https://napgyermekei.finanz.hu
A Nap Gyermekei
A Naprendszer keletkezésének valós története:
Nem értem a csillagászokat. Miközben a több mint 10 md fényév messzeséget tanulmányozzák, eközben az orruk előtt lévő Naprendszer keletkezésének elméletével is gondok vannak. Mondhatnám úgy is: ezer sebből vérzik. Nem adnak tudományosan elfogadható választ számos kérdésre. Jómagam nem vagyok csillagász, de gyerekkorom óta foglalkoztat ez a kérdéskör, mint még gondolom jó néhányunkat. Ezért átgondoltam a mai ismert elméletek gyenge pontjait és arra a következtetésre jutottam, hogy alapjában véve mindegyik hibás alap feltételezésből indul ki. Vagy pl. amit nem tudnak alapos érvekkel alátámasztani, akkor bevetik a vándorbolygó, vagy üstökös megjelenését, amellyel megoldották az elmélet gyenge pontjait. Ilyen pl. a Nap keletkezés előtti nebula, vagy űrköd forgó mozgását okozó üstökös beszervezése az elméletbe, vagy a hold keletkezése egy kósza bolygó becsapódása által. Ezek nem megalapozott elméletek.
De mielőtt rátérnék az elméletem ismertetésére, nézzük meg, melyek az elméletek gyenge pontjai:
A Nap forgása nem egy nebulába ( űrködbe) becsapódó kóbor bolygó vagy bármilyen égitest átvonulásának következménye, ugyanis a földi levegő fizikai tulajdonságai, vagy a thermodinamika törvényei nem működnek a világűrben. Tehát a Nap forgása is jóval később és más hatások következménye.
Még a most, 15 éven belül felszínre került elméletek szerint is a bolygók a Nap körül keringő nagy erejű ütközések következtében keletkeztek az un. protoplanetáris korongból. De ha ez így lett volna, akkor a bolygóknak nagyjából azonos összetételűeknek kellene lenniük, hiszen az Univerzum alaphalmaza nagyjából homogén lehetett a Nap, illetve a bolygók keletkezése idején, ami egyébként sem egy időre esett. Persze a bolygók begyűjtöttek az évmilliárdok során ezt-azt, amivel az üstökösök és aszteroidák hoztak az ütközések során, de ez nem változtatta meg az alapvető jellegüket, mármint hogy gázbolygóról, vagy szilárd bolygóról legyen szó.
Ráadásul ennek a Nap méretéhez képest nagyjából 1%-ot kitevő anyaghalmaznak, ami a bolygók össztömegét jelenti, korongban való elhelyezkedése úgy töltené ki a naprendszer külső bolygói által határolt területet, hogy vékonyabb lenne, mint egy palacsinta, vagy hanglemez, de még így is nagy szakaszok lennének anyaghiányosak.
Ha valóban a nap körül keringő anyagok tömörültek volna össze, akkor minden bolygónak nagyjából azonos fajsúlyúnak és anyag összetételűnek kellene lennie, de ez nem így van.
Ha protoplanetáris korongból keletkeztek volna a bolygók, akkor nagyjából körpályán kellene keringeniük, s nem ellipszis pályán. A jelen elméletek nem adnak elfogadható magyarázatot a bolygók tengely körüli forgására sem.
Hogyan lehetséges, hogy a bolygók tengelyferdesége és a bolygók forgási sebessége is nagyon eltérő? Mi az oka?
Hogyan lehet az, hogy két bolygó meg egy hold nem abban az irányban forog, mint a többi?
Miért nem alakultak ki ilyen anyaghalmazok, kisbolygók, bolygók a Nap egyenlítői síkjától északra vagy délre, mint ahogy az atommodellben az elektron kering?
Hogyan keletkeztek a holdak? Mármint úgy általában. Az számomra nem elfogadható magyarázat, hogy pl. a Földnek nekiütközött egy nagy aszteroida és a Földből kiszakította a Holdat. Ez hülyeség.
S ezek szerint ugyanígy keletkeztek más bolygók holdjai is? Valószerűtlen.
