Örvények V. rész

1. rész
2. DE térjünk vissza saját vizekre:

A Concetta jól tudott fejlődni 1992-es alapításától. Mind a szakma, mind a bolti vásárlók szerették a termékeinket. Voltak konkurenseink, De Pl. a régi Corvin áruházban a másik három konkurens eladásai a felét sem tették ki a Concettáénak.

Kezdetekben úgy csomagoltuk a piskóta tekercset, hogy nem szedtük le róla a sütőpapírt, hanem azzal együtt tekertük fel és így tettük tasakba és lehegesztettük. Az egyik áruházban mondja a reszortos, hogy egy néni azt mondta: finom ez a piskóta, csak a tölteléke kicsit rágós. Ekkor világosította fel az eladó, hogy az a sütőpapír. Ekkor megszüntettem ezt a gyakorlatot, de a mi piskótánk így is repedés nélkül tekerhető volt.

Így került elő egy zuglói cukrász, aki a boltban vásárolt termékünk megvásárlása és kóstolása után felkeresett, és a két cukrászüzeme közül az egyiket felajánlotta, ha elárulom a piskótánk receptjét.

Persze nem kötöttünk üzletet, amit megbántam később. Hanem másnap a sütőüzemben aláírattam a dolgozókkal egy titoktartási nyilatkozatot. Későbbiekben pedig az új üzemünkben csak az üzembevezető tudta a receptet. A dolgozók csak a liszt mennyiségét tudták egy keveréshez, a többit az üzemvezető mérte ki egy külön helyiségben tálakba.

A Jó minőség elismerésére példa az is, hogy egy Óbudára betelepült olasz cukrász, szintén a boltban vásárolt termékünk alapján keresett meg bennünket, s miután kijelentette, hogy a mi piskótánk a legfinomabb az országban, így vele is kötöttünk szerződést.

De miközben szépen fejlődtünk 1994 körül újabb kihívással kellett megküzdenünk.

A balatonfűzfői üzemünk áramellátása úgy volt kialakítva, hogy a környék nagyfogyasztójának a Nitrokémiának voltunk alfogyasztói. S a Nitrokémia privatizációja miatt az összes alfogyasztónak le kellett válni a Nitrokémia hálózatáról és az Édásszal kellett szerződét kötni.

Erre két lehetőség kínálkozott, mint ahogy minket a Nitrokémia főenergetikusa tájékoztatott.

Az egyik az un. addiktív órán keresztül való mérés és elszámolás, a másik lehetőség a teljesítménydíjas órán keresztül való mérés. Megkértem a főenergetikust készítsen egy tanulmányt, melyik elszámolási eljárás lenne számunkra kedvezőbb, ugyanis nagyteljesítményű elektromos kemencével rendelkezett az üzem.

A főenergetikus ebben a tanulmányban grafikonokkal is demonstrálta, hogy a nagy fogyasztásunk miatt a teljesítmény elszámolást javasolja.

Mi tehát ezt rendeltük meg az Édásznál. Ezt a mérő szerkezetet nekünk több mint 100.000 Ft-ért kellett megvennünk. Ennek a lényege az volt, hogy itt nem egy hagyományos villanyórához hasonló fogó korongos számsor volt, mint bármely családi háznál, hanem digitálisan mérte a villanyáram karaktereit. Egyre emlékszem a nyolc karakterből: a cosinus fi, de kilowatt nem volt köztük. (rákerestem a Neten erre vonatkozóan már nem találtan infot.)

Hogyan ment a leolvasás és a számlázás?

Jött valaki az Édásztól. Elővett egy stencilezett papírt, amelyen a 8 karakter fel volt tüntetve. Ceruzával(!) felírta, hogy concetta, majd megnyomta az 1-es gombot. Ekkor a kijelzőn megjelent valami szám, felírta. Megnyomta a 2-es gombot, felírta, amit mutatott a kijelző és így tovább.

Mindezt ceruzával és anélkül, hogy mondjuk az üzemvezetőnek szólt volna, hogy még a leolvasásnál legyen ott és ellenőrizze le az adatokat, ugyanis azzal egy időben, ahogy elaludt a kijelzőn lévő érték lenullázódott, s azt már nem lehetett újra leolvasni. Nem volt benne memória, visszakereshetőség vagy ilyesmi. Tehát adott volt egy egy személy által leolvasott ceruzával kitöltött papírfecni, amely alapján jöttek a villanyszámlák.

