II: rész
A vállalkozás kockázatos tevékenység.
S a kockázatokat meg kell fizetni valakinek. DE nem mindegy kinek.
- Amigo raktáráruház
Jómagam ebben az időben az Amigo raktáráruház projektemmel voltam elfoglalva Balatonfüreden. Ezt a céget még 1989-ben alapítottam és a kezdetektől vonalkód technikával szereltem fel. Ez volt Veszprém megye első ilyen kereskedelmi egysége.
A cél az volt, hogy piaci előnyre tegyek szert abból fakadóan, hogy az utazási irodámhoz hasonlóan az első ilyen jellegű magánvállalkozást megalapítottam, javítsam Balatonfüred és a Balaton körüli fogyasztási cikk ellátást és megélhetést biztosítsak a családomnak, munkatársaimnak.
Ez a munka rengeteg időt elvett tőlem főleg a tavasztól őszig terjedő időszakban.
Meghirdettem a megyei újságban, hogy raktáráruház vezetőt keresek. Jelentkeztek többen. Az egyik jelentkező őszintén elmondta, hogy a megyei pártbizottságon dolgozott. Elmeséltem neki mennyi cseszegetésnek, molesztálásnak, fenyegetésnek, koholt vádnak voltam kitéve. Bocsánatot kért és elment. Én hátradőltem a székemben és valami kellemes elégtételszerűt éreztem. (A 80 -as évekről a Kihívások c. könyvemben olvashatnak)
A jelentkezők közt volt egy kereskedelmi főiskolát végzett korrekt fiatalember, akit megbíztam az áruház vezetésével.
A raktáráruházban volt tehát egy megbízható vezető és viszonylag elég tisztességes és jól felkészített dolgozók. De a versenyképesség fenntartása megkövetelte, hogy a beszerzés egy részét, amely különösen az újdonságokra, az új gyártók és termékek felderítésére vonatkozott, ezt megtartottam magamnak.
A forgalom alakulása teljes mértékben függött a szezontól. Sőt még a napi időjárástól is. Ahogy melegedett az idő és jöttek a turisták azzal arányban nőtt bevételünk is. Emlékszem, hogy az az árumennyiség, amely július utolsó hetében elment egy hét alatt, az két héttel később, ha bejött egy esős pár nap augusztus 12-15.-e körül kezdődve, akkor az már kitartott a szezon végéig.
De szép bevételünk volt és a cég is fejlődött.
Nézzük meg így 30 év távlatából, melyek voltak az érvek a vállalkozás beindítása és üzemeltetése mellett és melyek ellene? Az adott viszonyok között.
A szocializmusban egy országos nagykereskedelmi vállalat volt a Füszért. Ez szállította ki a legtöbb élelmiszerárut a zömében fogyasztási szövetkezetek (Áfész) boltjaiba. Utólag meg kell mondani, hogy a Fűszért és az Áfész üzletek igyekeztek a lehetőségekhez képest a legjobb lakossági ellátást biztosítani, de persze úgy láttam, hogy lehet ez még jobb is. S így látták mások is, mert egyre másra alakultak az áruterítő vállalkozások, amelyek ráálltak bizonyos termékcsoportra és azt kiszállították.
Ellene a legfőbb érvek: a szezonalitás, a nyugati nagy cégek bejövetele el fogja nyomni a kisebb magyar kereskedelmi vállalkozásokat. Érdekes egyébként, hogy több, mint 10 évet kellett várni az intenzívebb beözönlésig. Én 1990 -ben ezt 3-5 évre becsültem.
Ezek az áruk, pl. minőségi nyugati italok, a finom nyugati édességek, csokoládék (pl. Bounty, Snickers Kinder, stb) nem, vagy nem megfelelően jelentek meg a Füszért kínálatában, így örömmel vettem a megkeresésüket. De minden más termékcsoportban is egyre nagyobb kínálat jelent meg. A gyártók új piaci lehetőségeket kerestek, jómagam, meg minél több árut. Azt mondtam a kollégáknak, ne aggódjanak, amíg rájuk nem dől az áru, hadd jöjjön. Persze ezt akkor mondtam, amikor készültünk fel a szezonra, vagy benne voltunk.
