XVI.rész
- Ajánlások
Egy könyv akkor jó, ha az ismeretszerzésen kívül hasznos információkat nyújt a jövő vállalkozóinak, vagy abban, hogy olyan hibákat, melyek felmérhetők, lehetőleg ne kövessenek el, valamint könnyebben és sikeresebben érjék el céljukat, mint e sorok írója. Ezért az alábbiakban arról írok, milyen kihívásokra számíthatnak a jövőben? Melyek azok az ágazatok, amelyekben a fejlődés szinte korlátlan, melyek azok, amelyeknek korlátai vannak, de biztos megélhetést nyújthatnak a vállalkozónak és melyek a bizonytalan jövőképpel rendelkező tevékenységek.
IT biznisz, azaz információs technológia
Általánosságban azt lehet kijelenteni, hogy a legnagyobb felfutást azok a cégek érhetik el a XXI. században, amelyek határok nélküli, gyakorlatilag a világra szóló szolgáltatásokat fejlesztenek az Internet segítségével. Persze ez esetben, már nyelvet is kell váltani, mert igaz, hogy egyesek szerint a magyar világnyelv, mert mindenütt ott vagyunk és hogy van google fordító, de ha egy oldal eredetileg magyar, arra csak azok mennek nagy valószínűséggel, akik beszélik ezt a nyelvet. Tehát ezzel a nyelvvel csak kb. 15 millió embert érhetünk el. Az oldalunkat tehát célszerű angol nyelven elérhetővé tenni. Egy angol nyelvű szolgáltatás elvileg a világ 8 milliárd emberéből legalább 5-6 milliárdhoz eljuthat elvileg. Tehát hatalmas az a közeg, amelynek tagjait érdekelheti az adott szolgáltatás. A következő kérdés persze az, hogy mit ajánlunk a világ népeinek? Hány embert érdekelhet a termékünk, vagy szolgáltatásunk. Mert ha pl. egy csillagszámláló szoftvert ajánlunk csillagászoknak, amely csak bonyolult nagyteljesítményű számítógépeken futtatható, akkor a piacunk nagyon beszűkül. De ha olyat, amelyet akár minden ember vagy minden háztartás használhat és még olcsó is és nagyon megkönnyíti az emberek életét, akkor nagyon sokat el lehet adni belőle.
Hogy milyen szolgáltatást kell nyújtani azt nem akarom leírni, mert nekem is van egy ilyen projektem, azt mindenkinek magának kell kitalálnia.
Tehát az interneten és a korszerű logisztikai és szállítás technológián alapuló szolgáltatások számíthatnak hatalmas felfutásra. Az tény viszont, hogy a világ nagy IT és tech cégei is állandóan ezeket a projekteket keresik, fejlesztik, de semmi sem lehetetlen.
A következő szint az, amikor nem is a világpiacot, de mindenképpen egy olyan tömegű potenciális keresletet tudunk megcélozni, melynek célközönsége még mindig nemzetközi és száma milliós nagyságrendű lehet. Hogy ez egy játék, egy gadget, vagy egy szoftver, ezt nem nekem kell kitalálni
Persze a legtöbb vállalkozás ennél is kevesebb potenciális vevőt ér el, hogy miért?
Itt a fentebb már kifejtett fejezetekre kell hivatkoznom: fizetőképes kereslet, konkurencia, de pl. olyan szempont is bekerült a vevők döntési mechanizmusába, hogy milyen a megítélése a magyar kormánynak. Ha olyan a magyar kormány megítélése mint manapság, akkor a külföldön élő emberek hajlamosak arra, hogy ha megtudják, hogy magyar áruról van szó, akkor inkább a másikat választják. Egy ország külföldi megítélése szimpátiája vagy antipátiája nagyban befolyásolja a vásárló döntését.
Ön melyik árut venné meg az Afganisztánban gyártottat, vagy svájcit?
Egyéb árutermelő vállalkozásban ennél kisebb piaci kereslettel kell számolni.
Marad a szolgáltatási szektor. Ebben van még fejlődési lehetőség.
A szakipari vállalkozásoknak mindig lesz jövője. Kőművesre, ácsra, gépészre, víz, fűtés, villanyszerelőre, burkolóra és még számos szakma képviselőire mindig szüksége lesz a társadalomnak.
