Kihívások 7.rész

Kihívások 7. rész

 

Arra sem számítottam, hogy az egész éjszakát együtt töltjük tánccal, szexel, az alapján, ahogy a nyáron búcsúzott. Nem értem ezt a lányt, de jó kis bónusz volt ez az éjszaka.

Mire hazaértem Füredre, túl voltam rajta, Rövid szerelem volt, nem volt ideje belemarni az elmémbe.

Az Annabella bezárása után megint maradt két munkám. Az egyik a kőműves, a másik a magánfuvarozó.

Amikor volt az építkezésben egy két nap technológiai szünet, kötési idő, anyaghiány miatt, akkor fogtam magam és lementem Zalába a Mercibusszal és felderítettem szelíd gesztenye termelőket, gyűjtőket.

Ezzel elindultam az ország különböző területeire, ahol nem termett ez a finom mag.

S ott a zöldérteknek leadtam egyben, vagy zöldségeseknek apránként.

Volt olyan, hogy megrendelést is kaptam, pl. földimogyoróra. Keletre vittem a gesztenyét, vissza a földi mogyorót. Majd dió és famogyoró igény merült fel. Két tonnát tudtam a verdával szállítani. Az így felderített beszerzési források jól jöttek rossz időben és karácsony előtt, amikor már nem dolgoztam kőművesként.

Emlékszem egy építkezésen dolgoztam november 10.-én. Mindig kerestünk valami zenét a rádión. Egyszer megszakították az adást és szomorúan bejelentették, hogy meghalt Brezsnyev a szovjet kommunista párt első titkára. Ezt követően gyászzenék folytak a rádióból, gyorsan le is kapcsoltuk.

Ez után abban reménykedtünk, hogy valaki fiatal, agilis vezető kerül a helyére, de erre még éveket kellett várni. Brezsnyevet két hasonló őskövület követte. Kihalásos alapon töltötték be ezt a tisztséget, mint a pápaságot.

Nagyon haragudtam magamra a jogosítványom leadási idejével kapcsolatban is. Ugyanis december 15.-én délután jöttem vissza Budapestről. Láttam, hogy mire hazaérek a posta be lesz zárva, ezért úgy döntöttem Martonvásáron leadom ajánlott levélben a rendőrségnek a jogsit. S a nélkül mentem haza Balatonfüredre.

Ezt követően még legalább öt szállítmányt tudtam volna eladni a Bosnyákon, vagy zöldérteknek.

A Júliával és szüleimmel még nyáron megbeszéltük, hogy karácsonyra lemegyünk.

21.-én elmentem Celldömölkre Júlia szülővárosába a lakóbusszal.

Júliának volt jogosítványa, de csak Trabantot vezetett. Kivittem egy elhagyatott útszakaszra gyakorolni. Sajnos majdnem nekiment egy betonfalnak, ezért úgy döntöttem kis családom sokkal nagyobb biztonságban van akkor, ha én vezetek jogosítvány nélkűl, mint a Júlia jogosítvánnyal.

Amit most fogok leírni azt sokan hitetlenkedve fogadták, amikor elmeséltem, de isten bizony így történt. A több mint 450km-es út alatt háromszor állított le a rendőr, s mégsem buktam le, a jogsi hiány miatt.

Elindultunk 23.- án reggel Celldömölkről, a 8-as úton jöttünk.

Beérünk Tüskevárra. Érdekes módon azt láttam, hogy a falu túlsó végén egy rendőr egy autó mellett áll, de azt nem vettem észre, hogy az úttól beljebb lévő radar mellett éppen most haladtam el.

Látom, hogy a rendőr most kapja az értesítést a leállításomra. Lemeszel. Beállok az osztrák autó mögé. Megállapítjuk: ez jogsi nélkül vezetés nem tartott sokáig.

Kiszállok, nyújtózkodom. A rendőr elengedi az osztrákot. Jön oda hozzám.

• Jó napot főtörzs elvtárs, mit követtem el már megint?
• Jó napot. Gyorshajtás uram, mégpedig azt mondja a kolléga igen súlyos.
• Adjam a papírokat?
• Uram elég lesz egy személyi igazolvány is.

Se előtte, sem azóta egy rendőr nem volt, akinek ez az okmány elég lett volna. Arra gondolt a közeg bizonyára, hogy valami cirkusz művész vagyok, mert a szélvédőn volt egy sárga CIRCO felírat.

• Mennyivel ment a busz? kérdi a kollégáját.
• 85-tel.
• Tudja, hogy ezért be kellene vonnom a jogosítványát.

Azt nem lesz nehéz, mert már a helyén van rendőrség fiókjában. Futott át rajtam a gondolat.

• Tudom főtörzs elvtárs, de nézze itt vagyunk ezzel a három hónapos babával. Mennék a szüleimhez a román határ mellé, nem tudnánk helyszíni bírsággal valahogy elintézni?
• Na jól van, most az egyszer fizessen kétszáz forint bírságot.

Kifizetem a pénzt, ide adja a cetliket.

Szállnék be, észreveszem, hogy a szélvédőnél ott van két Toblerone csoki.

• Főtörzs elvtárs vannak gyerekei?
• Van két fiam: egy nyolcéves meg egy tízéves.
• Akkor fogadja el ezt a kis csokit, biztos örülni fognak a gyerekek.
• Köszönöm.

Látom, annyira zavarban van. Legszívesebben még a kétszáz forintot is visszaadná, de eszébe jut, hogy beszakította a nyugtákat.

Kezet fogunk.

• További jó szolgálatot, boldog karácsonyt!
• Boldog karácsonyt, jó utat! mondja

Ez az ember arcú szocializmus.

 

DE még előttünk van 400km.

Budapesten van egy kis elintézni valóm. Eltart vagy három óra hosszát.

Mire Karcaghoz érünk, besötétedik. Megyek egy kamion után. Lassít, majd megáll.

Várunk. Nem tudom mi az állás oka.

Egyszer látom, hogy két rendőr már az előttünk lévő kamion sarkánál van.

• Gyere, ülj át!

Ennek a járműnek olyan nagy és magas a fülkéje, hogy simán fel tudunk benne állni, és cserélni. Júlia éppen leteszi a fenekét az ülésre, a rendőr már nyitja is az ajtót.

• Jó estét kívánok! Gépjármű ellenőrzés. Kérem a személyi igazolványt, fogalmi engedélyt, jogosítványt.
• Tessék.
• Mit szállítanak?

Átveszem a szót.  Csak a gyerek és a mi cuccunk van hátul.

• Mutassa!

Kiszállok, kinyitom a hátulját, bevilágít.

• Becsukhatja, viszontlátásra.

S előre megy, a kocsink jobb elejénél beszélgetnek úgy, hogy ha Juli nem kerüli ki őket, hanem egyenesen hagyja a kormányt, elüti őket.

• Emlékezz mit tanítottam, ez dízel, nagy a forgató nyomatéka nem kell rá nagy gázt adni, óvatosan csúsztatott kuplunggal kerüld ki őket.

Persze felpörgeti a motort, de legalább már nem kell tekerni a kormányt balra, mert a rendőrök gyorsan eliszkoltak előlünk.

• Most kapcsolj fel hármasba és cserélünk.

Megtörténik a csere.

Eszembe jut, hogy azért volt ez a megállítás, mert nem sokkal előtte betörtek a Nemzeti Múzeumba és elvittek hét nagy értékű festményt.

A szülőfalumat a főútról több útról lehet megközelíteni. Régi tapasztalatból tudom, hogy az első letérő után sokszor ellenőriztek. Itt bukott meg a főnököm is annak idején. Ezért úgy döntök, tovább megyek a főúton,

Nem nyert.

60 m-rel a letérő után lemeszelnek. Csak a megállásra van időm. Az utcai lámpák fénye bevilágít, meg sem kiséreljük a cserét.

Közben, míg fékezek, eszembe jut, mi lenne a jobb? Ha ismerős rendőr állít meg, vagy ha ismeretlen?  Ugyanis itt vagyok még állandó lakosként bejelentve, tehát itt a rendőrségen őrzik a jogsim. S lehet, hogy elterjedt, hogy a pincér Jenőnek itt a jogsija.

Ismeretlen rendőr állít meg. elmondja a szokásos szöveget.

Legfelülre teszem a személyi igazolványom, alá a forgalmi engedélyt. Azzal csak annyi a bibi, hogy még nem írattam át a verdát, és legalul a Júlia jogosítványát.

Kinyitja a szig.-em.

• Maga idevalósi?
• Igen, jöttünk szüleim meglátogatni, itt a kisfiunk és most fogják először látni az unokát.

Próbálom szóval tartani. Telik az idő, átlapozza a sok oldalas szig-et. Alulra teszi.

Jön a forgalmi.

Ekkor kinyílik a túloldalban álló rendőr Lada ajtaja s kiszáll belőle egy ismerős rendőr.

Felismerem.

• Helló Sanyi!
• Helló Jenő. Hát te, hova tűntél?
• Leköltöztem a Balatonra.

Beszélgetünk. Az igazoltató rendőr abbahagyja az olvasgatást, minket hallgat.

vagy 10 percet beszélgetünk.

• Na, nem tartalak fel benneteket további jó szolgálatot és boldog karácsonyt!

S kiveszem a rendőr kezéből a dokumentumokat.

• Nektek is.

Beülök, és irány haza.

Persze szüleim örültek a kis jövevénynek, az ünnepek kellemesen teltek.

 

1983.

De hátra volt még vagy 450 km vissza. Plusz 100 km Celldömölkről Füredig.

Egyszer sem ellenőriztek.

Letámasztottam a verdát Füreden és nem kísértettem tovább a sorsot. Egy kicsit többet sétáltam és hamar letelt az a két hónap.

 

Elsétáltam a tanácshoz is. Azt mondták beteg az a dolgozó, aki foglalkozik az ügyemmel.

• S ne adj’ isten meghal a kolléganőjük soha sem élhetek törvény adta jogommal?
• Ez van, ezekkel az ügyekkel ő foglalkozik.

Dühösen eljövök. Ez nem normális, itt valami nincs rendben. Éppen egy éve adtam be a kérelmet, nyolc hónapja miniszteri engedélyünk van, ezek meg itt packáznak velünk.