A helyi beszerzést az tette gyorssá és hatékonnyá, hogy azonnal tudtunk dönteni, hogy versenyképes egy ajánlat vagy sem, mert csak beolvastam az áru kódját és a gép kimutatta mennyiért szereztük azt be, s az ajánlott ár jobb-e vagy rosszabb, mint amiért eddig kaptuk. Persze más szempontokat is figyelembe kellett venni, de ez volt a legfontosabb. A vonalkód technikára fordított összeg, mely egy középkategóriás új Mercedes ára volt akkoriban, nagyon jó döntés volt.
Készpénzért csak kurrens árukat vásároltam, a többinél csak megengedtem, hogy behozzák az árut és forgalmazzuk a terméket, s mivel vonalkód technikánk volt, így bármikor jöttek elszámolni, vagy előleget kérni, azonnal meg tudtam mondani a fogyást.
Kivételek persze voltak. Pl: egyszer egy kamion Blue Angel pezsgőt vásároltam meg a pezsgős üveg ára+ 30 Ft-ért, Azt hiszem 50 Ft-volt bruttó és kitettem 150 Ft+ üveg áron. A németek vitték, mint ha ingyen adtam volna.
Vagy: vettem egy kamion olasz pamut szabadidőruhát. Ennek a felét eladtam néhány viszont eladónak az ország más tájaira. A másik felét az áruterítőim elkezdték teríteni és a raktáráruházban is jól fogyott… egy darabig. A készlet egyre inkább deszortált lett, s ráadásul sok fehér maradt meg. Ezt persze kényes színe miatt nem nagyon kapkodták, így akciózni kellett. Ebből az idők során vettem több kamionnal is, de legközelebb már én határoztam meg a méret és szín összetételt.
Ugyanez vonatkozott egy kamion masszipunkt papucsra is, melyet olcsó darabáron sikerült megvenni. A sorsa hasonló volt a fenti szabadidőruhához.
Az ötlet és az időzítés jó volt, mint az előző vállalkozásom, az utazási iroda esetében. Úttörő volt a maga nemében, mind profilt tekintve és különösen a vonalkód technika bevezetésével (ez volt Veszprém megye első vonalkódos kereskedelmi egysége) számos olyan szolgáltatást tudtam bevezetni, amelyeket a multik csak mostanában kezdenek bevezetni. Pl. törzsvásárlói kártya, amellyel a helyi lakosságnak akartam kedvezni, vagy a napi időszakos akciózás. Ugyanis jó időben 13-16 óra között volt egy pangás. Vagy a viszonteladói kártya. Ezt büfések, étterem, kocsma és bár tulajdonosok, beszerzők vették szívesen.
A vállalkozás egyik fő kockázata a szezonalitásban rejlett. Télen a holt szezonban szinte téli álmot aludtunk. Csak azért tartottunk nyitva, hogy a dolgozókat átmentsem, mert akkoriban nem volt könnyű betanítani egy új dolgozót a számítástechnikára. Volt ugyan még egy forgalom fellendülés decemberben, de az október, november, a januártól áprilisig terjedő időszak veszteséges volt.
Majd jött a szezon. Mint ahogy lehetett rá számítani, s ahogy a későbbi években kiderült, mások is felébredtek és az ország különböző részeiből szezonra odaköltöző kereskedők fölözték le a piacunkat, de 1991-ben még a felfutás időszaka volt.
Ezek a konkurensek pillanat alatt tűntek fel, nem lehetett előre velük tervezni, védekezni, tudomásul kellett venni, hogy egyre erősebb versenyben kell valahogy piaci pozíciónkat megtartani esetleg még fejleszteni is.