Már nem emlékszem, hogy akkor, vagy csak néhány évvel később vezették be, hogy még egy kávé eladását is memóriával ellátott pénztárgépi nyugtával kellett igazolni.

Kezdetben nem volt semmi baj. Kb. annyi volt a villanyszámlánk amennyire számítottunk 30-33 ezer Ft között.  Egyszer csak kaptam egy 687 ezer Ft-os számlát. Persze egyből reklamáltam szóban és írásban is, hogy az nem lehetséges, hiszen mi ugyanannyit dolgoztunk, mint eddig. A kemencénk reggel 6-14 óráig működött általában, de 15 óra után biztosan nem, mert a termékeknek még ki is kellett hűlni, hogy csomagolható legyen, vagy a szakmának karréban egymásra lehessen rakni. Tehát ha 3 műszakban dolgoztunk volna, akkor is csak 100 ezer Ft körül kellett volna lenni a villanyszámlánknak.

Az volt a válasz, hogy a reklamáció nem halasztó hatályú azt ki kell fizetni. Kénytelen kelletlen kifizettem, de továbbra sem fogadtam el. Kértem az Édászt, hogy mondják meg a leolvasónak, mielőtt leolvas, szóljon be az üzemvezetőnek és közösen olvassák le az óra adatait és ne ceruzával, hanem tollal írják be az adatokat.

Ez továbbra sem történt meg mi meg dolgoztunk tovább a következő hónapokban kaptuk a 30-33 e Ft közötti villanyszámlákat. Több év alatt nyolc ilyen nagy, de különböző értékű számlát kaptunk. Ebből kettőre azt válaszolta az Édász, hogy „bocsánat rosszul olvasta le a kolléga”.

A nyolcadik ilyen óriási számla után úgy döntöttem, hogy álljunk vissza az addiktív elszámolásra. Ez ugyan havonta többe került nekünk, de legalább ilyen anomáliákra, ezt követően nem került sor. Írásban kértem az Édászt, hogy értesítsen bennünket az óra leszerelésről, és mivel az órát mi velünk vásároltatták meg, ezért azt kérjük átadni nekünk.

Ezt sem tették meg. Sumák módon leszerelték és elvitték. Mondhatnám úgy is ellopták. Természetesen bepereltem az Édászt. Azt reméltem, hogy ilyen egyértelmű, több sebből vérző szabálytalan és törvénytelen eljárás után nem kerülhetek ki vesztesként. Tévedtem.

Az volt az idős bíró asszony indokolása, hogy aki áramot vételez, azt ki is kell fizetni. Egyszerűen meg sem értette a Bíróság miről is volt szó. Így vett ki az Édász kb. két családi ház árát cégünktől. Annyira bevésődött a hatóságokba, de ezek szerint még egyes bírókba is az előző rendszer gyakorlata, miszerint, csak a nagy szolgáltatóknak, hatóságoknak lehet igaza. A fejekben nem ment végbe a viszonylag rövid idő alatt lezajlott politikai rendszerváltás. Ehhez még sok évre volt szükség és új törvényekre, újfajta gondolkodásra.

Eközben jött a privatizáció a kereskedelemben is. Az állami kereskedelmi vállalatok kft-re szakadtak.

Mi persze átutalásos szerződében voltunk velük. Az állami vállalatok az utolsó 1-2 hónapi szállításinkat nem fizették ki. Az újonnan alakult kft.-k sem. Passzolgatták egymásnak a felelősséget.

Gondoltam ott egye meg a fene az állami vállalatokon elszenvedett veszteséget, itt a jövő, így szerződést kötöttem a kereskedelmi kft-kkel. Ez is ment néhány évig, amíg rá nem jöttek, hogy jobb ha részvénytársasággá tömörülnek. S az átalakulás során megint eljátszották velünk a fentebbi esetet.

Mivel ki voltunk szolgáltatva nekik, megint lenyeltünk 1-2-3 hónapnyi kifizetetlen számlaértéket.

Úgy gondolkoztam, ha most beperelem ezeket a kft-ket lehet, hogy megnyerjük a pert, de elvesztjük a bolthálózatot.