Nem kellene mást csinálnia a tisztviselőnek, csak átmásolni a miniszteri engedélyben leírtakat, a működési engedélybe és kész. Maximum egy órás munka és még kockázat sincs benne, vagy mégis?

 

Felrendeltek Budapestre. A Fórumban és a Budapest körszállóban helyettesítek. Vonattal mentem. Majd mire visszatértem szüleim elküldték a jogsim, mert oda küldték.

Megint összeáll a brigád és építünk.

Persze most már egyre sűrűbben járok a tanácsi dolgozó nyakára, aki időközben meggyógyult.

Megnyitjuk az Annabellát. Elkezdünk egy újabb szezont. S még mindig nincs engedélyünk.

 

A mester Budán vállalt munkát. Így most teljesen önálló vagyok, hagyott nálam pénzt is.

Dolgozunk egy 60 nm-es nyaralón.  Jön egy manus, hogy szeretne ő is építtetni egy nyaralót, már minden engedélye megvan, adjak neki egy árajánlatot. Mondom neki, adjon egy rajzot pár napon belül kikalkulálom.

A mestertől tudom, hogy ezt mennyiért vállalta.

A rajzon látom, az sem különbözik lényegesen ettől, az árra ráteszek 20%-ot a biztonság kedvéért, meg hátha alkudni akar. Nem akart. Az idő fontos volt neki. Szerette volna mielőbb felépíttetni. Mondtam neki, hogy erre a hétvégén adunk válasz.

Hévégén jött a mester. Mondtam neki a sztorit. megdicsért a 20% felárért.

• Nem tudom milyen munkákat vállalt be mester, ezért a kezdésre nem tudtam neki mit mondani.
• Beszélek vele, s ha előleget is hajlandó adni, akkor a következőnek előre soroljuk.

 

Mentünk bele a szezonba. Az az egy munka még belefért, belső munkák nélkül, a felső párkánykoszorúig, s jöhetnek az ácsok. tető alatt lesz a nyaraló.

Újra 20 órát dolgoztam naponta az ismert módon. Szólt a mesterem, hogy kellene segíteni a napokban Budán. Próbáljunk meg elkérezkedni a Bellából egy éjszakára.

A megbeszélt napon dolgoztunk este hatig az aktuális nyaralón. Hordóban lefürödtünk, s elindultunk Budára. Útközben megvacsoráztunk egy büfében. Nyolc óra körül felértünk.

A mester akkora házat épített egy butikosnak, mint egy templom.

Kiderült, hogy a vasszereléssel még nem végeztek. Nekiálltunk mi is, nagy jupiter lámpák mellett éjfélig szereltünk.

Lefeküdtünk aludni. fél hatkor keltett a mester. Keljünk, együnk valamit, mert hatkor itt vannak a mixerek.

Én az alagsort kaptam a két emberemmel. 160 négyzetméter aljzatbetonozás 20 cm vastagon, vasalva (!), mert állítólag itt olyan gépek lesznek, hogy szükséges az erősen vasalt vastag beton.

ez önmagában 32 köbméter.

A mester az emeletet betonozta monolit födémnek, mert csak így lehetett megcsinálni a mérnök által kitalált dolgokat. Hozzá egy betonpumpa nyomta az anyagot. Volt olyan hogy hat mixer tekergett az utcán egy időben.

Az alagsorba csúszdán jutott le a metro beton minőségű anyag, tele cementtel és igen folyós.

A gumicsizmánk szárát kartonragasztó szalaggal a nadrágunkhoz rögzítettük, illetve azzal meghosszabbítottuk a szárát, hogy a beton bele nem menjen a csizmába. Persze ilyenkor gyorsan leállítottuk a beton további leengedését. Délután háromig dolgoztunk egyfolytában.

éppen csak inni álltunk meg néha.

DE ekkor már teljesítőképességünk határán voltunk.

Az alagsor meg volt, az emelet is, de még két mixer ott állt az utcán.

Hogy miért rendeltek ennyi betont nem tudom. valami suskus volt benne.

Elmentünk egy kifőzdébe. Ettem egy nagy adag babgulyást egy nagy adag pörköltet meg négy palacsintát. Éreztem, hogy kezdek feltöltődni, mint egy akkumulátor.

S kicsit feltöltődve visszamentünk és egyesült erővel 25 méter hosszon csináltunk a ház előtt

egy öt méter széles utat. Az oldalán zsaluzva dilatációs hézagokkal.  A végén az utcát lezártuk minden engedély nélkül.

Fél nyolckor elindultunk Füredre. Kilenc után értünk haza. lezuhanyoztunk és még előttünk volt az éjszaka.

Másnap nem mentünk sehova, egész nap pihentünk. Ha csak az utolsó éjszakai műszakunk óta számoljuk, amikortól elkezdtük reggel a nyaralóban a munkát, 39 óra kemény fizikai munkát végeztünk két nap alatt. Nem semmi, nem igaz?

 

Sokszori tanácshoz járkálás után májusban megkaptuk a működési engedélyt. 16(!) hónappal a beadás után. Egy évvel a miniszteri engedély kézhez vétele után. Tehát sikerült a szezonból kivonni bennünket. Sejtettük, hogy valakik belenyúltak a dolgokba. Úgy döntöttünk Andrással, hogy nincs értelme most nekivágni a munkának, mert nincs időnk megszervezni. Tudomásul kellett vennünk, hogy erről a szezonról is lemaradtunk.

Kezdtük a saját bőrünkön érezni a rendszer működését. Kinek vagyunk útjában? Kinek nem tetszik, hogy mi be akarunk lépni erre a piacra?

Akkor négy utazási iroda működött Balatonfüreden

A már említett Ibusz- on kívül a Cooptourist, amely apartmanokat üzemeltetett elsősorban, de minden egyébbel is foglalkozott. A Balatontourist Nord Veszprém megyei tanács utazási irodája volt, valamint a Volántourist, amely egy szállítási nagyvállalat utazási irodája volt.

Szolgáltatásaik színvonalát a korai zárással már jeleztem. Hiányzott belőlük a vendég tisztelete és megbecsülése. A szolgálatkészség, az az odadás, amitől a vendég érzi, hogy mindent megtettek érte. A vendég nem csili-vili irodát márványpadlóval, meg kristálycsillárt akar, mert az sem volt, hanem jó szót és szándékot szeretett volna érezni arra vonatkozóan, megteszünk mindent annak érekében, hogy kellemesen töltse szabadságát. Ezek az irodák és a dolgozók nem voltak erre felkészítve.

Elvégezték a munkájukat jól, vagy rosszul és érdekelve sem voltak abban, hogy jobb munkát végezzenek.

 

Ekkor volt egy csajom, aki a Marinában volt pincér. Néhányszor, amikor nem volt mit tennem kimentem hozzá a Marina strandra délutánonként. Mivel fél háromtól félhatig pihenhettek, ez volt a legcélszerűbb, ha egy kis napozással strandolással töltik el az időt. Akkor nagy divat volt a topless. A nők 50-60%-a levette a felsőt. Néha és itt ezen a strandon a 70-80%-ot is elérte a toplessben napozók aránya.

Persze ezen hölgyek között volt olyan is, akinek talán nem kellett volna, de lényegtelen.

A topless, a nudizmus nem a szexről szól. Ilyenek vagyunk mi emberek: kövérek soványak, magasak-alacsonyak, fiatalok és öregek. Aki idősebben is hajlandó nudizni, topleszezni, az a lelkében fiatal marad, s ez a lényeg,

A nők jól érezték magukat a bőrökben, Lebarnultak a cicijeik is és valljuk be őszintén férfiak, nem szebb a női mell, ha egyszínű a nő testének többi fertályával?

Éva is levette természetesen a felső részét. Olyan gyönyörű mellei voltak, hogy talán 10000 nő közül egynek van olyan. Nem lefele tartott, hanem előre, de mindemellett kellően telt volt. Irtó klassz látványt nyújtott. Büszke voltam megint, hogy ilyen jó nő van mellettem. A strandon lévő pasik mind arra vették az útjukat. Estére szabályos ösvényt tapostak tőlünk 3-4 m-re. Neki az volt a mániája, vagy a külön műsora, nem tudom, de tény, hogy egyedül szeretett vetkőzni, s mindent ruhadarabját akkurátusan összehajtott egy székre, mint mi annak idején a katonaságnál a stokin. Ráadásul ezt olyan lassan és alaposan tette, hogy engem a frász környékezett. Tény hogy jó volt nézni és szeretkezni is vele.

 

Elfelejtettem eddig írni, hogy 1981 ősztől levelezőn a Kereskedelmi és Vendéglátó Főiskolára is jártam úgy mellékesen.

Néha tanulásra is kellett egy kis időt fordítani.

Volt egy keramikus manus, aki bizonyos napokon árulhatott a szálloda halljában.

Igen nagy ivó volt, s ahogy a közmondás mondja a korsóról, nála ez egy elég jó kombi Mercedesben manifesztálódott, ugyanis piásan nem tudott bevenni egy kanyart és nekiment egy T úttorkolatban a szemben lévő betonkerítésnek. Neki nem lett különösebb baja, de nem tudott eliszkolni, mert tropára tört a merdzsó. A lakók persze kihívták a rendőrséget. Nem nagyon kellett szondáztatni, mert csontrészeg volt, így egyből vitték a kórházba vért venni, majd a detoxikálóba. Amikor felépült, megkeresett, vállalnám-e hogy viszem a vásárokra? Mivel a szezon második felében jártunk elvállaltam. S míg ő árulta a tilinkót meg egyéb csecsebecsét én tudtam aludni, meg tanulni.

Mivel magyar vásárokba már nem volt neki érdemes járni, mert nem tudta azt az árszintet tartani, mint a turisták által látogatott vásárokon így ősszel haza szállítottam végleg, újra kezdtük a kőművességet.

DE eközben már feladtam egy hirdetést a Veszprém megyei naplóba, hogy az 1984-es szezonra villákat, lakásokat, apartmanokat keresünk fizető vendéglátás céljára.