Persze az ütközéses elmélet ellen szól az is, hogy éppen olyan pályán érkezett volna az ütközés, amely a föld keringési síkjával majdnem azonos.
Ezek alapján elképzelhetetlen a holdak ilyen módon való keletkezése.
Hogyan lehetséges egy ilyen föld nagyságú bolygó esetében, hogy a maghője 4,5 md évvel később is 6000-10000 C fok vagy még több, ha csak úgy összegyűjtögette az anyagát? Hiszen a tudósok, még a Jupiter esetén is megállapítják, hogy kicsi ahhoz, hogy magfúzió tudjon kialakulni benne. Ekkora hőmennyiséget pedig nem termel 4,5 md éven keresztül hideg anyagok föld nagyságú tömeggé tömörülése. Itt létezünk 7 db egymásnak ütköző 5-35 km vastag kihűlt földkérgen úszkálva a Nap magmatengerén.
Ezek a megválaszolatlan kérdések mind azt bizonyítják, hogy e területen még egy idealista világnézet gyökerei érhetők tetten.
Elméletem, mely minden itt feltett kérdésre választ ad, az a folyamat, amelyet alább ismertetek.
A Nap keletkezésének folyamatában az anyagfejlődésre és a gravitációra kell alapoznunk.
- Alaphelyzet:
A tudósok által keresett, de nem talált sötét anyag, mely atomi részecskék, atomok, egyszerű molekulák halmaza. Az emberi szem számára láthatatlan, de a tudósok szerint, s véleményem szerint is ezzel tele van az Univerzum. A világűrben meglévő atomi részecskék, atomok és molekula méretű anyagok elkezdtek tömörülni, eddig egyetértek a tudósokkal. Ezek elkezdtek egymáshoz ütközésük, vagy csak közelségük miatt vegyi és/vagy fizikai folyamatok hatására egyesülni, tömörülni.
- Nebula vagy köd kialakulása
Ebben a szakaszban már szemmel látható anyagok töltik be a teret. Hidrogén, víz molekulák jelenléte már valószínű apró kis jégkristályok formájában.
- Az anyagok további tömörülése
A naprendszer keletkezésének első üteme, hogy a Nap a jelenleg ismert vonzáskörzetében kb. 1 fényév sugarú térben minden lehetséges anyagot bevonzott. Illetve nem a Nap, hanem az anyagok tömörülése közben a különböző kisebb nagyobb anyaghalmazok egymásra ható gravitációjának hatására ezek a halmazok össze-vissza rángatták egymást térben. Nem spirál alakban, mint ahogy a galaxisokat látjuk, hanem minden irányból. Az így nagyobb tömegű anyaghalmazok természetesen nagyobb tömegvonzással is rendelkeztek és így egyre több anyagot tudtak begyűjteni, majd egymással is egyesültek. A folyamat során egyre nagyobb anyaghalmazok keletkeztek, melyek egymásra is hatással voltak és idővel egyesültek.
- Összegyűjtött anyag
Mivel ez az egyre növekvő anyaghalmaz ebben a térben még nem állt állandó pályán, térbeli mozgását az egymásra ható kisebb- nagyobb halmazok gravitációs erőinek egymásra gyakorolt hatása határozta meg, de eközben, mint a hóember építésnél, mindig csak nőtt-nőtt a tömege. Írhatnám úgy is, hogy jelenlegi helye a Tejútrendszer központi fekete lyuk gravitációs hatása, valamint az anyagbegyűjtés során keletkező erőhatások együttes következményeként alakult ki.
Ebben a stádiumban egy viszonylag homogén sötét anyaghalmazt találunk. Fényt még nem bocsát ki.
- Fúzió beindulása
Ez a mennyiségi anyaghalmaz növekedés eljutott egy olyan határtömeghez, melyben már a gravitáció miatt a halmaz közepének nyomása, s és ennek következtében hője is egyre növekszik, viszont a halmaz közepétől kifelé még fokozatosan csökkent, mint ahogy ma is, csak lehetséges, hogy a külső felülete még 200 K alatt volt. De a halmaz közepén már megindult a magfúzió. Ilyen hatalmas és hideg tömeget azonban a középpontjában termelődő hő nem tudott azonnal áthevíteni, ehhez idő kellett. Az alábbi keresztmetszeti képen ezt a folyamatot látjuk.
