- rész
A presszóban minden a régi. Hamar visszaszokom az itteni munkára. Bella nem került elő többet, de az én jó Editem még mindig megvan, vele vigasztalódom. Már amikor.
Bejárt oda két szomszéd falubeli lány. Kiderült, hogy testvérek. Már többször kiszolgáltuk őket. Kedvesek, aranyosak voltak, s a harmadik negyedik ottlétükkor már olyan jól összebarátkoztunk velük, hogy meghívtam őket hozzám, s persze a Sanyit. Úgy láttam, hogy az idősebbik, akit Erzsinek hívtak inkább a Sanyihoz húz, a húga Kati hozzám, vagy így osztották be.
A Sanyi egyébként fülig szerelmes volt egy lányba. Elég friss volt a kapcsolatuk, már akkor elkezdett vacillálni, amikor megemlítettem a tervet.
De a végén lejött. Elkezdtünk bulizni, táncoltunk, csókolóztunk a lányokkal szóval minden úgy ment, mint a karikacsapás.
Egyszer úgy éjfél fele kimentünk a Sanyival pisilni az udvarra.
- Te Jenő lelépek, nem tudom megtenni, most amikor sikerült az Évát megszereznem, nem megy a csajozás.
- Sanyi kérlek, ne basszál már ki velem, hogy itt hagysz ezzel a két lánnyal, s ezek már itt fognak aludni mindenképpen, mert nincs már buszuk.
- Visszajött, szólt a zene, táncoltunk.
- Egyszer feltűnt, hogy az Erzsi már hosszabb ideje ül az ágy szélén egyedül.
- Hát a Sanyi hol van?
- Nem tudom, kiment, de nem jött még vissza.
Rosszat sejtettem ez a fickó lelépett, de azért mintha nem tudnám, mi van. Kimentem megnéztem nincs-e valami baja?
Visszamegyek, mondom a lányoknak, biztos berúgott és hazament.
- Rá se ránts Erzsi gyere táncolj te is. Így táncolgattunk még egy darabig.
Mivel én reggel óta nem fürödtem, mondtam a lányoknak megyek fürödni. Fél homály volt, lehajítottam magamról mindent, és lezuhanyoztam, megborotválkoztam, s egy törölközőben előjöttem.
– Ha van kedvetek zuhanyozzatok ti is, ha kell kaphattok egy pólót vagy inget hálóingnek.
Kati ment elsőnek.
Mondom az Erzsinek:
- Ne szomorkodj, biztos nem veled van a baj. Te egy nagyon csinos szép nő vagy.
- Úgy látod?
- Úgy. Ha nem a Kati kezd ki velem, én biztos, hogy udvaroltam volna neked.
Megegyeztetek ki kivel lesz?
- Valahogy el kellett dönteni, kedves srácok vagytok mindketten.
- Fel a fejjel igyunk még egy kis bort.
- De most én itt zavarni fogok. Te biztos kettesben akarsz lenni a húgommal.
- Figyelj, ha van kedved, egy kis puszit, ölelést neked is tudok adni. Majd meglátod, jól fogjuk érezni magunkat. Csak nem lesztek egymásra féltékenyek, nem igaz?
– Menj, zuhanyozz te is, jó? Kapott ő is egy törölközőt.
- Jó.
A Kati elzárta a csapot, és jött törölközőben,
- Mit adjak neked pólót vagy inget?
- Köszi jó meleg van, nem fázom, s ahogy ültem az ágy szélén beült az ölembe.
Elkezdtem simogatni, puszilgatni, ahol értem, simogattam a punciját, már most jó lucskos volt.
Fogta a Lajosom s betette. Mire az Erzsi elzárta a csapot már javában szeretkeztünk.
Fiatal kislány még nem volt 17, célirányosan intézte, nem kellett neki sok humbug. Felpörgött és nagy ricsaj közben elment. Ekkor már az Erzsi is ott feküdt mellettünk, s nézte mit művelünk. Amikor észrevettem, hogy néz bennünket megszorítottam a kezét. Erre egy kicsit közelebb jött. A Kati most leszállt rólam, mondtam pihenjél egy kicsit Bébi és átfordultam az Erzsihez. Nála már lehetett a finom eszköz tárammal játszani. Igényelte is, így vele valóban szeretkeztünk, míg a Katival csak dugtunk egyet.