Levélcímet tudtam egyelőre megadni, mert nem volt még irodánk sem.

A jelentkezőket szabadidőmben végig jártam, Csináltam a cégem stencil gépén szerződés formanyomtatványokat, s ha meg tudtunk egyezni, már ki is töltöttem a szerződést és lefényképeztem a kiadó ingatlant.

 

 

1984.

Mivel sokan nem voltak megelégedve az állami irodák szolgáltatásával januárra vagy 150 szerződésünk volt s hetente bővült. Andrást megkértem, hogy próbáljon felderíteni nyugati irodákat, s volt egy ismerősöm az Ibusznál, ő is segített ebben. András tehát intézte a kiajánlásokat. Én meg a szálláshely alapunkat bővítettem, Közben tárgyaltam két balatonfüredi tulajdonossal irodabérlésről. Úgy terveztük, hogy április elején nyitunk nagyjából az Annabella nyitással egy időben.

E közben úgy terveztem meglepem az Évát egy butikkal, ezért bementem a tanácshoz, ugyanis kinéztem erre egy jó helyet. Megnézték és azt mondták keressek egy másik helyet, mert azon a környéken a ruházati ellátás biztosítva van. Nos, itt álljunk meg egy pillanatra, vajon önök szerint logikus volt ez az instrukció és ez a szemlélet?

Mindamellett, hogy rosszul esett, meg kellett értenem. A tanács illetékesének abból kellett kiindulnia, hogy mindenütt a városban egyenletes legyen az ellátás, a kereskedők ne telepedjenek egymásra, az újonnan érkező, a később ébredő ne tegye tönkre azt, aki már beruházott és szolgáltat. Sajnos további életemben engem már nem védtek ilyen hatósági eszközökkel, mint azt a butikost, akinek nem a szomszédjába, hanem legalább 300m-re akartam butikot telepíteni. Évekkel később megállapítottam rengeteg tőke megy veszendőbe amiatt, hogy van egy úttörő vállalkozás, s jönnek az utánzó majmok és lekoppintják az ötletet. Szétaprózódik a kereslet, s a végén mind abbahagyja tevékenységet, mert becsődölnek, s megint nem szolgáltat ott senki. Minden tevékenységnek, szolgáltatásnak megvan a maga piaca. Ahhoz hogy a szolgáltatás nyereséges legyen szükséges egy bizonyos lakosságnak lenni a szolgáltatás vonzáskörzetében. Pl. egy esküvői ruhakölcsönzőnek a tapasztalatok szerint legalább 50000 lakosnak kell a közelben lakni, hogy az nyereséges legyen.

Tehát elvileg józan reális lépésnek lehet minősíteni ezt a fajta gondolkodást, még akkor is, ha nem volt úgymond demokratikus, mert ugye ma már tudjuk, egy demokráciában mindenki oda rakja a tevékenységét ahova akarja. S úgy teszi tönkre a másikat, ahogy akarja.

A tanácsi megakasztásnak volt egy másik hozadéka is. Ugyanis keresgélés közben kiderült, hogy erősen flörtöl az Éva egy másik fiúval is, így időben szakítottunk.

 

Megnyitottunk két irodában is. Általában én voltam a városközponti szép iker villaépület garázsban kialakított irodában, András pedig az arácsi kereszteződéstől kijjebb a város szélén.

Jól kitábláztuk.  GENERAL TOURS ZIMMER VERMITTLUNG S kezdtek szivárogni a vendégek.

Mivel Balatonalmádiból és a környező településekről is sokan jelentkeztek. Így ott is kialakítottam kettő irodát. Egyet egy garázsban Budataván, a másikat az Auróra előtti parkolóban a Mercedes buszban. A buszirodába felvettem egy szép akkor érettségizett lányt.

A garázs irodába egy másik lányt, aki akkor végezte el a pénzügyi főiskolát, vele már előtte összejöttünk. Tehát nem munkahelyi zaklatás vagy házinyúl szindróma volt.

 

A Kati, aki mondanom sem kell egy 180cm magas nagyon szép csinos fekete hajú szexi lány volt, a Hungarhotelsnél helyezkedett el gyakornokként a pénzügyön. Többször láttam haza sétálni a cégtől. kb a harmadik alkalommal megálltam, s átkiáltottam neki a baloldalra:

• Szia, jössz? Gyere

Átjött a négysávos úton, beült, bemutatkoztunk, s ebből egy két és fél éves kapcsolat lett.

A második találkozásunk alkalmával megkérdeztem:

• Van pasid!
• Van, de távol van. Tengeren.
• Mit csinál, csak nem tengerész?
• De, elsőtiszt egy tengerjárón.
• S milyen gyakran jön haza?
• Ritkán.
• Ez nem lehet neked valami jó így.
• Hát nem.

A szüleinek Almádiban volt nyaralójuk, vagy inkább házuk, mert igaz nyaralónak használták, de méreteit tekintve ez egy családi ház volt.

A harmadik alkalommal megkérdezte átvinném-e Almádiba téliesíteni?

Aznap nem téliesítettünk…

Kézenfekvő volt tehát, hogy az Almádi irodát vezesse. Tetszett neki a munka.

 

Megtudta az igazgató, hogy én csinálom a Generált, behívatott. Úgy terveztem: ki tudja mi lesz ebből, megpróbálom valahogy ezt a szezont kihúzni, úgy hogy a Bellában is dolgozom éjszakánként.

• Jenő hogy van ez, maga megcsinálta ezt az irodát, s most azt tervezi, hogy tőlünk csaklizza el a vendéget?
• Igazgató úr is tudja, hogy a vendégeket nem lehet egyik szálláshely típusból a másikba átcsábítani. Aki szállodában szeret megszállni azt nem lehet fizető vendéglátásba elcsaklizni, hogy igazgató úr szavaival éljek. S nem tudom még mi lesz belőle és egyelőre szeretnék a cégnél is dolgozni.
• Mindegy ez akkor sem veszi ki jól magát. Kérem, keressen egy olyan helyet a cégen belül, ahol nincs közvetlen kapcsolatban vendéggel.
• Köszönöm igazgató úr.

A Hungarhotels üzemeltette Csopakon a Külker üdülőt. Ismertem a vezetőjét és felkerestem.

• Jókor jön Jenő, mondja a főnökasszony, mert éppen most keresünk egy udvarost.

Az lenne a feladata, hogy reggel hatra idejön. Kiborítgatja a szemetes kosarakat az udvaron, felsepri a járdát, fél nyolckor megreggelizik, megvárja a nyolc órát, akkor felmegy a postára, felviszi a képeslapokat meg mindent, amit feladnak a vendégek, Visszajön, addigra én elkészítem a jelentéseket, azt beviszi a központba és kész. Én meg, mivel saját üzemanyagot használ, leigazolom a nyolc órát.

Így megmaradt főhadiszállásnak még mindig a munkásszálló, de már három helyen aludhattam. Az almádi irodánknak nagy volt a belmagassága. S kialakítottam benne a tulaj belegyezésével egy galériát. Volt ott zuhanyozónk, wc-nk.

Amikor a Kati szülei lent voltak itt húztuk meg magunkat, de még sokszor máskor is, mert közelebb volt a vízhez.

Ez is pozitívan sült el. Együtt lehettem este kilenc után is a Katival. Reggel bementem, a szemét munkát 20 perc alatt elintéztem, utána úsztam egy nagyot az üdülő medencéjében, majd reggeli stb. S egész nap dolgozhattam a generálban. Az első évben András is úgy tervezte, megtartja a londíner állását, állandó délelőttre kérte magát, de egy hónap múlva felmondott.

Közben megtudtam, hogy Badacsonyban is működik egy maszek iroda a Mini Tourist. Felkerestem a vezetőjét és mivel ők szerveztek budapesti kirándulást, meg Bugacra egy másikat, így szerződést kötöttünk és megfelelő jutalék ellenében szerveztünk a buszukra vendéget.

Egyszer a nyár közepén felhív a buszban dolgozó kolléganő.

• Szia Jenő, baj van.
• Micsoda?
• Itt volt a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője s azonnali hatállyal bezáratta az irodát, mert, hogy mi utazást szervezünk.
• S nem mondtad nekik, hogy mi nem szervezünk utazást?
• Próbáltam, de azt mondták, ha nem zárok be azonnal, megbüntetnek.
• Menj vissza Virág, nyisd ki az irodát. Mindjárt indulok Veszprémbe megbeszélni, hogy gondolta ezt az a barom?
• De azt mondták visszajönnek és megbüntetnek, ha nyitva leszek
• Majd én fizetem a büntetést nyiss ki és dolgozz úgy, mintha semmi sem történt volna.

KB fél óráig próbálkoztam a telefonnal, vagy nem adott vonalat vagy foglalt volt, s közben 20 perc az út. Gondoltam nem vacakolok én ezzel a szarral. Beültem a kocsiba és bementem a már említett hatósághoz.

Bent volt az irodájában, ami azt jelentette számomra, hogy célirányos ellenőrzést tartottak Almádiban. Kifejezetten nekünk címezve.

• Jó napot kívánok Molnár elvtárs, Bánfi Jenő vagyok a Generál Tours társtulajdonosa.

Mi a problémájuk?

• Jó napot, látom gyorsan terjednek a hírek. Az a problémánk, hogy önök tiltott tevékenységet végeznek.
• Miféle tiltott tevékenységet?
• Hát utazást szerveznek, pedig egyértelműen kimondja a törvény, hogy gmk utazást nem szervezhet.
• Már bocsásson meg Molnár elvtárs, de meg kell kérdeznem: tudja ön egyáltalán, mit nevezünk utazásszervezésnek?
• Ne akarjon maga itt engem sem kioktatni sem vizsgáztatni, utazást szerveztek és kész, le is fényképeztem a tábláikat.
• S mit látott a táblákon?
• azt hogy Budapest Rundfahrt, meg Pussta Fahrt.
• Na látja, ha tudná, hogy mi az utazás meg a kirándulás között a különbség, akkor megkímélhette volna magát egy égéstől. S még egyet hozzáteszek: még kirándulás szervezők sem vagyunk, mert azt egy másik cég végzi. Mi sima jegyeladók vagyunk, mint a moziban, vagy egy buszra, ha felszáll az ember. Érti. Ha megkérdezte volna a kolléganőt ő is elmondta volna magának.
• Akkor is megbüntetem magukat vegye tudomásul.
• jó napot.