Hiába a magfúzió hatalmas ereje, hőtermelő képessége, hatalmas a tömeg is, amelyet fel kell hevíteni, s ezt nem egyik pillanatról a másikra történt meg a teljes naphalmazban.
- Minőségi ugrás
. Ez az időszak 6-5 md évvel ezelőtt következhetett be. De ekkor még nem forgott, mert nem volt, ami miatt a forgás beinduljon. Sőt az biztosnak tűnik, hogy a kezdeti időben nem tudta a leendő Nap belsejében lejátszódó magfúziós folyamatok átizzítani a teljes anyagállományt. Majd az olvad és gáz halmazállapotú tömeg fajsúlyánál fogva rendeződött, de közben keveredett is. A sűrűbb anyaghalmazok közé gázok szorultak. A Nap belsejében meglévő akár 1 millió K fok hő a világűr hűtő hatásának következtében a Nap felületén a kezdeti időszakban még 0-200 K fok körük volt majd fokozatosan emelkedett. A hatalmas hő különbség hatására a felső és a belső réteg között egy folyamatos villámlás reakció indult be. Ez azt jelentette, hogy a Napban a felső és az alatta lévő réteg között egy elektromágneses indukciós folyamat indult el. Melyben a vezető réteg, a huzal szerepét a folyamatos villámlások biztosították. A negatív töltést a felső, a pozitív töltést a belső rétegek adják. S ennek az indukciós folyamat következtében alakult ki a Nap északi és déli mágneses pólusa is.
/Ampere modell/
A Napban a vasmag szerepét a magma tölti be, amely mágnesezhető vas anyagot tartalmaz, a tekercs szerepét a villámlások adják.
Ez a keresztmetszeti kép azt az állapotot szemlélteti, amikor a hatalmas hőt termelő magfúzió hatására a külső réteg és a belső réteg között a legnagyobb a hőkülönbség és a felhevült belső anyag, már légnemű, folyékony, és plazma állapotban állandó belső örvénylésben van, miközben a külső réteg még hideg. Ekkor indul el az a folyamat, amely egy villanymotorban vagy egy lineális motorban lejátszódik, pl. a maglev vasút mintájára.
Az azonos pólusok taszítják egymást az ellenkező pólusok vonzzák egymást, így arrébb tolja a felső réteget a folyamatos villámlások pedig vezetik az áramot. A keveredés miatt bizonyos időnként pólusváltás következik be. A magma belsejéből érkező pozitív töltésű anyaghalmazok találkoznak a negatív töltést tartalmazó felső réteggel létrejön a villámlás és az ioncsere, majd ez az anyaghalmaz elindul a mag felé. Ebből a folyamatból egy időben számtalan jön létre, fel és le s eközben változik az áram, vagy töltés iránya is.
Természetesen idővel ez a külső réteg is izzó réteggé hevült és ez volt az az időszak, amelyet a tudósok is úgy jellemeznek, hogy sokkal gyorsabban forgott a Nap, de a hőkülönbség a felszíni és a belső rétegek között még mindig jelentős, így a folyamat napjainkban is működik.
Ha viszont van egy erő, akkor van ellenerő is, tehát a Nap belső zónája ellenkező irányban kell hogy forogjon. Tömegénél fogva lassabban, mint a felső, látható zóna. Az is elképzelhető, hogy ebben a nagy napátmérőben, és nagy hő különbségben, ami a Nap felülete és mag hőmérséklet között van, hogy több különböző irányban forgó réteg, vagy zóna van a Napban, mint egy ördöggolyó belső rétegei.
Ez kellett ahhoz, hogy a Nap megszülje gyermekeit, s vele együtt egy szépen felépített Naprendszert, melynek keletkezése, működése alapvető fizikai törvényekkel alátámasztott és az elméletem így kompakt.
