égtek, mire mi is.

Másnap tíz órakor bepakoltunk a fehér ladájába és sírva búcsúztunk.

Integettünk egymásnak még és soha többé nem láttuk egymást.

Felmentem a lakásba megittam vagy két deci whiskyt, és csak sírtam, sírtam.

 

„ S befejeződik valami megint,

mint egy futballszezon.

Aztán csak remegésem

megőrűlt darazsa kering

lelegelt virágágyadon.” /Ladányi Mihály/

 

 

Persze másnapra megvigasztaltam magam azzal, hogy nem halt meg, él, s remélhetőleg még boldogabb lesz, mint velem. Esetleg meglátogat egyszer.

S Kovács úr jutott eszembe, aki egy éjszaka alatt elveszítette szeretett feleségét végleg.

Úristen micsoda trauma lehetett. Egy beteg idős ember esetén fel tudunk készülni, az elkerülhetetlenre. Lelkileg tudomásul vesszük, ez az élet rendje, feldolgozzuk hosszabb rövidebb idő alatt.

 

Télen volt időnk beszélgetni a kollégákkal. Összehívtam az idegenforgalmi csapatot.

• Fiúk, azon gondolkodom már régóta, hogyan tudnánk egyenletesebbé tenni a munkánkat, hogy ne legyen ez a nyári és téli munka terhelésünk között akkora különbség. Arra gondoltam mi lenne, ha felajánlanánk Langnak esetleg a TUI-nak vagy a Neckermannnak, hogy csináljunk egy vegyesvállalatot kiutaztatásra. Tudjátok ezek már javában tömegeket visznek Tunéziába, Egyiptomba, Görögországba és számos más déli desztinációba un. charter járatokkal. Ez azt jelenti, kibérelnek egy vagy több repülőt, és így, ha mindig tele van, olcsón tudnak utaztatni.

Ebben az esetben ősztől a tavasz végéig tudnánk árusítani ezekre a jegyet. Nyáron meg a fizvendéget, meg a programokat nyomnánk.

• Nem rossz az ötlet. Mondja Dezső.
• Emellett szól az is, hogy a negyedik szezonunkra készülünk és érdekes módon még nincs konkurenciánk, de ki tudja mi lesz jövőre? Előbb utóbb lesz magán konkurenciánk erre mérget vehettek. Ha maradunk a jelenleg meglévő fejlettségi szintünkön, akkor lemaradunk előbb utóbb. Ha időben fejlesztünk, akkor a fizvendéggel kezdő konkurencia előtt időt nyerünk.
• Nem tudom, hogy van-e ennek értelme. Ezek a programjaid is sok munkába kerülnek azért az öt -tíz márka jutalékért jobban megdolgozunk, mint egy villakiadásért, az abból származó bevételünk pedig sokszorosa a programénak.
• Ez tény András, csak az a baj, hogy villáink szálláshelyeink korlátozott számban vannak. Ha teltház van és nem lennének programjaink maradna a pénzváltás, azt meg a népek lenyúlják, Nekünk is csak azért kellett, hogy ne kelljen elküldeni a vendéget váltani, ha már betért az irodába, mert mint tudod sohase láttuk többet őket. A szobakiadók lecsaptak rájuk és azt mondták fizethetnek márkában is. Úgy gondolom most nagyon törékenyek, sérülékenyek vagyunk. A programokkal több célt tudunk elérni. A Heni bejár szállodákba a kempingbe is programszervezés kapcsán. Az eladott jegyeinken ott van a címünk, telefonszámunk. Tehát ez nekünk többet jelent, mint 5 márkák. Ez reklám, marketing, ennek a munkának többlet hozzáadott értéke van. De tovább megyek, azért engedik be a Henit a szállodákba, kempingbe, mert ilyen programokat nem nyújt más, így szélesíti a vendégek program választékát. S ezzel javítjuk a Balaton és Magyarország hírnevét is.
• Én is az Andrásnak adok igazat mondja az Attila. Le kell fölöznünk maximálisan a szezont és keresni kell télre egy másik tevékenységet, aki akar. Szerintettek hány jegyet tudnánk eladni egész télen? S fűteni az irodát, ott ücsörögni, nem pálya.
• Mondok még egy érvet – így én- Magyarországon nem reklámozunk. Miközben Nyugat-Európában már több mint százezren kerültek velünk kapcsolatba. Addig itt Magyarországon csak a szobakiadók és azok ismerik a nevünket, akik spontán idetévedtek. A vegyesvállalatban természetesen folyamatosan hirdetnünk kellene a programjainkat, de kiépítenénk egy viszont eladó hálózatot és országosan azért már jó kis tömeget tudnánk beszervezni.
• Én úgy látom – mondja András, hogy a fejlesztések miatt elvesztenénk azt a családias munkaközösséget, amik most vagyunk. Felhígulnánk, s olyan személytelenné válnának szolgáltatásaink alkalmazottakkal, mint az állami irodáké.
• Van még valakinek valami véleménye
• Aludjunk rá néhányat, mondja Dezső.