Sarkon fordultam és eljöttem.

Meg is büntetett 10000 Ft-ra. Fellebbeztem, alaposan megindokoltam írásban is, miért törvénytelen és megalapozatlan a határozatuk. Erre semmi válasz nem érkezett. Persze nem is fizettem.

 

Az említett kommunista komisszárnak nem ez volt az egyetlen húzása. Egyszer ügyintézni voltam. Tehát a kollégák (mert föszezonban András mellé már kellett néhány kisegítő) nem tudtak elérni.

Megyek az iroda felé, látom tele van autóval a parkoló, s az emberek a tűző napon ácsorognak. Ott áll egy AJ-s kocsi. (Erről lehetett megismerni, hogy hatóság, mert vagy AJ- vagy AI betűjelet kaptak ezek az autók). Ettől a gyomrom egyből görcsbe rándult, s a szívem is gyorsabban kalapált. Az iroda meg zárva. Persze engem beengedtek. Megint a már ismert Molnár elvtárs és a slepje tette tiszteletét nálunk.

• Jó napot kívánok, mi folyik itt?
• Ellenőrzünk, kérem szépen.
• Az rendben van, mert joguk van hozzá, de miért kellett ahhoz bezárni az irodát?
• Mert zavartalanul akarjuk végezni a munkánkat.
• Nézze csak Molnár elvtárs, ezek az emberek sok száz vagy ezer km-t utaztak, hogy ideérjenek, most meg itt szikkadnak a napon. Mit gondol mit fognak mondani Magyarországról, ha hazamennek? Javasolom, fáradjanak be az irodámba és folytassák nyugodtan az ellenőrzést, de a vendégeket ki kell szolgálnunk.
• • Te Gyuri, ennél jobb nőket nem találtál? hát az a szeplős.. sok piát kéne meginnom…
  • várd ki a végét ő a legfotogénebb. Nemzetközi fotózásokra jár.
  • Jól van, te tudod.
    • Láttad már az Auróra előtt lévő parkolóban azt a Mercibuszt, az az egyik irodánk.
      • Arról szó sem lehet.
      • András kérlek nyissátok ki az irodát. Mindenkinek adjátok oda a kulcsát, amit megrendeltek, az útleveleket tartsátok itt, mondd meg nekik este vagy holnap jöjjenek fizetni és megkapják az útlevelüket is.

      András odament az ajtóhoz.

      • Ki ne nyissa, mert magát fogom megbüntetni és kihívom a rendőrséget.
      • Hívja. Nyisd ki, majd én fizetem a büntetést. Így én.

      András kis hezitálás után rám hallgatott. kinyitotta az ajtót beözönlöttek az emberek.

      Ezek félrevonultak, tanácskoztak, majd szó nélkül kisomfordáltak. Még egy darabig kint ácsorogtak és elmentek.

       

      Azt hinné az ember, hogy ez a megye, ahol ennyi turista megfordul, egy kissé rugalmasabban kezeli ezt a szocializmust, de fordítva van. Lassan összerakjuk a mozaikokat. Ez a hírhedt Pap János véres szájú kommunista megyéje, akiről a helyiek utálattal beszéltek. Megyei párttitkár és országgyűlési képviselő. 1985- ben az első több jelöltes választáson veszített az ismeretlen ellenjelölttel szemben. Ebben az időben tehát még az ő ideológiai irányítása érződött a megyében. Ilyen és ehhez hasonló módon próbálták szabotálni a kormány progresszív intézkedéseit és ellehetetleníteni a magán kezdeményezéseket.

      Beszéltünk más megyében lakó emberekkel. Arról számoltak be, hogy őket hagyják dolgozni,  s nem zaklatják feleslegesen.

       

      Megszervezek egy reggeli szolgáltatást. Ehhez az egyik iskola konyhájával szerződök.

      Ezt a szolgáltatásunkat felajánljuk a másik négy állami tulajdonú irodának is. Örömmel fogadják és flottul együtt tudunk működni. Így megismerem a többi iroda vezetőit is. Tudunk kommunikálni, néha még vendéget is küldünk egymásnak.  Többször kérdezünk rá az éppen nálunk lévő ügyfél különleges igényeinek megfelelő szálláshely esetleg más irodánál való fellelhetőségről. És ez egy idő múlva már viszont is előfordul.

      A reggeli szolgáltatás jól megy. Sok száz reggelit csomagolnak az iskolában. Az ott dolgozóknak is jó, mert nyári szünet lévén úgy is rá érnek és keresnek egy kis pénzt. Négy futárunk meg reggel kiviszi minden címre.

      Nem versenytársak vagyunk, hanem szolgáltatók. Ha nincs a vendégünk igényeinek megfelelő szálláshelyünk miért ne segítenénk neki? Lehet, hogy most nem nálunk költi el a pénzét, de megjegyez bennünket. Nyitva tartásunk reggel kilenctől este tízig tart, de van olyan, hogy éjfélig bent vagyunk. Egyelőre problémát jelent, hogy hivatalosan nem fogadhatunk el valutát, de a zömét megoldjuk. Forintról adjuk a számlát és elvesszük a valutát.

       

      Felkeresem az Almádi papot. Akiről kiderült még a pincei borozgatásaink során, hogy nagy vitorlázó. több hajója is van. Egy nagy vashajót meg klubnak használ. Ott fogadja a vendégeit is. Éppen Bujtor István bújik ki egy Balaton 25- ösből.

      • Jó napot kívánok művész úr!
      • Jó napot.
      • Nincs ott a tiszteletes a hajóban?
      • Bent van a házban.
      • Köszönöm.

       

       

      • Szervusz Józsi
      • Szervusz Jenő, mi járatban? kerestünk a pincénél tavaly.
      • Mint láttad eladták.

      Leülünk a vashajóban, amit a tulaj egyszerűen Gobbi Hildának hívott, és ez volt a társalgó.

    • Most utazás irodát irányítok. Van egy irodánk az Auróra parkolóban is, az a Merci busz.Én vezetem ezt a vállalkozást, van négy irodánk. Arra gondoltam, hogy szervezhetnénk a hajódra vendégeket. Megmondod, mennyit kérsz és küldjük a vendégeket.
    • láttam, de nem tudtam, hogy te csinálod.

    Közbe odajön Bujtor művész úr is.

    • Józsi megnéztem a hajót, nem rossz. Még körülnézek, majd jövök. szervusz. viszlát
    • viszlát.
    • Csináltam már ilyet. Úgy szoktam, hogy 8 ember fér el a fedélzeten. Viszek a hajóra szendvicseket, meg dobozos sört, colát és míg tart addig benne van a díjban. 20 márkát kérek egy három órás hajókázásért.
    • – S milyen gyakran van vendéged?
    • Hetente egyszer kétszer.
    • S mennyire lenne időd?
    • Délután ráérek általában. Néha van egy temetés.
    • S nagy gond lenne, ha ezért a díjért 7-8fő esetén 4 órát hajókáznátok?
    • Belefér.
    • Tudod miért, mert ez egy komplett délutáni program lenne. a szállodások egyig ebédelnek. Egytől kettőig készülnek és ideérnek, 2-6 -ig hajókáztok. Mire visszaérnek 7 óra, mehetnek vacsorázni. S mi 25 márkáért árulnánk, ebből 5 a mi jutalékunk, 3 márka a szállodásoké, 17 a tied. Hetente elszámolunk. Biztos van telefonod azon értesítünk, jó lesz így?
    • Próbájuk meg, ha látom, hogy jól csináljátok, meghívlak egy grátiszra titeket is.
    • Nem vagyok szemtelen, ha azt kérem, hogy az elején vigyél ki bennünket egy rövidebb útra, hogy a kollégáim tudják ajánlani. Tudod, amit átélünk, az könnyebben eszünkbe jut és magabiztosabban tudjuk ajánlani. Én hozom rá a piát.
    • Ha meg leszel elégedve, akkor a szezon végén elfogadunk egy másik grátiszt, rendben?
    • Rendben.
    • Mikor jöttök?
    • Neked mikor jó?
    • Holnap 3 kor.
    • Itt leszünk.

    Meghívtam a két szállodából két-két kollégát és mivel még nem volt olyan nagy szezon és hétközben volt, így a bezártunk erre a kis tanulmányútra.

    Jól éreztük magunkat a Balaton 31-es fedélzetén.

    A program jól ment turisták körében is.

     

    Az arácsi irodát egy Feri nevű tüzelőolaj kereskedőtől béreltük. Ebben az időben nagyon jól ment a vállalkozása. Én is mindig nála tankoltam. S amiért nagyon irigyeltem, hogy nyáron ráért, hiszen igen kicsi volt a kereslet. Unatkozott, így ha ott voltam, mindig hívott volna a pincébe minket az Andrással inni. Néha mentünk egy kisfröccsre.

    Elég sűrűn szervezett garden partit, akkor engem kért fel, hogy főzzek egy birkapörköltet. vagy valami másféle bográcsos kaját. Szóval jól elvoltunk.

     

    Megkeresett egy német, hogy a kempingben vitorlás katamaránokat üzemeltet. Ajánljuk a vendégeknek. Mondtam neki tegyen ki egy fényképes ajánlatot a falunkra. Ezért elvitt engem egy vitorlázásra. A szezon végén az Andrást is.

    Nem volt nagy üzlet, de pezsgett az élet, belefért.

     

    Volt egy 65 éves nyugatnémet mérnök, Günter, egy nagy nyitott cabrióval mászkált. Igazi nőcsábász keletnémet nőfaló volt. Általában 2-3 keleti lány ült a kocsijában. Volt egy villánk, amit szinte egész nyáron bérelt. Egyszer váratlanul beállított egy keletnémet lány, akinek még az Éva után írtam. S pechemre leírtam, hogy a General Toursban keressen.

