XIV.rész
- Cégértékelés alapjai
Régen 100-200 évvel ezelőtt általában úgy állapították meg egy cég, vagy birtok értékét, hogy a tiszta éves jövedelmét (profitját) beszorozták általában öttel, vagy azzal a szorzószámmal, amiben a felek megegyeztek. Könnyű volt nekik, az adókötelezettségek nem terhelték a termelő vagyont, de legalábbis nem olyan mértékben, mint manapság. Az sem mellékes, hogy abban az időben sokkal lassabban változtak a körülmények, 1800 és 1900 között a termelési viszonyok alig voltoztak. Különösen a mezőgazdaságban. Az iparosodás ugyan fejlődött, vasutak épültek, a vasgyártás az acélgyártás, a gépgyártás, a gőzgépek és más találmányok nagy gazdasági fejlődést hoztak, de az mégsem volt olyan dinamikus, mint a XX században. A rossz közlekedés miatt csak regionális piacai alakulhattak ki a vállalkozásoknak, mert nehezen lehetett eljuttatni a termékeket nagyobb, több száz, vagy ezer km-es távolságokra. Persze ez viszont is igaz, hogy ez védte is a vállalkozót, mert messzebb tevékenykedő cégek is nehezen jutottak el a területére, piacára. Így konkurencia és árverseny is kevésbé befolyásolta gazdálkodásukat, profittermelő képességüket.
Ezért az emberek jobban láthatták előre az előttük álló 5-10, de akár 20-30 éves időszakban bekövetkező változásokat, vagy éppen azt, hogy hosszú időn keresztül sem változik semmi. Tehát az öt éves érték meghatározás megfelelt a kor elvárásainak, ami azt is jelenti, hogy ezek a gazdasági jószágok, ahogy a közgazdások fogalmaznak kb, 20% átlag jövedelmet hoztak. Így 5 év alatt megtérült a befektetés. Ez ma is jónak számít.
Természetesen másképp kell értékelni egy céget, amely már sok éve jelen van a gazdasági életben, mint egy új céget, vagy egy még csak üzleti tervvel rendelkező Jó ötletet.
A cég dokumentumai alapján történő értékelés
A cégértékelés legegyszerűbb módja a mérleg beszámoló dokumentumai alapján való elemzés.
A mérleg alapján való értékelés.
A mérleg sajáttőke rovata adja a leghamisabb cégértéket.
Eszköz alapú értékelés is messze állhat az igazságtól. Mert lehet, hogy még azt a pénzt sem éri a cég, amely a könyv szerinti eszközállománya, de az is lehet, hogy közben ezzel az esetleg ósdi, már leírt termelőeszközökkel még mindig elég jó árbevételt és eredményt érnek el.
Lehet a céget forgalma és nyereségtermelő képessége alapján is értékelni.
Ez már egy fokkal jobb. Ezek az információk az eredmény kimutatásból olvashatók ki. A nyereség tartalom egyértelmű információkat nyújt, különösen akkor, ha az előző évek adatait összehasonlítjuk. Ha az derül ki, hogy a cég viszonylag kis szórással hozza az árbevétel arányos adózott eredményt akkor stabil cégről beszélünk, amely beágyazott vevőköri háttérrel rendelkezik, s remélhetőleg a piaci pozícióit megtartja, és a nyereségtartalmát hozni fogja még az elkövetkező években. de mi erre a biztosíték olyan globalizált világban, amelyben élünk?
Ha hektikus a cég eredménye hol pozitív, hol negatív akkor ki kell vizsgálni, mi az oka ennek és ez alapján kell értékelni a céget.
DE egyébként ezek még mindig nem az igazi cégértékelések, mert a számokból rengeteg információ nem derül ki.
Nem derül ki pl a human erőforrás állapota, a céghez való kötődése, lojalitása, a cég fejlesztési stratégiája, jövőképe, a goodwillje, az esetleg csak bérelt (ezért a könyvekben csak költségként jelen lévő egységek) üzleteinek stratégiai értéke, amelyeket ma már nehéz lenne megszerezni. A cégben meglévő innovációk, fejlesztések, amelyek még nem lettek aktiválva, stb.