 

Miután kihevertem a Katit összejöttem egy nagyon csinos filigrán pincér lánnyal. Őt még a munkásszállóról ismertem, Volt egy komoly pasija, évekig jártak együtt. A pasi egyszer úgy döntött dobbant nyugatra. Hogy sikerült-e neki, vagy megunta a lányt és elment másfelé ezt nem lehetett megállapítani teljes bizonyossággal. Tény hogy szingli volt a lány, s én is, be is költözött hozzám rövididőn belül.  Jól kijöttem vele is, legalább is eleinte.

 

A lakás viszont nem vált be nekem. Nem azért mintha a konkrét lakással lett volna valami gond. Műszakilag nagyon rendben volt, s a csodálatos panorámát is nagyon élveztem.

Hanem hiányzott belőle a hangszigetelés. Nem is tudom, hogy van ez? Kispórolnak a lakásokból egy párezer forintos tételt, s a lakók egész ott lakásuk alatt úgy érezhetik magukat mint egy kommunában. Ebben a házban én a 3. emeleten laktam, de azt hallottam, hogy az első emeleten a kisgyerek hol tologatja a játékát. S persze ez minden zajra igaz volt oda vissza.  A földszinten garázsok voltak.

Az is hozzátartozott, hogy földszintes családi házban nőttem fel. S szokatlan volt, s ahogy kilépek az ajtón, közterületen vagyok. Nincs egy kis fű, egy kiskert a közelben. Nem tud az ember kiülni, stb.

 

Az Imre az építőipari ágazatot jól vezette jó spanok voltunk. Korrekt, tisztességes munkatársam volt. Már több mint 20 embere volt, s idén is elnyertek néhány nagyobb munkát.

 

2007. május közepén üzennek az egyik szobakiadón keresztül, hogy hétfőn kilenckor jelenjek meg a pártbizottságon a párttitkár akar velem beszélni.

Persze illett bemenni, már csak azért is, megtudjam, mit akarnak tőlem.

 

Már vártak rám, mert a titkárnő bejelentett, s egy percen belül bent voltam. Életemben először egyben utoljára voltam ilyen farkas barlangban, így egyrészt meg voltam egy kicsit illetődve, másrészt izgultam is mi lesz a beszélgetésünk témája?

Hárman voltak bent. egyik embert sem ismertem. Bemutatkozás után leültettek egy fotelbe, ők is leültek egy dohányzóasztal körül. A párttitkár nem sokat vacakolt egyből rátért a lényegre.

A beszélgetés szinte szó szerint így hangzott el:

 

• Mit akar maga Bánfi elvtárs, kiskapitalizmust? Akár honnan hallom a jelentéseket minden honnan a maga nevét, vagy a cége nevét hallom viszont, hogy már ezzel is foglalkoznak meg azzal is. Ajánlom, húzza meg magát, mert mi nem szeretjük a magafajtát.

Már akkor is vörös lehetett a fejem, amikor bementem, ettől a provokatív fenyegető dumától, még jobban a fejembe szállt a vér. Nagyon kellett türtőztetni magam, hogy valami szoba tiszta választ tudjak kinyögni.

• Már ne is haragudjon pártitkár elvtárs, de ki kérem magamnak ezt a hangnemet. Ezt a céget én építettem fel saját tőkéből, saját energiával. Jelenleg 35 embernek adunk munkát, megélhetést, Hagyjanak engem nyugodtan dolgozni. Egyáltalán nem szolgáltam rá erre a hangnemre. viszontlátásra.

Felálltam és eljöttem. Ilyen ellenséges légkörben nem akartam semmit tovább beszélgetni, magyarázkodni vagy egyáltalán együtt lenni ezzel a bagázzsal.

Visszamentem az irodába. Behajítottam a táskámat az irodámba. Kollégáim tudták hova mentem, s látták nagyon fel vagyok dúlva. Tudtam, hogy ez nem játék, ezek kicsinálhatnak akkor, amikor akarnak, s ehhez nem kell nekik fegyver.

• Bezárunk, bezárunk! mondtam.