Az magán oktatásnak pl a magán kórházakhoz hasonlóan nagyobb szerephez kellene jutni, éppen abból a stratégiai megfontolásból, ami miatt a magánkórházak prosperálnak. Tehát amit elhanyagol az állam, azt átveheti a magánszektor. Az állami oktatás értelmetlen és indokolatlan elsorvasztása, a korszerűtlen ócska módszertan és tananyag miatt bizonyára többen adnák gyermeküket egy olyan iskolába, amely versenyképes tudást ad a gyereknek. Az is igaz, hogy egy ilyen iskola fenntartása sokba kerül és lehet, hogy az egészségükre az emberek ma még könnyebben kiadják a pénzt, mint a drága iskolára. Már csak azért is, mert erre kényszertik a betegeket, ha nem akarnak éveket várni az állami intézményekre. A fejekbe nem lehet belelátni. Azok a hiányosságok, készségek, amelyeket nem tanul meg a gyerek annak hatása az elkövetkező 30-50 évben befolyásolni fogja a magyar társadalmat.
geronto biznisz
Azaz időseknek nyújtott szolgáltatások
Az ebédkihordás bevásárlás már elég jól meg van szervezve, de rengeteg olyan munka lenne még idős emberek életminőségének javítása, vagy kertjének gondozásában, házának, lakásának állag megóvásában, amely területen még sok igény nincs lefedve. Sok idős ember el tudja magát látni, de létrára már nem mer felmászni, nem tudja metszeni, permetezni, a gyümölcsöt leszedni. Vagy egyéb problémája van. Ezekre mind szolgáltatásokat lehet építeni, a nyugaton már elég jól működő időseknek szervezett utazásokon, rendezvényeken keresztül, az étel kiszállításoktól a teljes gondozásig.
- Mit üzenek a mai fiataloknak?
Bárcsak írhatnám az, hogy vállalkozzanak nyugodtan, mert a magyar törvények, a gazdaságpolitika a KKV-k. támogatása, a gazdasági környezet kiválóan alkalmas kisvállalkozások indítására. Sajnos ez nem így van.
Úgy terveztem, hogy ebben a könyvben nem foglalkozom 2010 utáni történésekkel, eseményekkel.
Nem akartam és nem is célom aktuálpolitikai fejtegetésekbe belemenni.
Nagyon nehéz azonban egy olyan országban pozitív jövőképet festeni, amelynek az ideológiája 100 éves gyökerekben megragadt.
E sorok írója azért fejezte be 10 évvel ezelőtt a gazdasági tanácsadó tevékenységét, mert nem látta értelmét a tanult és a tapasztalt ismereteinek hiteles alkalmazására ott, ahogy a piacgazdaság alapvető törvényeit semmibe veszik, eltorzítják, s minden lehetséges módon befolyásolják politikai, fiskális és monetáris eszközökkel. Ez nem az az ország, amelyről 35 éve álmodtunk.
Ha megérem, akkor erről az időszakról is írok egy újabb könyvet, de akkor hogyan írjak a fiataloknak hasznos tanácsokat a jövőre nézve, amelyekben hitelesség apró kis szikrája megtalálható?
Mert mit is írhatnék, ebben a rendszerben hogyan legyenek sikeresek? Menjenek a fiatal vállalkozók dörgölőzni a hatalom házának sarkához, mint a bolhás kutya?
Engem is megkerestek bizonyos Kormány közeli emberek a második ciklus idején, de akkor már láttam hogyan működik ez a rendszer és visszautasítottam ezen megkereséseket és inkább kiléptem ebből a tevékenységből feladva 30 éves tanulást, tapasztalatot és életpályát. Szeretek nyugodtan aludni és tükörbe nézni.