    Megkeresett. (A kedvesem a Kati, akivel nagyon jól megvoltunk Almádiban dolgozott.) Így napközben elvoltunk, beszélgettünk, de bizonyára látta rajtam, hogy nem vagyok olyan lelkes, mint legutoljára. délután három körül befutott a mérnök. Most csak egy csaj volt vele.

    Persze egyből belekötött a volt csajomba. Ennyire még nem örültem, annak, hogy elviszik előlem a nőt. Fél óra múlva elbúcsúztunk és Günter kocsijában landolt a csaj.

    Günter bejött másnap.

    • Remélem nem haragszol, hogy tegnap elvittem a lányt.
    • Nem, sőt te voltál a mentőangyalom.
    • Akkor jó.

    Feltartotta a hüvelyk úját, kacsintott egyet s elment a két lánnyal ki tudja hová?

     

    Volt még egy német hölgy vendégem a nyáron. Öt nem engedtem volna Günter karjaiba.

    A Márti, aki még a határőr laktanyába is bejött meglátogatni. Sajnos bennünket örökre elválasztott a vasfüggöny.

    Az apja váltig azt hitte, hogy dobbantani akarok a lánya révén. Azt üzente menjek ki, ha szeretem a lányát. Lehet, hogy annyira nem szerettem, mint a hazámat? Vagy nem akartam már akkor sem Németországban másodrendű állampolgár lenni? Ő persze nem akart ide jönni, csak látogatóba, mint most. Néha leveleztünk és írtam neki mit csinálok. Erre egyszer beállított. Elhelyeztem egy közeli apartmanban. Naponta találkoztunk, de mivel komoly barátnőm volt, a Kati, így nem feküdtünk le egymással. Így szegénykémnek nem sikerült ez a nyaralás a legboldogabban.

     

    Olyan forgalom a Balatonon nem lesz mostanában, mint a nyolcvanas években. A szocialista országokban meglévő utazási korlátozás miatt elvileg több mint 200 millió ember kiemelt desztinációja volt a Balaton, csak a keleti blokkból. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki eljött, de a küldő országok népessége ennyi volt. S jöttek igen nagy számban a szervezett  csoportok szovjet, lengyel és más szocialista országokból.

    Ehhez jöttek az olcsón nyaralni vágyó nyugatiak, a szocialista politikai berendezkedés által irányított ország iránt érdeklődők. Kíváncsiak voltak hogyan élnek itt az emberek, valami féle egzotikum voltunk számukra. Gulyáskommunizmus meg a legvidámabb barakk.

    S a fiatalok és a kevésbé fiatalok is nagy számban érkeztek ismerkedni, csajozni, bulizni.

    Igazán nagy élmény volt ebben részt venni.

     

    Elhatározom, hogy plakátot készítünk és minden vendégnek adunk egyet.

    Mondom az Andrásnak

    • András, mit szólsz, hozzá, hogy ha plakátot készítenénk.
    • Nem tudom lenne-e annak valami gyakorlati haszna?
    • Hát persze, hogy lenne András. Egy szép plakátot kitesznek a partner utazási irodában, lehet, hogy az elérhetőségünket levágják róla, de kint lesz, vagy valaki vendégünk a saját irodájában, vagy a fiatal a szobájában, stb. Ez mindenképpen jót fog nekünk tenni.
    • Jól van, csináld.

    Kinyomozom egy jó budapesti fotósnak az elérhetőségét. Megbeszéljük az elképzeléseimet és a feltételeket, s kérek három fotómodell hölgyet is. Megállapodunk az egész stáb egy napi napidíjában.

    A megbeszélt napon reggel megjelennek. A három lány kezdetben nem tetszik. Az egyik sovány magas lány tele van szeplővel, a másik nagyon soványnak, vérszegénynek tűnik. Olyannak, akit az oroszlán is csak sírva végszükség esetén kóstolna meg. A harmadig lány nem olyan rossz.

    Ezt szóvá teszem a fotósnak négyszemközt.

  A fotós viszont profi, többek közt Hasselblad fényképezőgéppel érkezik. Ennek a svéd gyárnak a fényképezőgépét vitték a holdra is. Abszolút profi. Azt javasolja, hogy 6×6-os diákat készítsünk, mert azt lehet ilyen célra legjobban felhasználni.

  Én már előtte elterveztem egy pár helyszínt. Mert azt viszont még nem tudtam milyen legyen a plakát? Montázs-szerű? Legyenek rajta a legjobb szálláshelyeinkből vagy két-három fotó és körülötte a programokról fotók, vagy egy téma legyen rajta és kész. De először legyenek meg a fotók.

  A lányok, míg mi beszélgettünk kisminkelték magukat, s valóban már jobban néztek ki. Hoztak magukkal több ruhát, bikinit, fürdőruhát.

  Fényképeztünk villáknál, lovastanyán, a víznél, irodánál, egy öreg parasztháznál, az Annabella strandon s még több helyen. Mivel az egyik autókölcsönző cég letelepített hozzánk három Mazdát is, egy 3-ast egy 6 -ost és egy 9-est persze ezzel is fotózkodtak a lányok.

  Persze meghívtam a stábot ebédelni is, így azon kívűl, hogy keresték a pénzt, jól érezték magukat.

  Amikor a fotók elkészültek sokat gondolkoztunk, vitatkoztunk azon, mi legyen a plakáton?

  A végén az oroszlános lány győzött egy olyan fotóval, ami még ma is megállná a helyét.

  Úgy gondoltuk a Michelin autós-hölgyes naptárak mintájára, hogy akkor van a legnagyobb esélye annak, hogy valahol kiakasztják a falra, ha egy jó nő van a plakáton. Az oroszlános lánynak ez a fotója telitalálat volt. Egy sárga fürdőruha volt rajta, s az Annabella medencéje mellett ült a lány, de olyan jól el lett találva minden mozdulat, a megvilágítás,  a háttér az áramvonalas nő is jól mutatott, hogy úgy gondoltuk ebből csinálunk plakátot, a többit meg majd a jövőben felhasználjuk.  Sajnos az évek alatt elfogytak a plakátok, s nekem sem maradt.

  A plakát elkészült, s ettől kezdve mindenki kapott a számlája mellé egy összetekert plakátot.

  Persze a logónk és az elérhetőségeink is rajta voltak. Az elkövetkező években, a fiatalok kérdezték, ha elfelejtettük volna, vagy késtünk egy kicsit. Plakát nincs?

   

  Felvettem egy 46 éves könyvelő hölgyet a belső irodába. Ha nem voltam ott a szálláskiadást is ő intézte.

  Mivel a szezon beindulásával és a kereslet növekedésével egyre több munkánk lett, ezzel arányban nőtt az elintéznivalók mennyisége is. Így nem jutott időm a vendégekkel foglalkozni illetve sokkal kevesebb, mint kezdetben, vagy amennyit szerettem volna.

  Kezdtem érezni a korlátozott tevékenységi körünk határait. Főleg a valutaváltás hiányzott.

  Nem egyszer előfordult, elküldtük a vendéget váltani és soha nem jött vissza. Főszezonban, és a hatósági ellenőrzések miatt óvatosak voltunk. Ha magyarok, kevésbé ismert szobakiadók voltak az irodában kénytelenek voltunk váltani küldeni a vendégeket.

  Az iroda ennek ellenére közkedvelt lett egycsapásra, mind a szobakiadók, mind a vendégeink körében. Minden szálláshelyet nagy hatékonysággal szinte folyamatosan tölteni tudunk.

  Nagyon sokat dolgoztunk és hatalmas forgalmat bonyolítottunk le.

   

  Sajnos magánéletre csak este jutott idő. Illetve azért a főszezonban, amikor szinte minden szálláshelyünk ki volt adva, volt olyan, hogy déltől három-négy óráig a strandon voltunk a Katival.

  Kati kiírta egy papírra, milyen szálláshelyünk üres jelenleg, s azt hogy nyitva 16 órától.

  Így mi is élveztük egy kicsit a nyarat, meg a vendégek is, mert négy óráig ők is strandolhattak.

  Ez után leváltottam a kolléganőt a füredi belső irodában, s még legalább kilencig bent voltam.

   

  Lassan véget ért az első szezonunk. tudtam, mit kell javítanunk a következő szezonra.

  Megkezdhettük a sok számlatömbünk feldolgozását. A szobakiadókkal való elszámolást meg kellett csinálnunk, de számos egyéb statisztikai adatot is gyűjtöttünk.

  A szobakiadók meg voltak velünk elégedve, s ez valahogy elterjedt azok körében is, akik másik irodával szerződtek, így most újra nagyot bővült a szálláshely bázisunk.

  Ezzel egy időben, még az ősz folyamán több külföldi utazási iroda is megkeresett bennünket, hogy ajánljunk ki számukra szálláshelyeket.

  Ebben az időben két holland iroda alakult a mi bázisunkra. Az egyik egyszerűen Magyar  Travel –re keresztelte magát, a másik cég nevére már nem emlékszem.

  Úgy tűnt, hogy a következő évünk még jobb lesz.

• Katival belföldön elmentünk néhány napra meleg fürdőkbe ősszel. És sok időt töltöttünk együtt.Sajnos egy szomorú esemény is beárnyékolta az év utolsó negyedét.A könyvelőnk az egyik nap nem jött be dolgozni.

  Egyébként nem lett volna olyan nagy baj belőle, mert ebben az időben már csak év végi mérlegzárási meg írat rendezgetési munkák voltak. De gondoltam felhívom, mi van vele?

  • Üdvözlöm Kovács úr.
  • Érdeklődöm, mi van a Rózsival, mert nem jött be.
  • Már nem is fog. mondja elcsukló hangon, szinte sírva. meghalt.
  • Ez nem lehet igaz. döbbenek meg, hiszen még nincs 24 órája, hogy itt volt.
  • Sajnos igaz Jenő. Egyszerűen este lefeküdtünk együtt, nem panaszkodott semmire, nem látszott rajta semmi, reggelre meghalt. Megállt a szíve.
  • Fogadja őszinte részvétem. kérem, értesítsen a temetéséről.

   

   

  Eljött 1985

   

  Szegény Kovácsné hirtelen halála miatt Kati lett a főkönyvelő. A Hungar Hotelsnél felmondtam.