Az Erzsivel legalább egy jó félórát szeretkeztünk. A Lajosom ennél kevesebb időt töltött elég nagy puncijában, de az első csóktól a befejezésig eltelt ennyi idő biztosan.
Elmentünk mind a ketten. Lemostam a farkam. Ittunk az Erzsivel egy kis bort, beszélgettünk halkan szólt a magnó. Ő a mellkasomra tette a fejét. Ekkor megfordult a Kati is, aki eddig a fal felé fordulva aludt vagy úgy tett? S hagyta a nővérét is érvényesülni.
Ő meg jobbról simult hozzám. Érdekes érzés volt. Egyrészt jó, másrészt meg nem, mert nem nagyon tudtam ficánkolni, testhelyzetet változtatni.
Eltelt így vagy egy óra. A lányok közben szunyókáltak rajtam, a Lajosom meg felébredt.
Az Erzsi vette észre először. Simogatta húzgálta lassan finoman, majd csúszott le a testemen és elkezdte szopni érzékkel. A mozgásunkra felébredt a Kati, vagy arra ébredt, hogy csókolom, már nem emlékszem, de egy idő után kezdett aktivizálódni éreztem, hogy szaporább a légzése.
- Gyere Bébi fordulj meg, megpuszikállak egy kicsit.
megfordult s finoman elkezdtem nyalni, szopogatni. Tíz percen belül elment megint.
Az Erzsi még mindig kezelte a bránert.
- Gyere Édes ülj bele vagy hogy szeretnéd?
- Hátulról.
- Jó mondtam s szép lassan kutyapózban dugtam.
Ezt a pózt azért szeretem, mert ha bírja a partnerem háromszor, négyszer elmehet, míg én egyszer. S most hogy ilyen sokáig szopta finoman a Lajosom, így most még tovább fogom bírni, mint általában, mert átestem egy holtponton.
Elment kétszer.
- Most már foglalkozzál a húgommal is, mert nekem ennyi most elég volt.
Úgy volt.
Majd elaludtunk.
Délután egy óra körül ébredtünk. Zuhanyoztunk. Bementünk a házba, ettünk, Majd kikísértem őket a buszhoz.
- Köszönöm lányok ezt a csodás éjszakát, gyertek máskor is. puszi. puszi
Műkedvelők, állapítottam meg. Hazamentem, lefeküdtem. Legalább egy hétig nem akartam nővel lenni, fájt a farkam kívül belül. A szőrvágásokat, hámsérüléseket fürdés után Nivea krémmel kenegettem.
Néha jöttek a presszóba, de valahogy nem sikerült összehozni egy repetát.
Ez a presszó volt a pártfunkcionáriusok kedvenc találkozó helye is. Egyik este éppen húzni akartam le a rolót, amikor megjelentek vagy heten a falu politikai potentátjai közül. Párttitkár, munkásőr parancsnok, s ezek slepjei.
- Sajnálom uraim, de zárunk.
- Kérdezze meg a főnökét Jenő, hátha megesik a szíve rajtunk.
- Sanyi, Kérlek szólj az Erzsike néninek, hogy jöjjön már ki legyen szíves.
A főnök asszony odajött az ajtóhoz.
- Csókolom Erzsike. Mondja a falusi párttitkár.
- Engedje már meg, hadd igyunk egy kört.
Erzsike zavarban volt gondolkodott.
- De már a pénztárgépet is lezártuk.
- Biztos meg lehet oldani valahogy?
- Csak egy italt szeretnének?
- Csak egyet. Mondja a párttitkár.
- Hát, jól van. látszott, hogy nem nagyon tetszik neki.
Rendeltek, kivittem, egyből lefizettetem őket. Leszámoltunk, átöltöztünk, s indulásra készen vártuk 14 órai munka után hogy végre mehessünk vacsorázni.
Fél tíz körül kikunyeráltak még egy kört.
Mi az egész személyzet ott álltunk utcai ruhában és néztük, hogyan vígadnak ezek. Már betérésük után néhány perccel elkezdtek magyar nótákat énekelni.
