- VI.rész
Úgy gondoltam csinálok egy kis piackutatást egyelőre Bécsben. Betettem egy Ford Mondeo combiba 300 db piskótát és elmentem a bécsi nagybani piacra. Körbe kínáltam a termékeimet az ott lévő kereskedőknek. Azt már az elején észrevettem, hogy a kereskedők legalább fele török származású. Gondoltam ez jó jel, mert a törökök jó kereskedők, mindenre nyitottak, csak hozza a pénzt. Mire körbejártam a piacot és visszatértem az elejére, jöttek is a törökök elém azzal, hogy visszaadják a terméket. Kérdem miért? Mert van benne egy adalék, a jilk paszta és azt ők nem fogyaszthatják, mert disznózsírból készült. Mondhattam volna, hogy csinálunk egy olyan változatot is, amelyben nem lesz benne. A végén két nagykereskedő vállalta a forgalmazását. Egy ideig kijártam, de a Mondeót nem tudtam felcserélni nagyobb járműre, 400 db fölé nem ment a fogyasztás, azt meg a verda elbírta. A kiskereskedelemben is a törökök az piacvezetők és a két nagyker vevői csak ennyit tudtak eladni.
Ilyenkor az ügyletek lezárása után bementem egy itteni kifőzdébe (pincér nélküli étterembe) és rendeltem egy bécsi szeletet, amit előttem sütött ki az eladó és akkora volt, hogy lelógott a normál lapostányérról, alatta sok sült krumplival, savanyúsággal és egy colával, s fizettem öt eurót.
Ha Bécs nem jött be, gondoltam nézzük meg Németországot. Ez kb. 2006 környékén volt.
Volt ahol előre időpontot egyeztettünk nagy cégekkel, nem volt 100 %-os elutasítás, de a legnyitottabb, legreménykeltőbb fogadtatás a végén a német Metro düsseldorfi székhelyén volt. Itt a beszerző nagyon kedvesen fogadott bennünket. Igaz hogy két csinos és szép nővel jelentem meg, az egyik a nejem volt és a biztonság kedvéért vittem egy német tanár hölgyet is. Beszélek németül, de már sok év eltelt amióta napi szinten nem kell használnom ezt a nyelvet, ezért vittel magammal. Ha megakadnék, segítsen. Ha jól emlékszem egyszer kellett kisegítenie, de megérte, hogy fizettem a napidíját a szállását és az étkezését, mert jelenléte javította a magabiztosságom. A beszerző leültetett, megkínált bennünket kávéval és vízzel, nem úgy, mint az Auchanos beszerző, aki még alázta is a beszállítókat. Persze mi meg vittünk sok mintát, aminek egy részét átvitte egy másik irodába, ahol nők dolgoztak.
Már mindenről megállapodtunk, Az átadási árat 2 euróban állapítottuk meg, hogy a szállítási költség beleférjen. A beszerző a helyi telefonon felhívta a kollégáit a másik szobában.
- Ti mennyit adnátok ezekért a termékekért az áruházban? kérdezte
- 3,5-4 eurót. volt a válasz.
- köszönöm.
- Egy dologról nem beszéltünk még Pálfi úr: mennyi ezeknek a termékeknek a szavatossági ideje?
- Egy hónap. (de már ezt is csak úgy hogy tartósítót rakunk bele, ezt neki nem említettem)
- Jaj az baj, mert mint tudja logisztikai bázisra kellene szállítani az árut, s mire az utolsó kikerülne az áruházainkba, addigra elmenne a szav. idő fele, nem lehetne 6 hétre vagy 2 hónapra emelni a termékek szavatossági idejét.
- Lehet, de akkor tartósítót kell beleraknunk és védőgázas csomagolásba kell tennünk és ez lehet az árat is megemeli egy kicsit.
- Nem baj. Ha úgy dönt, hogy megcsinálják ezt a fejlesztést keressen meg és forgalmazzuk termékeiket. Különösen annak tudatában, hogy a magyarországi hálózatunkban már jelen vannak.
- Köszönjük Beszerző úr, Majd jelentkezünk.
Hazajöttünk. Vettem egy holland védőgázos csomagológépet 8 mFt-ért, majd új a gáz megtartására alkalmas un coextrudált fóliából készült csomagolóanyagot is legyártattuk és elkezdtük a kísérleteket.
A gázszállítóval közösen ki kellett kisérletezni a csomagolásba kerülő gázkeverék összetételét. Majd a minta termékek szavatossági próbaidőszaka következett. Tettük a terméket szobahőmérsékletre, hűtőbe, sötét, hűvös helyre. és figyeltük mi történik. Két hetente felbontottunk egy egy csomagolást és ízpróbát végeztünk. Szóval hónapok teltek el ebben a kísérleti időszakkal, de lehet, hogy egy év is, mire határozottan ki mertük jelenteni, hogy a termékünk kibírja még a két hónapot is.