  Kibéreltünk az irodához közel egy lakást és beköltöztünk, hogy ne kelljen mindig Almádiba mászkálni. Tél volt, Balatonfüred téli álmot aludt. Bementünk 1-2 órára a központi irodába. Dolgoztunk valamit és hazamentünk. S hol az egyik étterembe mentünk ebédelni, hol a másikba vacsorázni. A többit szeretkezéssel és olvasással töltöttük

  Akkor is tudtam már főzni, hiszen ez egyik szakmám, de megengedhettük magunknak, és legalább kimozdultunk egy kicsit.

  A Kati legszebb korában volt. Sohasem felejtem el, egyszer később jött be az irodába, olyan 15 métert kellett szembe jönni velem, míg az utcáról az irodáig elért. A kirakat üvegen keresztül láttam, amint befordul. Fekete nadrág volt rajta, s egy tűzpiros pelerin és fekete Kleopátra frizurája, szép magas alakja elbűvölő. Mint egy Victoria’s Secret modell. vauu.  Elébe mentem, nevetett.  Jó érzés volt ránézni. Hálát adok a sorsnak, hogy szerethettem.

  S most volt rá időm és „tehetségem” is.

  Most a könnyebbik szakaszában voltunk az évnek, de a nyári idegenforgalmi helyek már csak ilyenek. A sí paradicsomok meg nyáron panganak. Kár hogy ez a Bakony nem vagy 1500 méter magas.

  Rossz ez az évi egyenlőtlen munkamegosztás, nem túl szerencsés az ember szervezetére nézve. Különösen a nyári 14-16 órai munka, az a stressz, hogy pár hónap alatt kell megkeresnünk az egész évi jövedelmünket, s pont akkor nem, vagy csak ellopva egy-két órát élvezhetjük a Balatont, a vizet, a napsütést, amikor az egész a legjobb, a legszebb.

  Előre viszont a szezonra nem lehet pihenni, Tehát lefoglaljuk magunkat, egymást. Együtt vagyunk éjjel nappal. Vajon meddig bírjuk?

   

  Sokan gondolkoztak már azon, hogyan lehetne a Balatonból téli nyári üdülőhelyet csinálni, de markáns igazán ütős megoldás nem született még rá. Az jelentene igazi téli vonzerőt, ha a Balaton mondjuk nagy valószínűséggel november közepén simára és vastagra befagyna és garantáltan legalább január végéig úgy maradna. Ha ez kiszámítható lenne, akkor erre mindent lehetne szervezni. De szerencsére ennél melegebb az éghajlatunk, s úgy tűnik továbbra sem várható lehűlés.

  A Balatonban ennyi van. Lehet egy kicsit cicomázni, nagy csodát nem lehet tenni.

  Érik bennem a gondolat, hogy a holt szezonra is ki kellene találni valamit magunknak.

  Bejárunk, levelezünk, szemlézünk, szerződünk, kiajánlunk, az András meg magán órákat ad otthon.

   

  A Feri az arácsi irodánk bérbeadója úgy dönt, hogy a jelenlegi épületet lebontja és egy sokkal komolyabb irodát épít a szezonra.

  Megkér bennünket, hogy ha tudunk némi „társadalmi munkában” segítsünk be neki.

  Persze megyünk szívesen, mert sok italt megittunk, meg birkapörköltöt megettünk eddig is nála.

  Elmegyünk egy kőbányába. Feri beszervez egy 80éves bácsit, aki egész életében kőbányász volt. Persze nem azért, hogy ő is bányásszon, hanem felügyeljen bennünket, s tanácsaival segítse a munkánkat. Éppen egy hatfős asztal nagyságú kővel küzdök. Már ráütöttem vagy húszat a 20 kg-os vékony som nyelű kalapáccsal, amikor felfigyel rám.

  • Nem jól csinálod. Mondja.
  • Miért?
  • Nem látod hol a szíve?
  • a szive?

  Kiveszi a kezemből a 20kg-os kalapácsot.

  • Hát itt.

  Felemeli a kalapácsot vagy egy méter magasra. Én 2m-re emeltem.

  Elsőre elreped, második ütésre darabokra esik.

  • Könnyű volt magának én már megpuhítottam az előbb azzal a sok ütéssel és nevetek.

  Tudom, hogy üthettem volna még egy darabig.

  Tudományát aznap még sokszor bebizonyítja.

  De még ma sem tudom biztosan, hol van a kő szíve?

   

   

  Lassan közeledett a szezon. Az Ibusznál dolgozó ismerősöm jelentkezett, hogy szeretne átjönni hozzánk dolgozni. Mivel a budatavai iroda dolgozó nélkül maradt Kati Füredre költözésével, felajánlottam az Attilának, hogy azt viheti.

  Vagy egy hónappal később, azt veszem észre, hogy ezek ott Almádiban a Merci irodában lévő lánnyal összeszűrték a levet. Ma is együtt vannak.

   

  Újabb jelentkező az Ibusztól. Az általam már sokszor szekált állami mamuttól nem más jelentkezett munkára, mint a helyi Ibusz iroda vezetője, akivel tavaly a Frühstück Service szolgáltatásunk kapcsán jó munkakapcsolatba kerültünk.

  felhív.

  • Helló Jenő, szeretnék veled beszélni, mikor tudnál fogadni?
  • Helló, Mikor szeretnéd?
  • Most.
  • Gyere.

  10 perc múlva itt van az irodámban.

  • Helló Dezső foglalj helyet!
  • Képzeld el berendeltek a pártbizottságra, s ultimátumot kaptam a párttitkártól, vagy belépek a pártba vagy mondjak fel, mert az nem lehet, hogy a legnagyobb állami utazási iroda helyi irodavezetője nem tagja a pártnak.
  • S mit mondtál erre.
  • Felháborodtam, nagy önuralom kellett hozzá, hogy türtőztessem magam. Azt mondtam, ne haragudjanak, de én abba pártba soha nem fogok belépni, amely elvette a család birtokában több mint egy évszázada meglévő földjeit. A nagyapámat megverették, mert nem akart belépni a kolhozba. Szóval köszönöm, de ebből nem kérek.
  • Karakán beszéd, s mit mondtak erre?
  • Egymásra néztek és hallgattak.
  • S hányan voltak jelen?
  • Hárman.
  • Gondolom a pártitkár volt a tárgyaló a másik kettő meg a tanú szervezettől.
  • Valahogy úgy.
  • S gondolom most a B verzió miatt vagy itt?
  • Nem tudnál felvenni a céghez?
  • Jó gyere, ellesztek az Andrással.

   

  Ez volt a rendszer alapja. A pártnak minden jelentősebb helyen ott kellett lennie. 800 ezer párttag, a népesség 8%-a.

  A katonaságnál az őrsön pl. a százados volt a pártag pártösszekötő. Nagyobb cégeknél külön párt alapszervezet volt. Pl. a vízügynél apám munkahelyén. Általában a párttikárok, párttagok nagypofájú beképzelt emberek voltak, ahogy ők nevezték magukat „a munkásosztály élcsapata”

  Munkás káderek. Valamikor lehet, hogy jó lakatosok, szerelők, esztergályosok voltak, a hatalom kiskirályokat csinált belőlük. S persze igyekeztek megfelelni a felső elvárásoknak, az utasításokat zombiként végrehajtották. Féltették zsíros, kényelmes beosztásukat. S már készen is van a szervezet, mely átszövi a társadalom minden szegletét. Persze egy idő után a szakmájukat is elfelejtették, vissza már nem tudtak volna menni, így nem volt más választásuk, mint az utasításokat végrehajtani.

  Elrontotta őket a hatalom, nagyon kevés ember tud ember maradni azok közül, akik hatalomhoz jutnak. Legyen az kishatalom vagy nagyobb.

  DE ha ennyire szervilisek voltak akkor, hogyan lehet, hogy a progresszív központi bizottsági határozatokat, meg a kormányrendeleteket szabotálták végrehajtani?

  Egyrészt KB messze volt, a megyei párttikár meg közel. A megyei párttikároknak kellett a központi bizottsági határozatokat a saját megyéjükben tolmácsolni, azaz elmagyarázni a tagságnak és végrehajtatni. Amivel nem értettek egyet, azt persze saját ízlésüknek megfelelően tolmácsolták. Ledegradálták, negatívan minősítették, úgy hangolták át az alattvalókat, ahogy kényüknek kedvüknek megfelelt.

  Nem kellett ehhez nyíltan kimondani, hogy az a KB határozat szar, elég volt ahhoz egy két mozdulat is, vagy egy két jelzővel jelezni, hogy a szóban forgó határozat nem olyan jelentős.

  Vagy éppen fordítva.

  Egy megyei párttitkárnak olyan hatalma volt, hogy még kirobbantani sem lehetett a pozíciójából vagy csak nagyon nehezen. Lehet, hogy éppen ezért jutottak el ahhoz a döntéshez, meg persze társadalmi nyomásra, hogy választásokon többes jelölés legyen, így egyrészt egy kicsi lépést tettek a demokrácia felé, másrészt, mint Pap János példája is mutatja ez a módszer lehetőséget biztosított a legellenszenvesebb káderek félreállítására.

  Az MSZMP tele volt sok sötét műveletlen taggal. A műveltebb, egyetemet, magasabb iskolát végzett, értelmesebb, felvilágosultabb tagjai rengeteg belső harcot folytattak egy egy reformmal kapcsolatban. Nem védeni akarom őket, de azt mondta nekem egyszer egy illetékes, hogy olyan volt a párton belül megküzdeni valami progresszív dologért, mintha mocsárban kecmeregnénk. S ekkor jött a húzd meg ereszd meg politika. Hol az egyik belső erő kerekedett felül, hol a másik. A progresszív erők keresztülverekedtek valami a nép számára kedvező haladó intézkedést, pár hét, vagy hónap múlva jött egy korrekció, s ellehetetlenítették az előbbi intézkedést.

  Tehát a párt egyáltalán nem volt homogén, Sőt ez a széthúzás egyre markánsabban érződött a’80 as években. Ez az évtized a reform- és a konzervatív kommunisták belső harcáról szólt, eközben Budapesten az ellenzék is kezdett éledni.