Tíz percenként az üres üvegeket, poharakat gyűjtögettem be. Kb. 10 óra körül odamentem az utolsó sörösüvegek eltávolítása végett. Kezemben az üvegek.
A legközelebb ülő megfogja a karom és lejjebb húz. Azt hittem mondani akar valamit, mert a nagy acsarkodásban másképp nem hallottam volna meg, így odahajolok, erre beleordítja az aktuális nótát a fülembe.
Ezen annyira bedühödtem, hogy a kezemben lévő 4-5 sörösüveget behajítottam az asztal közepére.
Ez hatott. Szó nélkül felálltak, elmentek.
Egy nappal később reggel 7-re megint mentem dolgozni.
Kilenc órakor szól a főnök asszony, menjek be az irodába.
Könnyezve mondja:
- Jenő ne haragudj, de most szólt az elnök (ÁFÉSz) hogy áthelyeztek egy másodosztályú étterembe. Sajnálom, de tudod, hogy van ez. Köszönöm a munkádat, Szerettem veled dolgozni. Az új helyed szakmailag sokkal jobb lesz.
Kérlek dolgozd le a mai napot, Ne maradjon egyedül a Sanyi.
- Köszönöm Erzsike néni. Szerettem itt dolgozni.
A másodosztályú étterem szakmailag valóban előrelépés volt a presszóhoz képest, viszont kb, egyharmad annyi pénzt hozott.
Itt egy elég arrogáns nagypofájú párttag volt a főnök. Már vagy két hónapja ott dolgoztam, amikor hallom konyhából kimenet,
- Kislányom mosd le a polcokat is b.meg. Akit megszólított egy nyugdíjas néni volt, aki 4 órára bejárt dolgozni.
- Főnök, hogy beszél a Rózsi nénivel? Kérem, szólítsa tisztelettel.
- Mi közöd hozzá, ha hülye vagy menj el rendőrnek b..zd meg.
- Engem még oda felvennének, de magát bajosan.
Letettem, ami a kezemben volt és rácsaptam a konyhai csapóajtót.
Bementem az Áfész központba, hogy helyezzenek át egy másik helyre, mert ezzel a barommal nem akarok együtt dolgozni. Gondolom ezt a tahó is úgy gondolta.
Áthelyeztek a falu szélén lévő akkor kibővített és felújított étterembe. S mivel az áfésznek ez volt akkor a legelitebb egysége, nem sokkal később a Sanyi kollégát is idehelyezték, mert jó szakember volt, így újra együtt dolgoztunk. Az éttermet annyira elitnek szánta az Áfész, hogy akkor még nem jellemző módon rendészt, portást is alkalmazott. egy nyugdíjas smasszer századost.
A vendégkör a mellettünk lévő nemzetközi út forgalmából, a helyiekből, és a szinte minden szombaton megrendezett lakodalmi vendégseregből állt össze.
Egyik este mennénk haza, észlelem, hogy eltűnt a vadonat új szovjet biciklim. Mondom a rendésznek,
- Pista bácsi ellopták a biciklimet nem tudna segíteni ki vihette el?
Egyből rávágja milyen utca, hány szám.
Elmegyek a megadott címre, be a kapun. Látom van ott vagy öt bicikli, az enyém van legkijjebb. Világosságot meg zajt észlelek a nyári konyha felől. Egy idősebb fazon matat valamit. Hangosan szól bent a rádió, bekopogok. Nem hallja.
Pár másodperc múlva meggondolom magam, mit vitatkozzak ezzel a tolvajjal? Fogtam a biciklit és elhoztam.
Ezt azért mesélem el, mert életem során, amikor valami betörés vagy egyéb anyagi bűncselekmény károsultja lettem, mindig ezt hozom fel példának a rendőröknek. Akkor úgy ismerték a bűnözők profilját, hogy azonnal tudták ki követett el valamit. Kétségtelen tény, hogy általában a bűnözők is egyszerű ösztön emberek voltak, nem gondolkodtak, nem szőttek bonyolult terveket.