Az, hogy a nap északi és déli pólusa körül lassabban forog a Nap felső rétege azzal magyarázható, hogy egyrészt folyadék és gáz halmazállapotú anyagok vannak, így nincsenek szilárd kötésű kapcsolatban az egyenlítő körüli anyagokkal, és az elektromos indukció a pólusok irányában egyre kisebb, míg az északi és déli sarkon elvész.
Elméletem mellett szól az is, hogy mint tudjuk a mágneseket, ha feldaraboljuk, akkor a kisebb darabok is felveszik az északi déli pólust. Tehát amikor ezek az anyaghalmazok kirepültek a Napból, hozták magukkal a mágnesességüket is, mert vajon a világűrben, vagy a korongban mi mágnesezte volna be a permanens mágnes vasakat, vagy a Föld magmáját?
Ami persze, kitörése során szintén szórja a villámokat.
A nap kezdeti időszakában a légnemű anyagok H, He, oxigén voltak túlsúlyban, így ezek gyors áramlási sebességének köszönhető a Nap tengely körüli forgásának is megnövekedése, s ezzel a centrifugális ereje is megnőtt. Ez a jelenség kellett ahhoz, hogy a Nap egyenlítője körül olyan napkitörések, protuberanciák jöjjenek létre, amelyek anyagukat „kifröcskölték az űrbe, mint szilvalekvárfőzés közben az edényből kirepülő lekvárfröcskölések. Ez volt a Nap legintenzívebb időszaka.
7. Ezen napkitörések között volt számos olyan, amelyek parabola pályán, de a jelenlegi kitöréseknél jóval távolabb elszakadtak a naptól, majd a gravitáció visszahúzta őket, de voltak olyan anyaghalmazok is, melyek elérték a 1. Nap kozmikus sebességet (ez a Nap egyenlítőjén kb.437km/s) és úgy hagyták el a napfelszínt, hogy nem estek vissza, hanem pályára álltak. A sok ballisztikus, parabola pályán történt napkitörések között voltak olyan erősek is, amelyek elérték a szökési sebességet. Az ellipszis pálya a parabola pálya kiteljesedése.
Íme egy 4,5 md évvel későbbi napkitörés. Látszik, hogy még most is anyaghalmazok szakadnak ki a napból. Tisztán látszik, hogy a napkitörés egy hosszú változó szélességű és textúrájú anyagkígyó, amely elhagyja a nap felületét, hogy pár százezer vagy millió km –rel távolabb visszaessen a Napba. A 6 md és a 4.5 md évvel ezelőtti időszakban ez az intenzitás sokkal erősebb volt.
8. Erre természetesen hol lett volna nagyobb esélyük, mint az egyenlítőnél, ahol a centrifugális erő is segítette az anyaghalmazt a szökési sebesség elérésében. Ezért van az, hogy a legtöbb bolygó mozgása az ekliptika közelében van. De nincs bolygó, amely az ekliptikához képest nagyobb pályán mozogna, mint 10°
9. A Nap magfúziós folyamata nem áll le azzal, hogy hidrogénből héliumot állít elő. A mainál aktívabb működése során folyamatosan, de valószínű még napjainkban is, sőt élete végéig „gyártja” az új, egyre összetettebb elemeket és vegyületeket is. S ez a hatalmas anyaghalmaz nem homogén. A belső magból a felszín felé törnek az anyagok, egy vegyes keveréket alkotva, melyek összetételükben nem egységesek, s így egy anyaghalmazon belül is kémiai összetételükben, fajsúlyukban, tömegeloszlásban, sűrűségben is különbözőek.