Szerződést kötöttem a részvénytársasággal is. Ez is ment egy darabig. Egyszer jön vissza az ügynökünk.

-Baj van Főnök, azt mondták a boltvezetők, hogy a tulajdonos Csopak zrt vezérigazgatója egy körlevelet küldött nekik, azzal a tartalommal, hogy aki továbbra is forgalmazza a Concetta piskótáját, annak saját pénzből kell kifizetni, mert van a cégcsoportnak olyan sütőipari vállalkozása, amelyik gyárt piskótát, és azt kell forgalmazni.

Ez már egy végső figyelmeztetés volt a boltvezetőknek, ugyanis a mi termékünk forgalma kb.  ötszöröse volt a konkurensének.

Természetesen ezen felháborodtam és írtam egy levelet a vezérigazgatónak, hogy ez gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és ezt érvekkel és vevői visszajelzésekkel is alátámasztottam.

Eredménye ugyan nem lett, de kára ennek is lett később.

1997-ben megjelent a Tesco. Természetesen felkerestem őket, de olyan pofátlan feltéteket szabtak, hogy kifordultam az irodából és évekig feléjük sem néztem.

1998.

A szoc-lib kormány persze veszít a választásokon és Magyarország legfiatalabb miniszterelnökeként Orbán Viktor kerül hatalomra. Első négy éves kormányzása még elég istenes volt. Ezen azt értem, hogy nem volt még NER, nem voltak nagy szembetűnő lopások, lenyúlások, ekkor még kisebb nagyságrendben mentek a próbálkozások és viszonylag egy tisztességesnek tűnő kormányzás volt. Különösen így visszatekintve 20 év távlatából.

1998-ban megjelent az Auchan első áruházával Budaörsön. Természetesen ekkor is időpontot kértem a beszerzőtől és vittem az árajánlatot és a mintákat.

A beszerző nagyon fölényesen megalázó módon beszélt velem. Majd a végén azt mondta, hogy hívjam fel két hét múlva.

Felhívtam, elmentem a megbeszélt időpontra. Kb. másfél óráig váratott majd 11:45 kor elment mellettem a folyosón.  Mondom neki, hogy bocsánat beszerző úr, a nevére már nem emlékszem, ami nem csoda, mert akinek jól működik az agya, az a kellemetlen embereket kitörli az emlékezetéből, de nem 10 órát beszéltünk meg?

– Annyit, de elhúzódott egy megbeszélés, most meg megyek ebédelni. megvár?

– Kénytelen vagyok. ha már eljöttem.

A megbeszélésen előadta, hogy fizetni kell 2 millió Ft-ot azért, hogy belistázzák a céget. Termékenként is 180 ezer volt a tarifa. Tehát mi a 4 termékre és a cégbelistázásra fizettünk 2720 ezer Ft-ot. És még ez után került sor a bónuszokra és egyéb kedvezményekre, amelyeket még egyenként végigbeszéltünk. Volt, amit el tudtam kerülni volt, amit nem. DE kénytelen voltam belemenni, mert a vidéki piacunk sorvadt.

Jövök ki az áruházból. Csörög a telefonom.

• Pálfi Jenő vagyok, jó napot kívánok!
• Szia Jenő, Sz. Zoli vagyok a Gabi öccse. Képzeld szegény bátyám meghalt.
• Ne mond és hogy halt meg?

Megdöbbentem. Hiszen Füreden sok éven keresztül jó barátok, spanok voltunk. Gabi vérbeli vendéglátós volt. Az Annabellában teremfőnök volt és később egy kávézót is nyitott a Jókai utcában.

