Örvények VII.rész

VII. rész

11. A Finanzról

Most egy kicsit visszaugrom az időben. Mivel mindig volt a Concettában üzemvezető, így maradt időm a Finanz-al is foglalkozni. Tekintettel arra, hogy a Finanz Befektető és Kockázati Tőke kft. kezdetben pénzügyi tanácsadó, szolgáltató tevékenységet végeztem, így elsők között készítettem pl. privatizáció pályázatokat. Később a hitelügyintézésben is az elsők között volt a Finanz. Mi vezettük be először az angol consulting szó helyett a tanácsadó szó használatát. S valóban jöttek az ügyfelek különböző igényekkel.

Elértem egy olyan keresleti szintet, amikor már munkatársakat is fel kellett venni. Nem csak azért, hogy a munkatárs közreműködésével növeljük a bevételünket, hanem a tudásunk szélesítésére is.

Kezdtek jönni olyanok is, akik valamilyen problémával küzdöttek vállalkozások vezetése során. Olyanok is, akik már nagy válsághelyzetben kerestek fel bennünket és olyanok is, akik végső kétségbe esésükben kerestek fel bennünket.

Az első csoportba tartozóknak még érdemi segítséget tudtunk adni.

A másik körnek, ahol a társaság már visszafordíthatatlan helyzetbe került és az adóssághalmaz már a fejük fölött volt 2 m-rel. Itt nem tudtunk segíteni, csak azzal: jelentsen csődöt és bízza rá a csődbiztosra. Kivenni nem tud belőle semmit, de egy nagy gondtól megszabadul. Pihen egy kicsit és majd meglátja, ki fog találni valamit.

A harmadik kör, aki megtalált -sajnos a gilisztások közül egy sem- végső szalmaszálként tekintett ránk. Annyira el voltak keseredve, hogy volt, aki azt mondta, ha nem segítek rajta megy és felakasztja magát. A szavak megdöbbentettek. Micsoda felelősség gondoltam. Először átfutott az agyamon, hogy elküldöm pszichológushoz, de ezt gyorsan el is vetettem, mert arra gondoltam, ha ezt az embert lepasszolom, lehet, hogy tényleg megteszi. Inkább azt válaszoltam: kérem, mesélje el mi történt magával? Mitől ilyen elkeseredett?

Az ember elkezdett beszélni. Általában az alábbi gondok kerültek felszínre.

• túlhajtotta magát (velem is előfordult, még az Amigós időkben. Egyszer jelzett a szívem, hogy állj. Elmentem a kardiológushoz. Azt mondta nincs az ön szívével semmi baj, szedjen Panangint Pálfi úr és vegyen egy kicsit vissza. Ez olyan figyelmeztetés volt, aminek hatására a 14 órából legalább 4 –et visszavettem.
• Megromlott családi háttér Emiatt sűrűsödtek otthona családi veszekedések, A gyerekekkel sem tudta tartani a kapcsolatot a sok munka miatt. Az asszony beadta válópert.
• A vállalkozás sem megx úgy ahogy kellene A túlhajszoltság miatt nem tudott odafigyelni sem a munkatársaira, sem az ügyfeleire rendesen.
• Veszteséges lett,
• a vállalkozásra felvett hitelt nem bírja törleszteni, de a hitel fedezetként a családi háza is fel lett ajánlva.
• Nem ismerte fel időben, vagy nem mert időben lépni, cselekedni, hogy megoldja a válságot.

Pedig az idő nagyon sokat számít. Ameddig egy vállalkozónak van mozgástere, addig kell intézkedni. Ha ez beszűkül, akkor már el kell engedni. A pénz nem minden. fő az egészség.

Az volt ezen szolgáltatásunkban a jelmondatunk, hogy csődbe ne halljon bele senki.

• Mindezek mellett csalódás a partnerekben a munkatársakban. ezt én is megéltem. 40 éves vállalkozói cégvezetői tapasztalattal azt kijelenthetem, hogy a legnagyobb kockázati tényező maga az ember.

 

• Ehhez még valami egyéb betegség is felüti a fejét.

 

• esetleg hozzátartozó halála

Amikor ezek a problémák halmozottan jelentkeznek, akkor bizony könnyen előfordul, hogy a vállalkozónak külső segítségre van szüksége.