Május közepe volt1987-ben Ha tudom, hogy 25 hónap múlva temetik Nagy Imrét még az asztalt is ráborítottam volna. Olyan dühös voltam. S nem azért mert azt mondták nem szeretnek. Leszarom. Nem vágyom párttitkárok szeretetére. Az bosszantott fel, hogy lelkesen időt, fáradságot, pénzt nem kímélve felépítek a nulláról egy prosperáló gazdasági szervezetet,

s ahelyett, hogy ezt örömmel fogadnák, s azt mondanák, jól van csak így tovább a népgazdaságnak szüksége van ilyen vállalkozásokra, még megfenyegetnek. Micsoda kárt okozhattak ezek a gazdaságban és az emberek lelkében?

Voltak jelek, hogy valami forrásban van, valami készül, de senki sem tudta hová tartunk mi lesz ebből?

• Gyertek igyunk erre egyet.

Bezártunk és végigjártuk Balatonfüred összes vendéglátó egységét.

Persze elmondtam a kollégáknak nem túl hosszúra nyúlt, de annál velősebb találkozásunkon történteteket. Kollégáim is megdöbbentek a hallottakon.

• Látod Jenő én mindig mondtam, hogy óvatosabban, vissza fogottabban csináld. Tudhattad te is, már az egyéves szabotálásból, hogy itt nem szeretik, ha valaki követ dob az állóvízbe. Így András.
• De abban viszont igaza van a Jenőnek, hogy fejlődni muszáj. mondja Dezső, Szerintem ezek az utolsókat rúgják. Azt mondják Pesten szerveződik az ellenzék.
• S szerinted mennyi esélye van itt egy ellenzéknek? mondja András.
• Nem sok. mondom, ezek lehet, hogy egy darabig hagyják őket, hogy nyugat felé tudják bizonyítani, hogy itt milyen demokrácia van, de nem engedik őket labdába rúgni.
• A kommunisták nem fogják a hatalmat csak úgy kiadni a kezükből, majd a munkásőrséget, amit évtizedekig fenntartottak bevetik, de szerintem kommunizmust csak fegyverrel lehet megdönteni. fegyverrel szerezték, fegyver által lehet tőlük elvenni. mondja Dezső.

Néhány további fröccs után.

• Hova jut ez az ország, ahol a hatalom gyakorlója megfenyegeti azt, aki rövid idő alatt szemmel látható teljesítményt nyújtott. mondom.

Ebben maradunk és jól berúgunk.

 

Engem keményen megfogott ez a párttitkári intés. Elillant a lelkesedésem. Teszem a dolgom,

de nem töröm a fejem fejlesztéseken.

Vagy két hét múlva jön egy szobakiadónk, akiről tudtuk, hogy a megyei pártbizottságon dolgozik.

• Jenő beszélhetünk négyszemközt?
• Gyere be az irodámba.
• Jenő úgy hírlik, nem fekszel jól a pártban. Hallom úgy hagytad ott Berecki elvtársat, mint eb a Szaharát.
• Azt mondják a köreitekben?
• Tudod Jenő, vannak bizonyos szabályok, azt illik betartani.
• Kioktathatnád ezt a barmot is a szabályokról. Hogy tűrtök meg magatok közt ilyen bunkót? Aki egyfolytában szabotálja a KB határozatainak, a NET rendeleteinek végrehajtását. Ez a barom nagyobb kárt tesz az országnak, mint 100 diverzáns. S hány ilyen lehet még?

Nem érdekelt, hogy holnap az egész megyei pártbizottság tudja mit mondtam.

• Azt elismerem, hogy Berecki elvtárs a régi vonal képviselője, ő még hisz a proletárdiktatúra módszereiben. Sajnos nem tudjuk elmozdítani, Ő még Pap János embere. Mi úgy gondoljuk, ha kihalnak, vagy koruk miatt félreállnak ezek az öreg becsontosodott, bigott kommunisták, mi már másképp állunk ehhez. Lehetne ezeket az eszméket emberbarátabb módon is tálalni. Mi már egy ember arcú szocializmusban hiszünk.
• Lehet, hogy elkéstetek vele. Azt hallom szerveződik az ellenzék.
• Szerveződik, míg hagyjuk. De most beszéljünk a mi dolgunkról. Úgy gondoltam, kellene ide neked a kisszövetkezetbe egy politikai helyettes, aki egyengetné a dolgaitokat a pártnál. Én szívesen jönnék hozzátok, s szerintem jól ellennénk.

Fejben egyetértettem vele. Tudtam, ha ő ide kerülne, azonnal megváltozna a párt véleménye a cégről. ehelyett ezt mondtam:

• Nézd Lázár, sajnos nálunk nincs ilyen beosztás. Ez a tevékenység, amit csinálunk nem bír el több vezetőt. Nem tudnánk kigazdálkodni az egész éves béred. Mi neked a szakképzettséged?
• Művelődés szervező.
• Valamilyen nyelven beszélsz?
• Tanultam oroszul meg németül.
• Látod, ha jól beszélnél –mondjuk- németül, program szervezőnek, animátornak fel tudnálak venni.
• Jól van Jenő, Gondolkozz el, amit mondtam.
• Rendben
• Üdv.
• Üdv.