Időközben azt hallom a médiából, hogy a szocialista kormány azt tervezi, hogy egy Termékpálya Etikai Kódexet akar elfogadtatni a külföldi kereskedelmi hálózatokkal. Aminek az volt a lényege, hogy arra akarták rávenni a multikat, hogy legalább élelmiszeráruban tartsanak nagyobb arányban magyar termékeket. Valamint a multik valóban pofátlan beszerzés politikájának csillapítására kérték a multikat. Ami nem csoda. A Gazdasági versenyhivatal 106 féle indokot gyűjtött össze, amellyel a multik pénzt próbáltak lenyúlni a beszállítókról.
Tudták, hogy ezt rendelettel nem lehet megcsinálni, mert az Unióban szabad árumozgás van, ezért ezt a nyakatekert megoldást találták ki.
Amikor ezt megtudtam írtam a Mezőgazdasági Minisztériumnak egy levelet, hogy ne csináljál ezt velünk, hiszen, most fejlesztek exportra, s ezzel nagy károkat okoznak cégünknek. Így nyerném meg az ötöst.
A minisztériumból felhívott egy főosztályvezető és meghívott egy ankétra, ahol politikai komisszárok, egy államtitkár és néhány osztályvezető volt jelent. Így próbáltuk meggyőzni a politikusokat, hogy ilyet nem szabad bevezetni, mert nagy károkat fog okozni az exportnak.
Úgy látszik másokat is keményen érintett ez a tervezett intézkedés, mert a végén már olyan rendezvényen is részt vettem, ahogy legalább 100 termelővel megerősítve próbáltuk meggyőzni a hatalom embereit arról, hogy most rossz irányban indultak el. Hiába.
Lehet, hogy még ki sem hirdették akkor, amikor mi kész lettünk a fejlesztéssel. De már külföldön mindenki tudott erről a termékpálya dologról.
Időközben lett egy komoly német ügynököm is. Mondom neki: hívja fel x urat a Metroban, és jelentse készen állunk a fejlesztéssel és szívesen jelentkezünk szerződést kötni.
Két nap múlva visszahív.
- beszéltem a x úrral azt mondja: nagyon fel van háborodva azon, amit a magyar Kormány kitalált. ilyen nem lehet csinálni. Ezért bojkottálják újabb áruk felvételét, ameddig ez fennáll.
- köszönöm.
Még tettem egy kétségbeesett kísérletet kb. egy hónappal később, de már nem az a barátságos hang szólalt meg a telefonban és persze elutasított.
Berágtam. Egy évi munkánk ment kárba egy ilyen idióta ötlet hatására. A magyar piac nem bírta el a védőgázos csomagolást. Egyébként is friss szervíz szolgáltatást csináltunk a boltokban, s ezen nem is akartunk változtatni, mert a fogyasztóink ezt szerették.
Meghirdettem a védőgázos csomagológép eladását és innen nem fejleszttetem tovább. A gépet vagy egy fél évvel később jóval olcsóbban tudtam eladni. Ilyen az, amikor politikai rossz döntések okoznak nagy kárt a vállalkozónak. S biztosíthatom a kedves olvasót, hogy ez nem egyedi eset. Más ágazatokban és havi, vagy negyedéves szintem előfordul azóta is, hogy a hatósági döntések valamilyen formában valakiknek rossz következményekkel jár.
2008-ban kiderült, hogy világgazdasági válság van, mert összedőlt Amerikában két nagy ingatlan alap és ez bedöntötte az amerikai bankrendszert, az meg begyűrűzött.
Az alapanyagok, különösen a tojás árának emelkedése szükségessé tett egy áremelést. Tájékoztattam a partnereinket. Mindenki elfogadta, kivéve az Auchant. A beszerző arra hivatkozott, hogy ebben a válságos időszakban a vezérigazgató nem járul hozzá semmilyen áremeléshez. Kérte kegyünk türelemmel. Fél év múlva megint kértem az áremelés elfogadását, mert már veszteségesen szállítottunk. Megint csak elutasításban volt részem azzal, hogy talán három hónap múlva sikerül elfogadtatni. És ez így ment, még egy darabig. Két év múlva, amikor már havi egymillió Ft-ot vesztettünk az Auchan üzleten, felajánlotta, hogy elfogadják a két éve benyújtott árajánlatomban szereplő árakat. Persze időközben további áremelések keletkeztek, különösen a tojás ára ugrott egy nagyot, így azt el kellett utasítanom és egy újat adtam be. De ekkorra elfogyott a türelmem. Ezzel már nem vártam két évet. Hetente kértem a beszerzőt az új áraink elfogadására, mert ez nem mehet így tovább.
Egy hétfő reggel bementem az irodában. Mivel a figyelmeztetések nem hoztak sikert, megláttam a kb. 15 m faxot, amelyek a heti rendelést tartalmazták, letéptem és mondtam az üzemvezetőnek, hogy hívja fel azokat a cukrászat vezetőket az Auchannál, akik leadták a rendelést, hogy mától a régi áron nem tudjuk a rendelést teljesíteni.