Ezért volt minden honlapunk alján egy mentőöv grafika, vagy szimbólum és szövegeinkben is kihangsúlyoztuk, hogy válságkezelés díjmentes. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy legalább 15 embert ebből a végső szakaszból sikerült visszahoznom és egyben elégedetlen is vagyok, mert sokakat nem. Mert nem tudtak rólunk vagy nem gondolták, hogy segíthetünk, s nem kerestek meg bennünket.

Én tudom a legjobban, hogy csőd után is van élet. Túl lehet és túl kell lépni rajta. Nincs olyan sötét barlang, amelynek ne lenne kijárata.

Most eszembe jutott az a tojástermelő vállalkozó, akivel hetente találkoztam egy időszakban. Egy agilis 30 as éveiben járó, jóvágású, szimpatikus, családos ember volt. Az ő tragédiája az volt, hogy darálták a kukoricát és ezt látta a 4-5 éves gyereke is. Megmondták a gyereknek hogy közelébe se menyjen annak a gépnek. Megtörtént a darálás, lekapcsolták a darálót és kezdtek kimenni a kollégával a tárolóból  kezükben a darával. A gyerek, meg visszaszaladt és bedugta a kezét a hangtalan, hiszen le lett kapcsolva, darálóba. De az még forgott egyre kisebb fordulatszámon és levágta szegény gyerek négy úját. Ezt követően jött hozzánk a fiatalember, elmesélte az esetet, de már látszott, hogy nagyon el van keseredve. Mi megpróbáltuk vigasztalni, de hiába. Azt mondták később, hogy kiment a vasúti sínekhez. Levetkőzött, ruháját szépen összehajtogatta és vonat alá vetette magát.

Emberi felelőtlenség megállapítható kétségtelen, de azért nem kellett volna ilyen nagy árat fizetni érte. Nyugodjon békében.

Mellékesen itt említem meg, hogy 2007 körül alapítottam egy csődhelyzetbe Jutottak Egyesülete nevű egyesületet pontosan erre a célra. Az élet iróniája, hogy ez az egyesület is csődbe jutott. Az lett volna az egyesület célja, hogy az emberek semmilyen okkal (de az naiv ábránd lett volna), de legalább vállalkozási kudarc miatt ne adják fel az életüket, s ebben segítettünk volna. De mivel a tagok is csődben voltak, így nem jutott energiájuk és főleg tőkéjük arra, hogy az egyesület munkáját, céljait, szolgáltatásait támogassák, reklámozzák. Az alapító tagok szétszéledtek, nekem meg nem volt időm meg pénzem ennek a menedzselésére.

A ’90 es években a pályázat készítés és a hitelügyintézés volt az a két tevékenység, amely az árbevételünk 70%-át adta. Privatizációs pályázatok, gazdaság élénkítő pályázatok stb.

Hitelügyintézésben az elsők között kötöttünk szerződést bankokkal. Ez a szolgáltatás a bankoknak is jó volt, mert ügyfeleket szereztünk a bankoknak, ráadásul a munka egy részét is levettük a bankokról azzal, hogy az előminősítést megcsináltuk és a szükséges banki beadványokat is elkészítettük. Persze itt is jöttek a követők, jobb banki összekötetésekkel, konjunktúra lovagok, akik intenzív reklámozással nagy piacokat szereztek. Mi nem reklámoztuk különösebben ezt a tevékenységet, csak ha úgy láttuk, hogy az ügyfél cégének éppen az adott helyzetben az lenne a legjobb megoldás, akkor ajánlottuk.

Emlékszem egy ABN AMRO bankos történetre:

Bejött ez a holland-belga nagybank a ’90 es évek elején. Azzal dicsekedett, hogy Európa már nem emlékszem pontosan legnagyobb bankja, vagy második és a világ 5. legnagyobb bankja. Örültünk neki és abban reménykedtünk, hogy az OTP-nek lesz egy tőkeerős konkurenciája. Erre betétgyűjtésbe kezdtek. Egy új piacot betétgyűjtéssel, melldöngetéssel és reklámmal akartak meghódítani. Jó tiszta sor, egy bank a betétek egy részét és egyéb forrásokat tudja hitel kihelyezésre fordítani, de arra gondoltunk, hogy sok tőkét idehoz és a hitelekkel rövid idő alatt sok céges és magán ügyfelet szerez, majd az erre a bevezető időszakra megelőlegezett tőkéjét visszavonja, ha a betétek és egyéb ügyletek lehetővé teszik. Nem így tette.