 

 

 

Ebben az időben nyolcszázezer párttag volt. azaz száz emberből nyolc. Ennek az egyébként rengeteg embernek maximum a 0,03 %-a, azaz 200-300 embernek volt valós politikai ereje, akinek a szava eljutott a Központi Bizottsághoz. De még ez is heterogén massza volt.

Hosszú véget nem érő vitákban mindig olyan félmegoldások születtek, amelyek kioltották hatásukat, s nesze semmi fogd meg jól megoldások születtek. S így a kecske is jól lakott és a káposzta is megmaradt Tettek is valami, meg nem is.

 

A szezon szépen lement. Szeptemberben eladtam a lakást és vettem egy öreg házat közel a vízhez, a belvárosban. Némi hitelt kellett rá felvennem, nem volt muszáj, de így maradt készpénzem. Belül teljesen fel kellett újítanom, de volt kertje, mellette volt a füredi parkerdő, szóval tetszett.

A szezonunk jól sikerült, már azt hittem jól zárom az évet, amikor a Kiszöv egyik embere, amelynek elvileg már nem is voltunk tagjai, mert nem fizettem be a tagdíjat, utasítottm hogy hívjam össze a közgyűlést. S milyen napirendi pontokkal.

 

Tájékoztató a kisszövetkezet gazdálkodásáról

Új vezető tisztségviselők választása

Egyebek.

 

• Már ne haragudjanak, de nem is vagyunk tagjai az önök szervezetének.
• Az ilyen és ilyen törvény értelmében kötelező tagság van, tehát nem mondhatja fel tagságát.
• Majd összehívom, ha kedvem lesz, viszont látásra.

Persze minden adatot tudtak rólunk, kik a tagjaink, címük stb.

Összehívták a közgyűlést.

Négyen voltak s ők ültek az elnöki asztalnál. Mondták üljek le az első sorban.

Az egyik kiszövös felállt

 

• Kedves Elvtársak! Kisszövekezeti tagok!

 

• Azért kellett összehívnunk ezt a közgyűlést, mert alapos okunk van feltételezni, hogy a kisszövetkezetnél súlyos szabálytalanságok történtek. Ezért a kiszövetkezet elnöke ellen feljelentést tettünk hűtlen kezelés gyanújával. Ezért volt szükséges a rendkívüli közgyűlést összehívni, mert nem lehet elnök olyan személy, akire akár csak a gyanú árnyéka vetül egy ilyen súlyos ügyben.

 

Én meg csak lestem, mint a moziban. Miről beszél ez az ember? Amikor az egész nem jött volna létre nélkülem. Ami még ugyan nem zárja ki a hűtlen kezelés gyanúját, de tisztában voltam azzal, hogy a szövetkezet gazdálkodása tiszta és átlátható. A jövedelmemet szabályosan ledokumentálva vettem fel, a készpénz és egyéb vagyon állománya mérleg szerint megvan.

Ezt persze elmondtam a tagságnak, de éreztem, hogy szavaim nem igazán hatnak, különösen az új ipari ágazat egyszerű tagjaira, akikkel az Imre tartotta a napi kapcsolatot engem szinte alig ismertek.  Azért vettük be őket tagnak, hogy meg legyen a minimálisan előírt 15fő.

Csak a fülökbe jutott a két évvel ezelőtti nyugati utunk, a lakás és a családiház vásárlás.

A komolynak tűnő 4 fős KISZÖV bizottságot hitelesebbnek találták, mint az én védekezésemet és a szavazásnál 9:5 arányban leszavaztak. Én nem szavazhattam persze, de az sem változtatott volna semmit.

Megbízták viszont Imrét a kisszövetkezet elnökének. Egyébként az Imre ellen semmi kifogásom nem volt. Értelmes, jó munkatársam volt. Félszavakból is megértettük egymást. S elvileg nem a szövetkezeti tagságomból zártak ki, hanem leváltottak.

Csak a piszkos módszer nem tetszett.

Én elhagytam a termet és nagyon szomorú voltam.

 

 

Az öt mellettem szavazó tagból, akik persze az utazási ágazat dolgozói voltak, négy persze később kilépett a kisszövetkezetből, így az feloszlott egy hónapon belül. Mert még Imrének is elege lett az egészből, pedig 4-5 taggal egy óra alatt feltöltötte volna a tagságot. Így a leszavazók két hónapon belül elvesztették munkájukat.