10. Ez alapján, ha a bolygókutatások előrébb jutnak a tudósok a bolygók alapanyagából megállapíthatják, melyik bolygó született előbb vagy később. Meg merem kockáztatni, hogy a négy gázbolygó előbb keletkezett, mint a négy kőzetbolygó. A Merkur volt az utolsó keletkezett bolygó a nehézfém tartalma és sűrűsége, valamint az addigra besűrűsödő nap anyagának, a csökkenő aktivitásának hatására ennyi energiát tudott adni a bolygó anyagának, hogy a Naphoz legközelebbi pályára tudott állni. A gázbolygók a Nap legaktívabb időszakában robbantak ki, a kőzetbolygók pedig év százmilliókkal később, amikor a nap magfúziós tevékenységének következményeként számos elem, vegyület keletkezett, s így ezt a magmát repítette ki a Nap az egyenlítője mentén, s álltak ezek Nap körüli pályára.
Feltételezéseim szerint a gázbolygók öregebbek, a kőzetbolygók legalább 500 millió évvel később keletkeztek ezt azzal indokolom, hogy a Napban végbemenő anyagevoluciós folyamatoknak legalább ennyi időre volt szükségük arra, hogy a könnyű gázok után összetettebb, nehezebb, nagyobb fajsúlyú elemeket és vegyületeket hozzanak létre. A bolygók nem teljesen abban a sorrendben keletkeztek, mint ahogy keringési pályájukon láthatjuk ezeket. Sem ha a naptól nézzük, vagy a Neptunusztól, illetve a Plutótól visszafelé, keletkezésük nem feltétlen abban a sorrendben történt, ahogy a Naptól való távolságuk szerint következnek.
A jelenleg rendelkezésemre álló információk alapján a Szaturnusz a legöregebb bolygó, mert légköre tartalmazza a legtöbb nitrogént és legkevesebb héliumot. Ennek kilökődése tehát még abban az időben történt, amikor összetettebb anyagok nem voltak a Napban ( 85%H, 5 %He, O, víz)Az bolygó kis kohéziós erejű anyagokból jött létre és nagy sebességgel állt pályára, ennek köszönheti nagy forgási sebességét és a sok holdat. A Saturnusz egyenlítőjénél több mint 20- szor nagyobb a sebessége, mint a földé, e szerint egy 100 kg os ember csak 5 kg-ot nyomna. S lehetett a bolygónak olyan időszaka, amikor ennél is gyorsabban forgott melegebb volt felületén a víz folyékony állapotban volt és kirepült. Majd a későbbiekben a felülete lehűlt és megszilárdult. A nagy forgási sebesség következménye az is hogy ez a leg lapultabb bolygó.
Majd viszonylag rövid idő intervallumon (1-10) m év belül követte Jupiter, Uránusz, Neptunusz. Ezekben a hidrogén aránya csökken a héliumé növekszik.
Bizonyára ezek után is aktív volt a Nap a kilövellések terén, azonban hosszú ideig ennek ma is létező bolygó nem volt az eredménye. Az is lehet, hogy ezeket a korai gázkilövelléseket a Jupiter esetleg a többi gázbolygó begyűjtötte.
Az aszteroida öv egy gyenge szilárdtest bolygó kísérlet lehetett kisebb kohéziós erejű anyagokból. A tudósok azt mondják erre, hogy a Mars és a Jupiter gravitációs ereje szétszedte. Nem tudjuk, de az biztosnak látszik, hogy a Mars a gázbolygókhoz képest legalább 500 m évvel később keletkezett.
Arra, hogy a Mars a legöregebb kőzetbolygó az a magyarázat, hogy már annyira összezsugorodott, hogy a kéreglemezek összezártak, s a belső maghűlési folyamatban is a föld előtt jár. Az első születése mellett szól a naptól való távolsága is, ugyanis ebben az időszakban a nap már kezdett gyengülni szuperaktív erejéből, illetve a sűrűbb nagytömegű anyaghalmazt a Nap gravitációja hamarabb, azaz közelebb befogta. A kőzetbolygók ezt követően abban a sorrendben keletkeztek, ahogy közelednek a naphoz. Tehát Föld, Vénusz, Merkur. A föld másodiknak való kialakulása a Mars után nem kérdés. A Merkur Vénusz között a Merkur közel 50 % os vas tartalma döntötte el a születési sorrendet. Ezután voltak még kisebb elszabaduló anyaghalmazok, még akár néhány 100 m éve is. A Kuiper övben viszont lehetnek a Merkurnál fiatalabb kisbolygók is állítólagos nagy fémtartalmuk miatt. S nem csak vasat, hanem nikkelt, aranyat, és platinát is rejtő kisbolygók is vannak. S ezek az elemevolucióban mindenképpen később keletkeztek.