Nehezen, sok millió Ft költséggel léphettünk be erre a piacra. Ott voltak a munkatársaim, az üzem, küzdöttem, ameddig reményt láttam arra, hogy az üzem és termékeink menthetők, de a remény ezzel végleg elszállt.
Fel kellett ismernem, hogy az eltelt 20 év alatt minden megváltozott. Bejöttek a multi kereskedelmi vállalatok, ezzel megváltoztak a vásárlói szokások. Amíg 20 évvel ezelőtt, a kezdetekben a háziasszonyoknak, az anyukáknak, nagymamáknak akartuk kedvezni azzal, hogy ne vacakoljanak a piskóta alaptészta sütögetésével, egy lekvárral egy kis porcukor felhasználásával néhány perc alatt finom süteményt varázsolhattak az asztalra. 20 évvel később az áruházak tele lettek késztortákkal, és sok más süteménnyel.
Ez persze a cukrászok forgalmát is jelentősen érintette.
Eközben a munkabérek, a közterhek, az alapanyagok árai, az üzemanyag árak is többszörösére emelkedtek. Tehát a hurok bezárult. Az a márka, amelyet lelkiismeretesen védtem, mert egy magyar hungarikumot, egy minőségi terméket terveztem létrehozni, sajnos nem állta ki az idők próbáját. De azért 20 évig felszínen tartani egy céget nem kis dolog. Ezt a kort a cégek kb. ötöde éli meg.
Tevékenységünk ideje alatt több mint 150 millió (!) szelet piskótát állítottunk elő. Képviselő fánkból, profiterolhoz való kicsi égetett tészta bogyóból is rengeteget. Számításaim szerint a 20 év alatt kb 20 millió tojást használtunk fel. Átlagban 20 dolgozónak adtunk folyamatosan munkát.
Így ért véget a Concetta cég életpályája.
Vizsgáljuk meg utólag a SWOT elemzéssel melyek voltak a vállalkozás jellemzői?
Hátra volt a szanálás. Ez sem ment könnyen évekig tartott, amíg az utolsó eszközöket is el tudtam adni. A felszámolót nem érdekelte. Azt kérte, hogy legyen a kasszában legalább 500 ezer Ft, a többi nem érdekli, de mivel csődbe jutottunk, így a kassza üres volt.
Most egy olyan dologról is írok, amelyet mind a mai napig nem tudtam a lelkemben helyére tenni.
Engem úgy neveltek, hogy minden ember egyenlő. Gyerekkoromban nem volt szegregáció. Így természetes volt és nem ment anyám az osztályfőnökhöz, vagy az igazgatóhoz reklamálni, hogy mért ültették a fiamat cigánygyerek mellé? Hát azért mert egykorú velem és ebbe az osztályba jár. Ilyen egyszerű volt a válasz annak idején. Egyébként ez a cigánygyerek volt az egyik legjobb barátom. Így nőttem fel és később sem előítéletek, hanem a tettei, a megismerés után döntöttem el, hogy valaki jó ember, vagy sem.
Munkaerő felvételt hirdettem a sütőüzemünkbe. Jelentkezett egy normálisan öltözött, értelmesen beszélő roma asszony. Felírtam a nevét, elérhetőségeit. Jöttek az asszonyok reklamálni, hogy fel ne vegyem, mert akkor ők elmennek. Különösen az a szőke nő volt a leghangosabb, akinek többször üzentem a többi kolléganőn keresztül, hogy küldjék el fürödni, mert amikor átmentem az üzemen becsukott szemmel is éreztem merre jár, de nem a parfümjét éreztem.
Persze nem vettem volna fel minden roma asszonyt, mint ahogy magyar sem, de most éppen egy tiszta, értelmesnek tűnő nőről volt szó, akit csak a származása miatt nem fogadtak be. Napokig, sőt hetekig gondolkoztam azon, hogy felveszem. Vajon tényleg elmentek volna a régi kollégák? Amivel veszélyeztettem volna a termelés biztonságát. lelkiismeret furdalás gyötört. Beleestem buta, együgyű kolléganőim csapdájába.
Mivel ezt követően is előfordult a hangadó részéről, hogy nem kellő higiéniai állapotban jelent meg. Megkérdeztem tőle, tudod e mit jelent spanyolul „vete a baňarte”?
–Nem.
-Gondoltam. Azt jelenti: menj és fürödj meg.
Ezt megtanulták kollégáim is és nekem nem kellett többet mondanom. Szomorú dolog ez. A higiénia hiánya is, de az előítélet, a szegregáció, még inkább. Hiába volt a hatalmas technológiai fejlődés az elmúlt 50 évben, a társadalom nem fejlődött semmit, sőt… Minden ordas eszme, minden évszázadok alatt bevésődött rohadt, büdös, dohos nézet új nemzedékekben is gyökeret ver, mint a gyom kultúrnövények között.
Vége a VI. résznek