Egy több százmilliós hitelt intéztem egy cégnek. Azt a hitelkérelmi dokumentációt, amelyet, majd három hónapi munkával raktam össze mire a tulaj a mellékleteket is prezentálta. Beadtuk, majd egy idő múlva egyeztetésre hívtak.  A bankban egy osztályvezetőkből és egy főosztályvezetőből álló grémium úgy vizsgáztatott minket a hitelkérővel, mint ha az egyetemi disszertációt kellene megvédeni. Belekérdeztek: az egyes adatokat honnan vettük, mivel támasztjuk alá, stb. A végén vagy 2 órával később azt mondták, hogy rendben befogadják. Meg is kapta ügyfelem a hitelt.

Megyünk kifele  a tárgyalóból mondom a főosztályvezetőnek.

• Főosztályvezető úr! Meg kell, hogy mondjam azért nagyot csalódtunk a bankjukban, mert abban reménykedtünk, hogy sok tőkét hoznak és kedvező hitelekkel elárasztják az országot. Szerintem rossz bevezető stratégiát választottak azzal, hogy betétgyűjtéssel kezdték a magyarországi tevékenységüket. Itt tőkehiány van, a vállalkozások úgy ki vannak száradva, mint varangyos békák eső előtt.
• Higgye el Pálfi úr a főnökeim tudják mit csinálnak, már 300 éve működik ez a bank.
• Azt elhiszem, de nem haragszik, hogy ezt elmondtam.
• Köszönjük a véleményét.

A bank néhány éves magyarországi működése alatt több milliárd euró veszteséget könyvelt el és a végén úgy, mint ABN AMRO ki is vonult a magyar piacról. ha jól tudom kis megmaradt tőkéjével a K&H bankot erősíti.

Pályázatok közül ebben az időben a privatizációs pályázatok, valamint különböző gazdaságfejlesztő pályázatok voltak népszerűek. Sok ember tőlünk hallott először arról, hogy megfelelő üzleti tervvel vissza nem térítendő pályázatokon lehet részt venni, sok embernek segítettünk, de bizonyos okok miatt ebben is sikertelenek voltunk:

Egy barátommal mi is indultunk egy balatonfüredi szálloda megvásárlására kiírt pályázaton. Az Állami privatizációs Zrt elfogadta a pályázatunkat, a jogi ceremóniát lebonyolító Seratus zrt viszont nem kötötte meg velünk a szerződést. Hiába mutattuk az ÁPV levelét, amelyben feketén fehéren le volt írva, hogy a pályázatunkat elfogadta, és mi az ott leírtak szerint akarunk teljesíteni. Nem fogadták el.

Kb. egy év múlva újra kiírták a privatizációs pályázatot arra a szállodára és az ajánlatunkhoz képest fél áron elkelt. De mi már a második fordulóban nem indultunk.

Volt felsőfokú végzettségem, csak nem közgazdasági és a kilencvenes évek közepére már minden fellehető szakkönyvet elolvastam, de úgy éreztem. hogy kellene egy gazdasági diplomát is szereznem, ezért beiratkoztam a Nemzetközi Bankárképző Központba és három évi tanulás után 1996-ban  bankdiplomát szerezem.

Ennek az volt az érdekessége, hogy kisteherautóval utcai ruhában Balatonfűzfőről Budapestre szállítottam a piskótákat. Reggel találkoztam a pesti ügynökeimmel, Kiosztottam részükre a rendelt mennyiségeket, elszámoltunk az előző héttel, ezt követően a Csopak utcába hajtottam. Leparkoltam, majd a kocsi hátuljában átöltöztem öltönybe és mentem tanulni.

A diploma dolgozatom címe: A Kockázati Tőke Szerepe a Piacgazdaságban.

Úgy gondoltam, hogy az akkor még alig ismert fogalmat, amely ugyan cégünk nevében már ’93-ban felbukkant, valamint annak tartalmát működés elvét, a gazdaságban betöltött szerepét erősíteni kell.

A szóbeli  diploma védésemen volt egy pénzügyminisztériumi főosztályvezető is a vizsgáztató grémiumban. Vele diskuráltunk a legtöbbet, vagy 40 percig, majd névjegyet is cseréltünk.