 

Pár nap kellett ahhoz, hogy összeszedjem magam. Bementem a rendőrségre megkérdezni tényleg tettek ellenem feljelentést.

 

Jött egy civil hadnagy. Mondja

• Bánfi úr, valóban kaptunk egy feljelentést, de mi abban nem látunk semmi olyan tényt, ami bűncselekményre utalna, de még tart a nyomozás. Az elején átnéztük, mert itt van ez már vagy két hónapja. Megtagadtuk a nyomozást azzal, hogy nem találtunk bűncselekményre utaló jeleket. Az ügyészség meg utasított bennünket az ügy folytatására.
• Mit szeretnének tudni? Hallgassanak ki. Minden kérdésükre válaszolok.
• Nézze Bánfi úr, annyi komoly ügyünk van, vagyunk már olyan profik, meg tudjuk különböztetni a komoly ügyeket a komolytalanoktól, s úgy látom, hogy az öné ilyen.

jól kibasztak magával nem igaz?

Elmondtam dióhéjban az előzményeket.

• Nehogy azt higgye az öné az egyetlen ilyen ügy. Ezt a hűtlen kezelés vádat húzzák rá mindenkire, akit ki akarnak csinálni. Tudja ez egy gumivád minden vezetőre ráhúzható, vagy azért mert csinált valamit, ami rosszul sült el, vagy azért mert nem csinált semmit, pedig jó lett volna a cégnek. Menjen haza nyugodtan, már látom, nem lesz az ügyéből semmi.  Hiába nem lesz vádemelés, a szövetkezetét sikerült tönkre tenniük, nem igaz?
• Erről beszélek: ezeknek semmi sem drága.
• Köszönöm hadnagy úr.
• Tudja sok mindent tapasztalunk itt. viszlát.
• Viszontlátásra.

 

Az 1988-as évet a házam fejlesztésével töltöm. Volt kollégáim a már kész 3 apartmanom

folyamatosan töltik. Így van bevételem is, s még tartalékom is van.

A ház erdő felőli oldalához építek egy 60 nm-es pincét és egy ugyan olyan nagy nappalit, a nappali teteje meg terasz lesz.

Ez nem kis munka. a 14 m hosszú házfalat először méteres szakaszokban alá kell alapozni 3 méter mélyen. Amikor ez megvan, jöhet a föld kiszedése.

A házat erről az oldalról egy fából készült viadukton lehet megközelíteni. Jönnek a turisták, mutatom nekik, milyen állapotok vannak itt kint. Nem gond, mondják, mutassam meg az aparmant. Elfogadják.

Felveszek két segédmunkást velük falazom a pincét.

 

Közben értesítést kapok a nyomozás megszüntetéséről. Mutatom a fiúknak.

• Na látjátok így működik a rendszer.

Én most valamiféle fizetés nélküli szabadságon voltam. A General Tours zavartalanul folytatta a munkáját.  A fiúk úgy fizettek, hogy küldték a vendégeket, de addig nem akartam

visszamenni, míg le nem záródik az ügy.

 

Az építkezéssel el vagyok egész évben.

 

Sajnos a Terivel egyre többet veszekedünk, de azt sem tudom min. Egyszer az is előfordult, hogy már térden állva könyörögtem, fejezze már be, mert attól féltem meg kell ütni, hogy befogja száját végre. Amikor térden állás sem segített, úgy gondoltam az lesz a legjobb, ha elmenekülök otthonról. Erre utánam rohant bugyiban az utcára. Fogta a kabátom, így nem akartam további hajcihőt az utcán, megígértettem vele, hogy ha visszamegyek, behúzódik egy csendes sarokba és egy jó darabig nem szól egy szót sem. Így történt. Később próbáltuk rekonstruálni az eseményeket, mitől lett ilyen hisztérika? De akárhogy gondolkoztunk nem jutottunk a gyökeréhez. Illetve egy gyökérhez eljutottunk: jött a  menstruációja….

Úgy gondolom, felhívom a hölgyek és a szakemberek figyelmét arra, tényre, amelyet több barátnőmnél megfigyeltem, hogy a menstruációs időszak környékén a nők egy részének még a jelleme is megváltozik.  Van, aki teljesen kifordul magából. Soha nem bántottam nőt, de az a hisztéria, amit a Teri csinált, olyan dologért, amit később még meghatározni sem tudtunk alátámasztja, hogy bizony vannak olyan esetek, amikor a nők kötözni való bolondok. Szerintem10 férfiből nyolc adott volna neki két pofont és megnyugodott volna. DE mint kiderült lehettek ennek a viselkedésnek öröklött forrásai is. Ugyanis húsvétkor lementünk a szüleihez Nagykanizsára. Megismertem az öccsét is.