Valószínű, hogy a Nap szuperaktív szakaszában sokkal több kísérletet tett bolygók létrehozására, de azok nem tudták fenntartani pályájukat és egy idő után becsapódtak a Napba, vagy valamely ismert bolygó anyagát gyarapították. A kisbolygók és minden olyan üstökös, aszteroida és egyéb anyag, amely kering, vagy keringett és becsapódott a bolygókba, az mind a Nap szuperaktív működése során kilövelt anyagok, melyek hízlalták a bolygókat.
A nap feladata tehát az anyagok, elemek gyártása. S ahol elemek vannak, ott vegyületek is.
Később arra is kitérek minek a feladata ellentétes a nappal?
11. A kozmikus sebességet elért anyaghalmaz úgy hagyta el a Napot, mint amikor egy tűzoltóvederből kiöntjük a vizet. Ennek hossza elérhette a több millió km-t is.
Hogyan viselkedett ez a Naptól távolodó anyaghalmaz a világűrben való száguldása közben? Egyre lassult. Szülőanyja a Nap nehezen engedte el a „kezét”. Az anyagkígyó, melynek feje már jóval messzebb járt, mint a farka, ezért már azon „gondolkodott”, hogy vissza kellene fordulni. Persze inkább a jó öreg fizika segítette, hiszen a gravitáció húzta vissza az anyaghalmaz elejét, miközben a „farka” még lendületben volt. Így egy bizonyos távolságnál a „fej” megállt és nem távolodott tovább.
Hátulról viszont még tolta előre ezt a folyékony anyagot a lendület. Valahogy úgy, mint a szökőkútban egy függőleges vízoszlop felső holtpontja. Mivel itt ellipszis pályáról van szó, így folyamatosan legalább két erőhatás érte. Ezáltal az anyagtömeg „feje” nemcsak megállt, hanem akár vissza is fordulhatott. Ekkor tehát két ellentétes irányú erő hatott a halmazra. S ez abban az esetben is működőképes volt, amikor csak lassult a „fej” az anyaghalmaz többi részéhez képest. Idővel a halmaz „farka” is utolérte az addigra már valószínűleg forgó, keveredő, örvénylő halmazt.
Itt egy olyan aszteroidát látunk, amely megszilárdult azelőtt, hogy a kohéziós erő és az itt leírt folyamat bekövetkezhetett volna. De a tömörülés, torlódás jelei látszanak.
Ez egy idő után mivel folyadék, vagy gáz halmazállapotú volt, belső kohéziós ereje miatt felvette a gömbformát, s az előbb leírt erők ellenerők hatására forogni kezdett olyan sebességgel és irányban, ahogy a anyagkígyó találkozott a tömege többi részével. ( Ez az a rész, amelyet leglátványosabban a számítógépes modellezéssel lehet elmagyarázni.) S közben kis „tétovázás” pályáján való hullámzás után beállt egy stabil pályára, amikor az erők és ellen erők megnyugodtak.
12.A forgás sebessége és iránya, a tengelyferdeség magyarázata
Az alábbi egyszerű ábrán azt próbáltam szemléltetni, ahogy a fejrész tömegközéppontjába érkezik a plazmakígyó további része. Ebben az esetben a plazma farok a tömegközépponthoz képest jobbra 20-25 fokkal felfele eltér. Tehát egy koordináta rendszer ++ mezőjében adja ki a nyomatékát a fejre. Eközben a Nap gravitáció a fejrészt balra húzza. Tehát ebben az esetben a föld forgása és tengelyferdesége megvalósulhat. Megvannak az erők, amelyek a föld forgását meghatározták. Ugyanilyen elven kezdtek el forogni a többi bolygók is attól függően, hogy a farok hol érte utol a fejrészt. Valószínű, hogy a Vénusz esetén a farok a súlypontba, vagy enyhén attól balra a koordináta rendszer — mezőjébe csapódott be, s ezért forog retrográd módon.