Kb. másfél év múlva kaptam egy nagy A/4 es borítékot a Pénzügy Minisztériumtól, amelyben a fentebb említett főosztályvezető arra kért, hogy véleményezzem a Kockázati Tőke törvény tervezetét.

Írtam róla egy 29 oldalas kritikát, és javaslatokat, de szinte semmi sem került a törvénybe. Nem is működik még manapság sem megfelelően ez, de a többi forrásbevonási lehetőség sem.

Természetesen itt is elértem egy olyan keresleti szintre, amikor már annyiféle igénnyel  kerestek meg, mint az előzőekben utaltam rá, hogy szélesítenünk kellett a palettát. Sokan jelentkeztek, hogy készítsünk cégük részére pályázatot, de ahhoz hogy pályázatot tudjunk készíteni egy céget meg kell ismernünk keresztül kasul, tehát át kellett világítani. Ilyenkor aztán kiderültek a cég hiányosságai, hibái, sőt még bűnei is. De cégünk banki szintű adat és titok védelmi szabályzattal rendelkezett és nem voltunk sem APEH, sem rendőrség, ezért ha ilyen ügyeket derítettünk fel, csak a megbízónkat tájékozattuk róla. A információ hallatán persze mindegyik cégvezető elcsodálkozott, gondolom volt, aki színlelt rácsodálkozással, de volt olyan, aki valóban megköszönte, mert elismerte, hogy erről valóban nem volt tudomása.

Az már látszott, hogy akár kisebb akár nagyobb cégről van szó, mindegyiknek van gyenge pontja, amelyre a cégvezető vagy a menedzsment valahogy elfelejtkezik, vagy rossz kezekben van az ügy, vagy egyéb ok játszik közre abban, hogy egyes tevékenységek, események nem működnek tökéletesen. Vagy a kontrolling, vagy a vagyonvédelem, vagy a fejlesztés, a pénzügyek kezelése, a marketing, az egységek felügyelete, szervezetlenség, az alá és fölé rendelési viszonyok tisztázatlansága, a felelősség megosztás, stb. hiányosan vannak leszabályozva és még sorolhatnám.

A szervezetet úgy építettem fel, hogy kezdetben csak közgazdászokat vettem fel. Később tanárokat vagy más felsőfokú végzettségűeket is. De ők nem maradtak meg hosszabb távon. Az első interjún tájékoztattam a jelentkezőt, ahhoz hogy komolyabb ügyfeleink legyenek, az kell, hogy mi keressük meg őket. Leegyszerűsítettem: itt házalni kell. Persze volt, akinek nem tetszett és elment.

Volt, aki azt mondta szeretem a kihívásokat és vállalta. A munkatársaim, mivel kivétel nélkül Budapestiek voltak, kaptak egy számítógép terminált szkennerrel nyomtatóval felszerelve és már a ’90 es évek vége felé home office-ban dolgoztak, ugyanis egyikük sem szigetszentmiklósi lakos volt, így értelmetlen lett volna tőlük azt kérni, hogy naponta bumlizzanak ki és vissza. Munkájuk egy kis részét adta ugyanis a céglátogatás, a többit a megbízás alapján kiosztott feladat kidolgozása tette ki. Az évek során megismertem melyek az előnyei, hátrányai az ilyen foglalkoztatásnak. Az embereim kivétel nélkül arról számoltak be, hogy ha nem lett volna a „házalás”, tehát amikor kimozdulhattak otthonról, akkor az állandó otthoni munkát nem vállalták volna. Volt, aki nem tudta beosztani az idejét. Volt, akinek azt mondta a felesége, hogy úgy is itthon vagy, akkor legalább vigyázz a gyerekre. Volt olyan kollégám, aki meg Internet függő lett és depressziós. Felmondta az internet szolgáltatást, a munkaviszonyát is és elment reklámújság kihordónak, miközben ő volt elméletben a legfelkészültebb kollégám. Nagyon sajnáltam. Egy két évvel később megkerestem, annak reményében hátha kigyógyult és újra a szakmában dolgozik. De sajnos nem gyógyult. Nagyon sajnálom a srácot.

Voltak olyanok is, akiket a „házalás” közben elcsábítottak, pedig elég jól kerestek kollégáim.