Magyarország lakossága belterjes biológiailag is meg kulturálisan is. A rendszerváltás után felszínre kerültek a szocializmusban lefojtott ordas eszmék, melyeket a mostani kormányfő sikeresen meglovagol és megtalálja a táptalaját a műveletlen és/vagy nacionalizmustól elvakult tömegekben. A kormányfő már első, Nagy Imre és mártírtársai újra temetésén 1989. június 16.-án elhangzott beszédével is megtévesztett bennünket. Ugyanis azt követelte, hogy ruszkik haza. Miközben már nyitott kapukat döngetett, ugyanis, addigra megszületett a szerződés arról, hogy a Szovjetunió kivonja csapatait Magyarországról. S a nagy orosz üldöző néhány év alatt újabb köpönyeget forgatott és még a háború alatt is oroszbarát politikát folytat. S ahogy Nagy Imre emléke is félre lett dobva, úgy dobta félre liberális progresszívnek beállított attitűdjét a kormányfő, aki megjárta a politikai paletta minden színét. Mondhatni azt is, hogy egy gerinctelen, köpönyegforgató gazember. Jómagam, mint sokan mások bíztunk egy fiatalemberben, akiben megvoltak azok az adottságok, hogy államférfi legyen és mutasson a magyar társadalomnak egy progresszív XXI- századi utat. Egy olyan utat, amelyben tudás, a társadalmi béke és szolidaritás, az igazságos közteherviselés, más népekkel való barátság, a szegények terheinek csökkentése és elfogadható életszínvonalra emelése, a gazdagok normális más országokhoz hasonló megadóztatása, és tisztességes egészségügy és időskori ellátás biztosított. Sajnos ezek az alapvető elvárások a nemzeti kormánytól úgy látszik hiú remények voltak. Csak a népbutítás megy és az ország kirablása. A „nemzetvezető” megbukott. erkölcsi tartásból, tisztességből, kormányzásból, megbízhatatlan kiszámíthatatlan fráter, akivel még egy túrára sem indulnék el, mert ha a pillanatnyi érdeke úgy kívánná, lelökne egy szakadékba. És megbukott emberségből, mert hagyta, hogy néprétegek szegényedjenek el, vagy tovább megyek európai általános erkölcsi normákból.
Voltak, akik mára felismerték ezt, de vannak sokan, akik nem tanultak a történekemből semmit. Nem ismerik azt a bibliai mondást, hogy óvakodj a hamis prófétáktól!
Ezért olyan rossz Magyarország külföldi megítélése. Gondoljunk bele mennyit árthat ez az olyan magyar exportnak, amelyet nem a nagy autógyártók, hanem magyar cégek exportálnak. Ott áll a vevő egy berlini, párizsi áruházban, ahova bekerült valami magyar áru, ha egyáltalán eljut odáig. De a piskóta példája mutatja, hogy nyugaton nem kell kormányhatározat arról, hogyan döntsenek az emberek. Ha valamely régiónak, országnak rossz az imázsa, a megítélése a vásárló közönség körében azt a beszerzők már be sem veszik, mert ismerik a vásárlói döntéseket. Önök szerint el lehet ma Svédországban adni valami magyar holmit?
De ebben a hosszú pávatáncban és simlisségben érdekes módon felépített egy nimbuszt maga körül, amelyet éppen azok támogatnak legjobban, akiknek csak a kapanyél jutott, vagy még az sem. Az emberi tudat kiismerhetetlen. Hogyan van az, hogy a legszegényebb réteggel fizetteti meg ez a kormány legnagyobb adóterheket. Gyakorlatilag az életben maradást adóztatja ez a kormány. Elképesztő. Ez olyan mérvű galádság, amelyet egy felvilágosult, műveltebb társadalom egy napig sem tűrne.
Félnek az emberek a bizonytalantól. Félnek a változástól. Számukra jobb nyomorogni, mint sóhajtani egy nagyot és dönteni: elegem van, lesz, ami lesz. Egy kormányváltás, két kormányváltás, vagy több és kiforrja magát, mint pl. keleti szomszédunknál a politika és újult erővel nézhetnek a jövő felé.
Nem szabad bedőlni a süket, demagóg, nacionalista dumának, a nagy Magyarország mítosznak. A XXI. században egy ország megítélését nem a területe nagysága határozza meg, vagy az, hogy kiplakátoljuk: „Tiszteletet Magyarországnak” magyarul. Akkor arra célzott a hirdető, mi magyarok tiszteljük az országot? Itt lakunk, olyan, amilyen. Ha tiszteljük, ha nem, ez a hazánk. A külföldi meg nem érti. De ha lefordítjuk, akkor sem.
Széchenyi Istvánhoz kell megint visszakanyarodni.
„Tanuljunk azért szünet nélkül, mert valóban egyedül bölcsesség emelheti honunkat magasb díszre és semmi egyéb; de Istenért! ne csak könyvekben és anteaktákban keressük azt, hanem legfőképp az életben, mert hiszen nem csak tudósokul kívánunk létezni, de élni is mint nemzet.” Széchenyi István: Néhány szó a lóverseny körül, Pest, 1838; 110. old.
Vállalkozói szempontból sem rózsás a kép. Az un. kapcsolati tőke felértékelődött és mára mindennél fontosabb „verseny” tényező lett. Bár való igaz, hogy ez sem új keletű jelenség a magyar gazdasági életben. Móricz Zsigmond ezt már 100 évvel ezelőtt megírta, de azt reméltük, hogy ezek a régi attitűdök kikerülnek egy XXI- századi gazdaság eszköztárából, ugyanis hatalmas károkat okoz a korrekt szabad piaci versenyben. De ki beszél itt korrekt szabadpiacról és versenyről? Itt ilyesmiről szó sincs.