A Pista bácsi vadász is volt. Egyszer lőtt egy rókát, és megkérte a főnököt, hogy engedje meg neki, hátul a göngyöleg raktárban megnyúzni a rókát. Ez a raktár egy fedett, de oldalt csak kerítés dróttal körbevett félszer volt.
Felvett egy fehér köpenyt és neki állt.
Jönnek be a vendégek azt mondják viccesen.
- Rókapörköltet kérünk.
A Sanyival egymásra nézünk értetlenül állunk, mert mi azt sem tudtuk, hogy a Pista bácsi megérkezett-e már? Hátul jött be az udvarba.
- Miből gondolják, hogy itt olyat is lehet kapni?
- Hát a szakács ott nyúzza hátul. Mondják.
Megnyugtattuk őket, hogy itt nincs ilyesmi. Meg aki nyúzza a rókát ő sem szakács.
Persze jöttek az orosz tisztek is. Velük az volt a baj, hogy rendeltek konyakot, jobban mondva brandyt és sört, s elővettek a diplomata táskájukból egy Pravdába csomagolt kb. kilós füstölt szárított halat. Szépen a Pravdát kiterítették a damaszttal megterített asztalra és a piához ezt csipegették. De ha még éreztek büdöset, na azt szorozzák be kettővel. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem ebédidőben jöttek, hanem később, de igazán nagyot kellett szellőztetni utánuk.
Járt egy másik orosz csapat is. Bejönnek, a Sanyi meg azt mondja nekik: mi van dögevők?
Először meghűlt bennem a vér, hogy a nagy Vöröshadsereg tisztjeit egy fiatal pincér gyerek ledögevőzi.
Nevet az egyik tiszt, ő tolmács volt Kárpátaljáról, s így az ő társaságával jobban össze haverkodtunk, mert a százados fordított. Sanyi sokkal nagyobb ivó volt és régebben dolgozott a szakmában, így jól ismerte ezt az alakulatot.
Az oroszok kórusban mondták:
- Mi van dögevők! ezt valami köszönésfélének hitték a többiek, gondolom a tolmács százados ezt nem fordította le az idők során, s látták, hogy erre mindenki odanéz, s a hallgatóság egyik része nevet, a másik meg lapul.
- Hát ezt hogy találtátok ki?
- Berúgtunk már néhányszor és előbb utóbb mindig előkerült ez a büdös hal. De ha valakinek fájna, hogy így hívom az oroszokat, megkérdezném tőle, hogy ő nem dögevő-e? hiszen mi magyarok nem eszünk élő állatot.
- Igaz. mondom.
Egyszer Azt mondja a százados:
- Kérünk négy sört meg hat kispoharat. A Sanyi, már bazsalygott.
Kiviszem. Elővesznek egy kulacsot. Kitöltenek belőle a kis poharakba.
Intenek, hogy menjünk oda.
- Nazdarovje! Mondják és a kezembe nyomják az egyik kis poharat.
- Nazdarovje! Mondom és legurítom. Ebben a pillanatban olyan görcsöt kapott a gégém. hogy meg sem tudtam szólalni. Elkapom az egyik sörösüveget és öblítem a szeszt.
Kellett vagy fél perc, míg meg tudtam szólalni.
- Mi volt ez?
- vodka, csak nem volt beállítva és volt vagy 70fokos.
Mondanom sem kell több ital nem fogadtam el tőlük. De egyébként nem volt velük semmi baj. Csak a tisztek járhattak ki, szerencsére a sorállomány nem.
Hallottam viszont egy esetet, ami állítólag Gyulafirátóton történt, ahol harckocsi gyakorlaton voltak a Bakonyban orosz katonák. A kocsmáros elkövette azt a hibát, hogy kiszolgálta a harckocsizókat. Egy idő múlva, mivel látta, hogy már részegek nem adott nekik több italt, így a tankkal lerombolták a kocsmáját.
Egyszer úgy volt, hogy itt ebédel Kádár is a szovjet kereskedelmi miniszterrel és kíséretével.
Egy héttel előtte megjelentek sötét öltönyös emberek az étteremben. Beszéltek a főnökkel, körbenézték az épületet. stb.
Már nem emlékszem milyen menüvel készültünk.