Koccintunk. A szülei akkor nem voltak a közelben.

• Egészségedre,

s mivel a napokban volt a 21. születésnapja .

• Ja, és isten éltessen!
• Remélem nem sokáig. volt a válasz
• Hát ezt hogy érted?
• Hát úgy hogy nem akarok élni.
• S miért nem akarsz élni?
• Nekem fáj az élet.
• S mi fáj benne?
• De kicsit konkrétabban nem tudnád megfogalmazni? A hasad, a fejed, vagy mid fáj?
• Minden, úgy ahogy van.
• Azt hiszed nekem nem fáj. Hol itt fáj, hol ott. Ha sokat dolgozom, mint mostanában a kőműves munka, estére minden tagom sajog, de mégis örülök, hogy meg tudtam csinálni az adott munkát. Vagy emlékszem, pont ennyi idős voltam, mint te, a katonaságnál volt egy 8km-es járőr futásunk. Képzelt el a derekamon volt egy tártáska jobbról egy járőr táska hátul, egy gázállarc táska balról és a kezemben géppisztoly, s így kellett nehéz bőrcsizmában futni 6km-t, ekkor már alig kaptam levegőt, erre az mondták: gáz, gázállarcot fel! s az amúgy is légszomjas szervezetemre ráhúztam a gázállarcot. Az aktív szénszűrőn keresztül persze nem kaptam elegendő oxigént, a szemüveg része persze az izadásomtól azonnal bepárásodott. Egy pár másodpercre elsötétedett előttem minden. Két oldalról fogtak.
• Fusson, fusson! kiabálta egy őrmester. A szervezetem mozgósította a tartalékait átestem a holtponton a sok pára lecsurgott a gázállarc szemüveg részén, már kiláttam, a szervezetem alkalmazkodott a kevesebb oxigén ellátáshoz és újra elkezdtem futni.

Az egy km gázállarcban futás végére egész jó tempóban tudtam futni. Ekkor parancsot kaptam a gázállarc levételére. Ahogy megcsapott a friss levegő, olyan friss lettem egyszerre, a szervezetem úgy örült a visszakapott normális oxigén ellátásnak, hogy teljesen fittnek éreztem magam, s az utolsó egy kilométert már könnyedén tejesítettem. S tudod miért mondtam el neked?

• Miért?
• Mert azt a boldogságot, amit ennek a szinte teljesíthetetlen feladatnak a teljesítése jelentett, azt nem tudom neked leírni. Egy eufória lett rajtam úrrá, hogy sikerült. Ami sokkal többet jelentett, mint,  amit a fájdalom és a küzdelem jelentett.

Egy igazi férfi nem ijed meg kisebb nagyobb kihívások előtt.

• Én sem ijedek meg. kimegyek az erdőbe és felakasztom magam.

Láttam, hogy példabeszédem nem nagyon érintette meg.

• De halott lehetsz még sokáig. ráérsz még meghalni hatvan év múlva. Jó?
• Jó.
• Na erre igyunk még egyet! mondom.

Most csak koccintunk nem akartam megint hallani azt, hogy remélem nem sokáig.

Tehát volt a családban egy bizonyos szintű suicid hajlam. Ez pedig szerintem az ideggyengeség egyik fajtája, mely valamilyen szinten a Teriben is lapult.

Mivel éreztem, hogy egyre jobban leszívja az energiáimat, megkértem, hogy hagyjuk abba a mi kis kapcsolatunkat, s ha tud költözzön el.

Nagy megkönnyebbülés volt, amikor elhagyta a házat. Remélem jól alakult az élete.

 

A fiamról még nem is írtam, Rendszeresen látogattam őket, s már többször járt nálam

a bérelt lakásban is, a sajátban is. A Katival hármasban is voltunk vagy két hétig, még annak idején. Nagyon jól tudott kommunikálni a gyerekkel.

Most hogy egyre nagyobb, egyre több időt is együtt töltünk. Meg elviszem a szüleimhez is.

 

Leülünk beszélgetni a fiúkkal. Most az a bajuk, hogy bevezették a személyi jövedelemadót és hogy ők nem akarnak adózni.

• Jenő, látod, hogy jártál, most megint olyan fejlesztéseket akarsz ránk erőltetni, amit mi nem szeretnénk. Hidd el nincs ebben több. Mondja az András. Én elvagyok ezzel, így ahogy van. Télen meg magán órákat adok.
• Tehát azt mondjátok, nem kell ide semmi fejlesztés. elég a szobakiadás és kész?
• Az a baj srácok, hogy ez így engem nem elégít ki. Valahogy nem szeretem az állóvizet.