Volt egy konkurensem is, akivel egymás tudta nélkül egy időben kezdtük a nagyker tevékenységet, de amikor tudomást szeretünk a másik működéséről, megkerestem és megállapodtunk abban, hogy bizonyos termékek esetében egyikünk az egyik, a másik a másik gyár termékeit forgalmazza, ezzel is szélesítjük a termékkínálatot a környéken úgy, hogy egymást nem zavarnánk. Ezzel a konkurenssel jól együtt tudtam dolgozni.
A lényeg az, hogy az 1991-es év is jól sikerült, nyereséges évet zártunk, a kollégákat át tudtuk menteni és elkezdtem az 1992-es évet előkészíteni.
Néhány havonta, ahogy időm engedte hazautaztam Berettyóújfaluba szüleimet meglátogatni. Persze este körbe jártam a kisváros vendéglátó ipari egységeit, hátha találkozom régi ismerősökkel. Az egyik étteremben futottam össze egy ismerőssel, akit gyerekkorom óta ismertem majd a ’70 es évektől diszkós volt a környéken. A beszélgetésük kb. így hangzott:
-Helló Attila.
– Helló Jenő, hogy vagy, hol laksz, mit csinálsz?
Kösz jól. Balatonfüreden lakom és van egy kereskedelmi vállalkozásom a Commerce kft. Ennek van egy raktáráruháza is az Amigo. Nagyker- kisker tevékenység.
- És miket árulsz?
- Gyakorlatilag mindent, amire a helyi, illetve a Balaton körüli lakosságnak és a turistáknak szüksége van. A liszttől a bikiniig, a napolajtól a gyerekjátékokig mindenfélét.
- és te űzöd még az ipart? (mármint a diszkózást)
- Igen, de jó lenne valamit még csinálni mellette. Nem akarsz erre terjeszkedni?
Nem volt szándékomban.
- Miért? Érdekelne egy ilyen munka? Ügynöki munka, áruterítés, hálózatépítés vagy saját kezűleg, vagy alvállalkozók bevonásával.
- Érdekel, hogyan tudnék csatlakozni?
- Van valamennyi tőkéd?
- Az sajnos nincs, mert házat építek.
- Nem szoktam ilyet csinálni, de a régi ismeretségre való tekintettel, ha komolyan gondolod, adok neked egy kisteherautó árut bizományba, s havonta lejelented a bevételt, átutalod és ha már nagyon fogytán a készleted rendelhetsz újra.
- Jó lesz így? DE ehhez dolgozni kell, s az elszámolásokat utalásokat is időben csináld meg. akkor rendelj új árut, ha a készleted már nagyon hiányos. Jó lesz így? El tudod raktározni az árut?
- Akkor a jövő héten lejövök egy kisteherautó áruval, Hozok neked szállítóleveleket és lepecsételt számlatömböt és megkapsz minden infót. Van vállalkozásod?
- Akkor úgy csináljuk, hogy alvállalkozó üzletkötője leszel a Commerce-nek.
- Jó lesz így?
- Jó.
- Akkor jövő héten jövök, Hol laksz, van telefonod?
- Anyáméknál van.
- Kérlek, írd fel a címed és a telefonszámot!
- Szerdán jövök.
Csevegtünk még egy két unikum és sör elfogyasztása mellett, de az már érdektelen.
Szerdán kiképeztem és felszereltem a kelet-magyarországi lerakatosom.
Egy darabig elég jól ment az együttműködés és további -mondjam úgy- járulékos előnye volt, hogy szüleimet gyakrabban láthattam.
Csakhogy az elszámolás mérlege kezdett elbillenni az idő múlásával. Megértettem azt, hogy ha bővül a piaca, ahhoz több áru kell, ezért kezdetben természetes volt, hogy több árut kellett kihelyeznem, hogy tudja fejleszteni a hálózatát, de egy idő múlva a forgalom nem nőtt, a visszautalt bevételek nem nőttek, hanem csökkentek, miközben rendelte az új árut.