A végén Kádár nem volt ott. Megérkezett a küldöttség. Minden lement annak rendje módja szerint. Senki nem borított semmit az illusztris vendégseregre.
Egyszer mondja a protokol főnök a főnökünknek, hogy még valami desszertet szeretnének enni.
Adunk nekik étlapot, amelynek direkt erre az alkalomra egy orosztanárnővel csináltatott a főnökünk egy orosz nyelvű változatot is.
Volt azon ízes palacsinta, túrós palacsinta, Gundel palacsinta, meg még egy két egyéb is.
- Túrós palacsintát kérnek, mondja protokoll főnök.
Ekkor jut eszébe az üzletvezetőnek, hogy reggel elfelejtett túrót venni.
- Túrós palacsintát?
Átszaladt az agyán, hogy az legalább fél óra. S az sem biztos, hogy kap valahol túrót.
- Szóval túróspalacsintát. De van ízes is, meg Gundel is. Nem kóstolják meg inkább azt?
A protokollos odamegy, s elmondja a potentátok mellett ülő tolmácsnak.
Majd visszajön.
- Azt mondják, hogy túrós palacsintát szeretnének.
- Jó ha azt szeretnének, akkor mindjárt hozzuk.
Kiszalad az étterem hátsó kijáratán. Beül a Wartburgjába, elmegy.
Fél óra múlva jön vissza egy rendőr vezeti az autóját, egy rendőr kocsi követi, s benne ül nagyérdemű főnökünk. Kiszáll, túró be a konyhára, elkészíti a szakács a palacsintát, kiviszem.
- MI tartott ilyen sokáig? kérdi a protokolos.
Gondoltam jobb az igazság.
- Érkezésük előtt vettük észre, hogy a túrónk, ami van nem túl friss, főnökünk felelősség teljes ember, nem akarta, hogy esetleg a küldöttség tagjainak valami baja essen, így elszaladt a közeli boltba, Közben megállították közúti ellenőrzésre, amikor elmagyarázta, hogy milyen illusztris vendégek vannak itt, rendőri kísérettel hozták a túrót.
Egyébként még azt sem tudtam, hogy mi van.
- Köszönjük. Ezt jól tették.
De a küldöttséget már mi pincérek búcsúztattuk, mert az irodába készült a feljelentés főnökünk ellen. Ugyanis a manus masszív alkoholista volt. Már reggel azzal kezdte a napot, hogy három kiskonyakot leöntött. Mentségére legyen mondva a negyediknél meghívott bennünket is egyre. Majd gyorsan megint lenyelt kettőt.
Szóval éjjel nappal volt a konyakjában egy kis vér itt-ott. Hát persze, amikor a rendőrök megfúvatták vele a szondát az minden színben pompázott. De amikor elmondta a rendőröknek azt, hogy miért mi célból ült autóba így, azért a túró beszerzésben segítettek neki. Elvitték a rendőrautóval a boltba, visszafelé az egyik rendőr pedig visszahozta a Wartburgot.
Persze feljelentették, s helyben bevonták a jogosítványát. Miután távoztak a rendőrök jön ki bosszankodva.
- Pechem volt –mondja. az összes helyi rendőrt évek óta etetem, itatom, ha ők vannak kint semmi bajom nem lett volna, ezek meg a megyétől voltak.
Tizennégy hónapra vonták be a jogosítványát, tehát újra kellett volna vizsgáznia. 30 éve volt jogosítványa, bejárta kelet- nyugat Európát előtte baleset nélkül. De újra vizsgázás az nem ment. A Kreszből mindig megbukott. Soha nem kapta vissza a jogosítványát.
Addig jár a korsó….
Egyébként Kádár másnap lejött. A falunktól nem messze lévő kistelepülésen volt egy vadászház. Oda jártak le néha vadászni. Azt mondják nem nagyon szeretett vadászni.
Ekkor is hajtották a vadat felé ő meg elaludt egy szénaboglyán.
- Kádár elvtárs lőjön! De mire feleszmélt, a vaddisznók mind elszaladtak.
https://www.youtube.com/watch?v=SU14_6Ekq9g Nazareth
https://www.youtube.com/watch?v=RlcFrQu90A8 Manfred Mann
Vége a 16. résznek.