Javasolom, számoljunk el egymással. vegyétek meg a befektetésem és csináljátok nélkülem.

Megegyezünk viszonylag könnyen. Kifizetnek. Békességben válnak el útjaink.

 

 

1989.

 

Elkezdek piackutatást végezni egy nagykereskedés alapítás előkészületi munkájaként. A városban az Áfész volt jelen egyedül néhány kisebb bolttal és egy központban lévő élelmiszer ruházati áruházzal. nagyker nem volt.

Kiderül, hogy egy fazon már tavaly óta műveli. Felkeresem, beszélgetünk. Barátságos rugalmas embernek ismerem meg. megállapodunk abban, hogy amiben lehet, nem ütjük egymást, hanem szélesítjük a spalettát. Pl. sörben ő soproni sört forgalmaz csapoltban, én a pécsi sörgyárral tárgyalok. Persze emellett más söröket is forgalmazunk. Sok más céggel, gyártóval is tárgyalok.

Kibérelek a Hajógyárban egy nagyméretű épületet raktárnak, s vásárolok egy Fiat Ducato típusú zárt kisteherautót. Úgy tervezem, hogy az épületben raktáráruházat alakítok ki. Diszkont árakkal mindenki részére. S emellett a környék büféseinek, éttermeknek, kisboltoknak stb. kiszállítással egybekötött nagyker tevékenységet fogok folytatni.

A vállalkozást elkereszteltem Amigo -nak. Egy grafikussal készíttettem ennek egy jó logót és nagyméretű táblákat.

 

Felveszek egy hölgyet, akit megbízok a pénztárosi teendőkkel és egy fiatalembert, ő a fizikai munkába segít be. Én meg a beszerzéstől a kiszállításig számos tevékenységet végzek.

Ahogy jön a szezon rájövök, hogy a kiszállítás nem fog menni, ezért feladok egy hirdetést, amelyben  zárt kisteherautóval rendelkezőket keresek áruterítői munkára.  Felveszek négy embert. Illetve lehetőséget biztosítok nekik a munkára. Együttműködési szerződést kötünk,

amelyben persze levédem magam a tekintetben, hogy a vállalkozó nyilatkozik, hogy a munkához szükséges vállalkozói, magánfuvarozói engedéllyel rendelkezik.

Nagy előnye annak, hogy én kezdtem el Balatonfüreden és környékén végig járni a potenciális célcsoportot, hogy megismertük egymást a vevőkkel, így amikor a kolléga ment, csak azt kellett mondani: Amigo, s tudták kiről van szó.

A másik három szállítónak nehezebb volt a feladata. Az ő feladatuk új piacok felderítése, üzletszerző üzletkötő munka is volt, a Balaton más területein.

Mindent árultunk, amire a Balatonon a fogyasztóknak szüksége lehetett.

 

Június 16.-án délelőtt otthon voltam, mert német vendégeket vártam és előtte szépen kisuvickoltam a szobáimat. A nappaliban működött a tv, s éppen Nagy Imre és mártírtársainak temetését mutatták. Ott volt ez a szakállas fiatalember, akit előtte nem is láttam és elmondta a híres beszédét. Megérkeznek a vendégek kérdik ki ez a fiatalember a tv-ben?

• Magyarország leendő miniszterelnöke mondom.
• S mi ez az esemény?

Nem perfekt német tudásommal elmagyarázom.

A ma már nem olyan fiatalember ma is ebből a többek által megfogalmazott beszédből él.

 

Az Amigo szépen beindult. A pénz forog, ahogy kell, de érzem, hogy a hely nem az igazi, s már néhány hónapos működés után kicsinek bizonyul. A forgalom ¾-ét az ügynökeim hozzák. Tehát a lakosság még nem nagyon jár ki. inkább a turisták térnek be.

Zavar az is, hogy ha valaki üzletkötő jön és ajánl egy olyan terméket, amelyet már forgalmazunk, a számlák, szállítólevek közti hosszas keresgélés után tudom megállapítani, hogy az ajánlott ár jobb vagy rosszabb a jelenlegi beszerzési árunknál.

Az árut persze a legritkább esetben veszem meg készpénzben.

Csak olyan tételeket, amelyeket úgy látom, hogy több száz %-os árréssel tudok eladni.

Ilyen volt, amikor egy cégtől egy tételben vásárolok 3000 db masszipunkt papucsot, amire 400%-oskisker árrést tudok tenni. nagyobb tételeknél a viszonteladóimnál is elbír 250%-ot.

Vagy volt egy nagy tétel Blue Angel nevű habzóbor, nevéhez illően kékszínű nedüt dupla pezsgős üveg árban vettem. A németek vitték, mint a cukrot normál pezsgő áron.