A grafika a fejrész tömegközéppontjának metszetét ábrázolja, a sárga paca a farok érkezésnek helyét ábrázolja.
Az így keletkezett bolygók forgási sebessége attól függött, hogy a folyékony, vagy gáz halmaz milyen hosszú volt és milyen összetételű, ugyanis a hosszabb halmazok esetében a Nap gravitációja erősebben behúzta a fejrészt, ezáltal kezdetben akár magmagyűrű is kialakulhatott, s lehet, hogy csak a pályára állás után tömörödött a halmaz gömbbé.
- Holdak kialakulása
Ha a magma „farka” akkor érte utol az előtte lassító tömeg súlypontját, hogy az a súlyponthoz képest kívül esett, esetleg a fő anyaghalmaz szélére tekeredett, akkor a bolygó forgása gyorsabb lett( pl. a Jupiter forgási ideje 9óra 50p, 63 holddal), s így leszakadtak róla olyan anyaghalmazok, amelyeket a felgyorsult forgás miatt a centrifugális erő elszakított a főtömegtől és az anyag eltávolodott és bolygó körüli pályára állt. Az is elméletem mellett áll, hogy a gázbolygók forgási sebessége 9óra50’ és 17óra 17’ között van, miközben tömegük sokkal nagyobb a kőzetbolygókénál. Tehát ezen anyaghalmazok jóval nagyobb sebességgel repültek ki a Napból, és a távolság növekedésével a Nap gravitációs ereje is egyre inkább megállásra kényszerítette ezeket, s az így becsapódó farokrész nagyon nagy forgási energiát adott a bolygóknak ezért szakadt le annyi hold és keletkezett korong például a Saturnusz körül.
Emlékeznek arra a gyerekjátékra (mi kungörcsnek hívtuk), amikor a gyerekek megfogják egymás kezét. Futnak, majd az első bekanyarodik, utána a többi, s akik a vége felé vannak a sornak, azonkívül, hogy egyre kijjebb futnak a kezdő ívhez képest, amelyen a sor elején lévők futottak, gyorsabban is kell futniuk, s így általában elengedik egymás kezét a sor végén futók, mert nem bírják az iramot, mert félnek, hogy elesnek. Fizikai szempontból ugyanez játszódott le a magmakígyóval is.
Ilyen leszakadás persze több is lehetett, már az illusztrációban is jeleztem, hogy akár a Napkitöréskor is leszakadhattak anyagrészek a főtömegről, melyek vagy utolérték a fő magmakígyót a lassulás folyamán és beépültek annak halmazába, vagy, mint a hold keletkezése modellnél a centrifugális erő szakította le azokat a részeket, amelyek később a holdak anyagát alkották.
Ekkor legalább két eset feltételezhető:
A. Holdak alakultak ki:
- Az elszakadt anyaghalmaz a főtömeg körüli pályára állt.
- fázis
2.fázis
3.fázis
4.fázis
B. Aszteroidák keletkeztek:
Vagy sikerült elszakadnia a főtömeg vonzásköréből a centrifugális erő és a parittyahatás következtében és felgyorsulva továbbrepült, és/vagy elhagyta a naprendszert, vagy más bolygók befogták, esetleg aszteroida formában ijesztgetnek néha minket.
Ha a „farok” a főtömeg súlypontjához közel csapódott be a főtömegbe akkor attól függően, hogy éppen hol, lelassította a főtömeg forgását, vagy éppenséggel ellenkező irányba állította. (Vénusz ellenkező irányban forog 243 nap alatt fordul meg a tengelye körül, persze hogy nincs holdja)
A tengely ferdeség, a forgási sebesség, a Vénusz ellentétes és lassú forgása, az Uránusz 90° os tengelyferdesége is ezen pályára állás időszakában lezajló folyamatokra vezethető vissza.