A meglévő tényszámok alapú értékelés a jelenre illetve a cég előéletére vonatkozik, de mi azt keressük, mi lesz vele a jövőben? Hiszen egy befektetőt az érdekli leginkább, mit fog hozni a cég? Milyen jövedelemre számíthat, milyen cégérték növekedésre számíthat, ha befektet és részben vagy egészben megvásárolja a céget.
Lényeges szempont a forgalomra is figyelni. Ugyanis minél nagyobb a forgalom és ezek a pénzek időre be is jönnek, akkor a cégnek lehetnek olyan szabad készpénz eszközei, amelyekkel időszakosan lehet valamit kezdeni. Persze ahhoz nyereségesnek kell lennie.
A DCF azaz discontált cashflow alapján történő értékelés gyengéje a jövőben annak bizonytalansági tényezőiben rejlik.
Vagy az ebitda/árbevétel, ebitda margin, magyarul mondjuk mutató, amely az adózás előtti összes árbevétel mínusz összes költség mutató. Ebből, ha negatív a pénzügyi műveletek egyenlege és a társasági adók kerülnek levonásra. Előnye, hogy a tiszta termelési adatokat veszi figyelembe. A pénzügyi műveletek egyenlege eltorzíthatja a képet pozitív és negatív irányban egyaránt.
Vagy profit/árbevétel = profit margin, mondhatjuk úgy is: profittermelő képesség. Ha cég nettó árbevétele mondjuk 500 egység a kiegyensúlyozott több éves profitja 50 egység, akkor ennek a cégnek a profitrátája 10%
Ha már tudjuk, hogy 10% a profitrátája tartósan, akkor azt kell megnézni, hogy ezt milyen befektetett eszközállománnyal éri el? Ha ezt egy 1000 egység értékű termelő eszközállománnyal, akkor 50/1000= 0,05 azaz 5% a profit/befektetett eszközök, azaz a befektetés arányos nyereség aránya. Tehát ez a cég a befektetett tőkéjét 20 év alatt képes kitermelni. Vagy mégsem, ugyanis az évek során keletkezik egy adózás előtti költsége, az amortizáció, melynek egy része valóban elmegy az eszközök megújítására, Pl.: a szálloda szobáinak, vagy egészének felújítására, de pl az infláció és egyéb tényezők, az ingatlan árak inflációnál nagyobb mértékű emelkedése miatt piaci értéktöbblet keletkezik.
Ha cégértékelést készítünk több módszerrel is számolunk, majd azt az értéket, amely legközelebb áll becslésünk szerint a valósághoz megszorozzuk egy szorzószámmal, (ez a szám nem feltétlenül egész szám), ha úgy látjuk, hogy vannak olyan jövőbeni tényezők amelyek a cégnek pozitív jövőértéket jelentenek. Ha nem találunk olyan rejtett értékeket és az ágazat jövőképe sem támasztja alá a szorzó alkalmazását, akkor maradnak az előbbi módszerek alapján való értékelés, summázása.
A termelőeszközök, vagy a cég múltja nem garancia a jövőre nézve. A termelőeszközöknek nincs értéktöbblete, az értéktöbbletet a human erőforrás, vagyis az emberek teszik mellé. Ezért nagyon fontos felmérni a teljes személyzet felkészültségét, motiváltságát, ragaszkodását, vagy hűségét a céghez.
Amikor kimentünk egy céghez és megbeszéltük az első számú vezetővel a módszertanunk lényeges elemeit. Felhatalmazást kértünk arra vonatkozóan, hogy négyszemközt beszélgessünk a dolgozókkal.
Ha nagyobb cég volt azért nem mindenkivel, de a teljes vállalati hierarchiát végigkérdeztük, a helyettes vezetőtől a portásig. Ezek az információk nagyon sokat jelentettek. Volt, aki azt mondta: Már elegem van abból, hogy a javaslataimat a főnök lesepri az asztalról. Azt mondja, hogy pénzbe kerülnek, nem akar fejlesztésre költeni. Hiába bizonyítom, hogy ennyi bevétel növekedést, vagy költségcsökkentést jelenteni egy adott ötletem. Semmibe vagyunk véve, de elég jól megfizet.
Másik kolléga: elegem van ebből, csak azért vagyok itt, mert nincs más munkahely.