• Hát ez az, amit nem hiszünk el. A rendőrség azt mondja, hogy öngyilkos lett. Te is tudod milyen nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt a bátyám. Jó egzisztenciával rendelkezett, szép felesége, kis gyereke volt. Nagyon szerették egymást a feleségével. Te is tudod, hogy káros szenvedélyei sem voltak a cigin kívül, és zavaros ügyeiről sem tudok.
• És hogyan halt meg?
• Köveskálnál a vonat elütötte. A kocsija ott volt ötven m-re a sínektől és állítólag gyalog ment és feküdt a vonat alá. De a Gabi nem ilyen volt, szerette az életet.
• Én is így ismertem, egy nagyon kiegyensúlyozott srác volt.
• Arra gondolunk, hogy vagy kölcsön adott valakinek pénzt és az adós így adta vissza, vagy Szlávik Bulcsuék tették el láb alól, mert nem akart védelmi pénzt fizetni. Leütötték, éjszaka a sínekre fektették és ennyi.
• Ezt én is jobban elképzelhetőnek tartom. Fogadd őszinte részvétem. Nagy kár érte, nagyon rendes srác volt. Én is sok kárt szenvedtem Füreden bűnözők miatt, de legalább ezt megúsztam. Köszönöm, hogy értesítettél.

Még beszélgettünk néhány percig, de a lesújtó lényeg ez volt.

Ez a nap sem telt jól. Óránként előjött az emlékezetemben szegény Gabi alakja, jellegzetes mozdulatai, néhány közös emlékem. Azt hittem, hogy megszabadultam a bűnözéstől, a nyáron különösen fertőzött balatoni kisváros elhagyásával. Tévedtem.

A Concetta fénykorában a ’90 es évek végén kb. 800 boltban árulták termékeinket és több mint 110 cukrász szakmai partnerük volt.

1999-nyarán megjelent balatonfűzfői üzemünkben a megyei főállatorvos és az KÖJÁL (az ANTSZ elődje) igazgatója.

Körbekísértem őket az üzemlátogatáson. a szemle kb. így zajlott le.

• Szerinted tetessünk oda még egy kézmosót?
• Tetessünk.

Megyünk tovább, 5 m-rel arrébb:

• Szerintem ide is kellene egy kézmosó.
• Bocsánat, de már eddig is három kézmosó van az üzemben és önök is tudják, ehhez fel kell verni a padlót is, tehát nem egy egyszerű dolog. Nem lehetne, hogy ezt nem várják el tőlünk?
• Na jól van, de az előbbi helyre kell tenni.

Kicsit arrább.

• Milyen dolog az, hogy a késztermék és a nyersanyag keresztezi egymást, ez így nem szabályos.
• De itt mind a bejövő alapanyagok, mind a késztermék már dupla csomagolásban van. Mondom én.
• Az nem számít, ez így nem jó, nem felel meg az új HCCP-nek.

A raktárban:

• Maguk együtt tárolják a tojást más alapanyagokkal?
• Ez így nem jó, le kell választani a tojás tárolót.
• Jó leválasztjuk.

Visszafelé.

• Na jól van, ha ezekez megcsinálják az uniós csatlakozásunkig működhet az üzem.
• Köszönjük.

Semmi jegyzőkönyv vagy írás erről nem születik. Persze elvégezzük több mint százezer Ft-os költséggel, amit kértek a hatóság emberei.

2000 február közepén beállít egy Köjálos alkalmazott. Keresztül megy az üzemen, már veszi is elő a jegyzőkönyvét és azonnali hatállyal bezáratja az üzemet, azzal hogy nem felelünk meg a HACCP előírásainak. Hiába mondja az üzemvezető, hogy 6 hónappal ezelőtt volt kint a felettese és a fő állatorvos, és az instrukcióik alapján ezt és ezt az átalakítást végeztük és azt mondták…, nem érdekelte.

Fejhívott az üzemvezető és tájékoztatott a helyzetről. A Társaságunk ebben az időben piacvezető volt az országban. Nem hagyhattam, hogy egy ilyen igazságtalan adminisztratív intézkedéssel kiiktassanak a piacról bennünket. Természetesen azonnal hívtam a fenti potentátokat, persze nem voltak elérhetők, ezért ajánlott levelet írtam a fentebb említett egészségügyi vezetőknek, melyre választ soha nem kaptam. Meggyőződésem, hogy a már említett cég vezérigazgatója tett alánk.

Szigetszentmiklóson egy felszámolás alatt lévő Tsz-ben találtam egy olyan használaton kívüli épületet, ahol ki tudtunk alakítani egy az uniós feltételeknek megfelelő üzemet. Az Itteni hatóságok készséggel segítették munkánkat, így 8 hónappal később 2000 novemberében megnyitottuk új üzemünket.