Persze sejtettem, hogy visszafog pénzeket, ezért kértem, hogy küldjön pénzt, ha további árut szeretne rendelni. Küldött is valamennyit, de sokkal kevesebbet, mint amit a korábbi tapasztalatok alapján forgalmazott egy adott időszakban, és így is még rengeteg árunak kellett ott lenni.
A lényeg az, hogy elegem lett abból, hogy fejőstehénnek néz és tájékoztattam, hogy, ha nem tud nagyobb forgalmat és korrekt elszámolást produkálni, akkor megszüntetem a lerakatot.
Ez meg is történt. Egy napon lementünk egy kollégával és leleltároztunk. Az árut beraktuk a kisteherautóba. Írtunk egy jegyzőkönyvet, amelyben rögzítettük, hogy terhelése és a befizetett jóváírások egyenlege ennyi és ennyi forint.
Mind a leltár íveket, mind a jegyzőkönyvet aláírta, s írattunk vele egy elismervényt is, amelyben elismerte, hogy kb, egy fél ház árával tartozik és havi 50000 Ft-onként vállalja a törlesztést.
Telt múlt az idő, de törlesztés nem érkezett. Kb fél év múlva meguntam és beadtam a berettyóújfalui Járásbíróságra. Gondoltam ez olyan tiszta és egyértelmű ügy, mint egy gyémánt, hiszen minden dokumentum rendelkezésre állt. Szerződés, szállítólevelek banki kimutatás és bevételi bizonylatok az átvett pénzekről, a leltár ívek, a jegyzőkönyv, az elismervény a tartozásról. Gondoltam sima ügy.
Nem így történt. A Bíróság felszólított, hogy számlákkal igazoljam a termékek eredetét.
Erre azt válaszoltam a Bíróságnak:
Tisztelt Bíróság!
Amit a T. Bíróság kér tőlünk az egyrészt nem tartozik a tárgyhoz, ugyanis mi tevékenységünket törvényesen végezzük. Minden árut számlára veszünk, mert az üzletünkben használt vonalkódtechnika nem teszi lehetővé, hogy számla nélküli terméket forgalmazzunk. Ennek ellenőrzésére az APEH jogosult és ezt rendre meg is teszik.
Másrészt a feladat, amelyben arra kér bennünket, hogy számlával igazoljuk a termékek eredetét, olyan hatalmas feladatot ró ránk, amely két ember legalább 3 heti munkája lenne és ehhez kb 1 m vastag számlahalmot kellene egyenként átnézni és amelyekben olyan tétel szerepel, ami a szállítóleveleken is, azokról fénymásolatot készíteni 3 példányban. Ez a feladat meghaladja a mi human és eszköz kapacitásunkat és nem tartozik a tárgyhoz.
Tisztelettel kérem a T. Bíróságot tekintsen el ettől a kéréstől és kérjük, hogy a beadványunk alapján határozzon.
Tisztelettel: …
A Bíróság megszüntette a pert azzal, hogy a felperes nem működött együtt a bírósággal.
Leírtam…. A gyerekkori ismerőst is.
Így működött a vadkelet.
- Olajbiznisz
Ebben az időben találta ki a Kormány azt a különleges rendeletet, hogy a gázolajnak két árat adott. Abból kiindulva, hogy akkor még sokan háztartási tüzelőolajjal fűtöttek és, hogy olcsóbban juthassanak fűtőanyaghoz. Igen ám, de kezdetben semmi nem különböztette meg a kettőt egymástól. Persze, hogy mindenki az olcsóbbat választotta a tankoláshoz, Persze én is. Svájc Olaszország körutat párszáz Ft értékű üzemanyaggal megjártam. A tüzelő olaj ára 1,50 Ft volt, de néha még akcióztak is és 1 Ft-ért adták, miközben a „rendes” gázolaj 10 Ft volt. Ebből is látszik, hogy a gázolajon kimutatott infláció 30 év alatt 6000%-os volt., vagy 60 szorosára emelkedett a gázolaj ára.