   

  A rendszer működésére vonatkozóan éppen ezekben a napokban kaptam egy visszajelzést. Valami miatt a tanácsra kellett mennem.

  Jött velem szemben a folyosón az a nő, aki egy évig szabotálta a működési engedélyünk kiadását. Éppen hogy köszöntem neki.

   

  • Jó napot Jenő. Kérem, ne haragudjon rám, amiért olyan nehezen és soká adtam ki az engedélyüket, de ide szóltak a pártbizottságról, hogy tegyem a fiók aljára a kérelmüket, mert a Kormány úgyis vissza fogja vonni ezt a kisvállalkozásokról szóló rendelet csomagot.
  • Köszönöm, hogy elmondta. sejtettem, hogy nem magától csinálta, de hogy megerősített a gyanúnkban, így nem haragszom. jó egészséget kívánok. kézcsók.

   

  Tehát hogy is van ez? Van egy kizárólagos egyeduralkodó párt az MSZMP, ennek van egy kormánya. Elvileg az Országgyűlésnek van kormánya, amely egy majdnem formális, egy kvázi országgyűlés volt, mert a rendeleteket 90%-ban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa hozta. Illetve mégsem, mert az MSZMP és annak Központi Bizottsága volt minden hatalom gyakorlója. Tehát amit az MSZMP KB kitalált az átment simán az Országgyűlésen is és az Elnöki Tanács Elnökén is. Akárcsak manapság. Még ha egyes elnevezések változtak is.

  S ezt vidéken úgy interpretálják egyes párttitkárok, hogy „úgyis vissza fogja vonni a kormány”. Értik ezt?

  Miféle harcok, küzdelmek lehettek e mondat mögött.

  Világosan érezhető ebben a hatalom válsága, agonizációja. Ez az 1982-es kisvállalkozásokról szóló rendeletcsomag kiverte a biztosítékot a bigott kommunista masszában.

  Visszamentem a külső irodába és elmondtam a fiúknak, hogy a gyanúnk bizonyítást nyert.

   

  Hümmögtünk egy kicsit, tettünk rá néhány megjegyzést és folytattuk a munkát.

   

  Kötöttem egy szerződést a Maharttal. Kibéreltem egész szezonra a Ludas Matyi nevű motoroshajót kapitányostól, matrózostól. Most már a vitorlázáson kívül nagyobb csoportokat is el tudtunk vinni hajókázni. Persze ott voltak a menetrendszerű hajójáratok is, de voltak olyan rendezvények, amelyeket célszerűbb volt ilyen zártkörűen megrendezni, és egy kicsit nagyobb szabadságot is megengedett a kapitány a hajón. Pl. mindenki annyit ihatott, amennyit akart.  Felvettem egy lányt, aki perfekt beszélt németül, elég jól angolul s az ő feladata volt a hajóra a vendégek szervezése és délutánonként a rendezvényszervező háziasszony vagy éppen  hajóasszony szerepét is játszotta. Fizetését jutalékban kapta. Érdeke volt tehát, hogy minél több vendég legyen a hajón.

   

  Eközben jöttek hozzánk olyan német, osztrák, holland utazási irodavezetők, tulajdonosok, akikkel már együtt dolgozunk egy ideje. Természetesen őket is meghívtuk a hajóra. S reprezentáltunk nekik egy kicsit…      … jól berúgtunk közösen. De egy ilyen közös berúgásnak, elhajlásnak valóban nagyon jó kapcsolatépítő szerepe van.

   

  Mivel továbbra is fennállt a valutaváltás hiánya miatti probléma, úgy döntöttem, hogy tovább fejlesztem a céget kisszövetkezetté, mert ennek a vállalkozási formának már adhattak pénzváltási jogosultságot. Igen ám, de ahhoz 15 tagnak kellett lenni minimum. Ezért úgy gondoltam szervezek egy másik üzletágat, ez pedig az építőipar és fémmunkás ágazat volt.

  Ugyanis valahogy kapcsolatba kerültem egy feltalálóval, aki feltalálta a tolikapát. Aki kapált már életében legalább 10 percet az meggyőződhetett róla, hogy az egy igen derékfájdító munka. A tolikapában az volt a jó, hogy nem kellett minden mozdulatnál felemelni a szerszámot csak tologatni kellett és felpuhította a földet, s közben a gyomokat is elvágta.

  Volt benne ráció. Közben hirdetés alapján megismerkedtem egy gépészmérnökkel, akinek tetszett a feladat, így kineveztem ipari ágazatvezetőnek Találtunk egy teljesen felszerelt műhelyt is Veszprémben, amelyet bérbe tudtunk venni. A dolgozókat is összeverbuváltuk szintén hirdetés útján. S amikor megvolt a 15 ember belépési nyilatkozata megalapítottuk a kisszövetkezetet.

   

  A fiúk a feltalálóval kötött szerződés alapján elkezdték gyártani a tolikapát és más lakatos, bádogos és egyéb fémmunkás feladatokat vállaltak.  Az ágazatnak adott anyagvásárlási előlegek hamar visszakerültek a cég pénzforgalmába, az ágazat önfenntartó lett.

   

  A szövetkezeteknek, kisszövetkezeteknek kötelező volt belépni egy KISZÖV nevű elvileg érdekképviseleti szervezetbe, de gyakorlatilag ez is egy sóhivatal volt. Semmi érdemleges szolgáltatást nem tudtam tőlük kicsikarni ott létünk alatt.

  Sok hiánycikk volt akkoriban. Kértem a Kiszövöt segítsenek ezeket felderíteni. Meg más ügyekben is kértem segítséget, de semmi értékelhetőt nem tettek. Csak szófosás, üres értelmetlen és haszontalan duma.

  Ha mennem kellett valami közgyűlésre, mindig arra kellett panaszkodnom, hogy ebben kértem a segítségüket meg abban és a kolléga, pár nap múlva arra sem emlékezett mit kértem.

  A harmadik ilyen sikertelen segítségkérés után azt mondtam egy ilyen gyűlésen, hogy

  • Bizony elvtársak önöknek is nagyobb sebességre kellene kapcsolni, mert ezek a szolgáltatások, amit önök nyújtanak az semmi. Ha nem változtatnak, ki fogom léptetni a cégünket ebből a sóhivatalból.

  Néhányan helyeseltek a hallgatóságból.

  • Igaza van a kollégának. Mondták többen is és kiegészítették a saját tapasztalatukkal.

  Ezzel a felszólalásommal alaposan magamra haragítottam a szóban forgó sóhívatal vezetőségét. Akkor még nem sejtettem mennyire.

  A nagy Szovjetunióban végre egy fiatal 54 éves kommunista lesz az SzKP főtitkára.

  Mihail Gorbacsov. Ez a szimpatikus politikus kimondja azokat a megállapításokat, amelyeket mi is érzékeltünk, s bevezeti a glasznoszt- azaz nyíltság, világosság jelszót. Ezen azt érti, hogy a párt és a kommunisták a szigorú cenzúra segítségével elvették az emberektől a nyílt és őszinte tájékoztatáshoz való jogot. A híreket meghamisították, elferdítették, elhallgatták, s ezzel a jelszóval meghirdeti a szólásszabadsághoz való jogot is visszaadták az embereknek. A politikai foglyok nagy részét kiengedték a börtönökből.

  A másik jelszava a peresztrojka, azaz átalakítás volt. Ebből lehetett sejteni, hogy reformok fognak következni lassan nálunk is. Gorbacsov progresszív intézkedéseivel kinyitotta a palackot, a szellem kiszabadult s ezt már nem tudták az ott is jelenlévő konzervatív erők visszaterelni a palackba.

  Így Gorbacsov bátorítására, úgy gondoltam én is kinyitom a számat és kritizálok, ahol úgy látom, hogy valami nincs rendjén.

   

  Augusztus 15.-én Balatonalmádiban voltunk a Katiék nyaralójában. Ki kellett takarítani, de már ott maradtunk estére. Reggel fél hatkor egy iszonyú, és ijesztő, semmire sem hasonlítható mély morajra ébredtem, majd ezt követte egy igen erőteljes földrengés. Rajtam nem volt semmi, Katin egy bébidoll. Kirohantunk az épületből. A morgás még tartott a földrengés megállt. Még láttuk a domboldalt mozogni.

  Senkinek nem kívánom, hogy ilyen élmények részese legyen. Élünk a földön, megszokjuk, hogy az stabil, s amikor megmozdul nagyon ijesztő tud lenni, s hozzá azok a hangok, szörnyű.

  Azt mondják az Auróra szálló úgy imbolygott, mint egy részeg ember. Láttam egy budatavai házat, amelyet a kb a 4. téglasornál vízszintesen az afölötti részt 10cm-rel arrébb tette, de semmi egyéb repedés vagy kár nem látszott a házon. Még három nappal később is szívdobogásom volt s a 4,9 es földrengés miatt.

   

   

  Sajnos a kiszövetkezet megalakításával szinte teljesen elszakadtam az eredeti tevékenységünk gyakorlásától, de mindenki tette a dolgát és a kis rendszer működött.

  A szezonban nagyobb atrocitások nem történtek a hatóság részéről.

  Szeptemberben elkezdtük feldolgozni a sok számlatömböt. Amikor összeadtuk a számokat azt mondja a Dezső, aki a helyi Ibusz irodát vezetette.

  • Gyerekek nagyobb volt a fizetővendéglátásból származó árbevételünk, mint az Ibusznak.
  • Ne mond, tényleg? akkor ezt megünnepeljük. mondom és elmentem egy üveg szovjet pezsgőért -mert azért jó dolgok is jöttek abból a nagy országból (néha)- és megittuk a hír örömére.

   

  Mindenkivel elszámoltunk és vettem egy 2 éves Mitsubischi Coltot. S a Katival kimentünk Németországba a bátyját meglátogatni. De nem egyenesen. Klagenfurtnak indultunk, mert Kati meg akarta látogatni egy barátnőjét, aki a klagenfurti színházban, vagy operában már nem emlékszem, hegedült.