A piacunkat kisebb veszteségek árán visszaszereztük.

Az új üzem kapacitása lehetővé tette, hogy termelésünket növeljük. Csakhogy azt vettük észre, hogy ahova a Tesco, mint az első vidéki terjeszkedő beteszi a lábát, ott a hagyományos boltok és vele a termékeink forgalma is csökken. A mi termékeink szempontjából tehetősebb, kocsival rendelkező vendégkör szinte egyik napról a másikra átállt a Tescoba.

Így kénytelen kelletlen több év után újra felkerestem a Tesco beszerzési osztályát. Vittem a mintákat, az árajánlatot.

A tárgyalás kb az alábbiak szerint zajlott a bemutatkozást követően:

• Pálfi úr, már találkoztam a termékeivel és meg kell hogy mondjam, tetszett nekem. De tudnia kell, hogy van egy kft-nk és először velük kell megállapodni. Ha megállapodtak, akkor ők ajánlani fogják önöket, és jöhetnek az árukkal.
• Jó küldje őket Beszerző asszony. Kézcsók.

Egy két hét elteltével jött az említett kft képviselője. Az üzemvezetővel közösen körbe kísértük az üzemben. Látszott rajta, hogy nem nagyon érdekli az üzem állapota és az ott folyó munka.

• Pálfi úr, beszélhetünk négyszemközt?
• Természetesen.

Már sejtettem, miről lesz szó.

• Menjünk fel az irodámba.

Felmentünk.

• Milyen nyereségtartalommal dolgoznak önök? dobta fel a kulcskérdést.
• Sajnos nem sokkal beszerző úr.

Így szólítottam, mert lehet, hogy bemutatkozott, de azt elfelejtettem, névjegyet meg nem adott.

• Drágák a nyersanyagok és termékeinkben sok a tojás, max 20%. Feleltem.
• Az baj, mert mi akkor tudnánk javasolni a Tesconak, ha legalább a forgalom 25%-át nekünk átutalnák.
• Sajnos az nagyon sok Beszerző úr, nem lehetne kevesebb?
• Nem sajnos, ha ezt nem tudják elfogadni, nem tudjuk önöket javasolni.
• Sajnálom, de ennyit nem tudunk visszacsatolni.
• akkor viszontlátásra.

A Tescoba soha nem sikerült bekerülnünk. Volt egy pesterzsébeti pék, aki egyébként egyetemi docens volt másodállásban, vagy fordítvaJ, akivel jó partneri viszonyt alakítottunk ki. Mivel elismerte, hogy a mi piskótánk a legjobb, ezért ahová a pékárut terítette oda vitte a piskótáinkat is. Persze tisztes árrést ért el rajta. Azt mondja egyszer a Docens úr:

• Jenő a Tesco kért tőlem piskóta árumintákat, de tudom, hogy az öné a legjobb, mi lenne, ha úgy vinnék neki mintákat, hogy önök legyártják, de a mi címkénket tennénk rá?
• Jó próbáljuk meg!

Elvittem a kopasz csomagolásban a mintákat ők ráragasztották a saját cimkéjüket és bevitte a beszerzőnek. A beszerző megnézte a piskótát és egyből feltette a kérdést:

• Ez nem a Concetta piskótája?

 

 

Köpni, nyelni nem tudtam mondta később a Docens úr.

• De igen. Ez Concetta piskóta, de mivel ilyet mi nem tudunk gyártani, gondoltuk ez lenne a legjobb ajánlat a Tesco vevőinek.

Termékeink még ilyen trójai faló módjára sem tudtak bekerülni.

Egyébként a Docens úr arra panaszkodott, hogy rárendeltek kenyérre, pékárura délután. Kivitték a rendelést, s volt olyan hogy többet szállítottak vissza másnap, mint a rárendelés mennyisége volt. Mivel olyan szerződést kötöttek, amit úgy nevezünk két utas, tehát a vevő ez esetben a Tesco csak azt az árut veszi meg, illetve fizeti ki, amit a vevő már megvett. Amit nem, azt vissza kell vinni. Szerintem ez most is így megy.

Természetesen minden kereskedelmi céget megkerestem termékeinkkel. A Metróba és az Auchanba, valamint a később Auchanba beolvadt Corába tudtunk bejutni.