A gazdasági közeg nem kedvez a KKV szektornak. Nincsenek stabil és megfelelő gazdasági törvények. Nincsen fejlett XXI századi versenyképes oktatáspolitika, Nincsenek KKV szektort érdemben segítő programok. Nincs olyan intézet, mint amilyen a 25 évvel ezelőtt alapított technológiakutató Intézet, amely megtanította volna a 25 év alatt az embereket koordináltan arra, mit érdemes és mit nem gyártani.
A kínai és egyéb dinamikusas fejlődő ipari struktúrával rendelkező országok exportja szinte minden iparágat maga alá gyűrt, termékgyártásban versenyképtelenek vagyunk. marad a szolgáltatóipar és a tanultaknak az IT szektor.
Ezért az javasolom a mai fiataloknak, Lépjenek ki a mamahotelből, a komfortzónából,
a költő szavaival:
„Fogadom sorsod plüssébe rajzszöget csempészek én,
hogy a lélekhájasító ernyedésből felhessentselek”
/Baranyi F. /
és menjenek ki nyugatra. Tanuljanak nyelveket, lássanak világot. Ismerjék meg a szocializmusban „élősdi, rothadó, halódó” –nak minősített kapitalizmust.
S miután megdöbbenve megtapasztalják, hogy ott sem kolbászból fonják a kerítést, megismerhetik, hogyan csinálják azok a demokrácia és gazdaságépítést, akiknek erre sok száz évük volt. Az új környezetbe való beilleszkedés, az új impulzusok, a megpróbáltatások, a nyelvtanulás és a környezeti hatások olyan széles látókört és kreatív erőt fog generálni bennük, amelynek hatása egész életüket megváltoztatja.
Miután ezeket leírtam került a szemem elé Inotai András közgazdász professzor úrnak a Magyar Hang-nak adott interjúja. Ebből idézek, ugyanis nála jobban nem tudom megfogalmazni azt, amit én is próbáltam eddig jelezni:
„Nagy kérdés az, hogy ezt meddig nem veszi észre a magyar társadalom? Mert továbbra is azt látjuk….hogy ez a teljes autoriter dominanciával jelentkező közmédiának a következménye, hogy a magyar társadalom egy jelentős részének fogalma sincs, mi történik. Egyfajta információt kap és aztán azt elhiszi. Tehát itt a legnagyobb problémát a jövő szempontjából nem abban látom, hogy lesz-e gazdasági csőd vagy nem lesz, de az hogy egy gazdasági válság helyzetet kell majd kezelni és annak nagyon súlyos gazdasági, pénzügyi, társadalmi költségei lesznek, ez előre jelezhető. Ha erre lennének európai uniós pénzek, meg nemzetközi hitelek, akkor ezt tulajdonképpen simábban lehetne megcsinálni. De egyelőre ez nem így néz ki. De ez nagy áldozatokkal, nagy feszültséggel 2-3 év alatt egy gazdaság rendbe hozható. Azok a szakpolitikai területek, amelyek az ország hosszú távú fenntartható versenyképességét és fenntartható életszínvonalát biztosítják: oktatás, egészségügy, környezet. Itt olyan rombolás történt, hogy ennek a rendbetétele az körül belül tíz év, egy évtized.
Ezt nem lehet egyik napról a másikra megcsinálni.
És van egy harmadik: az igazi rombolás a társadalom tudatában történt. A magyar társadalom tudata olyan mértékben alkalmatlan pillanatnyilag a XXI. században való mozgásra és ez annak a következménye, hogy mire épült a közmédia. A közmédia nem arra épült, hogy egy jövő orientált, nyitott, alkalmazkodni képes, szolidáris, nemzetközi bizalmat élvező társadalmat kell építeni, hanem arra építünk, hogy gyűlölködünk, hogy bűnbakokat keresünk, hogy mindig más a hibás, hogy egymás ellen uszítjuk a különböző rétegeket, s ez kiválóan működött. Na most ezt a szennyet, ezt a mentális és erkölcsi szennyet eltávolítani az egy generációs kérdés”
Inotai András szavaival zárom ezt a könyvet. Köszönöm, ha idáig jutottak az olvasásban. Bízom abban, hogy a leírtakból tanulnak valamit.
Jó szerencsét!