A bolygók keletkezésében és mozgásában tehát a nap a főszereplő: a heterogén anyaghalmazok, a helyzeti és mozgási energia, kohéziós erők és a gravitációk hatásainak van szerepe.
14. Anyagösszetétel kérdés
Ha a korongból alakultak volna ki a bolygók, akkor a bolygóknak nagyjából azonos összetételűeknek kellene lenniük, mert a világűrben a Nagy Bumm után sokáig egy nagyjából homogén apró anyagok (atomi részecskék, atomok, molekulák) keveréke volt jelen. Ezt a Nap nem válogatta ki aszerint, hogy a korong naphoz közeli részén kőzetek ásványok, összetett elemek és vegyületek, távolabb gázok és egyszerűbb elemek legyenek, hanem először begyűjtött mindent, amit a vonzáskörzetében csak tudott. Tehát szerintem a protoplanetáris korong elmélet hamis.
15. Hőkérdés
Ha a korong elmélet alapján keletkeztek a bolygók, akkor az is megmagyarázhatatlan, miért van alattunk 5-35 km mélyen még 4,5 md évvel később is magma? Hiszen egy pl. föld nagyságú tömeg gravitációja egyrészt nem tudott volna ilyen hatalmas és tartós hőt keletkeztetni. S az ráadásul egy fokozatos hőmérséklet spektrumot keletkeztetett volna, úgy ahogy emelkedik a földkéreg hőmérséklete a mélységgel arányosan lefelé, felfele fokozatosan csökkennie kellene, nem lenne a földkéreg vastagságától függően egy minőségi ugrás a kéreg alján, hanem fokozatosan emelkedne lefelé.
Ez tehát a naprendszer keletkezésének számomra és remélem mások számára is elfogadható (vázlatos) magyarázata.
Tervezem, hogy ha elegendő forrásom lesz rá, egy számítógépes animációban bemutatom, hogyan viselkednek a folyadékok ilyen kozmikus környezetben. Végső soron a naprendszer keletkezésének fizikai modellezését kívánom szemléltetni az animációval.
Ezek szerint a Nap gyermekei vagyunk.
- Végkövetkeztetés
Írásom elején megígértem, hogy kitérek arra is, mi az, aminek az elem és vegyület előállítás helyett azok megsemmisítése a feladata. Gyerekkori meséinkből is tudjuk, hogy „vannak ördögök és angyalok”, meg hideg és meleg, jó és rossz, vagy a materialista elméletek szerint ellentétek egysége és harca jellemző az anyagi dolgok viselkedésére és létezésére. Ez alapján kell lenni valaminek, amely fenntartja az egyensúlyt a világ egységében. Ez pedig nem Isten, hanem a fekete lyuk, a Napok és a sötét energia, vagy anyag (mert ahol energia van, ott anyag is van) egysége. Abban jómagam már teljes mértékben biztos vagyok, hogy az elem és vegyület gyár a Nap. Meggyőződésem, hogy az anyagok lebontásának, az atomok lehető legapróbb részleteire lebontó folyamat a fekete lyuk feladata. Az így az atom legkisebb összetevőire szétbontott anyagot különböző sugárzás formájában a forgástengelye mentén időszakosan kisugározza. Ebből lesz az a sötét anyag, amelyet a tudósok keresnek, de egyelőre nem találnak, mert ezek atomalkotó részecskék, nehéz ezeket megtalálni az űrben, hiszen még a nagy hadron ütköztetőben is sokáig kellett keresni és bemérni a Higgs-bozont, amely az atommag egy összetevője a kb 60-ból.
Tudjuk, hogy az atommag tömege nagyon nagy (108 tonna/cm3!), de az atomot alkotó elemi részecskék a hatalmas térben való jelenlétét a mai műszaki- technikai tudásunk nem képes érzékelni, ennek ellenére bizonyára jelen van a csillagászok számításai szerint. S ebből újra indulhat az a folyamat, amelyet írásom elején leírtam. Így kerek a világ. Elméletem bizonyítása legyen a tudósok feladata.
Szigetszentmiklós, 2020. 02. 22. Pálfi Jenő