A két francia hálózattal kifejezetten outcourcing szerződést kötöttünk, a már megkötött kereskedelmi mellé. Volt cukrászatuk, pékségük, de úgy döntöttek, hogy inkább kiszervezik a cukrászati alaptészták gyártását. Állítólag azért, mert a cukrászoknak nem terveztek külön kemencéket. A pékek szabad kapacitásában osztoztak. Ezért fordulhatott elő állítólag olyan, hogy a pék látta, hogy a zsemle már lassan túlkel, s kihúzta félig sült piskótát a sütőből a zsemle kedvéért. Persze ezt a cukrászok nem vették jó néven és csetepaté is volt belőle. Így kerültünk a képbe. Aki az Auchanban vagy a Corában 2001-2010 között bármilyen piskóta alapú süteményt vásárolt, vagy profiterolt, az a mi alaptésztánkból készült terméket fogyasztotta.

Ezzel nem is lett volna semmi baj, ráadásul ide egy utasban szállítottunk, tehát annyit rendeltek, amennyit feldolgoztak és eladtak, csakhogy…

…itt meg a fizetéssel volt probléma. Azt a terméket, amely rövid szavatossági idejű, és már rég megvásárolták, hazavitték elfogyasztották, majd további útját is megjárta a termékünk az emberi szervezet útvesztőin. Az is lehet, hogy egy -két hét múlva megint újra kezdődött a friss konfekcionált termékünk kalandos útja a kedves vásárló szervezetében, de mi még mindig nem láttunk egy forintot sem. Hogyan lehet ezt tőkével bírni? Sehogy. Ilyenkor jön a nagy pénzügyi mutatvány: a faktoring.

Azt ígéri a faktor cég: ismerem a vásárlót, megbízok benne. Tudom, hogy neked meg kell a készpénz ahhoz, hogy a folyamatos gyártást biztosítsd, ezért én megvásárolom a számlakövetelésedet. A vevő ezentúl nem neked fizet, hanem nekem és én meg vállalom, hogy a benyújtástól számított 24 órán belül kifizetem a számla értékének 80%-át.

Persze nem ingyen, azt hiszem ez sejthető volt. Ketyegett a napi kamat. tehát, ha az Auchan később fizetett, akkor természetesen a késedelmes napok kamatait is tőlünk vonták le.

Mi volt a helyzet a Metrós szerződéssel?

Természetesen a Metróval is kétutas szerződést lehetett kötni, Mentségére szolgáljon, hogy itt nem követeltek bónuszokat és egyéb visszatérítéseket, csak rendeltek eszetlenül, hiszen könnyű a más farkával verni a csalánt.  Ezért felvettem egy nőt, aki hetente a szállítás előtti napon végigjárta az összes Metro áruházat és felmérte a még meglévő készletet. Lejelentette, és ha az egyik áruház rendelt mondjuk 500 terméket, de kiderült, hogy még 100 db ott van, akkor 420 db-ot szállítottunk.

Persze jött is a telefon az osztályvezető asszony részéről, akinek elmagyaráztam, hogy az a mi árunk és én ennyit láttam jónak. Ugyanis folytattam a kioktatását, az az önök áruja, amit a vevő megvásárolt. S mivel vitára került sor a végén a csalános hasonlattal zártam a beszélgetést.

Lassan megértették és elfogadható szintre tudtuk a visszáru mennyiségét csökkenteni.

Az egész héten összegyűlt visszárut a szombati, un. MDF piacon akciós áron értékesítették hosszú éveken keresztül az erre szerződött embereink.