A portás: Én nem tudom, mi folyik itt, de valami nem stimmel. Azt mondta az igazgató, meg se próbáljam leellenőrizni mit visznek, hoznak, úgysem fog sikerülni. Régebben naplót vezettünk a be és kimenő járművekről és hogy mit hoznak visznek, most meg le se kell engednem a sorompót.
Még egy dolgozó: elegem van abból, hogy ugráltatnak. Az egyik főnök azt mondja csináljam ezt, a másik, hogy azt felejtsem el csináljam amazt, ki tud ezen eligazodni. Eldönthetnék már végre mit akarnak.
Volt olyan dolgozó is, aki nagyon jól látta cégben meglévő hibákat, amelyek olyan hitelesnek tűntek, hogy mi is felhasználtuk.
Ezekből az interjúkból messzemenő következtetéseket vonhattunk le, melyek persze a cégértékelésben is szerepet kaptak. A dolgozói lojalitás megszerzése, a dolgozók folyamatos motiválása nagyon fontos feladat.
Jómagam is azt mondtam a dolgozóknak: aki előbb jött, később megy. Tehát a régebben jött hosszabb ideje a cégemnél dolgozónak stabilabb az állása, még akkor is, ha a dolgozó nem tökéletes, de a hibáit kiismertem, s a lojalitásával, hűségével, megbízhatóságával stabil tagja volt a csapatnak.
DE legyen itt egy jó példa is: egy fizikai munkás, aki igaz érettségivel, de szakképzettség nélkül ment el egy induló üzembe segédmunkásnak. A foglalkoztató cége szépen fejlődött, a dolgozót a cég kitaníttatta CNC marógép kezelőnek és 20 éves hűséges munkaviszony után az alapító tulajdonos javaslatára bekerült az igazgató tanácsba. Jövedelme ezzel is és a rendszeres prémiumokkal együtt már tisztességes megélhetést biztosít számára.
A cégértékeléshez és általában a befektetések értékelésére egy igazán hiteles és viszonylag körszerű megközelítést nyújt Aswart Damodaran Befektetések Értékelése c. műve. amelyben körültekintően bemutatja az ismert módszereket és átfogó tudásanyagot nyújt e témában.
Az elmúlt évtizedekben olyan hatalmas goodwillel és piaci részesedéssel rendelkező cégek csődöltek be, a technológiai forradalom és a konkurensek előretörése következtében, mint a Polaroid, amely a ’60-as években nagyon nagy befektetéssel kidolgozta az azonnal, illetve 1-2 perc alatt elkészülő fotó technológiát. Vagy a fényképező gép gyártóknak sem tett jót a digitális technológia térhódítása, és a telefonokban való elhelyezése. De pl. az Ericsson telefonközpont gyártót kiszorította a Nokia, majd a ’90 –es években mobiltelefon gyártásban piacvezető Nokiát kiszorították a délkelet-ázsiai kisebb nagyobb „tigrisek”. Tehát a múlt adatainak értékelése nem nyújt megbízható módszert a jövőre nézve. Akkor hogyan lehet a jövőbe látni? Kérdezhetnék. Sehogy, jönne a lakonikus válasz. de meg kell próbálni. Erre is az üzleti tervhez kell visszanyúlni. És meg kell nézni, hogy egy adott cég megalapozott üzleti tervében milyen adatok, információk támasztják alá a pénzügyi számításokat.
Nagy részvénytársaságot úgy is szoktak értékelni, hogy az összes részvényét beszorozzák a napi részvényárfolyammal és kijön egy hatalmas összeg. Megnézik a mérleg adatokat, hogy a cég nettó vagyona mit mutat, majd ezt a számot elosztjuk a részvények számával és ez alapján meg lehet állapítani, hogy a cég alul vagy túlértékelt-e. Ha túlértékelt, tehát a saját tőkéje (nettó vagyona) kevesebb, mint az előbb kiszámolt összeg a kettő közötti különbség a goodwill. Azaz a jó hírnév értéke, amely mint a sajtóból sokszor olvashatjuk, hogy ez és ez a milliárdos milliárdokat nyert vagy veszített akár egy nap alatt is. Jött egy rossz hír a társaságról és a befektetők már megijednek és olcsóbban is megszabadulnak a részvényeiktől.
Akármilyen pontos értékelést készítünk a végén az eladó és a vevő közötti alku fogja eldönteni a vételárat.
Vége a XIV.résznek