Ekkor mondta a Barátom, aki tüzelőolaj kereskedő volt, hogy tud Bács Kiskun megyében egy eladó benzinkutat, vegyem meg. Ekkor már hónapok óta virágzott a biznisz.
-Nézd Feri, szerintem a Kormány nem lehet olyan hülye, vagy bamba, hogy ezt sokáig fenntartsa. Mire megvenném kutat, már be is fejeződne a nagy üzlet. Arról nem beszélve, hogy oda kellene költöznöm, vagy a dolgozók kilopnák a szemem.
A kormány kitalálta valóban egy idő múlva, hogy úgy lehet elkerülni a jövedéki, tehát nagy adókkal terhelt gázolaj és a tüzelőolaj kereskedelem szétválasztását, ha a tüzelő olajat megszínezik. Erre az élelmes vállalkozók azt találták ki, különösen Bács-Kiskun megyében nagy gazdaudvarok végébe hatalmas tartályokat süllyesztettek a földbe és kénsavval kimarták a színt a gázolajból, majd a kénsavat derítették. Az lesüllyedt a tartály aljára és a többit eladták, mint gázolajat. Ez a folyamat volt az un. olajszőkítés. Így 10 szeres hasznot értek el elvileg. Ugyanis a kénsav árát, a szállítást meg az árengedményt le kell vonni, hiszen a kutasok is keresni akartak rajta, persze olcsóbban vették át a felelőtlen kutasok, mint a gázolaj nagyker ára, de néhány száz % -os hasznot elértek vele a kutasok és az olajszőkítők is.
A savazásnak volt még egy nagy veszélye illetve károkozása dizel autósok számára. Ha nem jól derített gázolajat vettek a kutasok, a benne maradt kénsav maradványok szétmarták a gépkocsi motorjának néhány gumi tömítését, Tönkre tették az adagolót, amely a dizel autók egy nagy értékű alkatrésze. A színezett gázolaj semmi kárt nem okozott a motorban, csak azt meg az APEH-esek ellenőrízték és amelyik autó tankjában ilyet találtak, a sofőrt megbüntették.
Ez a biznisz évekig ment. Volt egy olyan vállalkozói réteg, amely ekkor gazdagodott meg. Hallottunk olyanról is, hogy már akkor ismert, vagy később felkapaszkodott magas rangú politikusok is belenyúltak ebbe az üzletbe. Így szereztek pénz maguknak és pártjuknak is. Semmi más nem indokolja miért maradt fenn ez a rendszer évekig, amikor józan ésszel be lehetett látni, hogy ez így nem megy. Maffiák alakultak ki és gyilkosságok is övezték az olajszőkítők környezetét is.
A barátom által ajánlott benzinkutat megvette egy nálam agilisabb vállalkozó, aki fél éven belül három kutat vett meg és helikopterrel járt naponta bekasszírozni a lóvét.