Volt egy emberem a kispesti MDF piacon. Azt már bezárták a ferihegyi gyorsforgalmi út alatt, mellett volt ez a piac. Emberem egy deklasszált, nyúzott képű, de jó beszélő képességű és orgánumú, egész héten kőművesként dolgozó ember volt, aki a szombatokat piskóta árúsítással töltötte. Kiképeztem „cukrásznak”. Adtam neki egy fehér köpenyt, kapott egy concetta emblémával ellátott baseball sapkát, volt egy piaci asztala un. puskája (azért hívják puskának, mert ha összecsukják a szerkezetet, úgy néz ki, mint egy puska, ma is használják.)  és lelkesen adta a tanácsokat a vevőknek. A vevők meg körbe állták és szájtátva hallgatták a botcsinálta cukrászt. Persze ő adta el a legtöbbet, de azért vigyázott, hogy neki is maradjon, amit nem sajnáltam tőle. Azt mondta, hogy a piskótánk gyógyította ki a gyomorfekélyből, mert panaszmentes lett és felerősödött. Ezzel a módszerrel tehát visszanyertük az alapanyag árát és még valamennyit. De mivel előfordult, hogy a piaci kofáink sem tudták eladni az összes árut, így a piacról visszahozottat, ami éppen a szavatossági idő lejártának napjára esett visszavittük a telephelyre és egy sertéshizlalónak adtuk, aki disznóvágás után tekintélyes mennyiségű kóstolóval fizetett.

Nem voltam megelégedve a piacunk struktúrájával. A hagyományos országos bolthálózatunk forgalma a multik vidéki terjeszkedésével folyamatosan csökkent. Ügynökeim, amennyit fejlesztettek a hálózaton, ugyanannyit vagy többet vesztettek a régi partnereknél. Tehát egyre több munkát fektettek a hálózat építésbe, a jövedelmük meg stagnált vagy csökkent. Úgy érezzük magunkat, mint mókus a kerékben, mondták. Látszott, hogy ha ez a trend folytatódik, eljön az az idő, amikor feladják a kiépített hálózatukat. Emeltem a jutalékukat, persze ez meg a mi terhünkre ment.

Láttam, hogy lassan eljön az az idő, amikor a megemelt jutalék sem fogja motiválni az ügynökeimet és új megoldásokon új piaci lehetőségeken kellett törni a fejem.

Gondoltam felkeresem azt a céget, amelyik miatt kirúgtak bennünket a Veszprém megyei boltokból. Magyarország legnagyobb sütőipari vállalkozását. Felhívtam az ügyvezető igazgató asszonyt és egy időpontot kértem tőle. Megkaptam. A megbeszélt időpontban megjelentem a termék mintáimmal és egy olyan árajánlattal, amelyet, mint viszonteladónak méltányosnak ítéltem.

A megbeszélésünk nagyjából az alábbiak szerint zajlott:

• Kézcsók Ügyvezető asszony! Mint a telefonban is említettem azért kerestem fel, hogy tárgyaljunk az esetleges együttműködésről. Önök autói az egész országot járják, mi is sokfelé megfordulunk, de miért ne egyesítsük a mi jobb piskótánk és az önök nagyobb hálózatának előnyeit. (Komparatív előnyök)
• Igen ismerem a termékeiket, valóban jobbak, mint a miénk. Mondtam is a termékfejlesztőnknek már évekkel ezelőtt, ki ne jöjjön a fejlesztő műhelyből, míg ilyen piskótát nem tud csinálni. De szegénynek nem sikerült. Tehát örülök, hogy megkeresett.
• Mi az elképzelése?
• Két alternatíva van előttem: az egyik, hogy meghagyjuk a concetta csomagolást és önök egy olyan áron kapják termékeinket, amelybe belefér a szállítás és haszon is van rajta.
• Vagy legyártjuk a piskótáikat egy kicsit feljavított állapotban és az önök nevében gyártjuk. Mi természetesen az országos ügynöki hálózatot megszüntetjük, csak a meglévő nagy vevőknek szállítunk saját jogon.
• Tetszik az elképzelés. Úgy is csak nyűg számunkra a piskótagyártás. örülök, hogy megkeresett én támogatom az elképzelést, de tudja, nem dönthetek egyedül. Fel kell terjesztenem a megkeresést a tulajdonos cégnek. Meglátjuk, hogyan döntenek. Köszönöm, hogy megkeresett és gratulálok.
• Köszönjük. Kézcsók.

Később felhívott az ügyvezető asszony és sajnálattal közölte, hogy a Csopak zrt igazgatósága nem engedélyezte az együttműködést. Sok esélyt én sem adtam ennek, de meg kellett próbálnom.

Eszembe jutott, hogy amikor még megvolt az Amigo és éppen ott voltam, láttam, meg a kollégáim is mondták, hogy a németek visszajártak nyaralásuk alatt piskótát vásárolni.

 

Vége az V. résznek