Én is, amikor időm engedte időpontot kértem egy-egy kiszemelt cég vezetőjétől elmondtam miről szeretnék vele tárgyalni, erre vagy adott egy időpontot vagy nem. Tehát csak olyat kértem az új kollégáktól, amit én is szívesen csináltam, mert az igazi komoly munkáink így jöttek össze.  A KKV-t odarendeltük az irodámba, a nagyobbakat meg mi kerestük meg.

Arról nem írhatok még most sem kinek nyújtottunk szolgáltatásokat, de két esetet megemlítek kiknek nem. Az új kollégák elkezdték a munkát nem egyszerre, de pár hónapon belül négy közgazdász kezdte a munkát.

Az egyik kolléga a híres, később hírhedté vált Globex Ingatlan fejlesztő (teljes neve lényegtelen) zrt-hez kért időpontot. Mivel nagy cégről volt szó, elkísértem én is.

A fogadtatással nem volt gond, a felső vezetés fogadott. Bemutatkoztunk elmondtuk ki vagyunk, mivel foglalkozunk, s mit ajánlunk. Mi cégátvilágítást ajánlottunk. Azt láttuk a reklámokból, hogy dinamikusan fejlődik a cég, itt is építenek, amott is. Hogy bírják ezt forrásokkal, szervezetfejlesztéssel, kontrolliggal stb. Éppen az ilyen dinamikusan fejlődő cégek a legveszélyeztetebbek, amikor a menedzsment a mennyiségre ( bevételre, profitra) helyezi a hangsúlyt. Kihasznál egy konjunktúra időszakot és pörög. Közben nincs ideje körülnézni saját háza táján, a piacfejlesztésre koncentrál, mintha nem lenne holnap. Mi kívülről így ítéltük meg a céget.

Az volt a válasz, hogy ők egy német résztulajdonban lévő tőkeerős cég. Német menedzsment tudással és hogy ők vérprofik és köszönik szépen, de nem kérnek külső tanácsadót.  Nem árulok el titkot azzal, hogy bebuktak, talán azóta már szabadlábra kerültek a vezetők.

A következő sztoriban hasonló volt helyzet. Egy másik kolléga a Contrax-ot szemelte ki, mint meglátogatandó céget. Kaptunk a cégvezetőtől egy időpontot. Elmentünk. Hasonlóan az előbb leírtakhoz jártunk el. A társaság vagy a vállalkozó, akinek ma is tudom a nevét, ugyanis ez a cég egy emberre épült. Irodatechnikával foglalkozott a ’90 es évek elején. Nagyon aktív, intenzív marketing politikával használta ki azt az időszakot, amikor berobbantak az asztali számítógépek, skennerek, nyomtatók és mindenki ilyet akart venni. Tehát a vállalkozó felismerte: addig kell a vasat verni, amíg meleg, mert egyrészt jönnek a konkurensek, és eközben telítődik a piac is, tehát beleadott mindent.  Itt azt hangsúlyoztuk elsősorban: vajon a szervezet tud-e lépést tartani ezzel a hatalmas dinamikus fejlődéssel. Vajon a felelősség szintek, a vagyonvédelem, a bizonylati rendszer, a pénzügyi fegyelem kellően erős és biztos lábakon áll-e?

Az előző sikertelen megkeresésről szóló bekezdésben nem említettem, de megemlítettük a cégvezetőknek azt, hogy mire való egy tanácsadó? Elmondtuk, hogy mint tanácsadók nem hordjuk a zsebünkben a bölcsek kövét. Legnagyobb előnyünk a cégvezetővel szemben a felülről, mintegy madártávlatból látás. Függetlenek vagyunk a cégtől, nem befolyásolnak bennünket érzelmi szálak, vagy olyan különleges cégvezetői prioritások, amely a széles látókört beszűkíti, mint a gyorsan vezető autósnak beszűkíti a látószögét a sebesség, úgy szoríthatnak  háttérbe fontos feladatokat. S mi nem csak egy cég tapasztalataiból, vagy az egyetemen tanultakból, hanem minden velünk kapcsolatba került cégnél tapasztaltakból is tanulunk és a jó dolgokat tovább tudjuk adni.

Itt is az lett a vége, hogy megköszönte a cégvezető a látogatásunkat és nem kötöttünk üzletet.