Évekkel később egy fiatalemberrel együtt béreltünk egy irodát Budapesten. Én a Finanz budapesti ügyfeleit fogadtam itt, a bérlő társam pedig számítógépes grafikus volt. Ő egyébként Százhalombattán lakott és hasonló okból tette át irodáját, mint én. Tehát, hogy közelebb legyen az ügyfelekhez. Ő mesélte a következő esetet:
- Volt egy haverunk, aki udvaros volt a MOL lepárló telepen. Nem keresett sokat, sőt olyan keveset, hogy mi fizettük be a diszkóba, meg mi vettünk neki zsíros kenyeret. Ez a haver mindig, amikor találkoztunk bizonyos időnként elmesélte, hogy feljebb lépett a vállalati ranglétrán, mert egy felettese elment. Eltelt néhány hónap megint lépett egyet. Addig lépegetett az udvaros, hogy őt bízták meg az éjszakai tartálykocsik színező anyaggal való ellátásával. Tehát neki kellett beönteni a színt a gázolajhoz. Persze a sofőrök abban voltak érdekeltek, hogy az a vacak festék ne kerüljön az olaj közelébe, ezért tartálykocsinként 50000 Ft-ot ajánlotta neki, ha nem önti bele. Így aznap, amikor ő volt szolgálatban nem sok színezett olaj kerül ki a telepről. Azt mondta a srác, volt olyan éjszaka hogy 500 e Ft ütötte a markát. Akkor, amikor egy jó házat lehetett venni 2-3 millióért. A srácnak volt annyi esze, hogy nem kezdett el másképp élni, mint eddig. Járta Budapest és a vidéki bankokat és akkor még lehetett jelszavas, meg bemutatóra szóló betétkönyvet nyitni, valamint autó nyeremény betétkönyveket, így azokba rakta a pénz és csak miután megszedte magát, lelépett, mint a nadály.
Majd házat vett később hitelre, meg kocsit és inkább fizette a kamatokat és apránként vonta be az előbbi úton megszerzett pénzt.
Vagy az ÁFA csalások. Hallottam olyan bizniszt, hogy megvásároltak egy teherautó legolcsóbb filléres karórát. A karórák talán le sem kerültek a teherautóról, de közben csodálatos átváltozáson mentek át, mint amikor a hernyóból szép pillangó lesz, ezek az órák átváltoztak vagy 100x drágább órára és kikerültek egy román szemétdombra. Gondolom hogy örültek a guberálók, amikor megtaláltak a szállítmány órát.
A ügyes üzletemberek pedig visszaigényelték a drága óraszállítmány hatalmas ÁFÁ-ját. Ezt aztán tovább fejlesztették ők is meg mások is. Még ma is vannak olyanok, akik ilyesmiben utaznak, de az is tény, hogy a NAV szakemberei is sokkal dörzsöltebbek lettek.
Ment az eredeti tőkefelhalmozás.
- A Concettáról
Időközben ismerve eddigi 8-9 éves vállalkozói előéletem többen megkerestek, adjak nekik tanácsot, hogyan kezdjenek neki, mert ők is vállalkozni szeretnének. Természetesen mindenkinek segítettem, amiben tudtam. Jómagam 1982 óta próbáltam magam képezni a téli holtszezoni időszakban, mind a polgári jog, mind a közgazdaságtan, vállalati pénzügyek területén.
Nem tudom hogyan, de valahogy összeismerkedtem egy állami vállalat igazgatójával, aki miután megismerte több éves magán szektorban végzett tevékenységemet egyrészt néhány tanácsot is kért tőlem, majd később megemlítette, hogy van még egy néhány eladásra váró üzem és egyéb eszköz, vagyontárgy, amit értékesíteni szeretne.
Volt közöttük egy nem működő sütőüzem Balatonfűzfőn, amelyet olcsón meg lehetett venni. Szóltam egy barátomnak hogy vegyük meg közösen és alapítsunk rá egy kft-t. Az apropót az adta, hogy volt egy cukrász haver, aki mindig arra panaszkodott, hogy nappal beszerez, árulja a termékeket, jön megy intézkedik, majd este kisüti a piskótát, majd ha kihűltek a termékek és az üzem, akkor elkezdi betölteni, elkészíteni a süteményeket, nemhogy csajozni nincs ideje, de még aludni sem.
Arra gondoltam, hogy ha ő így él nyáron, akkor valószínű a többi cukrász is hasonlóan, ezért az jutott eszembe, hogy biztos örülnének annak, hogy az alaptésztákat megkapnák és csak a konfekcionálás, késztorta és egyéb sütemény krémekkel való ellátása lenne a feladatuk. s ezzel sok szabadidőt nyerhetnek.