  Másnap hófúvásban indultunk tovább. Megjegyeztem:

  • Na jól nézünk ki, ha ilyen idő lesz Stuttgartig.

  Több óra után erőteljes havazás, hófúvás után beérünk egy alagútba, majd vagy 10 perc múlva ki. S mit látunk? Verőfényes napfény, sehol egy hófelleg, sőt felhő sem volt az égen. Megálltunk, szinte hihetetlennek tűnt ez a hatalmas időjárás változás. Ezt követően zavartalanul megérkezünk Stuttgartba.

   

  Kati bátyja ott végzett, ahova én is jelentkeztem annak idején Győrben a Közlekedési és Távközlési Főiskolán és közlekedésmérnöki diplomát kapott.

   

  Jelentkezett a Mercedes gyárba Stuttgartban. S mivel sváb származású, azon kívül, hogy felvették a gyárba mérnöknek, nagyon rövid idő alatt megkapta a német állampolgárságot és 3 hónapon belül egy háromszobás szép új lakás tulajdonosa lett, persze tele banki adósággal, s mondanom sem kell, hogy kapott egy Mercedes tesztautót is használatra.

  A Kati nagyon örült a bátyja ilyen szép sikereinek.

  Pár nap múlva tovább indultunk Párizsba. Megálltam valahol még a német határ után tankolni.

  azt mondja a benzinkutas németül:

  • Látom ön nem német.
  • Nem, magyar vagyok.
  • Azt javasolom, hogy németül ne szólaljon meg itt nálunk Franciaországban.
  • Miért?
  • Gondoljon a történelemre!
  • Köszönöm. viszlát.

   

  A Kati az úton többször felvetette a bátyja mesébe illő sikeres beilleszkedését Németországban. S már pedzette, hogy Ő is ki fog menni.  Ez persze szomorúsággal töltött el, s tudtam, bele kell törődnöm, hogy el fogom veszíteni.

   

  Beértünk Párizs külvárosába. Úgy láttuk jónak, ha még itt megszállunk, mert spórolni akartunk. Egy kisebb hotelben szálltunk meg, amelyben a tulaj elfogadható árat mondott.

  Felmegyünk, fürödnénk, nincs meleg víz. Lemegyek, mondom a tulajnak, vagy üzemeltetőnek, aki egyben a vendéglátó részen csapos is volt, a problémát.

  Benyúl a pult alá, elteker egy csapot. Jelzi minden rendben.

  Felmegyek mondom a Katinak talán most lesz meleg víz. Kaptunk egy kis langyos vizet. Kati lezuhanyozik, megyek én is, a vége felé már hideg víz jött megint. Na ezek aztán tudnak spórolni.

  Másnap megtámadjuk Párizst. Ott már 1985-ben is rengeteg autó közlekedett. Sávok sehol sincsenek felfestve, mindenki megy töknek, paszulynak. Az egyik autó tőlünk egy méterrel kijjebb a másik beljebb, mint egy tehéncsorda. Egyszer az látjuk, hogy előttünk az út végén a Diadalív. Odaérünk. Körülötte rengeteg autó valami hihetetlen kavalkádban próbálnak eljutni valamelyik bekötőutcára. Vannak, akik legbelülről akarnak kitörni, mások befele akarnak menni az autók keresztben-hosszában. Tizenkét többsávos utca fut ide.

  • Na ha ezt megússzuk törés nélkül, erre se jövünk többet. mondom Katinak.

  Egy citroen 10 cm-re áll meg a bal ajtóm előtt, a másik a jobb elejénél szeretne bemászni elém. Belenézek a visszapillantóba úgy néz ki mögöttünk a sok autó mintha tömeges karambol lett volna egy autópályán. Kati próbál navigálni egy autós térkép alapján.

  A körforgalomban visz az áradat. Nem tudunk kikecmeregni ebből az örvénylő pokolból csak a Champs Elysées- nél. Nagyot sóhajtok, megúszta a verda a koccanást.

  Mivel erről sugárútról hallottunk már, nem bánjuk, hogy idáig sodort az autóörvény. Végighajtunk rajta. Azért itt érezni lehet, hogy egy világvárosban vagyunk. Számunkra szegény szocialista országból jött turistáknak nagyon látványos a pompa, a hatalmas épületek, gyönyörű tiszta kirakatok. jó autók, stb. Véletlenül elkapunk egy parkolót, mert az útszélén gurulunk, hogy többet lássunk. Katinak pisilni kell. 100m-en belül találunk egy automata wc.t 1985-ben.

  Olyat amilyen 2015-ben sincs Budapesten. Bedobjuk a pénzt Kati bemegy, majd kijön. halljuk hogy bent működik az automata, sustorgás, gőzhang, majd ventillátorzaj. Addig nem enged be, amíg el nem készül a fogadásomra. Belül világosság, a gőzpára még jelen van. minden rozsdamentes és steril. Azon gondolkodom, kár hogy nem nagy dolgoznom kell, mert ilyen szép vécében még az is jobban esne. Kijövök, hallom ugyanúgy dolgozik az automata.

  Sétálunk még egy darabig. Egyszer azt látjuk, hogy egy nő nekimegy óvatosan az előtte lévő kocsinak, elkezdi tolni, az előtte lévőnek. Vagy három kocsit is előrébb tol, mielőtt hátrafelé kapcsolna és kifordulna a forgalomba. Csak lesünk ilyen módszert nekünk nem tanítottak Magyarországon. Ott mivel vízszintes az utca nem húzzák be a kéziféket, nem hagyják sebességben, így minden centit ki tudnak használni parkolásra. Nem tudom, egy Lamborginis, vagy egy Bugattis, esetleg egy Ferrari tulajdonos mit szól hozzá?

   

  Hajt bennünket a kíváncsiság az Eiffel tornyot akartuk először megnézni, de elkeveredtünk. Tanulmányozzuk a térképet, majd kocsiba ülünk és megtaláljuk. Legalább is látjuk hol van, de nem lehet megállni. Már megint sodor az áradat és újra távolodunk az Eiffel toronytól.

  A második és ellenkező irányból való megközelítésnél már -igaz megint távolodóban, de- sikerül megállnunk. Visszagyalogolunk. Az tény hogy monumentális alkotásról van szó.

  A torony négy lába által befogott terület is hatalmas. Ahogy alatta áll az ember a négy boltívre felnézni is elképesztő látvány. Egy néger gumimotoros galambot árul. Veszek egyet a gyereknek, de azért vagy kétszer felengedem én is. Pont úgy száll, mint egy galamb. ügyes játék. A liftnél kb 5m-es sor áll. Kivárjuk. Régi sorálló családból származunk, 5m nekünk meg sem kottyan. A második szintig megyünk. Természetesen csodálatos panoráma tárul elénk.

  Kati fel szeretett volna menni a csúcsra, mondtam mehet, de én nem merek. Olyan ijesztő volt még a második szintről is a csúcs, hogy nem vállalkoztam rá, szerencsére ezzel nem voltam egyedül. Azt úgy méretezte a mester, hogy elég legyen a vállalkozó szelleműeknek. Tudta, hogy sokkal kevesebben mernek felmenni oda.

  Megkerestük a Notre Dame –ot is. A Pompidou központot és még sok érdekes helyet.

  Amíg Párizsban kószáltunk legalább hatszor keveredtünk a diadalívhez, de a víz kivert ahányszor megláttam. Este megint kijjebb húzódtunk a város központjából és egy olcsóbb szállodában megszálltunk. másnap folytattuk a párizsi túrát.

  Délután elkezdtünk nyugat felé kikecmeregni a városból és elindultunk az óceán felé.

  Elmentünk Le havre –ig, Itt érdekes volt, hogy két francia rendszámú Lada állt a szálloda előtt mi meg japán kocsival érkeztünk.

  Majd délre fordultunk és tettünk egy nagy kört Bretagne-ban.

   

  Közel egy hónapig barangoltunk Nyugat- Európában.

   

  Hazaérünk. Azt csináljuk, amit ilyenkor szoktunk. Kicsit több munka, mint tavaly, mert van egy ágazatunk, amelyben addig is dolgoztak az emberek, amíg kint voltunk.

  Az újévet a Balaton étteremben ünnepeljük.

   

  1986

   

  Tavasszal, ahogy szoktuk levelezünk, szervezünk, előkészítjük a szezont. Jelentkezünk egy kiállításra Budapesten, ahol a tolikapát bemutatjuk. Az ágazatvezető Imrével ketten vagyunk fent. Több napig tart a kiállítás, egész nap állunk, kapálunk, vagy legalábbis imitáljuk a linóleumon.     3500 db- os megrendelést sikerül abszolválnunk.

  A városi tanács kiír egy pályázatot egy a várhoz közeli épület tetőszerkezetének, teljes bádogozásnak a felújítására, belső rekonstrukciójára.

  Megnyerjük.

  A szerződésben három készültségi fok van megjelölve, ahol számlát nyújthatunk be, tehát meg kell előlegeznünk az anyag és a munkabér költségeket vagy két hónapra. de nem baj, mert kezdődik a szezon mire minden szükséges engedélyt megszereznek. Mi felhajtjuk azokat a szakembereket, akikkel szerződünk a kőműves stb. munkára, amelyre nem volt saját szakink.

  A turista bevételek nagy része meg nálunk van. Szerződés szerint elszámolás szeptemberben. Igaz, ha valaki kér, adunk neki előleget.

  A munka szeptemberre olyan szinten elkészül, hogy a második részletet is lehívhatjuk. Ebben már nyereségünk is van és még hátravan 20%.

   

  Szeptemberben veszek egy lakást Arácson. Egy új 3. emeleti társasházi lakás 3 szobás erkélyes, szép panorámával az egész keleti Balatonra rá lehet látni Siófoktól Tihanyig. Ára:1,2 m Ft-volt. Megyünk Katival megnézni.

  • Szép lakás, remélem boldog leszel itt.

   

   

   

  Vége a 7. résznek

   

   

  https://www.youtube.com/watch?v=2TMw92_q8Ac

  https://www.youtube.com/watch?v=6hBLHkmBKDg

  https://www.youtube.com/watch?v=Lli99OmkPwM

   

  Vége a 7. résznek