Ma már nem tudom, hogy látogatásunk után mennyi időn belül a cég összedőlt. Az üvegpalotát, amely a Hungária körúton volt lebontották már évekkel ezelőtt. …és sóval beszórták.:(

Ezzel itt vége is lehetne a Contrax történetnek, ha a nejem nem nyit egy kozmetikát a XVII. kerületben vagy 15 évvel később. Meséli a nejem egyszer, amikor hazajött a munkából (én nem mondtam neki annak idején semmit. A fenti sztorit, vagy más sztorit sohasem beszéltem meg a nejemmel a Finanz-ban történtekről).

• képzelt, már a második vendégem dicsekszik azzal, hogy valami Contraxnál dolgozott és onnan van a háza. Megkérdeztem tőlük, hogyan, olyan jól fizettek? Á dehogy olyan gyatra volt a számviteli fegyelem, hogy mindenki lopott, amit tudott.

Ekkor mondtam el neki, hogy jártunk annak idején a Contrax-al.

No comment.

Azt a munkát, amelyet most az RTL Cápák Között című műsorában látni én, illetve a Finanz 25 éve elkezdtük spontán. Ugyanis jöttek a vállalkozók, vagy csak szándékozók különféle ötletekkel.

Hogy csak néhány érdekeset említsek:

Jött egy roma asszony hogy ő füstölő vállalkozást akar alapítani.

– Ez hogy jutott eszébe? Kérdeztem.

– Azt láttam, hogy többen vágnának disznót a környékünkön, de arra panaszkodnak, hogy nincs a környéken egy olyan füstölő, ahol megfüstölhetnék.

Egyből átfutott az agyamon, hogy ez az egyszerű roma asszony felismerte a vállalkozások alappillérét, a keresletet, a valamire való igényt.

• És ismeri a füstülés szabályait?
• Apám megtanított mindenre. Szabolcsban ő is füstült a szomszédoknak is. Tudom mivel, meddig kell füstölni és mire kell vigyázni.
• mivel szoktak füstölni? és mire kell vigyázni?
• Aprófával begyújtom a csutkát, ha van, ha nincs akkor kicsit nagyobb fákat teszek rá kis tüzet csinálok és amikor begyulladt lefojtom keményfa fűrészporral. És amikor látom, hogy szépen füstül és nincs lángja rácsukom az ajtót, majd sűrűn ránézek, vigyázok arra, hogy nehogy begyulladjon a fűrészpor.
• Mekkora füstölőt szeretne?
• úgy 1,2 x1,5 m-est.

és így tovább kérdeztem.

Éreztem, hogy tudja a metódust, mert gyerekkoromban és is füstöltem szülői felügyelet mellett.

• hogyan lesz a fizetése hogyan lesz ebből bevétele.
• Ezt csak kiegészítésként szeretném csinálni a …irodában takarítok fél műszakban. Amellett csinálnám.

Mivel volt ingatlanuk és munkájuk, Csináltam nekik egy egyszerűsített üzleti tervet, megcsináltam a hitelkérelmet és intéztem nekik 200 e Ft szabad felhasználású hitelt.(voltak olyan időszakok, amikor a bankok rugalmasabban adtak hitelt, mint manapság)

Sajnos a projekt utóéletét nem követtem nyomon.

Egyszer jött egy 70 év körüli úr azzal, hogy olyan bejárati biztonsági ajtózárat dolgozott ki, amin az abc betűinek megfelelő gomb volt. És ha mondjuk azt szerette volna, hogy mondjuk „rozi” legyen  a kódja akkor arra lehetett kinyitni az ajtót. De persze bármilyen 4-6 betűből álló szót be lehetett programozni, sajnos még nem elektromos módon, hanem mechanikusan, és kis hercehurcával, ugyanis ha változtatni szerettünk volna a jelszón, akkor a zárat ki kellett venni az ajtóból.

Erre keresett menedzsert és befektetőt. Aki vállalta volna a gyártás megszervezését és a termék menedzselését.

Azt válaszoltam neki, hogy

• kedves uram, Ez a találmánya zseniális. Látszik, hogy magas műszaki, gépészeti ismeretek állnak mögötte, csak egy hibája van, hogy koravén. Elszállt felette az idő. Legalább 20 30 évet késett ez a találmány. Lassan elektromos, meg számítógép vezérléssel nyitnak kapukat meg mindent.
• Hát igen, van benne valami.
• sajnálom, de gratulálok.