 

Általában egy hónapos fizetési határidőt kérek, vagy a következő rendelésnél fizetem ki az előzőt. S vannak olyan áruk, amit bizományba veszek át. S havonta lejelentem a forgalmat és azt fizetem.

 

Úgy tűnt, hogy jó döntés volt megalapítani ezt a kereskedést.

 

Ebben az időben nincs komoly csajom. Diszkóba járok, s néha felcsípek valakit. Összefújt a szél egy ausztrál lánnyal. kétnapos, három éjszakás románcunk volt. Itt tekergett Európában már vagy három hónapja. Utólag elgondoltam hány ágyban megfordulhatott, ráadásul nagyon szeretett inni, amikor mondta, hogy tovább áll, nem marasztaltam.

 

Volt egy 19 éves lány, Adrienn, akivel többször beszélgettünk, táncoltunk, sőt néhányszor csókolóztunk is, de a 15 év korkülönbség valószínű zavarta, vagy ki tudja, mert egyébként

szimpatikusak voltunk egymásnak. Ki tudja mi lett volna belőle, ha…

 

Egy szombat délután úgy döntök, hogy az elmaradt lábazatszínezést megcsinálom. Bekevertem az anyagot és elkezdtem.

Már egy jó ideje dolgoztam, amikor meglátogatott Sanyi, egy jópofa igazi nőcsábász bonviván és életművész, aki a család villáját kezelte a szezonban. Direkt kismotorral járt, hogy tudjon inni, bárhol, bármennyit, bármikor. Amikor újítottam fel a házat akkor is jött azzal, hogy segít.

Persze meg kellett kínálnom, ami nem esett nehezemre, s kérdezte mit segíthet.

Úgy gondoltam egy kis bergmancső horony vésés talán megfelelő elfoglaltság lesz a fiatalembernek. Persze nem itattam le annyira, hogy erre az egyszerű munkára alkalmatlan legyen, de szegény annyira ritkán találta el a kalapáccsal a vésőt, hogy csak azt hallottam: kop kop au, kop au, kop, kop auuu,  bassza meg.

• Kedves Sanyi! javasolom, hagyd ezt a vésést. ülj le egy székre, fogj egy fröccsöt és inkább beszélgessünk, abba nem sérülsz le.

Így én tettem a dolgom a Sanyi meg szóval tartott. Jó kedélyű, jó társalgó fiatalember volt, de a fizikai munka nem volt a kenyere.

Most egy szép szőke lánnyal érkezett.

• Jenő bácsi, Kb két évvel voltam öregebb nála, de viccesen így hívott, hadd mutassam be kedves barátnőm Andzselát.
• Szia, Jenő
• szia, Andzsela
• Isztok egy kis fröccsöt? Kihoztam egy üveg bort egy szódát és három poharat, a kerti asztalra.

Valószínű jól érezték magukat, s én is a társaságukban, de egy idő után azt kellett mondanom, hogy

• Nem baj, ha folytatom, mert tönkre megy az anyag?
• Folytasd csak Jenő bácsi! Már megszokta, hogy így vagyunk. Ő beszél, én teszem a dolgom.

Ott voltunk egymástól pár méterre, tudtunk a munkám végzése közben is beszélgetni.

• S te mit csinálsz Andzséla?
• Itt dolgozom lent az egyik büfében.
• Még nem láttalak.
• Nemrég kerültem ide, egyébként veszprémi vagyok.
• Na majd meglátogatlak abban a büfében. Szoktam arra járni.

Nálam voltak vagy két óra hosszat, majd elbúcsúztak.

Eltelik néhány nap. Csengetnek. Kimegyek az Andzséla van a kapuban.

• Szia nincs itt a Sanyi?
• Nincs, miért?
• Mert nem jött le tegnap, s te sem jöttél pedig megígérted.
• Bejössz?
• Most nem. szia

Megint eltelik vagy két nap még mindig nem látogattam meg az Andzsélát a büfében.  Este csengetnek.

• Szia Andzséla, tudom mit akarsz kérdezni: a Sanyi nincs itt. Most végeztél a munkával?
• Igen
• Bejössz?

Bejött.

 

 

Vége a nyolcadik résznek

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=8q2WS6ahCnY

 

https://www.youtube.com/watch?v=1heFHnGB8zw

 

https://www.youtube.com/watch?v=GgD9FyE60hs

 

https://www.youtube.com/watch?v=Qq4j1LtCdww

 

https://www.youtube.com/watch?v=SvCyFHWBUlc

 

https://www.youtube.com/watch?v=SvCyFHWBUlc

 

https://www.youtube.com/watch?v=AA0keBEeyvs