Természetesen megkérdeztem a cukrász havert, mit szólna, ha készen megkapná mindig az alaptésztákat, amikor szükség van rá?
Azt válaszolta: ha jó a minősége és az ára, akkor örülne neki. Jártak hozzánk a raktáráruházba más cukrászok is, és az áruterítőinket is megkértem végezzenek piackutatást, hogy érdekelné-e a cukrászokat a lehetőség. A cukrászok több mint 70 %-a azt válaszolta, hogy örömmel venné, sőt közben kiderült, hogy veszprémi cukrászok közül is volt olyan, akit érdekelt ez a lehetőség. Volt olyan cukrászüzem, ahol több mint 10 dolgozót számoltam meg, amikor ott jártam és ők is rendelték évekig a termékeinket.
Így alapítottuk meg a Concetta Magyarország kft 1992-ben. S a szezon kezdetére sikerült egy olyan piskóta receptet kidolgoznunk, amelyet a cukrászok elfogadtak. Most megkérdezhetik tőlem mi olyan nagy dolog egy piskótában? Minden szakácskönyv tele van vele, a cukrász tanulóknak pedig az első órán tanítják. Mi itt olyan vállalkozásba vágtunk, amely úgy nézett ki, mintha a sivatagba akarnánk homokot eladni. Ez az, amit úgy neveznek, hogy outsourcing, azaz kiszervezés. A késztermék gyártó úgy dönt, hogy nem fog minden alkatrészt, esetünkben félkész terméket saját maga legyártani, hanem kiszervezi, s ezzel megspórol energiát, munkaráfordítást, esetleg beruházást.
A vállalkozás ennek ellenére szépen beindult. Hetente kétszer jártunk kisteherautóval, sőt a főszezonban minden másnap, hogy a megrendeléseket teljesíteni tudjuk. Közben a raktáráruházban fóliatasakba csomagolva is kiraktuk. Az is elég szépen fogyott. S ennek volt egy kereslet gerjesztő hatása is, mert akkor már vettek hozzá lekvárt, kakaót, porcukrot, tejszínt stb.
A szezon elmúltával azonban a Balaton körüli szállítás elsorvadt, mert a cukrászok vagy bezártak, vagy olyan keveset rendeltek, hogy azt már nem tudtuk gazdaságosan kiszállítani. De ekkorra már a nyári kiskereskedelmi tapasztalatok alapján ki volt dolgozva, le volt gyártva a csomagolóanyagunk és megkezdtem a kereskedelmi hálózat kiépítését. Szeptembertől már nem kellett annyit foglalkoznom a raktáráruházzal, így maradt időm a hálózatfejlesztésre. Feladtam egy hirdetést az Expressz újságban, hogy zárt 6 évnél fiatalabb kisteherautóval rendelkezőket keresek folyamatos áruterítő munkára.
A jelentkezők közül kiválasztottam azokat, akikkel úgy tűnt, sikeresen együtt tudunk működni.
Kiképeztem őket, mit kell tudni a cégről, a termékekről, a tárgyalástechnikáról, az udvarias jó modorú fellépésről, a számlaadásról és egyéb fontos információkat is átadtam nekik. Természetesen úgy alakítottam a javadalmazásukat, hogy ösztönözve legyenek a minél aktívabb piackutatásra, ezáltal nagyobb eladásra.
A karácsonyi vásárra már a fél ország boltjaiban jelen voltunk és vagy 50 szakmai partnerünk is volt.
Tehát megvolt az a tevékenységem, amelyet télen is lehetett aktívan csinálni.
A kereskedelemből keletkezett néhány millió Ft olyan pénzem, amelyet részvényekbe fektettem.
Akkor jól ment a Konzum és az OTP, meg még egy két részvény, de a nevére már nem emlékszem. Nagy bukta volt viszont a szépreményű Fotex részvénye.
Vége a II. résznek