 

Egy másik alkalommal egy vidéki fiatalember keresett meg azzal, hogy hogy ő szeretne lenni az új Schobert Norbi. Az tény, hogy egy Pumped Gabóhoz hasonló, kinézetre tökéletes pasi volt. Fitnesz edző valahol vidéken és elhatározta, hogy ő lesz az új fitneszguru és szponzort keres.

• Tudod ez nem olyan egyszerű. Norbi jó időben kezdte el azt, amit csinál, ráadásul volt az az erkölcsi alapja, hogy duci gyerekként nőtt fel és bebizonyította, hogy kiléphetünk duci testünkből és sportos életmóddal fittek és egészségesek leszünk. Ráadásul van a Norbinak egy barátságos, extroveltált személyisége, ami sokat jelentett abban, hogy sikerült neki a legjobb időben felépíteni a brandjét. Első volt ezen a területen, és ezt az elsőséget nem lehet elvenni tőle. Az Ő brandje mára lehet, hogy milliárdokat nem, de sok százmilliót ér. Egy ilyen brandet felépíteni sok pénzbe és sok időbe kerül. S ha lenne, aki segítene ebben neked, akkor is csak sokadik lennél, mert törekednek fel mások is. Megkérdezhetsz ezzel kapcsolatban másokat is.

Az nem baj, ha menedzseled magad, Ha abban nem is, amire jelentkeztél nálam, de a felkeresettek között lehet olyan, aki más területen lát benned fantáziát és valahol és valamiben sikeres lehetsz. Az életben vannak néha olyan terelő ingerek, impulzusok, esetleg pofonok, melyek más utakra terelik az embert, mint amit eltervezett. És nem biztos, hogy az rossz irány.

Még beszélgettünk egy darabig, majd sok sikert kívánva elbúcsúztam tőle.

Jöttek olyan vállalkozók vagy még csak vállalkozni szándékozók is, akik vagy a Netről vagy egyéb informális csatornákról tudomást szerezek arról, hogy Nyugat-Európa valamely városában szanálnak egy sütőüzemet, egy gyárat, szóval valami termelőegységet és azt az ott már leselejtezett gépet berendezést, kemencét akarták megvenni, vagy már meg is vették és otthon áll a fészerben.

Tehát ez valami olyan volt, mint a használt autó behozatala, ahol a Kormány rájött arra, hogy minden ócska vasat nem szabad beengedni az országba.  De a használt kocsik mintájára nem tudtak egy hasonló alsó küszöböt meghatározni gépekre, berendezésekre. Az egy dolog, hogy a magyar ember arra költi a becsületesen megkeresett pénzét, amire akarja, de ha haszontalan ócska gépekre, technológiákra fordítja, akkor hogyan lesz Magyarországon versenyképes ipar? Ha elkezd vele valamit gyártani, s látni lehet a terméken, hogy az nem egy versenyképes termék, azzal már a magyar műszaki színvonalat demonstrálja, s ez nem fogja elősegíteni a versenyképes magyar ipari infrastruktúra fejődését.

Az erre vállalkozók egyik fele arra szakosodott, hogy ezeket tovább adja, a másik fele termelni akart vele. Csak azt nem tudta mit, kinek, hogyan, miből? Ezek egy része is eljutott hozzánk. Volt, aki tőlünk kérdezte meg, mit ajánlunk, mit gyártson, Voltak olyanok, akik azt már tudták, hogy mit, de azt hogy hogyan tovább, azt már nem.

Természetesen, amit tudtunk segítettünk ezeknek a vállalkozóknak is mindenben. Ezen vállalkozók egy része persze hamar rájött arra, hogy az elsőre behozott géppel csak legfeljebb Magyarországon és csak rövid ideig eladható terméket tud előállítani, s ahogy kezdte kitanulni a tevékenységet, az első kis profitból, vagy hitel segítségével korszerűbb gépet vett és fokozatosan versenyképes kis vagy közepes vállalkozónak nőtte ki magát.

Tehát mégiscsak volt ennek valami gazdasági haszna így is. De ki tudja mennyi valuta ment ki olyan gépekre, technológiákra, amelyet már be sem tudtak üzemelni, vagy érdemleges tevékenységet különböző okok miatt nem tudtak vele kezdeni.

Vége a VII.résznek